A Mindensoros Nemzet I. rész

Magyar Nemzet, 1938-2018?

2018. április 15. - hacsa.

"Olvassa el a Magyar Nemzet minden sorát" - ezzel a belső hirdetéssel buzdította olvasóit a lap a világháború kitörése után. Abban a minden sorban nyolcvan év alatt minden benne volt. Minden felfogás, kényszer és lehetőség. A Magyar Nemzet alighanem a magyar sajtótörténet legsokfélébb lapja. (Volt?)

mn_1.jpg

Az 1939. szeptember 5-i számban négyszer is megjelent a "minden soros" hirdetés. 

A jobboldali, konzervatív nacionalizmus egyik jeles fórumát, a Magyarságot tulajdonosa egyik pillanatról a másikra a nyilasok rendelkezésére bocsátotta 1938 tavaszán, amikor az Anschlussal és az első zsidótörvénnyel új korszak kezdődött Magyarországon (is). A lap munkatársainak jelentős része Pethő Sándor főszerkesztővel együtt távozott a laptól. Ez év júliusában lépett életbe az a sajtórendelet, mely szerint csak miniszterelnöki engedéllyel lehetett újságot fenntartani és indítani. Ennek alapján 136 lapot tiltottak be, viszont Imrédy Béla miniszterelnök kiadta az engedélyt a Magyar Nemzetre, amelyhez az induló tőkét zsidó származású nagytőkések, Chorin Ferenc és köre biztosították, s melynek küldetése az volt, hogy a rohamosan erősödő náci, nyilas és egyéb radikális fajvédő irányzatokkal szemben ellensúlyt képezzen, mégpedig a Pethő Sándor fölfogásának megfelelő, jobboldali, konzervatív, keresztény-nacionalista szellemben. Imrédy miniszterelnökségének első hónapjaiban a német befolyás mérséklésére törekedett. Erről aztán gyorsan lemondott és megfordította a köpönyegét, de addigra a Magyar Nemzet már létezett és immár a kormánnyal szemben (is) markánsan képezte az ellensúlyt.

mn_3.jpg

Pethő Sándor arcképe a Képes Vasárnapban, a Pesti Hírlap mellékletében.

Az 1938. augusztus 25-én megjelent első szám címoldalán Pethő Sándor így köszönt be: "Azt tartom, hogy azokban a zord, válságos s nem csekély veszélyekkel járó időkben, mint aminőket élünk, semmire sincs égetőbb és nagyobb szüksége ennek a szegény, meghajszolt, megzavart, elgyávult magyar társadalomnak, mint a független lelkiismeret bátor és bátorító hangjára, amely nem retten meg a múló indulatok őrületétől, amely nem logikán és értelmen túli térségeken tébolyog, amely nem hagyja magát túlüvölteni egy irracionális lelki számum morajlásától, s amely nem fut életbiztosításért valamely divatos szekta főnökéhez a maga vakrémületében. Tisztában vagyunk ugyan Deák Ferenc szavaként a közhangulat hatalmával, s tudjuk, hogy válságos időben olv erő az, mely vagy elsodor vagy eltipor. De éppen Deák Ferenctől tanultuk azt is, hogy a közhangulat fölött is van egy nagyobb hatalom: s ez az önlelkiismeretünk."

mn_2.jpg

Ugyanitt olvassuk ezt is: "Nem fogunk tehát kitérni a zsidókérdés elől sem. Erre nézve se lehet álláspontunkra és magatartásunkra más parancsoló tekintet, mint a fajmagyarság megdönthetetlen felsőbbségének szerves és intézményes megalapozása, amely arra kell, hogy ösztönözzön bennünket, hogy a gazdasági, társadalmi és szellemi közélet minden stratégiai pontja az államnép elidegeníthetetlen tulajdonjogát alkossa. De ha abszurdumnak tartjuk, hogy struccmadár módjára, fejünket porba dugva, mindent letagadjunk vagy elhallgassunk, ami a klasszikus liberalizmus tanrendszerébe ütközik, még méltatlanabb képtelenségnek tartjuk, hogy ennek az egyetlenegy kérdésnek baziliszkusz-szeme igézze vagy igázza le egész nemzedékek szemléletét, eszmélkedését és akcióképességét. Mert tudjuk meg, hogy nemcsak a zsidó imperializmus fenyegeti a magyarság létérdekeit." Ebből kiderül, hogy a Magyar Nemzet és Pethő Sándor sem volt mentes az antiszemitizmustól, de nem is ezt várták tőle Chorinék, hanem éppen azt, hogy miközben a zsidóság életfeltételeinek megsemmisítésére törekvő erők ellen küzd, ne mutatkozzék zsidóbarátnak, ne erősítse azokat a vádakat, melyek szerint  a Magyar Nemzet igazából a zsidók lapja.

Miután Pethőék jobbra is, balra is ütöttek, őket is ütötték nem csak jobbról, balról is. A Népszava már a lap megindítása után két nappal ezt írta: "Itt azután már igazán csak nagyítóüveggel lehet megkülönböztetni Pethőék és Hubayék /azaz a Magyarságot elbitorló nyilasok - Arcanum/ szótárhasználatának eltéréseit. /.../ Ez a hang szinte arra a megállapításra késztetne, hogy talán mégsem egészen véletlen, hogy éppen Pethőék kezéből csúszott át a 'Magyarság' a Hubayék kezébe."

Miután nem-nyilas ellenzéki fórum már nem sok maradt, nagyon sokféle nem-nyilas ellenzéki irányzat szorult össze a Magyar Nemzetben. Ezt a helyzetet Vásárhelyi Miklós a negyvenedik évfordulóra megjelentetett 1978-as cikksorozatában így jellemzi: "A Magyar Nemzetet sokfajta hatás érte. A már említett konzervatív és tőkés befolyás mellett itt kerestek és találtak fórumra németellenes fajvédők, progresszív katolikusok, polgári humanisták, népi írók, a Nyugat köréhez tartozók, haladó hazafias értelmiségiek, később szociáldemokraták. Markos Gvörgy személyében volt a szerkesztőségnek kommunista munkatársa is. Gvűjtőhelye volt a lap a német- ellenes szellemi ellenállás minden színárnyalatának. Szélsőségesen ellentétes álláspontokat hozott közös nevezőre az ország függetlenségének ügye." A skála jobb szélén a "Nomád levelek" szerzője, Lendvai István állt, aki Szálasi hungarizmusát Jászi Oszkártól /!/ eredeztette, és azzal szemben a "szentéletű" Prohászka Ottokár hungarizmusát méltatta. (Lendvait a nyilasok kezei között halt meg 1945 januárjában.)

1939 június 17-én a Magyar Nemzet berni tudósítója hírt adott arról, hogy a „'szellemi honvédelem' mint világító jelkép lebeg Svájc egész közélete felett". Mivel: "A határokon túlról titkos utakon és rejtett ösvényeken idegen földön kitermelt politikai eszmeáramlatok szivárognak be, amelyek az ősi talajból kiterebélyesedett demokráciát próbálják aláásni és divatos fajelméletekkel igyekeznek belülről felrobbantani a nemzeti társadalom egységét. Ezzel a totalitásos, vezérelves propagandával szemben akarja megvédeni Svájc politikai hagyományait./.../." 
Másnap Szabó Zoltán Szellemi honvédelem címmel rovatot indított, és a "szellemi honvédelem" ettől kezdve a lap emblematikus jelszava lett. A rovat 1940 júliusáig élt. Ebben a hónapban távozott a laptól Pethő Sándor azzal, hogy az ő személye már tehertétellé vált, és nehezíti a lap küldetésének a teljesítését. Az alapító egy hónappal később, éppen a Magyar Nemzet második születésnapján autóbalesetben meghalt.

mn_4.jpg

Pesti Hírlap, Képes Vasárnap

A Magyar Nemzetet a német megszállás után betiltották. 1944 március 22-én jelent meg az utolsó legális száma. A megszállás alatt három illegális számot jelentettek meg a lap munkatársai.

A Magyar Nemzet 1945. május elsején támadt fel, vezércikke szerint immáron a szocializmus támogatójaként: "Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzet május elsejét választotta újrakezdése napjául. A munkás emberiség hagyományos ünnepnapját, a szocialista tömegek politikai szabadságtüntetésének minden új tavasszal erősebben lombosodó évfordulóját".  

A lapengedélyt a Kisgazdapárt centrumához tartozó Balogh István (a Balogh páter) szerezte meg, övé volt a lap részvényeinek többsége is. Amikor 1947 júniusában Balogh kilépett az FKGP-ből és "lojális" ellenzéki pártot alakított, a Magyar Nemzet az ő pártjának a szócsöve lett, és a pátert magasztalta. A választások előtti napon a lap Balogh István című vezércikkel jelent meg, melyben többek között ez állt: "Az a hajlongva lóbáló tömjénezés, melyet egyes pártvezérek «oltárképei»-nek tövében végeznek buzgó ministránsok, nem a Magyar Nemzet olvasóközönségének ízlése szerint való. Nem reklámjelzőkkel kívánjuk dicsérgetni azt a Balogh Istvánt, akit személyiségnek tartunk a sokszínű, a teljességet áhító, sokrétű emberség goethei értelmezésében és személyiségnek tartunk egyedül a politikai művészet gyakorlatában is. /.../ Nem tömjénezni akarjuk Balogh Istvánt. Csak kissé közelébe férkőzni a titoknak, hogy miért olyan népszerű és mért olyan szidalmazott... miért beszél róla mindenki, miért becsülik és szeretik azok, akik megismerhették." Parragi György a lapban az 1947-es választások előtt arra biztatott mindenkit, hogy feltétlenül szavazzon, a marxisták a marxista pártokra, a nem marxisták a nem marxista pártokra, mert hiszen ezek amúgy is kiválóan összeférnek egymással.

mn_5.jpg

A Ludas Matyi találgatja 1947 júnisában, hogy mi lesz a páterrel a Kisgazdapártból való kilépése után.

A páter a pártjával, a lapjával és Parragi Györggyel együtt szépen beleolvadt a következő választások egyetlen választási lehetőségét kínáló Függetlenségi Népfrontba, a pártállami diktatúrába.

Még az alapító dédunokájának, Pethő Tibornak erősen apologetikus Magyar Nemzet-krónikájában is azt olvassuk, hogy "az ötvenes-hatvanas évek Magyar Nemzete alig különbözött a korabeli hazai sajtótól, leginkább erős külpolitikai és többoldalas hirdetési rovatával, távolságtartó stílusával, konzervatív tipográfiájával rítt ki az egyszólamú kórusból." 

Amikor a Nagy Imre erős bázisának szánt Hazafias Népfront 1954 őszén megalakult, és a Magyar Nemzet lett a lapja, lehetőség nyílhatott volna arra, hogy önállóbb irányvonalat vigyen a lap, de Nagy Imre nagyon rövid idővel a HNF megalakulása után megbukott, a lapját pedig kiherélték. Boldizsár Iván főszerkesztővel kirúgatták az újságírók javát, majd, miután a piszkos munkát elvégezte, kirúgták őt magát is, és szoros pártfelügyelet alá vonták a lapot. 1956-ban a Magyar Nemzet valamelyest kitűnt még a Petőfi Kör rendezvényeinek részletesebb és barátságosabb bemutatásával, de a legjelentősebb rendezvényről, a hatalmas tömeget megmozgató sajtóvitáról érdemben már nem tudósított, viszont a párt súlyosan elítélő állásfoglalásához szabályszerűen, a vonalat követő és önkritikát is tartalmazó szerkesztőségi cikkel csatlakozott. A forradalom előtti fölpuhulásban, fölhevülésben a Magyar Nemzet nagyjából a többi napilappal együtt mozgott. A forradalom alatt a lapot pár napra visszaveszi a Kisgazdapárt az alapító fiával (idősebb) Pethő Tiborral együtt. November 4-e után tíz hónapig nem jelenhetett meg a lap. 1957. szeptember 8-án jelenkezett ismét, címlapján Mihályfi Ernő bőszen ellenforradalmazó vezércikkével, Kádár János nyilatkozatával és a HNF akkori elnökének, Apró Antalnak a levelével.

A Magyar Nemzetnek az egységes gépezetként működtetett pártállami sajtó munkamegosztása szerint az volt a feladata, hogy azokhoz is eljuttassa az állampárt üzenetét, akik az állampárti stílustól és hangvételtől erősebben idegenkednek. Ennek a feladatnak a lap mindig jól megfelelt, semmilyen bel- és külpolitikai kérdésben a diktatúra alkonyáig különvéleményt, külön vonalat nem képviselt, semmilyen politikai ügyben nem adott több információt laptársainál. Kevésbé pártos, civilebb volt itt a szerkesztőség légköre, több polgári társutas tollforgató forgathatta itt a tollát, és volt tán évtizedenként egy-egy híres eset...

Az egyik a pártállami Magyar Nemzet kiemelkedő és legkevésbé pártállami munkatársának, Mátrai Betegh Bélának a Hamlet-kritikája volt 1952-ből: "Dánia börtön, csakugyan. De börtön Anglia is abban az időpontban, mikor Shakespeare végleges formába öntötte ezt a művét. /.../ Ez az a Jakab, akinek uralkodói alapelve: 'rex
est 
lex' a király a törvény. Shakespeare próféta-lelke, mint Hamleté, ebben az emberben már uralkodása kezdetén megsejtette a gyáva zsarnokot, a Tudorok örökségének elherdálóját, a szabad szellem gúzsbakötőjét." 

mn_7.jpg

Mátrai Betegh Béla (Film Színház Muzsika, 1981. május 23.

1974-ben Péchy Blankának sikerült egy nyelvművelő cikkében elrejtenie a véleményét a Szovjetunióról, ahol férjét, Magyar Lajost a Nagy Terror éveiben megölték: "Röviden ejtjük az itt következő szavak dőlt betűvel szedett magánhangzóját: alkohol, alkoholista, árboc, dicsér, börze. elodáz, elektronikus, katolikus. kör, küzd, küzdelem, küzdő, lakos, lakosság, mikrofon, minél, parabola, posta, prototípus, rökönyödik, sima, simogat, Tibor, unió, Szovjetunió, unom, utálom, ülés. zsűri stb.. stb."  

mn_6.jpg

Péchy Blanka a Beszélni nehéz című könyvét dedikálja 1975-ben. (Film Színház Muzsika, 1975. június 7.)

A hetvenes évek Magyar Nemzetének leghíresebb írása Illyés Gyula kétrészes esszéje, a Válasz Herdernek és Adynak, mely az 1977-es karácsonyi és az 1978-as újévi számban jelent meg. Az esszé második részében olyan leírás jelenik meg az erdélyi magyarság helyzetéről, amilyen addig a legális magyarországi sajtóban elképzelhetetlen volt: "Hiteles adatok, ellenőrizhető panaszok szerint több százezer, sőt millió lelket számláló kisebbségi lakosságnak nincs saját nyelvű egyeteme, illetve, ha volt, azt megszüntették. De nincs ilyen főiskolája s rövidesen nem lesz egyetlen saját anyanyelvű középiskolája, mert ami volt, azt is úgy szakosítják, hogy az oktatás az állam nyelvén folyik; azzal a következménnyel, hogy nemzeti kisebbségű ifjú a maga nyelvén ipart sem tanulhat./.../ ...már elemi iskolás gyermekek saját nyelvű tankönyveikben is saját őseikről mint barbár betolakodókról, alacsonyabb rendű pusztítókról tanulnak — a valósággal ellentétes — leckét: még az eleik által létrehozott építészeti remekekről is mint megannyi bűnjelről. Még élesebb a pedagógiai eltévelyedés. ha a gyermekek már az ábécével nem a saját nyelvükön ismerkedhetnek meg. Európa legnagyobb számú nemzeti kisebbségének gyermekei közül több mint húsz százalék van ebben a helyzetben. Részben már a szülők „akaratából”: ki ne vonná ki gyermekét, ha csak egy rá a mód, a már-már apartheid- sorsból " Ez az írás ugyan arról és úgy szól, ahogy és amiről hivatalos pártállami források nem szólhattak, de szó sincs róla, hogy ez az írás, amelyhez Aczél György is melegen gratulált, bármilyen értelemben ellenzéki lett volna. éppen ellenkezőleg, ez kifejezetten lojális írás, melyben a szerző nyugtázza, hogy "a nemzetiségek létjogait védő törvények a Szovjetunió területén — Lenin szellemében — a történelem leghaladóbb elvein alapulnak", és a legnagyobb elismeréssel szól a magyarországi közállapotokról: "Gazdasági helyzetünk, közállapotaink alakulása jó ideje és messze távoli gyűrűkben: kontinensünkön túli távolságban is ébreszt megbecsülő figyelmet; nemegyszer sóvárgástól se mentes tiszteletet."

A pártállam szétesésével új korszak kezdődik a Magyar Nemzet életében. Ennek kezdőpontjaként 1987. november 14-ét jelölhetjük meg, amikor megjelent Pozsgay Imre nevezetes interjúja a Lakitelki Nyilatkozat szövegével. Összeállításunk második részét ezzel fogjuk kezdeni.

 

 A történet folytatása: itt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr1713833894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.