Magyar gazdasági micsoda

Győri program, 1938: az első ötéves terv

2018. március 05. - hacsa.

"A 20. század legsikeresebb gazdasági programja a ... győri program." Így vélekedik Ungváry Krisztián (Korunk, 2012/11.). Mások erről nagyon mást gondolnak. Az mindenesetre biztos, hogy országszerte hatalmas lelkesedéssel üdvözölték ezt az első magyar "ötéves tervet", melyet éppen nyolcvan évvel ezelőtt, 1938. március 5-én jelentett be Darányi Kálmán miniszterelnök a kormányzópárt hatalmas nagygyűlésén a zászlódíszbe öltözött Győr városában. Egy héttel az Anschluss és öt héttel az első zsidótörvény elfogadása előtt.

 A liberális kapitalizmusnak kevés híve maradt Magyarországon az első világháború után. A gazdasági világválság kitörését követően pedig még kevesebb. Alig maradtak olyanok, akik nem az állam által dominált kvázi tervgazdálkodástól remélték a nyomorúságos állapotok javulását. A harmincas évek derekán szerte Európában beindultak a nagy fegyverkezési programok. Magyarország ebben a tekintetben súlyos lemaradásban volt. A győri program hatalmas, egy milliárd pengős állami beruházási csomaggal igyekezett javítani a gazdasági és szociális helyzetet, valamint növelni az ország katonai erejét. 

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

A program fedezetét 60%-ban a 27 ezer legnagyobb adófizető egyénre és cégre kivetett vagyondézsmával, 40%-ban kölcsönökkal kívánták biztosítani. 

 gyori_1.jpg

Pesti Napló, 1938. március 6.

Az Est (1938. április 21.) így lelkendezett: "Ez a beruházási javaslat, a győri program gerince és veleje, esztendők óta a magyar munka leghatalmasabb, legiramosabb menetrendje, programja egy döntően fontos periódusnak, mert ez az idő és ez a munka hivatott a honvédség teljes korszerű felszerelésére és a nemzeti élet számára döntően fontos szociális alkotások kiteljesítésére. Óriás program, amelynek kivitelezése a magyar társadalom egészére hárul. Olyan program, amelynek fundamentuma, gazdasági és pénzügyi alapja és mögöttes területe csak egy a legvégsőkig felfokozott termelés, egy, a nap egyetlen órájában és percében sem szünetelő munka lehet, olyan munka, amely mindenkire hárul és melynek senki sem lehet dezertora."

A kormánypárti politikusok pláne hangsúlyozták, hogy most aztán senki sem lehet "dezertor", amit ők úgy értettek, hogy aki nem áll a programot meghirdető kormány mögé, az a program, tehát a haza ellensége. Az állampárt elnöke, Tasnádi Nagy András egy ajkai nagygyűlésen, ahol szenvedélyesen üdvözölte Ausztria csatlakozását a Német Birodalomhoz, így szónokolt: "Az a visszhang, amelyet a győri beszédre a magyar sajtó, az egész magyar közvélemény és a külföldi sajtó adott, nem hagyhat fenn kétséget aziránt, hogy a. miniszterelnök úr, amikor programját előterjesztette, a. nemzet lelkéből beszélt. Mégis vannak olyanok, akik gáncsoskodnak, akik kifogásokat támasztanak, akiknek semmi sem elég, s akik mindig és mindenben a gyengét, a hibát keresik./.../ 
Tasnádi Nagy András... Fenntartás, önzés nélkül együttműködésre hív minden jó hazafit, jöjjön a kormánnyal a nagy munkára, lépjen be a kormány pártjába, hogy minél szélesebb alapon, minél eredményesebben valósíthassák meg a programot." (Pesti Napló, 1938. március 22.)

Tasnádi a "gáncsvetők" között a nyilas ellenzékre is utalt. Ekkoriban terjesztették Szálasi hívei ezt a karikatúrát:

 gyori_2.jpg

Forrás: wikipédia

 

Március 25-én a Népszava is hosszú vezércikkben méltatta a programot, noha annak szociális részét kevesellte: "Az eddigi megnyilatkozásokból is megállapítható, hogy az ország megértette a megadott programot. És bárha a szociális része egészen kisméretű és többre, sokkal többre volna szükség ezen a területen, mint amennyit tervbe vett, sem bírálat, sem ellenvetés, sem gáncsoskodás nem hangzott el ellene. Érdekelt testületek a legjobban érintett rétegek nevében jelentették ki, hogy hajlandók a megkövetelt áldozatra s egész erejükkel résztvesznek a nagy erőfeszítésben. Csak egyre van szükségük: hagyják őket nyugodtan dolgozni." A nyugalomhoz azonban két dolog kell, a szélsőjobboldal visszaszorítása, és az, hogy az ország a saját és ne az Anschlussal a szomszédunkká lett nagyhatalom érdekében feszítse meg erejét: "A kalandorszellem, a demagógia féktelensége és mindennek a fölbontására törő silány vakmerősége továbbdolgozik — és alig áll valami erő az útjába! Valami belpolitikai gyengédség és yészeshatású elnézés, párosulva imént lezajlott külpolitikai eseményekkel megnövelték a szélsőjobboldali demagógia bátorságát és ez a romlasztó, pestises folyamat már ott tart, hogy végső hatásaiban nemcsak a munka nyugalmát, nemcsak a meginduló, történelmi erőfeszítés sikerét, hanem a függetlenségi gondolat erejét is veszélyezteti. Márpedig az ország nem érti félre föladatait. A józan, a tiszta gondolkodás az ország véderejének megerősítésével azonos feladatnak tartja az ország függetlenségének biztosítását is." 
A liberális ellenzéki Rassay Károly a zsidótörvény vitájában fölsorolta mi mindennel sújtották már addig is a zsidóságot és a vagyondézsmára utalva ezt mondta: "Ha pedig a miniszterelnök úr és a túloldali képviselő urak azt mondják, hogy ez mind nem elég, legyenek szívesek megmondani, mit akarnak: életet
elvenni vagy vagyont elvenni?... Tessék nyíltan szint vallani./.../ Nemcsak ők /ti. a nyilasok - Arcanum/ kiáltják, hogy bátorság!, hanem mi is kiáltjuk a miniszterelnök felé: Bátorság, miniszterelnök úr! Arra kérem a miniszterelnök urat, ne higgye, hogy a hatalomra törtetők lihegése a forradalom előszelét jelenti, itt nyolcmillió magyar dolgozni akar, békét, akar, nyugalmat akar és áldozni akar a hazáért. Tegyék ezt lehetővé, mert ha
nem teszik, akkor a miniszterelnök úr egész nagy győri programja összeomlik. És én megjósolom, hogy még a költségvetés egyensúlyát sem fogja tudni biztosítani." (Pesti Napló, 1938. március 31.)

A költségvetési egyensúly valóban felborult. Már a világháború előtt, a nem kis részben fedezet nélküli pénzkibocsátással finanszírozott nagymértékű állami költekezés elindította azt az inflációs folyamatot, amelyet a háború fölgyorsított, s amely 1946-ra világtörténelmi csúcsokat döntött. A győri program azonban nem omlott össze, hanem a tervezettnél is jóval gyorsabban haladt előre: "Magyarországon a legnagyobb ipari növekedés 1939 és 1942 között ment végbe, és e periódusban javult az általános életszínvonal is, míg a munkanélküliség eltűnt." (Ormos Mária: Válságok és megoldások történész szemmel, Magyar Tudomány, 2009/7.) "A magyar gyáripari termelés 1938-43 között 42%-kal nőtt, 290 ezer főről 400 ezerre emelkedett a foglalkoztatott munkások száma." (Germuska Pál, Századok, 2012.)

A Hadtörténeti Levéltárban őrzik a győri programot rádióbeszédben propagáló Horthy Miklóshoz érkezett alábbi levelet: „Főméltóságú Kormányzó Úr!
Rádiószózat nagyon meghatott. Szegély agyonkínzott Magyarországnak bizony erős hadseregre van szüksége. Ehhez pedig sok pénz kell. Főméltóságod engedelmével felajánlom a tulajdonomat képező Pázmány, illetve Rákóczi két pengős érméket. Ha még lesz pénzem, azt is összespórolom, nem költőm nyalánkságra, hanem Főméltóságodhoz juttatom. Szeretném azt a címet tudni, ahová a pénz érméket elvihetném. /.../
E csekélység szíves elfogadását kérem és Magyarország boldogulásáért való rengeteg fáradozásáért én is lelkesülve maradok
Budapesten, 1938. április 10.
Hazafias szeretettel és kézcsókkal Szirt Ottó
I/b. gimnáziumi tanuló"

A levelet az Éremtani Lapok 2005/4. száma közli

 

gyori_3.jpg

Imrédy Béla, a győri program kidolgozója. A program meghirdetése után két hónappal ő váltja Darányit a kormány élén. 

1945 után a győri programról kevés, de erős szó esett. 

gyori_4.jpg

Ezzel a címmel állította szembe a kommunista pártállam ötéves tervét a győri programmal a Szabad Nép 1949. április 13-án: "A magyar uralkodó osztályok számára is szükségessé vált tehát, hogy előteremtsék mindazt, ami lehetővé teszi számukra a támadó, rabló háborúban, a konc szétosztásában való részvételt. Fegyverkezni kezdtek. Ez amellett üzlet is a burzsoázia számára. Fegyverkezési szándékukat a hitleri "négyéves tervek" mintájára a hangzatos 'ötéves beruházási terv' leple alatt 'adták be' a magyar népnek. Mert hiszen ez volt Darányi Kálmán m. kir. miniszterelnök úr 1938 március 6-án Győrött elmondott beszédének a lényege. Hírhedtté vált 'győri program'-ja egy milliárd pengőt (mintegy 4.5 milliárd forintot) irányzott elő 'beruházásokra'. Állítsuk szembe az ő tervüket a miénkkel, az uralkodó osztályok 'tervét' a dolgozó nép tervével!"

A Közgazdasági Szemle 1956/1. száma közli Berend T. Iván és Ránki György tanulmányát, melyben a győri programról ezt olvassuk: "A fasiszta tengelyhatalmak politikája lehetővé tette, hogy Magyarország most már ne csak burkoltan, hanem teljesen nyíltan felrúgja a békeszerződés korlátozásait. A nyugati imperialista hatalmak irányította Népszövetség pedig a szovjetellenes tervek, a 'benemavatkozási' politika szellemében sietve megszüntette a korábbi formális ellenőrzést is. Ezzel szinte nyíltan biztatta a magyar uralkodó köröket, hogy lépjenek a nagyarányú fegyverkezés útjára. Így született meg 1938 márciusában a Győrben meghirdetett program, amely 1 milliárd pengő beruházást szánt közvetlenül és közvetve a honvédelem fejlesztésére./.../ 
1938 nyarán a legnagyobb, elsősorban nehézipari üzemek megkapták az első megrendeléseket, s ennek hatására az addig hanyatló termelés irányzata újra emelkedőre fordult. A nehézipar termelése már 1938 harmadik negyedében elérte, majd a negyedik negyedben jelentősen túl is haladta a korábbi színvonalat./.../ Ezekben az években javarészt már csak a fegyverkezés, a hadigazdálkodás biztosítja a termelőerők fejlesztését. Az elavult, rothadó kapitalista termelési viszonyok az építés helyett mindinkább a pusztítás szolgálatába állítják a termelőerőket, s ezzel saját pusztulásukat készítik elő."

A szaktanulmányok később már árnyaltabban tárgyalták a győri programot, de a Népszabadság még a szocialista termelési viszonyok összeomlásakor, 1988. március 5-én is Hitler torkában címmel emlékezett meg a győri program meghirdetésének ötvenedik évfordulójáról. Gelencsér Miklós írása szerint a győri program jelképezte azt a döntést, amellyel végképp a Német Birodalomhoz kötötték az ország szekerét. 

A rendszerváltás után a győri program árnyaltabb és árnyalatlanul pozitív értékelései is megjelentek a nyilvánosságban. Ormos Mária például azt fejtegette a Népszabadság 2007. október 13-i számában, hogy a győri program is szerepet játszott a nyilas pártok visszaszorulásában, viszont a Német Birodalom megtalálta a maga emberét a program atyja, Imrédy Béla személyében: "Részben azért nem tettek szert nagyobb társadalmi támogatottságra /a nyilas pártok - Arcanum), mert a 'győri program'néven ismert nagy beruházási projekt eltüntette a munkanélküliséget, a gazdaság megélénkülése emelkedő béreket és fizetéseket eredményezett, a növekvő fogyasztás jót tett a gazdálkodóknak, a kisiparosoknak és kiskereskedőknek, és az életszínvonal ettől kezdve néhány évig a középosztály körében is szépen emelkedett. A munka becsületének megmentésére tehát a nyilasprogramra nem volt szükség. Ilyen körülmények között a megígért nagy politikai áttörést nem lehetett végrehajtani. A stagnálást és a visszafejlődést elősegítette emellett, hogy a német finanszírozás valószínűleg megszűnt. A magyar politikai színskála jobb szélén feltűnt ugyanis Imrédy Béla, aki jóval megbízhatóbb partnernek ígérkezett, mint a ki- és beszámíthatatlan Szálasi." 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr9113714976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.