"Evvel lehet sírni"

In memoriam Kallós Zoltán

2018. február 18. - hacsa.

Az életből pár nappal ezelőtt, február 14-én kivált Kallós Zoltán hangszalagjáról idézte Csoóri Sándor a 70 éves Demeter Annát, aki a "Bánat, bánat, nehéz bánat, mért raktál szívemre várat?" kezdetű keservest énekelte bele a magnetofonba. Kallós megkérdezte tőle, miért sírta végig azt az éneket. Erre kapta ezt a választ: „Ez ujan nóta, hogy evvel lehet sírni. Annyi árva élet ért ingemet. Csak nyóc éves vótam, mikor árván elmaradtam. S akkor el es mentem szógálni."

Március 26-án lesz 92 éve, hogy Kallós Zoltán a  Kolozsvárhoz közeli Válaszúton megszületett. Tizenhat éves korától vándorolt, gyűjtött és tanított szerte Erdélyben és Moldvában. Gyűjtött ő mindent, ami a nép életéhez és művészetéhez tartozott. Tizenötezer dallamot jegyzett fel.

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

Szathmáry Istvánnak a Széphalomban, 2012-ben megjelent írása szerint: "Kallós Zoltán 1942-ben jegyezte fel az első népdalokat és balladákat szülőfalujában, a Kolozs megyei Válaszúton, és azóta rendszeresen folytatja a gyűjtést. Évtizedeken át járta az észak-mezőségi, a kalotaszegi Nádas menti falvakat és a gyimesi, valamint a moldvai csángó településeket, hogy — mint maga írja — gyönyörűséget szerezzen az összegyűjtött balladák közreadásával. „Valami belső erő hajtott - hangsúlyozza -, hogy én is tegyek valamit azért a közösségért, amelyikhez tartozom.”

Kallós hosszú élete felét úgy élte le, hogy a kutya sem ismerte őt és a munkásságát a szakemberek szűk körén kívül Magyarországon. Romániában is kevesen. Tanítóként dolgozott kalotaszegi, moldvai falvakban. Amikor meg nem taníthatott, faipari munkásként kereste a kenyerét.

Magyarországon az első közleményei a Nemzeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum "kéziratként kiadott", lehető legszerényebb küllemű kis szakmai folyóiratában, a Néprajzi Közleményekben jelentek meg. Az első éppen akkor, 1958-ban, amikor politikai nézeteire tekintettel börtönben ült.

neprajzi_kozl.jpg

Így kezdődik Kallós Zoltán egyik írása a Néprajzi Közlemények 1960/5. számában

 

A folkloristák "komoly" folyóiratába, az Etnográphiába szerzőként nem jutott be, de a "kéziratként kiadott" írásaira a legillusztrisabb szerzők hivatkoztak ott. Dömötör Tekla, Vargyas Lajos, Domokos Pál Péter, Sárosi Bálint.

A szélesebb körben olvasott lapokban az Arcanum által adott első találat Kallós nevére Csoóri Sándor cikkének fent idézett részlete a Népszabadság 1969. szeptember 7-i számában. Ekkor már készült Bukarestben a Balladák könyve.

"A Kriterion éve avagy hogy jelenhetett meg 1970-ben Kallós Zoltán Csángó balladáskönyve Romániában?" Ezt a címet adta Bodor Pál a Beszélő 1998. januári számában megjelent írásának:

"A kézirat - irkákba ceruzával rótt szövegek formájában - a hatvanas évek második felében került az Irodalmi Könyvkiadó főszerkesztőjének asztalára. Csodálatos értékű nyersanyag volt ez, ősi újdonság, szakemberek szerint talán a leggazdagabb újonnan feltárt európai balladagyűjtemény. Egyetlen szó magyarázat, elemzés, értékelés, előszó, utószó nélkül - példátlan szellemi vagyon. Mintha egy halált megvető bátorságú, plajbász alakú magnetofon járta volna be a moldvai csángók házait."

A Ceausescu-éra első rövid szakasza kegyelmi időszak volt, hogy aztán a többi annál kegyetlenebb legyen. Ebben a kegyelmi időszakban alapíthatták meg a Kriterion Kiadót. "A Kriterion nevét, irályát-bátorságát s gazdagságát a magyar szellemi közvéleményben olyan könyvek tették ismertté, mint például az azóta már több ízben Magyarországon is megjelent csángó balladáskötet volt: Kallós Zoltán gyűjtése-munkája. Jelzőbója volt, ezért is tüntetünk vele." A kéziratot Szabó T. Attila gondozta, Dávid Gyula szerkesztette. Nélkülük Bodor tanúsága szerint "nincs ez a könyv. A gyűjtés irkái tán a Securitate páncélszekrényében porosodtak volna ítéletnapig, vagy valamelyik, ugyancsak a titkosszolgálat ellenőrizte levéltárban. Vagy a szemétben."

kallos_1_1.jpg

Kallós Zoltán, Film, színház, muzsika, 1990. április 21. 

 A Balladák könyve 1970 végén jelent meg először, és iszonyatos erővel tört be a nyilvánosságba. Természetesen pillanatok alatt elkapkodták. 1971-ben még egy kiadást megérhetett Romániában, a többit már csak Magyarországon. A Korunk 1971-es évfolyamában nem győzték közölni a lelkes méltatásokat.

"Felfrissítő erejű reveláció, a népköltészet és népzene magasrendű művészi értékeinek újabb bizonyossága, kiapadhatatlannak tűnő szépségforrás, s egyúttal méltó elégtétel Kallós Zoltánnak közel három évtizedes — sokáig visszhangtalan — gyűjtő munkásságáért." Ez még csak a névtelen, rövid ajánló kezdete a januári számból.

A februári számban Kántor Lajos áradozik a könyvszemléjében: "a legnagyobb kiadói sikerek egyike volt, s ezt a könyv belső értékei és külseje egyaránt szolgálták; a kronológia is a Balladák könyvét tessékeli az első helyre, minthogy költészetünk lényegében ezekkel a csodálatos művekkel kezdődik; de ha az irodalomtudományi módszerek, megközelítések képezik eszmefuttatásunk alapját, akkor is Kallós Zoltán és Szabó T. Attila vállalkozását kell először méltatnunk, hiszen legrégibb s legmegbízhatóbb hagyományaink élnek tovább az ő tudományos alaposságukban, igényességükben. Szabó T. Attila az adatgyűjtő nyelvész-professzor puritán szigorúságával, díszítgetést nem ismerő tárgyszerűségével éppen a balladagyűjtő hagyományt foglalja össze bevezető tanulmányában, Kallós Zoltán pedig magukkal a balladákkal, az elsőközlésű ballada-változatokkal figyelmeztet rá, hogy mit eredményezhet az éveken át folytatott áldozatos, az önmutogatást kizáró, látványosságot nélkülöző 'aprómunka'."

Még csak eztán jött Vargyas Lajos nagy recenziója júliusban: "Eléggé nem becsülhető szerencséje a magyar és a nemzetközi balladakutatásnak, hogy éppen ennek a gazdag lelőterületnek akadt olyan gyűjtője, mint Kallós Zoltán, aki népéből értelmiségi szintre emelkedve, de népétől soha el nem szakadva szinte a hagyomány-mentés apostolává lett. Anyagi ellenszolgáltatás nélkül, sőt anyagi áldozatot vállalva — milyen szegényes itt ez a szó, hiszen sokkal többről van szó: létérdekeit feláldozva — végzi már vagy húsz éve ezt az áldozatos munkát. Kriza óta nem volt a balladának ilyen gyűjtője Erdélyben s a népzenének Bartók és Kodály óta."

Magyarország némi spéttel reagált, de lehet, hogy csak azért, mert Romániában előbb kerülhetett forgalomba a bukaresti kiadvány, mint Budapesten. Mindenesetre a néprajzos művelődéspolitikai tótumfaktum, Ortutay Gyula még a tél beállta előtt beszentelte a művet az MSZMP központi lapjában:
"Egyedülálló könyv s két ország is büszke lehet rá, hogy e könyvet felmutathattuk. Európa egyik legvarázslatosabb népköltészeti műfajának olyan gazdagságát mutatja be napjainkban gyűjtött, páratlan tökéletességű anyagon keresztül, hogy az egész nemzetközi kutatás figyelmét, elismerését kivívhatja. Nem jogosulatlan ezzel a boldog-büszke, elismerő hangvétellel kezdenünk. A nagy nemzetközi balladagyűjtemények ismeretében is mondhatjuk: az eleven, napjainkban élő népballadáknak ilyen gazdag teljességű és szép gyűjteménye szinte páratlan. Különösen, ha tudjuk, hogy Kallós Zoltán e kötetben publikált gyűjtése — vagy két évtized áldozatos munkája — csak válogatás egy jóval nagyobb magnetofonos-kéziratos anyagból. Reméljük, ezt a kötetet követi a többi is, követi a balladák, népdalok, rigmusok eddig csak' jelzett, ámulatos bősége." (Népszabadság, 1971. november 14.)

kallos_2_1.jpg

Kallós képe a Széphalomban, a Kazinczy Ferenc társaság évkönyvében

 Ezután a magyarországi nyilvánosság megnyílt Kallós előtt. A rendszerváltás előtt sem fordult elő az Arcanum adatbázisában ritkábban a neve, mint a rendszerváltás után. A leggyakrabban éppenséggel 1982-ben. Azután jön holtversenyben 1973, amikor a Helikon is kiadta a Balladák könyvét és 1996, amikor Kallós a hetvenedik születésnapja előtt átvehette Göncz Árpádtól a Kossuth-díjat.

1974. július 28-án a Népszabadságban S.N. lelkendezik, hogy a Balladák könyve legutóbbi kiadása harmincezer példányban kelt el pillanatok alatt, és a könyvvásár utáni közvéleménykutatás tanúsága szerint az olvasók ezt tartották a legfontosabb és legszebb kiadványnak. A cikk végén azt olvassuk, hogy "Kallós Zoltán egy beszélgetésben legutóbb elmondotta, hogy legközelebb lírai dalokat, kesergőket szándékszik kiadni. Fogaras megyét is bejárja, majd új gyűjtőútra indul." Ez a "legutóbb" bizony semmiképp sem lehetett másfél hónapon belül, mert Kallóst 1974. június 16-án letartóztatták, amiről csak az emigráns lapok (pl. New York-i Magyar Élet, 1974. november 9.), avagy a Die Welt olvasói. a Szabad Európa Rádió hallgatói és az MTI-bizalmas címzettjei tudhattak. Illyés Gyula naplójegyzetei szerint Csoóri Sándortól értesült a letartóztatásról. Ezt a naplórészletet a Kortárs nyomán idézte be E. Fehér Pál a Kritikában megjelent cikkébe (1990/3. sz.): „Délután Csoóri Sándor és Kiss Ferenc rendkívüli hírrel. Kallós Zoltánt a románok letartóztatták. Már tavaly is elfogták, népdalgyűjtő útján, összetörve a hangfelvevő gépet, melyet még Kodály vett neki. Most is nyilván ez az ok. Rögtön telefonálni akartam Aczélnak, aki személyesen ismeri és becsüli. Épp vidéken van, csak holnap beszélhetek vele."

kallos_3.jpg

Kallós Zoltán munkában, Korniss Péter felvétele a Szabad Föld 2015. április 30-i számában

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának egyik közleménye idézi Martin Ferenc, akkori bukaresti nagykövet októberi jelentését Kallós ügyéről:
"Kulturális beosztottunk 1974. június 9-én szabadságra menet találkozott Kallóssal, akihez sokéves barátság fűzi, és akit igen rossz idegállapotban talált: ez utóbbi elmondta, hogy a hatóságok jó ideje feltűnően figyelik, lényegében őrszemet állítottak a háza elé, zaklatják.
Kétszer behívatták a rendőrségre, ahol információkat kértek egyik-másik barátjáról, ismerőséről. Kallós – saját szavai szerint – azt mondta, hogy ő, mint lojális állampolgár, felszólítás nélkül is bejelenti, ha olyasmi jut tudomására, ami hazája ellen irányul, de az egyéb 'tájékoztatás' nem az ő feladata.
Ezek után június 16-án letartóztatták, és házkutatást tartottak a lakásán, melynek során – mint corpus delictit – jelentős mennyiségű feljegyzést, és népzenei magnófelvételt vittek el. (Ezeket, valamint a lefoglalt 18.000 lejt másfél hónappal később – néhány prominens magyar értelmiségi közbenjárására – visszavitték a lakásba.) 
Kapcsolataink révén értesültünk arról, hogy Kallós fogva tartásának az első három napját a megyei állambiztonsági szervek fogdájában töltötte, és csak június 19-én reggel szállították át a rendőrség épületébe. Vizsgálati fogsága során senkivel sem érintkezhetett, édesanyja sem látogathatta. Ügyvédje is – dr. Vásárhelyi – csak a hatósági emberek jelenlétében beszélhetett néhányszor védencével a per előtt.
[...]
Általános benyomásaink szerint Kallós Zoltán letartóztatását kizárólag politikai szempontok motiválták. A jeles folklorista egész tevékenysége, egész lénye – különösen moldvai csángó kutatásai – a román vezetés éles ellenszenvét váltották ki. Magyarországi kapcsolatai és sikerei állandó – egyre növekvő – problémát jelentettek az itteni illetékesek szemében. Ráadásul, nem lévén állásban, egzisztenciálisan megfoghatatlan, presszionálhatatlan volt." (Kallós 1969-től "szabadfoglalkozásúként tevékenykedett.)

Sütő András "Meghallgatás helyett lehallgatás" című írásában idéz a Securitate őt (is) érintő jelentéseiből. Ezek egyike, mely 1974. július 17-én kelt többek között ezt tartalmazza: "Ennél is aggasztóbb, hogy nem csupán a budapestiek, de már a romániai magyar írók, értelmiségiek is beavatkoznak a román állam belügyeibe. Teszik ezt többféleképpen is: a) nyugtalankodnak, pánikot keltenek Kallós Zoltán kolozsvári folklorista letartóztatása miatt. Az ügynek mindenképpen politikai jelleget akarnak tulajdonítani, holott az eljárás oka: homoszexualitás." (Romániában 1996-ig büntetőjogilag üldözték a homoszexualitást.)

Kallóst 1974. decemberében két és fél éves börtönbüntetésre ítélték. 1975 tavaszán a nemzetközi tiltakozások hatására engedték szabadon. Illyés naplója szerint Aczél György 1975. május 21-én telefonált, hogy Kallós Zoltán másnap szabadul.

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr113677788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.