Bambivalencia

És már Bambi se kapható

2018. április 07. - hacsa.

A pancsoló kislány, Kovács Eszti idén hetven éves. Egy évvel később született, mint a Bambi, mely kapható volt a strandon, melyet ő 1959-ben Berki Géza és Brand István dala szerint ijjaj, úgy élvezett. A Bambi szűk negyedszázadot élt, 1970-ben tűnt el az életünkből. Próbálkoznak ugyan a feltámasztásával, de ez már csak látszatlét. Az igazi léte ahhoz a korhoz köti, amelyben rajta kívül oly kevés dolog üdítette a magyar népet.

A Bambi emléke a szocializmushoz kapcsolódik, pedig nem a szocializmus szülötte. A Hazai Szikvíz és Üdítőitalok üzeme kezdte gyártani 1947-ben a Mária Terézia (ma Horváth Mihály) téren. Ez virtigli kapitalista magánvállalkozás volt, Hovanyetz Lászlónak hívták a tulajdonosát, és a világháború előtt is működött. Még az 1949-es telefonkönyv is Hovenyetz tulajdonaként ismeri a céget: "Hazai Szikvíz és Üdítőitalok üzeme, túl. Hovanyetz, vm. Mária Terézia-tér 11. 335-552". 

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

bambi_1.jpg

Így nézett ki az 1947-es kapitalista bambi plakát.

Aztán persze Hovanyetz urat is és a Bambiját is beállamosították, pontosabban befővárosították. A fővárosnak a szocializmus előtt is, után is volt saját cége, mely a város gyógyfürdőinek üzemeltetésével, gyógyvizeinek értékesítésével foglalkozott, és ásványvizet, szikvizet is termelt. Ebből a cégből alakították ki a Fővárosi Ásvány- és Szikvízüzemet, mely átvette, majd a Józsefvárosból a Margitszigetre vitte a bambigyártást. Most is (2000 óta) a főváros hasonló profilú cége, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. gyártja a Bambit Csillaghegyen, de csak jelképes mennyiségben, évente 3600 üveggel. (A bambi-korszak csúcspontján naponta százezer üveget töltöttek meg Bambival, és így sem volt belőle elég. Manapság azt a pár üveget a fővárosi fürdőkben és a Ferenciek terén az Ibolyában adják el. de vajon akkor már miért nem a szocreál hangulatát olyan szépen őrző Bambi presszóban Budán?)

A Népszava 1949-es karácsonyi számában már a főváros cége hirdeti a Bambit:

bambi_2.jpg

Miként az 1947-es plakáton látjuk, eredetileg rendes, parafával bélelt alumínium kupakkal zárták le a bambis üveget, csak később, 1955-ben tértek át a csatos (kengyelzáras) üvegre, amivel üvegenként 30 fillért spóroltak.

Volt, akinek a Bambi még így sem volt elég szocialista. Az Autó-Motorban 1955-ben egy glossza jelent meg arról, milyen bosszantó, hogy a (két és fél decis) Bambiért különböző helyeken különböző árakat kérnek 1 Ft 30 fillértől egészen 2,40-ig, pedig annak ugyanolyan az íze ott is, ahol márványpultra teszik, meg ott is, ahol bádoggal bevont asztalra. A minisztérium intézze el, hogy a Bambit mindenhol ugyanannyiért adják.

1957-ben megszületett a Lottó, 1958-ban pedig a Lottóka. Azon a hatvan évvel ezelőtti tavaszon megkezdték a "vegyes gyümölcsszörp", a Lottóka gyártását. Lelkesen hirdették is az új üdítőitalt. Például a Népszavában:

bambi_3.jpg

Erről az újdonságról nyilatkozott Kiss Péter a Népszabadság 1958. augusztus 3-i számában. Ekként: "Én történetesen a Casino teraszán fogyasztottam el egy üveg Lottóka nevű italt, amihez képest a sokat szidott Bambi mennyei nedű." A közemlékezetnek nem áll módjában ezt a lesújtó ítéletet megerősíteni avagy cáfolni, mivel a Lottóka pár hónap alatt teljesen eltűnt a színről, soha többé nem is emlegették. Csupán föltételezhetjük, hogy igazán borzalmas lehetett, ha a hiánygazdaságban is ilyen gyorsan megbukott. Csak három évvel később jelent meg a Bambi első nagyobb mennyiségben gyártott, valamirevaló vetélytársa, az Utasüdítő. 

Aki megbízható információkat keres a szocialista Magyarország népének üdítéséről, annak egyetlen megbízható forrást ajánlhatunk, az Élelmiszervizsgálati Közleményeket. Ennek 1957-es kötetében írnak a kimért üdítőitalokról. Míg a Bambi és a többi palackos üdítő, a Málnagyöngye, a Meggy-gyöngye, a Citrom-ízű gyöngye (nem vicc, tényleg volt ilyen) az alapszörp ötszörös hígításával készült, a kimért üdítőket, leginkább a málnaszörpöt a vendéglátóiparban már a normák szerint is tízszeres hígítással készítik, de gyakran az előírt mennyiségnek is csak a felét, kétharmadát teszik bele, így ezeknek a színezett löttyöknek a szárazanyagtartalma mindössze 5-6% volt.

Az 1958-as kötetből kiderül, hogy a Bambi és a többi szénsavas üdítőital összetétele a legkevésbé sem állandó, például a cukortartalmuk is erősen ingadozik, 11% és 14% között. (Ez egyébiránt nagyon magas szám, a colákban például sokkal kevesebb a cukor.) 1959-ben már nagyon szigorúan fogalmaz a szaklap: "Az Élelmezésügyi Minisztérium a leghatározottabban előírta a gyártó vállalatok számára, hogy próbagyártásokkal, kísérletekkel új gyártmányokat mutassanak be. A felszólított vállalatok: a Budapesti Konzervgyár, Unicum Likőrgyár, Kompozíció Vállalat stb. el is készítették még a nyári csúcsfogyasztási időszak kezdetére újszerű gyártmányaikat; a gyártmányok közül egyesek valóban figyelemre méltóak és bevezetésre alkalmasnak látszottak. Mégis a nyári melegek elmúltával sem jelentek meg a fogyasztók előtt a beígért és várt új készítmények. Az akadályok elhárításáról feltétlenül gondoskodni kellett volna. Mert valóban érthetetlen, hogy hazánkban, hol bőségesen áll kiváló minőségű gyümölcsnyersanyag rendelkezésre, nem lehet málnaszörpön ('Málnagyöngye') kívül valódi gyümölcs üdítőitalt előállítani (a 'Narancsízű Bambi' ugyanis ízesített üdítőital). A Fővárosi Ásvány- és Szikvízüzem például a kétes sikerű 'Vita-Cola' forgalmazásával kísérletezik, ahelyett, hogy hazai gyümölcsalapanyagokat (szörpöket) használna fel. Ugyancsak a 'jól bevált' narancsízű 'műüdítőitalokat' gyártják az ország többi üdítőitalt előállító üzemei is (pl. tanácsi vállalatok). Ezeknek a vállalatoknak is át kellene térni a 'valódi üdítőitalok' gyártására!" Hát bizony, ahol tervgazdálkodás van, ott az ésszerűség érvényesítésére sok lehetőség nem mutatkozik. 

bambi_4.jpg

A Népszava 1961-es karácsonyi számában készül a hölgy magára önteni az Erdei Bambit.

 1960-ban az Élelmiszervizsgálati Közlönyben észrevételezik, hogy a gyártás és a lejárat idejét a jogszabályok ellenére sem tüntetik föl a Bambi és a Vita Cola cimkéin, s "a jövőben hasonló esetek ismétlődése alkalmával a vállalat ellen szigorú eljárást indítunk".

1963-ban K.J. (Kottász József, a szaklap szerkesztője) megjegyzése (részben) érthetőve teszi, miért állították és miért tagadták oly sokan, hogy a Bambi kátrányt tartalmaz: "A Fővárosi Ásványvíz és Szikvízüzem citrom és narancsizű készítményeinél alapanyagul felhasznált szörpöt gondosabban kell a gyártás előtt egalizálni, mert a szörpökben levő citrom, illetve narancsolaj a tárolóhordókban állás alatt disproporcionálódik, és a kész üdítőitalokban egyenlőtlenül oszlik el. Ezért egyes gyártmányok keserűek, mások viszont csökkent zamatúak lesznek." K.J. azért nem bontotta ki a teljes igazságot. A Bambihoz használt narancsolajat bizony gyakran a szavatossági idejének lejárta után használták föl, amikor már terpénesedett és kellemetlen mellékízt kapott.

A Bambi is, az Utasüdítő is abba a kategóriába tartozott, amelyet a szaklap "műüdítőitalnak" nevez. Nem gyümölcsszörppel, hanem narancsolajjal, illetve citromsavval gyártották őket. Az Élelmiszeripari Közlemények 1970-ben egyrészt rámutatott komoly higiéniai hiányosságokra az üdítőitalok gyártása során, másrészt kimutatta, hogy az ízesített szörp alapú italok esetében sokkal gyakoribbak a minőségi kifogások, mint a gyümölcsszörp alapú italok esetében. Az előzőeknél a minták 35%-a, az utóbbiaknál 5%-a volt kifogásolható. 

Az üdítőital sorsa ugyanaz volt a szocialista tervgazdálkodásban és sajtóban, mint a legtöbb fogyasztási cikké. Minden évben megírták, milyen sokat fognak termelni és hogy lesz elég, aztán minden évben megírták azt is, hogy nincs elég.  

A Ludas Matyiban 1954.április 29-én megjelent egy ártatlan rajzocska:

bambi_5.jpg

 És egy héttel később a jégellátásért felelős fővárosi vállalat - ugyanaz, amelyik a Bambit is gyártotta - hótt komolyan válaszolt rá: "'Idejében szólunk“ című rajzra közöljük, hogy a Fővárosi Ásványvíz- és Szikvízüzem tervszerű megelőző karbantartással, a töltőberendezések állandó javításával készül a nyárra. Amennyiben megfelelő mennyiségű szállítóeszközt bocsátanak az illetékesek rendelkezésünkre, a szikvízellátás zavartalanságát biztosítani tudjuk. László György oszt. vez." (Ludas Matyi, 1954. május 6.)

 Így volt ez a sörrel, a Bambival, a szódavízzal, mindennel. Illetve valami többnyire volt, de valami biztosan hiányzott is: Sör nincs, de bezzeg Bambi, az van. Bambi, az nincs, de bezzeg sör...  morogtak a lapokban a népek, mert ez volt a morgás tolerált tematikája.

1955. április 29-én a Népszava megírta, hogy mi várja majd május elsején Budapesten a főváros lelkesen fölvonuló népét: "Kétmillió darab péksütemény, sok-sok felvágott és egyéb ennivaló, félmillió üveg szikvíz, százötvenezer üveg ásványvíz, százezer ' üveg Bambi, félmillió liter bor, 1 700 000 liter sör, mintegy 60 009 pár virsli és debreceni kerül árusításra ezen a napon." A Szabad Nép május 3-án arról tudósított, hogy 450 ezer budapesti dolgozó vonult föl lelkesen. Ezek szerint minden fölvonulóra jutott egy liter bor, majdnem négy liter sör, de egy két és fél decis Bambi legfeljebb minden negyediknek. 

Nagy István tanár Ercsiből levelet küldött a Szabad Népnek 1956.augusztusában: "A Sinatelepi Állami Gazdaság területén lakom. Van itt egy szövetkezeti bolt, de éppen az aratás-cséplés ideje alatt jóformán semmi üdítő italt sem lehet kapni, csak pálinkát. Július 10-től augusztus 10-ig a bolt egyáltalán nem kapott sört. Most
érkezett, de az is csak 2-3 napra elegendő. Télen 20-30 mázsa számra küldték a bambit, a meggy-, szeder-, citromszörpöket, volt, amikor befagyott az üvegbe. Most pedig hétszámra sem küldenek szörpöket, s ha jön is egy kevés, az azonnal elfogy." 

"Mint megrögzött antialkoholista, évekig élveztem a Bambi nevű szénsavas üdítő italt. Később forgalomba került a Málnagyöngye, szintén szénsavval telítve. Bizonyos idő múlva létrehozták a különféle gyümölcsszörpöket, ezek drágábbak, általában az áruk 2 forintnál magasabb. A választék erősen bővül; most azonban az a helyzet, hogy a hónap, vagy a hét bizonyos napjain van olcsó üdítő ital (Bambi, Málnagyöngye, Utasüdítő), a többi napokon csak gyümölcsszörpöt vásárolhatunk. Ezek kellemesek, vitamindúsak, de mert nincs bennük szénsav, sokan mégis a sörnél, vagy a fröccsnél kötnek ki. Az alkoholizmus elleni küzdelem szükségessé tenné, hogy mindennap mindenfajta üdítő ital kapható legyen." Ezt írja a budapesti Kecsi Ferenc 1962-ben a Magyar Nemzetben.

A hatvanas évek folyamán azért az ellátás is, a választék is javult, egyre több helyen gyártottak üdítőitalokat az országban, számos bambitöltő állomást is létesítettek, ahol a fővárosból szállított alapszörphöz hozzáadták a szénsavat. Az igazi fordulat azonban az évtized végén következett be, amikor betörtek Magyarországra a colák. 1968-ban a coca, 1970-ben a Pepsi. Ekkor az egy ideje már Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalatnak nevezett cég fölismerte, hogy a colák mellett a Bambi már nem lesz versenyképes, és a bambigyártó kapacitását átállította a Pepsire. Meg aztán a legszigorúbb licenc előírások egészen más gyártási kultúrát feltételeztek, mint amelyben a Bambi készült.

Nem láttuk nyomát az Arcanum bázisában, hogy a Bambit elsiratták volna. Csöndben tűnt el az életünkből, miután az elfekvő készleteket kiárusították.  

-

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr7613815052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.