A kegyetlenség világában kellett a hit, hogy ha már az ember az embernek farkasa, akkor mégis van valaki, aki az embernek embere. Ez a szükséglet testesült meg Rin Tin Tin-ben, a némafilm legnagyobb sztárjai közé emelkedett német juhászkutyában, aki a múlt század húszas éveiben meghódította az egész világot, benne Magyarországot. Az ő kedvéért kellett rögzíteni, hogy csak ember kaphat Oscar-díjat, mert eredetileg neki szavazták meg az első színésznek járó Oscar-díjat 1929-ben.
Rin Tin Tin. (Interpress Magazin, 1991/8.)
Az amerikai légierő tizedesét, Lee Duncant 1918. szeptember 15-én elküldték egy Flirey nevű kis francia faluba, hog nézze meg, van-e ott reptérnek alkalmas terület. Talált ott a tizedes egy szétbombázott kenellt, amelybe az onnan elűzött német hadsereg német juhászkutyákat telepített. A bombázás után egyetlen kiéhezett szuka maradt életben újszülött, még vak kölykeivel. Ezek közül vett magához és vitt haza Amerikába a tizedes egy fiút és egy lányt. A lánykölyök fiatalon elpusztult, a Rinty becenévre hallgató hím pedig szépen felcseperedett a tizedes otthonában Los Angelesben. A kutyát mindenféle mutatványra betanította a gazdája. Az volt az elképzelése, hogy kutykiállításokon futtatja fel kedvencét, a díjnyertes ebet aztán tenyésztésbe fogja, és jó pénzt keres a kölykeivel. Volt Duncannek egy jónevű színész barátja, Eugene Pallette, aki inspirálta őt, hogy akár a filmiparban is kamatoztathatná a rekordmagasságokba szökkenő, okos kutyája fizikai és szellemi képességeit. A kutykiállításokon, kutyabemutatókon szép sikerrel szerepelt kutyájával azután Duncan a hollywoody filmesek nyakára járt, hogy próbálják ki Rintyt akármilyen kis szerepben. Erre alkalom adódott, amikor egy rendező nem boldogult egy kamerafrászban szenvedő farkassal, és Rinty beugrott a farkas szerepébe. Epizód szerep volt ez még csak. A következő kis szerepét már Rin-Tin-Tin művésznéven alakította, s olyan kiváló, jól kezelhető színésznek bizonyult, hogy főszerepet írtak neki. Ez volt az 1923-ban készült, Alaszkában játszódó Where the North Begins, Ahol az Észak kezdődik.
Rin-Tin-Tin első "saját" filmjének eredeti plakátja. A kutya neve és képe mellett az ember szereplőké a háttérbe szorul. (Wikipedia)
A film hatalmas világsiker lett. Állítólag ez mentette meg a Warner Brotherst a csődtől. Rin-Tin-Tin további két tucat filmje is kivétel nélkül igen népszerűnek és jövedelmezőnek bizonyult. A holywoody bennfentesek jelzálog levevőnek (mortgage lifter) becézték a kutyasztárt.
Elsőként - meglepő módon - nem a fővárosban, hanem Pécsett mutkozott be Rin-Tin-Tin a magyarországi közönségnek. Ott egyszerűen a kutya nevét adták az Alaszkában játszódó film címének. Így:
"Az emberlelkű farkaskutya" - ez lett Rin-Tin-Tin állandó jelzője. (Pécsi Lapok, 1924. szeptember 28.)
Rin-Tin-Tin-t olyan csodakutyaként mutatták be, aki lélekben sokkal inkább ember, mint kutya. Mi több, sokkal inkább ember, mint a közönséges emberek, és úgyis alakítja a szerepeit, mint az emberszínészek legjava: "Ennek az állatnak minden jelenése, minden mozdulata nemcsak életről tesz tanúságot, hanem lélekről, tudatos cselekvésről, úgy, hogy az ember megdöbbenve szemléli s nem az idomitás művészetét csodálja, hanem azt, hogy miféle ismeretlen erők válthatták ki ebből a farkaskutyából az érzéseknek egész skáláját." (Sporthírlap, 1924. augusztus 14.)
Az akkori szokások szerint lapok sorában jelentettek meg azonos szövegű, szerző nélküli, promóciós írásokat, melyek fizetett mivoltál, hirdetés jellegét nem jelezték. Ilyen volt ez is: "Rövid kivonatok a külföldi metropolisok sajtónyilatkozatairól:. 'Vossische Zeitung:.. ez előadás a közönség többszöri spontán hangos tetszésrivaigása által lett megszakítva. A legedzettebb mozilátogatók elé ezen páratlan intelligenciájú farkaskutya egész új helyzetet teremtett. Eddig az idomitás ilyen hallatlan fokáról még sejtelmünk sem volt' . 'Die Zeit . . . ezen film valóságos eseményszámba megy...8 Uhr Abendblatt... a mit ez a farkaskutya jóságban, humorban, ösztönben és érzésben mutat — egyszerűen lenyűgöző.' Ezekhez sok hozzáfűzni valónk nincsen, azonban soha film még annyiféle — egyik végletből a másikba átcsapódó érzelem nyilvánítások — hangulatot nem keltett, mint a Rin-Tin-Tin megható története. Szívből jövő könnyeket hirtelen komikus jelenetek szárítanak fel. Maga a történet egyszerűségében is gigantikus, és nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az uj évadnak kevés ilyen eseménye lesz, mint az Apollo vasárnap-hétfő-keddi műsora." (Dunántól, 1924. szeptember 28.)
Rin-Tin-Tin, a "csodakutya" szobrát már 1924-ben, sztárságának első évében felállították a Warner Brothers parkjában. A szoborról sok kicsinyített másolatot készítettek, és ezeket árulták a mozikban amerikaszerte. (Színházi Élet, 1924/41.)
Rengeteg kiagyalt történetet keringettek a kommersz lapok a csodakutyáról. Az egyik szerint eredetileg rendőrkutya volt, Heronak hívták, s amikor egy New York-i moziban személyesen is megjelent és megköszönte a tapsot, "hirtelen fülelni kezdett és szaglászni, majd hatalmas lendülettel a nézőtérre ugrott. A második sorban egy szakállas dzsentlment támadott meg, fogával kabátjába kapaszkodott és igen dühösen morogni kezdett. A közönség fölugrált, — az úr menekülni próbált — rendőrök léptek közbe, és mire minden lecsendesült, kiderült, hogy Rin-Tin-Tin, a volt rendőrkutya a két éve körözött hírhedt rablógyilkost, Allan Powk-ot fogta el." (Színházi Élet, 1924/50.) Egy másik történet szerint Duncan éhesen és reményvesztetten, kirúgott kishivatalnokként ődöngött New York utcáin, amikor a szintén éhező, reményvesztett kutya csatlakozott hozzá, megosztották egymással a sorsukat, szendvicsemberként, szendvicskutyaként, hirdetőtáblákat hordozva keresték meg a morzsára valót, mielőtt megtörtént volna velük a felfedeztetés és meggazdagodás amerikai csodája. (Tolnai Világlapja, 1927. szeptember 21.)
Jimmy Walker, New York polgármestere fogadja Rin-Tin-Tin-t egy cserkészcsapat társaságában. (Pesti Napló Képes Műmelléklet, 1926. június 6.)
A Színházi Élet élen járt a kutya népszerűsítésében. Szinte minden számban írtak róla valamit. A gázsijáról, a családjáról, magánéletéről, szokásairól, a mindent elsöprő és a világ minden részére kiterjedt Rin-Tin-Tin-lázról.
Az Ahol az Észak kezdődik Isten háta mögött, Alaszkában játszódik. Egy derék vadász és menyasszonya, valamint egy főgonosz és egy algonosz szerepel benne Rin-Tin-Tin mellett, akit kölyökkutyaként elveszítenek a hómező kellős közepén és farkasok között nő fel. A fő- és algonosz rendszeresen kirabolja a postaszállítmányt, a kísérőjét pedig megölik. A főgonosz ráveszi a derék vadászt, hogy a következő szállítmánynak legyen ő a kisérője. A főgonosz meg akarja szerezni az értékes bőrszállítmányt is meg a derék vadász menyasszonyát is. A vadászt a veszélyes út során lelövik, és szakadékba zuhan. Ekkor lép a színre a farkasok közt bátor nagykutyává cseperedett Rin-Tin-Tin, aki elkeseredett harcban legyőzi a támadót, a sebesült vadászt pedig elvezeti egy elhagyott házba. A sebeiből felépült, hazatérő vadászt a főgonosz megvádolja, hogy ő lopta el a szállítmányt. Bűntársával a vadász házába akarja csempésztetni az általuk elrabolt bőröket. Rin-Tin-Tin a bűntársban felismeri a vadász támadóját, és élet-halál harcban legyőzi őt. A harc alatt a menyasszony egy általa nevelt kisgyerekkel elmenekül. A hazatérő vadász üres házat talál és vérfoltokat mindenfelé. Azt hiszi, hogy a farkasok között nevelkedett kutya széttépte az apró gyermeket. Megkorbácsolja a hű kutyát, aki némán szenved. Már éppen le akarják lőni Rib-Tin-Tin-t, amikor megérkezik a menyasszony és tisztázza az ebet. Rin-Tin-Tin azonban eltűnik, visszamegy az erdőbe. A főgonosz elrabolja a kutya után az erdőbe eredő menyasszonyt, akit a kutya megment. A megmentő eltűnik, ám pár héttel később megjelenik egész családjával, párjával és nyolc kölykével a vadász áháznál. Mert nem akart ő elmenekülni az emberektől, csak el akarta hozni a családját azokhoz, "akiket ő annyira szeret és akik őket is szeretni fogják." (Nimród, 1925. január 15.)
Happy End. A derék vadász és szerelmese Rin-Tin-Tin kölykeivel. (Színházi Élet, 1924/46.) Az ebnek a valóságban is születtek kölykei 1924-ben (is). Ezeket darabonként ötezer dollárért "jegyezték le". Ezt a hírt illusztrálták ezzel a filmkockával.
Az első Rin-Tin-Tin film budapesti bemutatóját hatalmas reklámkampánnyal vezették fel. Az újságok tele voltak a fent idézetthez hasonló, álcázott promóciós cikkekkel. Zenés dramolettet írattak "Rin-Tin-Tin legendájáról", és azt adták elő a Kamara moziban a film előtt. A bemutató előtti napokban "óriási szánok járják be a várost, amelyeken hat alaskai férfi és nő ül, akik Rin -Tin-Tin-nek, a csodálatos, zseniális farkaskutyának történetét éneklik". (Magyarság, 1925. január 21.)
Tengernyi nyomdafestéket áldoztak Rin-Tin-Tinre. Népszerűsége csúcsán, 1925-1928 között évente átlagosan több mint hétszáz találatot ad a kutyasztár nevére az Arcanum keresője. Valamivel még többet is, mint a korszak nagy sztárjára, Gloria Swansonra.
Egymás után jöttek a Rin-Tin-Tin-filmek. A nézők egyikben sem csalódtak, mert mindegyiktől azt kapták, amit vártak. Hogy mit, azt a Népszava nekrológja (1932. augusztus 14.) foglalta össze legpontosabban: "Rin Tin Tin
hollywoodi szerepköre a hűség volt s ebben nem akadt versenyképes ellenfélre sem emberek, sem állatok között A hűséget olyan hiven játszotta meg, mint Greta Garbo a hűtlenséget. Filmművészete nem ismerte a külső hatásokat, sem a sztárok visszaéléseit; sohasem volt kifestve és mindig formában volt. Szükséges-e filmjeit fölsorolni? Hasonlóak voltak mind: egy ember elárulja a másikat, s a hitvány áruló már majdnem győzedelmeskedik, ha Rin-Tin-Tin közbe nem lép, legyőzi az elébe tornyosuló akadályokat és utolsó percben megmenti a megmentésre érdemest. Rin-Tin-Tin volt a filmerkölcs képviselője: a kutya, amely végzetszerűen büntette meg a gonoszt és jutalmazta meg a jótettet."
Az okulárétűrő képességét is tesztelték. (Színházi Élet, 1927/45)
Rin-Tin-Tin-ért a balszéltől a jobbszélig lelkesedett a sajtó. A szociáldemokrata Népszava éppúgy, mint a fajvédő Nemzeti Újság. A Nyugat (1926/5.) volt a kivétel. Ebben Hevesy Iván, a minden korszakban mellőzött és félre szorított zseniális film- és fotóesztéta alaposan elintézte Rin-Tin-Tin-t A világítótorony őre (The Lighthouse by the Sea) című filmje kapcsán: "Ez a film a kutyafilmekkel űzött hitvány szédelgésnek újabb megnyilvánulása. Minden motívumával a filmmel kapcsolatban sokat emlegetett varrólányok könnyen csorduló könnyeire és a sokaknál éppen olyan könnyen felkelthető szadista ösztönök indulataira pályázik. Hazug és valószínűtlen mese, hasonlóan hazug és valószínűtlen karakterek jellemzik a filmet. Minden, amit a legalantasabb szentimentalizmus, és minden, amit a legalávalóbb romanticizmus neve alá foglalhatunk. Egymásra uszított szerencsétlen kutyák marcangoló párviadala, egymásra uszított kevésbé szerencsétlen filmszínészek bestiálisán durva birkózása,
bőven van benne minden, ami a csőcselék szemének és szájának ingere. Az 'emberlelkű kutya' persze közönséges és otromba népbolondítás, amely mögött a gyáros, a rendező, a kölcsönző és a mozis markábanevetve áll. A filmfelvételek ismert technikája mindent elhihetővé tesz a naiv közönség szemének, aki nem tudja, hogy minden képmotivumot különkülön, egymástól függetlenül vesznek fel, és csak a filmrészek összerakása, no meg a felírások varázsolják elő a látszólagos logikát a cselekedetekben. Ez a közönség nem ismeri a filmtrükköket és nem gondol arra, hogy amikor a kutya odaviszi megkötözött urához a kanócot, a gyufát, majd elindul az égő kanóccal, hogy azt a torony reflektorába dobja, közben a felvevő gép lencséjének látási körén túl idomító ordítozások és fenyegető ostorcsattogások hangzanak./.../ Előre, Rin-Tin-Tin. Ha a macska elérte a divinációt a fáraók országában az Úrnak születése előtt, miért ne érhetné el ugyanezt egy ügyes kutya Amerikában és Európában az Úrnak 1926-ik esztendejében?"
"Rin-Tin-Tin a toronyőr" apportíroz. (Színházi Élet, 1926/8.)
A kutyaszínész a némafilmben lehetett legközelebb az emberszínészhez, mert abban az emberszínészek sem beszéltek. A némafilmet volt a legkönnyebb szétterjeszteni a világban, mert csak a feliratokat kellett lefordítani. Rin-Tin-Tin pillanatok alatt el is híresült világszerte, de a 20-as évek végén, a hangosfilm elterjedésével kicsit már kiment a divatból, bár ő ezt aligha érzékelte és ez aligha bántotta. Ez a kutyaszínész előnye az emberszínésszel szemben. Azért még készítették vele folyamatosan a filmeket élete végéig, sorozatokat is építettek rá, ezek is hozták a pénzt, de a fénykorán túl volt már. Utolsó filmjének, a Villámharcosnak (The Lightning Warrior) a forgatása idején már öreg volt, elhízott, nehezebben mozgott, dublőrt kellett szerződtetni mellé. 1932 augusztus 10-én szinte egyik pillanatról a másikra kimúlt. A német juhászkutyák átlagos élettartama 12 év, ő 14 éveig élt, valószínűleg elérte a végelgyengülés. Az amerikai lapok szerte az országban nekrológokban búcsúztak el tőle. Magyarországon augusztus 12-én közölték a lapok a halálhírét, néhány nekrológ itt is megjelent róla. "Ha Rin-Tin-Tin ember lett volna és nem csak négylábú, lelketlen pária, akkor emlékbeszédet is tartanának teteme fölött és megemlítenék benne, hogy nagy szerepe volt a legújabb kor lelki világának fejlődésében. Talán kevés gondolatokkal és szavakkal rendelkező filozófus járult hozzá annyira az embernek és az állatnak közeledéséhez, barátságához, mint ez a farkaskutya, a világ első állatsztárja." Így írt a Nemzeti Újság (1932. augusztus 12.)
Rin-Tin-Tin a gazdájával, Lee Duncan-nel bátran szembenéz a hangosfilmes jövővel. (Tolnai Világlapja, 1930. február 12.)
Rin-Tin-Tin egyik fia, Rin-Tin-Tin junior néven folytatta apja mesterségét a 30-as években, de belőle már nem lett sztár. Rin-Tin-Tin III. már a második világháború után játszott a Rin-Tin-Tin visszatérése (Return of Rin-Tin-Tin) című filmben. Azután még jött egy csomó későbbi, vagy oldalági, vagy nem is rokon névhordozó egészen Rin-Tin-Tin XII-ig.
A derék német juhászról rengeteg bőrt lehúztak. Már életében is számos terméket reklámozak vele. Természetesen kutyaeledelt is.
A halála után filmeket készítettek az életéről. 1930 és 1955 között három rádióműsort építettek az ő alakjára. Az első Csodakutya címűben, mely még Rin-Tin-Tin életében indult, maga a csodakutya is hallatta a hangját.
Könyvekben, képregényekben is tovább élt az "emberlelkű" eb. Az ABC Rin-Tin-Tin kalandjai című tévésorozatában Rin-Tin-Tin IV. szerepelt a stáblistán, de a jelenetek nagyrészét egy másik kutyával vették föl, aki nem volt a csodakutya rokona. Rin-Tin-Tin emlékét mind a mai napig intézményesen őrzik. Egy ideig múzeuma is volt néki. Manapság az egyensági leszármazott Rin-Tin-Tin XII. járja az USA városait, előadásokon vesz részt, amelyeken a felelős állattartást propagálják.
Rin-Tin-Tin-könyvek. (Interpress Magazin, 1991/8.)
