A Mindensoros Nemzet II. rész

Magyar Nemzet 1938-2018?

2018. április 15. - hacsa.

A "proletárdiktatúra" kormánya nem a nép jóváhagyásával kormányoz, az ellenzékiség legitim állapot, amelyhez legális kereteket kell biztosítani, és minden állampolgárt alanyi jogon megilleti a párttól és a kormánytól független egyesületek létrehozásának lehetősége. A Magyar Nemzet volt az első legális fórum, ahol ezek a fennálló rendszerrel teljességgel összeegyeztethetetlen állítások nyilvánosságot kaptak, ráadásul egy vezető politikus nyilatkozatában. Nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszer a felbomlás állapotába jutott. 

A Magyar Nemzet történetének legkeresettebb lapszáma 1987.november 14-én jelent meg. Ebben a számban, amelyért csillagászati összegeket fizettek a fekete piacon, a lapgazda, a Hazafias Népfront elnöke, Pozsgay Imre szólalt meg, és többek között ezeket nyilatkozta: "...az embereknek nagyobb szabadságra, állampolgári autonómiára, a döntésekben való részvételre van szükségük, vagyis olyan állapotra, amelyben a népért folytatott kormányzást a nép által és a nép jóváhagyásával folytatott kormányzás váltja fel." A hatalom legitimitása azon a hivatalos deklaráción alapult, hogy Magyarországon a hatalmat a nép gyakorolja. Ezt az alapot törte fel ez a nyilatkozat. Pozsgay azt a kérdést is fölvetette, hogy "a szocializmusban is létező ellenzéknek hol jelöljük ki a helyét a társadalmi mozgástérben". Ha a hatalmat a nép gyakorolja, akkor az ellenzék a nép ellensége. Ha az ellenzék a nép része, akkor a hatalmat nyilván nem a nép mint olyan gyakorolja. A nyilatkozat keretében nyilvánosságot kapott a két hónappal korábbi lakitelki találkozón született nyilatkozat, melynek az volt a lényege, hogy minden területre kiterjedő, súlyos, összeomlással fenyegető gazdasági-társadalmi válságban vagyunk, s mivel "a politikai és társadalmi szervezetek jelenlegi rendszerében nincs biztosítva az önálló és független nézetek kifejtése", szükség van olyan keretekre - vagyis a rendszer lényegét tagadó intézményes pluralizmusra -, amelyben "különböző világnézetű és pártállású emberek" szabadon és nyilvánosan megvitatják a közügyeket.

mn_2_1.jpg

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

Mivel a pártállam hatalmi szerkezete a HNF felől kezdett el bomlani, annak lapja, a Magyar Nemzet ebben a bomlási folyamatban kitüntetett szerepet játszott. A Pozsgay-nyilatkozat után egy év alatt 40%-al, 100 ezerről 140 ezerre nőtt a lap példányszáma, s miként fél évszázaddal korábban, ismét ennek a lapnak a politikai színképe volt a leggazdagabb. Ennek érzékeltetésére a lap 50. születésnapján, 1988. augusztus 25-én megjelent jubileumi szám a legalkalmasabb. Ebben "Kik írják a Magyar Nemzetet?" cím alatt olyan névsort látunk, amelyben a következő idők valamennyi politikai irányzata jelentős képviselőkkel szerepel: "Antal Gábor Antalffy Gyula, Avar János, Ágh István, Ágoston Vilmos, Árvay Sándor, Bajnai Teréz, Balogh Ágnes, Balla Ödön, Balla Péter, Baróti András, Baróti Géza, Bán András, Barta András, H. Barta Lajos, Berkes Erzsébet, Blahó Miklós, Bodor Pál (Diurnus), Bogácsi Erzsébet, Bognár Nándor, Boros István, Botlík József, Brenner György, Buza Péter, Csatár Imre, Csákváry Margit, Császár Nagy László, Dénes D. István, Dési János, Ember Mária, Eszéki Erzsébet, Érsek Iván, Fedor Ágnes, Fehér Béla, Fehér Rózsa, Gábor István, Gergely László, Görgey Gábor, Görömbölyi László, Gyulay Zoltán, Gyurkovits Tibor, Hajdú Éva, Halász Miklós, Hankó Ildikó, Hanthy Kinga, Herczeg György, Horváth L. István, Iglói Nagy István, Illés Sándor, Javorniczky István, Józsa György Gábor, Kaján Tibor, Karinthy Ferenc, Kertész Péter, Keserű Ernő, Komor Vilma, Kovács Judit, Köves Rózsa, Kristóf Attila, Kurcz Béla, Lambert Gábor, Láng Péter, Lehoczki István, Lőcsei Gabriella, Malonyai Péter, Marafkó László, Martin József, Matolcsy Károly, Mátraházi Zsuzsa Megay László, Megayné Koncz Mária, Mélykúti Attila, Moldova György, Murányi Gábor, Murányi József, Montskó Éva, Nádra Valéria, Nagy István, Nyerges András, Őri B. Péter, Pándi Marianne, Pethó Tibor, Pósa Tibor, Rácz Judit, Ránkiné Farkas Klára, Ruffy Péter, Sárvári Márta, Soltész István, Soós Péter, Szabó György, Szakonyi Károly, R. Szántó Judit, Szendrei Lőrinc, Szényi Gábor, Szőnyi H. László, Tatár Imre, Tegyi Enikő, Tettamanti Béla, Tisovszky János, Tóth Erzsébet, Tóth Gábor, Tóth László, Thurzó Tibor, Vass Éva, Vámos Imre, Várkonyi Tibor, Veszprémi Miklós, Vértessy Péter, Vida László, Vig István, Weyer Béla, Zay László, Zsigovits Edit, Zsolt Róbert, Zsubori Ervin."    

Ugyanezt a széles politikai spektrumot tükrözi a jubileumi számban megszólaltatottak névsora: Pozsgay Imre, Nemeskürty István, Papp Zsolt, Tétényi Pál, Lengyel László, Kukorelly István, Ferge Zsuzsa, Forrai Miklós, P. Szücs Julianna, Sinkovits Imre. Hozzájuk csatlakozik még az 50. évfordulós emlékkönyvben Gombár Csaba, Makovecz Imre, Kovács András (filmrendező) és Berend T. iván.

mn_2_5.jpg

Emléklap az emlékszámban

A Magyar Nemzetnek volt a legnagyobb esélye arra, hogy politikai irányzatok közös fóruma, közös otthona, találkozási helye legyen, olyan politikai küzdőtér, melyet egyetlen fél sem tarthat a maga számára idegen pályának. Ez az esély elszállt, miután az első szabadon választott kormány feje szükségesnek érezte, hogy a maga politikai tábora számára kisajátítsa a lapot. Hosszú és bonyolult folyamaton, politikai botrányokon, sztrájkon, a szerkesztőség többségének bedarálásán, többszörös, olykor törvénysértő privatizáción keresztül sikerült a lapot végül is politikailag egyneműsíteni. Ez a folyamat 1993-ban zárult le. A lapot 1992-1993-ban irányító Krasznai Zoltán volt az utolsó, aki megpróbált még valamennyit megőrizni a lap korábbi nyitottságából. A Magyar Nemzet Horn Gyula kormányzása idején az ellenzék mérsékeltebb hangvételű orgánuma volt. Az 1998-ban hivatalba lépett Orbán-Torgyán-kormány évei alatt az akkor kormánypárti sajtót központosították és militarizálták. A Magyar Nemzetet nevének megtartásával összevonták a kormánypárti sajtó agresszívebb és igénytelenebb napilapjával, a Napi Magyarországgal, és annak stílusa, jellege határozta meg a lapot a következő másfél évtizedben. 

Ennek a korszaknak egyik legemlékezetesebb, reprezentatív írása Bayer Zsolt 2006. október 17-én megjelent Cigányliszka című írása, mely az olaszliszkai lincselés után íródott: "Most a párás szemű, elviselhetetlenül aljas 'jogvédők' fognak következni. /.../ ...néhány nap elteltével meg fog jelenni az első cikk arról, hogy az agyonvert tanárember rasszista volt. Majd nagy helyszíni riport is lesz, amelyből kiderül, hogy szegény cigány gyerekeket állandóan elütik, és a szegény cigányok élete emiatt egy véget nem érő rettegés Olaszliszkán. A harmadik riport már arról fog szólni, hogy Olaszliszkán amúgy tombol a rasszizmus, és a szegény védtelen cigányok állandó atrocitásoknak vannak kitéve. Nem csoda hát, ha elszakadt náluk a cérna. Nagyjából e harmadik riport megjelenésével egy időben fog feltűnni az SZDSZ, Gusztos Péter meg a Furmann Imre. Odaállnak majd Olaszliszka főutcájára, és szenvedélyesen elítélik a rasszizmust. Kicsit elítélik majd a tanárember agyonverését, de hozzáteszik, hogyha nem is elfogadható, mégis érthető, ami történt. /.../ Végül az olaszliszkai gyilkosok Franciaországban találják majd magukat, és az EU elítéli a rasszista magyarokat. /.../ Mindezen tények ismeretében pedig vonjuk le a legalapvetőbb következtetéseket. 1. Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba. Ha időközben körbeállják autónkat a cigányok, még inkább tapossunk bele a gázba. Akit még elütünk, annak pechje van./.../ (Sajnos, tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elő. Ha az ember elüt valakit, különösen, ha az illető gyerek, muszáj megállnia. Tehát megfogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell. Jó, ha indulás előtt beszerzőnk egy lőfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk bátran fegyverünket...)"

Ugyanez a szerző 2004. szeptember 27-én Eörsi Istvánról közveszélyes pszichopataként emlékezett meg, Gyurcsány Ferencet pedig egy vicc analógiájára egy rakás hányadékként írta le, melyet el kell takarítani az ország "nagyszekrényéből": "Egy rongy kellene, hogy kitöröljük végre a nagyszekrényt... /.../ Ha megszavazzák Gyurcsányt, Magyarországnak illegitim kormánya lesz. Ha legitim lenne, úgyis tűrhetetlen lenne. De így...
Türelem. Józanság. És figyelem. Kézbe a rongyokat. A bosszú hidegen jó..."

A lap kevésbé vérszomjas publicistái közé tartozik Szerető Szabolcs, aki hosszú ídőt töltvén a lapnál fontos beosztásban, alkalmas lesz arra, hogy a lap változásait az ő írásain keresztül mutassuk be. Ő 2006. november 23-án ezt írta: "Elviselhetőbb az élet egy bomlófélben lévő diktatúrában, mint egy éppen kiépülőben. Alighanem sok, a nyolcvanas években eszmélő honfitársammal osztozom ebben az érzésben. A kellemetlen közérzet persze könnyen megcsalja az embert: működnek az alkotmányos intézmények, s választások is vannak. Mégis mintha lépésről lépésre visszavennének valamit a ’89-ből. Ma már mindenki meggondolja, mikor, hol és miért tüntet; ismét vannak a hatalom által megbélyegzett csoportok; újra van ok bizalmatlanul tekinteni a rendőrségre, titkos- szolgálatokra. Éltető bizalom híján az alkotmányos jogrend üres formának, zörgő váznak tetszik."

Szerető Szabolcsnak ez az érzése 2010 után elmúlt. 2013. június 26-án így vélekedett a magyarországi demokrácia állapotáról: "A konkrétumokba nehéz belekötni, az összbenyomás azonban lehúzza a pontozást. Ahol pedig - nincs jobb szó erre - pofára osztályoznak, ott legfeljebb paravánként szolgálhatnak a sokat emlegetett szabályok, közös értékek. /.../ Persze a világsajtorzképet rajzol, gyakran hazugságokat hint szét a glóbuszon rólunk, de ez elsősorban nem oka, csupán következménye annak, hogy Brüsszel, Washington és olykor Berlin is a nyájtól elkóborolt bárányként tekint Magyarországra. A globális idegenkedés okai nyilvánvalóak: a demokratikus lasztáson szerzett felhatalmazásával élő jobboldal alkotmányozása, lendületes jogalkotása, valamint a gazdasági válság kezelésének nem szokványos módszerei, a közteherviselés kiterjesztése a Magyarország piacgazdasági átalakulásán hatalmasat kaszált szereplőkre."

Ezután még másfél évnek kellett eltelnie, hogy a Magyar Nemzet csatlakozzon azokhoz az addig általa elítélt rágalmazókhoz, akik szerint a kormány támadást szokott intézni a demokrácia ellen. 2015 február 6-án a Magyar Nemzet legbefolyásosabb tulajdonosa, Simicska Lajos a reklámadónak az ő cégét hátrányosan érintő módosítása kapcsán megállapította, hogy "Orbán egy geci". Másnap a Magyar Nemzet címlapján ez állt:

mn_2_2.jpg

Ugyanezen a szombati napon hozta a Népszava Simicska Lajos nyilatkozatát, miszerint semmiféle fordulatot nem vár el a Magyar Nemzettől. Ennek alapján nyugtatta meg hétfői számának címlapján a Magyar Nemzet olvasóit:
"Nem
kérte médiabirodalma vezetőitől, hogy forduljanak szembe a Fidesszel vagy Orbán Viktorral, nyilatkozta Simicska Lajos. Az üzletember cáfolta azt is, hogy a miniszterelnök családjának támadását várta volna el a pénteken lemondott vezetőktől. Arról is beszélt: az ő kritikája a kormányfő politikájára és az őt körbevevő tanácsadókra vonatkozott. A Magyar Nemzet értékrendje nem változik."

Február 13-án Szerető Szabolcs főszerkesztő-helyettes is megtette nyilatkozatát a címlapon, miszerint az egy héttel korábbi lemondását visszavonja, továbbra is a posztján marad, mert "D. Horváth Gábor főszerkesztő személye számomra garancia arra, hogy a Magyar Nemzet nem fordul vállalhatatlan irányba, az újság tartalmában - ahogyan ezt Tisztelt Olvasóink is igazolhatják - nyoma sincs annak a bizonyos 180 fokos fordulatnak."

A fordulat végrehajtásában kétségtelenül volt bizonyos fokozatosság. A kormányt és Orbán Viktort ért bírálatok fokozatosan szigorodtak, a kormánnyal kapcsolatos negatív és pozitív közlemények aránya is fokozatosan tolódott el. 2015 végére azért már Szerető Szabolcs is eléggé eltolódott. A Fidesz kongresszusáról írott jegyzetében így vélekedik: "Én azt hiszem, hogy nem a kihívó hiánya okoz visszásságokat, hanem az, amikor a demokratikusan szerzett felhatalmazását a kormányzat szisztematikusan mindenfajta külső kontroll kiiktatására használja, a törvényhozást pedig olykor magánérdekek szolgálatába állítja."

Egyre inkább előtérbe került a korrupció kérdése a kormány ténykedése kapcsán. Ennek illusztrálására egy jellemző lap-részletet mutatunk be 2016 végéről, a december 16-i számból:

mn_2_3.jpg

2017 novemberében személycseréket hajtottak végre Simicska Lajos médiabirodalmában. A változásokról szóló közlemény szerint az volt a cél, hogy "egyértelműbbé és érezhetően egységesebbé váljon a HírTV, a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió felelős politikai-közéleti szerepvállalása". Új főszerkesztő érkezett a Magyar Nemzethez is az addig a Lánchíd Rádiót fémjelző Schlecht Csaba személyében, aki a 24.hu-nak adott interjújában rögvest egyértelművé is tette a maga szerepvállalását: "az a magánvéleményem, hogy sokkal jobban szeretném, ha 2018 után nem Orbán Viktornak, hanem Vona Gábornak hívnák az ország miniszterelnökét". 

A Magyar Nemzet hangvétele is erőteljesen tükrözte az erőteljesebb politikai szerepvállalást. Puzsér Róbert a választási kampány sűrűjében íródott publicisztikájában, mely "Kormányzás kultúra nélkül" címmel és "Cinkos, aki néma" felcímmel jelent meg, úgy fogalmaz, hogy "A kormánypárt goebbelsi marketingkampány-sorozata és cinikus, arrogáns kormányzása súlyos hatást gyakorol szavazótáborának összetételére." Tudniillik elriasztja az iskolázottabbakat, és vonzza a iskolázatlanabbakat.

Simicska Lajos a választások után médiabirodalmának radikális leszűkítése mellett döntött. A Magyar Nemzet április 12-e óta nem jelenik meg, vevőre vár. Hiába vagy sem, nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy az elmúlt nyolcvan évben olyan sokféle lap jelent már meg Magyar Nemzet néven, hogy bárki, bármilyen lapot ad ki a jövőben e név alatt, az hű is lesz a Magyar Nemzet egynémely tradíciójához és hűtlen lesz a többihez.

 A történet első része: itt.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr9513835550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.