Téllovasok

A téli olimpiák és a magyar majdnem bajnokok

2018. február 05. - hacsa.

A tél nem a mi évszakunk. Magyarország a téli sportokhoz túlságosan lapos és nem elég fagyos. De azért mégis vannak magyarok, akikről érdemes beszélni a téli olimpiák kapcsán. És kész csoda, hogy még egyetlen téli olimpiai bajnokunk sincs. De majdnem bajnokból azért akad egy pár. Pontosabban három pár. A téli olimpiák történetéről Kertész István írt jó összefoglalót a História 2005/10. számában.

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

Dr. Rácz Vilmos

 

Ő a téli olimpiák legérdekesebb magyar részt-nem-vevője.

A kezdeti idők kicsit zavarosak voltak. Nem volt téli olimpia, amit annak neveztek, viszont nem nevezték annak, ami az volt.

A Turistaság és alpinizmus 1922/3. számában olvassuk, hogy

"a németek által téli olimpiádnak nevezett garmisch-partenkircheni téli sporthét január hó 21—29. közt folyt le és a számos balesettel járó u. n. olimpiai bobversennyel kezdődött, melyet a ródlibajnokság s a Rissersee jegén a jégteke (Eisschiessen)(magyarul curling - Arcanum), gyors- és műkorcsolyázó és jéghockey versenyek követtek."

Az 1924-es párizsi olimpia előtti télen Chamonix-ban megrendezett Nemzetközi Téli Sporthetet viszont csak egy évvel később ismerte el a NOB az első téli olimpiának. De azért a köznyelvben olimpia volt az már eredetileg is.

1923. december 15-én a kolozsvári Ellenzék hírül adta, hogy

"A MAC saját költségén két ötös bobsleigh csapattal indul a téli olimpiászon Chamonixban. (Akkor még öten is ülhettek a négyes bobban - Arcanum.) Az egyiket Déván István, a másikat Rácz Vilmos fogja vezetni, tagjai pedig a MAC és a Hungária Eb kiváló evezőseiből fog állani."

De nem állott. December 27-én a Sporthírlapban ez a közlemény jelent meg:

"Rácz Vilmos dr., egykori kitűnő atlétabajnokunk, most többek között a téli sportoknak hódol s egyik leghíresebb bobsleigh-vezetőnk. Kérésére a MOB be is nevezte bob csapatát a chamonixi téli olimpiászra. Rácz dr. bobjába természetesen van elég jelentkező, ő azonban elsősorban sportembereknek szeretné fenntartani a helyeket. Rácz dr. most a következő felhívás közlésére kért meg bennünket: Felkérem mindazokért, akik Chamonixban, a téli olimpiáidon a bobsleigh versenyen a vezetésem alatt induló ötös bobsleigh csapatban — nevezés már elment — saját költségükön részt akarnak venni, hogy nálam (Váci-utca 40., I. e. 8. Tel. : 195—61 és 140—29), akár személyesen, akár írásban, akár telefonon jelentkezzenek legkésőbb december 29-ig. A túra tart 1924. január 8-tól február 4-ig; költség fejenként 3000.000 K (0.03-ss zürichi paritáson)."

Lehet, hogy ez három milliócska még azokban az inflációs időkben is elriasztotta a sporttársakat, és végül egy bobra való ember sem jelentkezett.

racz_vilmos_1.jpg 

Az 1889-ben született jogász egyébként a BEAC sprintereként nyert bajnokságot, és az 1908-as londoni, valamint az 1912-es stockholmi olimpián is elindult. Hosszú és sűrű életet élt. Egykoron övé volt a Sporthírlap és a Nemzeti Sport, kiadott többek között társasági pletykalapot, színházi magazint, pedagógiai és pénzügyi folyóiratot további szépirodalmi műveket és dalos füzeteket. Dolgozott néki Krúdy Gyula, Tersánszky Józsi Jenő, Karinthy Frigyes, Zilahy Lajos, állítólag álnéven még József Attila is. Karinthyval szoros barátságot tartott. Színtársulatot is vezetett. Nagy párbajszakértő, hétpróbás párbajsegéd volt, egy időben szinte nem is vívtak párbajt a fővárosban az ő közreműködése nélkül. A Magyar Könyvszemle 1999/2. számából tudjuk, hogy amikor a Színházi Magazin lapengedélyéért harcolt a harmincas évek végén, összeszámolta, hogy a 245 honatya közül nagyjából másfélszáz a barátja vagy lekötelezettje, és 148 adta is a nevét az ő kérvényéhez.

A pártállamban már csak fizikai munka jutott neki. 1955-ben el is ment a világ túlsó végére, és 1976-ban Új Zélandon zárult le kalandos élete.

Az első téli olimpián csupán négy magyar síelő szerepelt - a vert mezőnyben.

racz_vilmos_2_1.jpg

   Dr. Rácz Vilmos a Tolnai Világlapja 1925. július 22. számának címoldalán Gömbös Gyula mellé került abból az alkalomból, hogy "súlyos lovagias ügy" keletkezett közöttük.

 

Rotter Baby és Szollás doktor

 

A harmadik téli olimpián 1932-ben Lake Placid-ben jutott először érem a magyaroknak. Bronz. Rotter Emília és Szollás László szerezte páros műkorcsolyázásban, és harmadikok lettek a következő téli olimpián is 1936-ban, Garmisch-Partenkirchenben.

A hitleri német birodalom presztízsrendezvénye előtt az Est 1936. február 6-i száma így latolgatta Rotterék esélyeit:

"Túlzottan vérmes reményekkel azonban nem szabad nézni szereplésük elé még akkor sem, ha Rotter—Szollásék minden szakember szerint is a legtöbb esélyt viszik a páros bajnokság startjához. Pontozási versenyben azonban legtöbbször a hangulatok is döntő befolyással vannak, és az a körülmény, hogy Németország a rendező, és már évek óta folyik a reklámhadjárat a Bayer—Herber-pár érdekében, esetleg jóindulatra inditja a pontozóbírákat éppen úgy, mint ahogy az legutóbb Berlinben az Európa-bajnokságok alkalmával történt."

És valóban: Ernst Baier és Maxi Herber nyerte az olimpiát.

De kétségtelen, hogy Rotterék valóban lehettek volna az első magyar téli olimpiai bajnokok. Négyszer nyerték meg a világbajnokságot, egyszer az Európa-bajnokságot, ők csináltak a világon először egykezes halálforgást. Csak az olimpiai győzelem nem jött össze nekik.

Akárcsak Dr. Rácz és a régi időkben oly sokan, a népszerű Rotter Baby is több sportágat űzött. Teniszezett, úszott, evezett. Nehogy elhízzon két téli szezon között.

Az ő élete Ráczénál is tovább tartott egy évtizeddel. A legidősebb magyar olimpiai érmes volt, amikor 97 éves korában meghalt. Akkor emlékezett meg róla a Nemzeti Sport (2003. január 29.).

Amúgy Rotter Baby nem a műkorcsolyázásból élt. Többszörös világbajnokként is tisztviselői munkával (partnere pedig orvosi praxissal) kereste meg a kenyerét, és azt olvassuk a Sporthírlap 1936. február 5-i számában, hogy bizony nehezen kapott szabadságot a felkészülésre.

 rotter-szollas_par.jpg

 A Pesti Hírlap Nagy Naptára az év sporttörténetében évről-évre hozta a nagy páros fotóját. Ez itt az 1933-as naptárból való.

 

Kékessy Andrea és Király Ede

 

Bizony ők is nyerhettek volna olimpiát. 1948-ban St. Moritzban szereztek páros műkorcsolyázásban ezüstérmet. A Népsport 1948. február 8-án ezzel a címmel tudósított második helyezésükről:

"A Kékessy—Király-pár kiemelkedett a mezőnyből, a 'nyugati blokk' azonban lepontozta őket, s így a második helyen végeztek".

Noha:

"a szakértők szerint is sokkal jobbak voltak a mezőny valamennyi párjánál".

Abban az évben Európa-bajnokok, a következő évben világbajnokok lettek. Király Edének egyéniben is jutott ezüst- és bronzérem világ- és Európa-bajnokságokon.

kekessy_kiraly_2.jpg

Mindketten huszonhárom évesek voltak, amikor megnyerték a világbajnokságot. Legalább két olimpián indulhattak volna még. Ám Kékessy 1949-ben, Király Ede pedig az ötvenes évek elején kimenekült a diktatúrából. Király mérnök és edző, Kékessy minisztériumi tisztviselő lett Kanadában. Király 2009-ben halt meg, Kékessy Andrea, Bernolák Imréné szeptemberben ünnepli majd 92. születésnapját.

Az olimpia előtti karácsonyon, 1947. december 25-én a Szabad Nép "Út az olimpiai bajnokság felé" címmel interjút közölt a páros két tagjával. Mindketten elmondták, mennyire nehéz felvenni a versenyt a külföldiekkel úgy, hogy egyáltalán nincs fedett jégpálya az országban, csak a rövid téli szezonban lehet gyakorolni. Király Ede dicsekedett, hogy a minap Bécsben mekkora sikerük volt, és egyúttal panaszkodott, hogy nálunk bezzeg alig van a műkorcsolyának közönsége. A panaszhoz azért hozzátoldott (avagy hozzátoldottak a nevében) egy rövid kis vörös farkot:

"valahogy 'úri’ dolognak tartják ezt a sportágat, De azért már ezen a téren is 'enged a jég'. A munkásság határozottan érdeklődik a korcsolyázás iránt."

"A magyarok megmentették Amerikával szemben Európának a műkorcsolyázó világbajnokságot" - ezzel a diadalmas címmel köszöntötte 1949. február 18-án a Szabad Nép Királyék világbajnoki győzelmét. Hiába érkezett Párizsba az amerikai Kennedy testvérpár papával, menedzserrel, nagy hírveréssel; hiába készítették elő az ő győzelmükre számító rendezők az amerikai himnuszt, mégsem ők győztek.

A Népsport 1949. január 31-én "Norvég-osztrák összjáték Király ellen" címmel ismét csak arról számolt be, hogy a férfi egyéni versenyben a nyugati pontozóbírók lepontozták Királyt az osztrák Radával szemben.

"Nagyon valószínű, hogy megbeszélt dolog volt ez."

kekessyek_1.jpg
 A Szabad Nép karikatúrája az Európát Amerikával szemben megmentő magyarokról, 1949. február 18.

 

Regőczy Krisztina és Sallai András

 

Nem volt ilyen egyszerű politikailag értékelni a Regőczy-Sallai jégtáncospár ezüstérmét az 1980-as Lake Placid-i téli olimpián. Őket ugyanis a testvéri szovjet bírónő pontozta le a dobogó legfelső fokáról. Akkor már negyedszázad telt el azóta, hogy a Nagy-testvérpár 1956-ban érmet szerzett téli olimpián. A televíziós korszak első műkorcsolyázó sztárjának, az ország kedvencének, Almássy Zsuzsának a pályafutása is úgy zárult le, hogy csak világ- és Európa-bajnokságokon szerzett érmeket, olimpián az ötödik helynél följebb nem jutott. Regőczyék viszont szépen lépegettek a csúcs felé, 1978-ban bronzérmesek, 1979-ben ezüstérmesek voltak a világbajnokságon és 1980-ban győztek is. A világbajnokságon. Csak az olimpián nem. Ott a Karponoszov-Linicsuk páros mögé rendelték őket.

regoczyek_1.jpg

A Népszabadság 1980. február 21-én azzal kezdte a tudósítását, hogy

"amire csak nagyon kevesen számítottak: Regőczy Krisztina és Sallai András jégtáncospár, a téli olimpián ezüstérmet nyert".

(Nem fejtették ki, hogy miért is lett volna ez várakozáson felüli eredmény az előző világbajnokság ezüstérmeseitől.) A tudósításból azért kiderült, hogy egy ponton és egy pontozóbírón múlt az aranyérem, hogy Regőczyék szabadon választott kűrje "az est legmagasabb szintű bemutatója volt", hogy ők aratták a legnagyobb sikert, s hogy Karponoszov még hibát is vétett. Sikerült Regőczy Krisztina szájába adni azt a mondatot, hogy

"Az volt a vágyunk, hogy Lake Piacidból érmet vigyünk haza. Teljesült az álom."

Ki is emelték felcímbe, hogy "Teljesült az álom". Holott. A Népszabadság megírta, hogy csak egyetlen pontozó adott a magyar párnak 5,8-nél alacsonyabb pontot, de azt nem írta meg, hogy ez a szovjet bírónő volt.

Miként egykor a Szabad Nép, most az Amerikai-Kanadai Magyar Élet (1980. március 1.) elemezte a pontozást politikai tömbök szerint:

"Amerikai sportriporterek véleménye szerint is az aranyérmet a Regőczy - Sallai párnak kellett volna odaítélni. Hogy mi mindég rosszul járunk, az borzasztó. Kik voltak a birák? Ebben a versenyben résztvevő nemzetek ítélő bírái: a szovjet érdekszférából: szovjet, keletnémet, magyar, csehszlovák, ez tehát 4 szavazat. A szabad világból: Amerika, Kanada, Anglia, Ny.Németország, Ausztria. Tehát ez 5 szavazat. A valószínűség az, hogy a szovjet bírák lyukat beszéltek a bírákba (sic!), hogy a megbotlás a tánchoz (figurához) tartozik".

A Clevelandben megjelenő Katolikus Magyarok Vasárnapja (1980. március 2.) a magyar jégtánc párost ért igazságtalanságot ecsetelve leszögezte:

"mi erkölcsileg őket tartjuk olimpiai bajnoknak."

regoczy-_sallai_1.jpg

Regőczy Krisztina és Sallai András Lake Placid-ben, Képes Sport, 1980. február 26.

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr4613633818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.