A Monarchia utolsó területi nyeresége

A bukaresti béke 100. évfordulója

2018. május 11. - Horváth.Krisztián

Immáron száz évvel ezelőtt, 1918. május 7-én a központi hatalmak képviselőinek és Románia miniszterelnökének aláírásával megszületett a bukaresti béke, mely végett vetett a felek közti hadiállapotnak, lezárva ezzel a Románia által 1916 nyarán indított (és román vereséggel végződő) offenzívát. 

1916 nyarán a keleti fronton a sikeresen kibontakozó Bruszilov-offenzíva, a nyugati fronton pedig a Somme mentén zajló harcok szinte teljesen lekötötték a  központi hatalmak erejét és figyelmét, így élve a helyzet kínálta lehetőséggel, Ion I. C. Brătianu akkori román miniszterelnök kormánya az antant támogatása és területei ígéretei mellett 1916. augusztus végén megtámadta a Monarchiát. Az eleinte sikeresen zajló támadás során a román csapatok betörtek Erdélybe, elfoglalva egyebek mellett Csíkszeredát, Fogarast és Brassót is. Hamarosan azonban fordult a katonai szerencse, jelentős német segítséggel rövidesen kibontakozott a központi hatalmak ellentámadása. Délről a Mackensen német tábornok vezetése melletti török, bolgár és német csapatokból kialakított Duna-hadsereg és a 3. bolgár hadsereg kezdett ellentámadásba, Erdélyben pedig Erich von Falkenhayn (1916 augusztusának végéig ő volt a német vezérkar főnöke) irányításával olyan méretű ellentámadás bontakozott ki, mely hamarosan kiverte a román csapatokat a Monarchia területéről. Néhány hónap alatt, 1916 végére a központi hatalmak elfoglalják Románia nagy részét: Havasalföld és Dobrudzsa is az ellenőrzésük alá kerül, a román király Moldvába menekül. Ezt követően 1917-ben a román front megmerevedik.

blog.JPG

Erich von Falkenhayn és a német 9. hadsereg vezérkara az erdélyi fronton 1916-ban

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

Amikor Románia 1916-ban az antanttal kötött egyezményét követően betört Erdélybe, az antant részéről csupán az volt az egyetlen – Romániára nézve hátrányos – feltétel, hogy Románia nem köthet különbékét.

Az 1917. februári majd októberi orosz forradalmak azonban tovább rombolják a keleti fronton az orosz hadsereg morálját, ami oda vezet, hogy egyrészt Románia is fegyverszünetet kér a központi hatalmaktól 1917 végén, másrészt 1918. március 3-án Oroszország különbékét köt, ami teljesen ellehetetleníti Románia helyzetét: így kerül sor 1918. május 7-én a bukaresti béke aláírására.

A bukaresti béke értelmében Románia visszaadja Bulgáriának Dél-Dobrudzsát (melyet attól az 1913-as második Balkán-háborút lezáró ugyancsak Bukarestben megkötött békével szerzett meg) és még egy kisebb sávot Észak-Dobrudzsából is, míg Dobrudzsa többi része (a Duna-delta kivételével) a központi hatalmak közös igazgatása alá kerül. Románia egy kisebb területsávot a Kárpátok mentén Ausztria–Magyarországnak enged át, Németország pedig 90 éves koncessziót nyer a román olajkutak használatára. A békeszerződés ezek mellett intézkedett még a leszerelésről, a romániai vallási felekezetek közti egyenlőségről, a Duna-hajózásról, illetve kölcsönösen lemondtak a háborús kártérítésről.

A különbékével ugyan Románia megszegte az antanttal 1916-ban kötött megállapodást, ám a háború vége felé, november 10-én, egyetlen nappal a német fegyverszünet aláírása előtt Románia ismét hadba lép a győztesek oldalán.

blog2.JPG

 Alexandru Marghiloman román miniszterelnök aláírja a bukaresti békét

A korabeli magyar sajtó természetesen igen élénk figyelemmel kíséri a bukaresti békét és értékeli annak tartalmát. Az alábbiakban egy, Az Est című lapban 1918. május 9-én megjelent cikk bemutatásával idézzük fel a száz évvel ezelőtti eseményeket, a korabeli sajtó hangulatát. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a korabeli lapokban a cikkek mellett térképvázlatok és fotók is szemléltetik a bukaresti béke által előidézett változásokat. Az alábbiakban bemutatunk három olyan térképvázlatot, melyek az új, Ausztria–Magyarország és Románia közötti, 1918-as határokat ábrázolják: ebből kettő Az Estben, egy pedig a Pesti Hírlapban jelent meg. Az alábbiakban két olyan fénykép is látható a Romániából hazatérő hadifoglyokról, melyek Az Érdekes Újságban jelentek meg. Mind a térképvázlatok, mind a fotók 1918. május 9-én láttak először napvilágot a magyar sajtóban.

az_est.png

Az Est című lapban 1918. május 9-én megjelent cikk eredeti címe

 Az Est című lapban 1918. május 9-én megjelent cikkben az alábbiakat olvashatjuk:

 „A központi hatalmak háborúja a keleti fronton véget ért

Békeszerződéseünk Romániával

Magyarország uj határai"

Bukarest, május 8.

Kedden, május 7-én déli 12 órakor a cotroceni-i kastélyban aláírták a román békeszerződést. A központi hatalmak és Románia valamennyi meghatalmazottja ott volt az ünnepélyes aktusnál, a melyet Kühlmann német külügyi államtitkár a következő beszéddel fejezett be:

– Hosszas tárgyalások után sikerült megkötni a békét a központi hatalmak és Románia között. Ezzel a központi hatalmak háboruja a keleti fronton véget ért. Reméljük, hogy ez a béke nemcsak a szövetséges központi hatalmak gazdasági érdekeinek felel meg, hanem Romániának is lehetővé fogja tenni, hogy talpraálljon és meggyógyítsa a háboru sebeit.

foto_1.png

Az Érdekes Újság 1918. május 9-i számában megjelent fotó a hazatérő hadifoglyokról

 A harminchat cikkből álló békeszerződés először is kimondja, hogy a hadiállapot a központi hatalmak és Románia között megszűnik, az említett országok

 ezentul békében és barátságban élnek egymással.

 Az ehhez a ponthoz csatlakozó pótszerződés szerint, melyet később fognak teljes szövegében közzétenni, a román kormány kötelezi magát, hogy a monarchia területén az irredenta agitációt többé nem támogatja és saját területén sem tűri meg.

 A román haderő leszerelését

 részletesen szabályozták. Románia csak azokat a csapattesteket tarthatja fenn, melyek már a békében is fennállottak és azokat is csak békelétszámon, csakis a  Besszarábiában lévő két gyalogos- és két lovashadosztály néhány vadászzászlóaljjal marad hadilétszámon mindaddig, „a mig a szövetséges hatalmaknak Ukrániában végrehajtott müködése következtében Románia határát többé veszély nem fenyegeti”. A békelétszám összesen 32.200 ember s ez a hadsereg a megszállt román területek kiüritéséig Moldovában tartozik maradni. A hadilétszám leszerelésével felszabaduló ágyuk, gépfegyverek és minden más hadianyag a megszállott területen lévő szövetséges főparancsnokságnak adandók át. A Besszarábiában mozgósítva maradt hadosztályok megtartják a nekik hadiállapotvan járó hadianyagot.

A szövetséges hatalmak a megszállott területeket később meghatározott időpontban fogják kiüríteni és addig joguk van

hat hadosztályt Romániában tartani,

 foto_2.png

Az Érdekes Újság 1918. május 9-i számában megjelent fénykép aláírása:
„A hazatérő hadifoglyoktól átveszik adataik bemondását 

még pedig hadilétszámon, ugy hogy a kiüítésig a szövetségesek haderje meghaladja a Moldovában maradó román haderőt. A megszálló sereg költségeit Románia viseli, a nem a megszálló hadsereg részére rekvirált dolgokat a szövetséges hatalmak maguk fizetik meg.

A megszálló hadsereg és a román hadsereg között összeköttetés létesül oly módon, hogy a moldovai román főparancsnokság egy vezérkari főtisztet küld vezérkarral a szövetségesek főparancsnokságához, ez utóbbi pedig szintén egy vezérkari főtisztet küld vezérkarral a moldovai főparancsnoksághoz.

A szorosan vett hadikárpótlásról a felek lemondanak, de a háborus károk szabályozásáról külön szerződést kötnek, a melyet később fognak nyilvánosságra hozni és a mely szerint Románia – ellentétben például Oroszországgal – bizonyos hadikárokat meg fog tériteni.

A békeszerződés ratifikálás után a megszállott területek közigazgatását a román hatóságoknak adják át, de csak fokozatosan és a teljes átadásig a román hatóságok tartoznak köveni a megszálló parancsnokság rendelkezéseit. A posta és táviró további intézkedésig katonai igazgatás alatt marad. A ratifikálás után a megszálló sereg nem fog rekvirálnni, kivéve az 1918-ik év mezőgazdasági terményeit.

del.png

Magyarország új déli határai Az Est 1918. május 9-i számában megjelent térképvázlat szerint

Magyarország uj határa

Magyarország uj határának megállapításánál szemmelláthatólag az volt a fő cél, hogy határaink stratégiai védelme az eddiginél könnyebb és biztosabb legyen. Eddig ugy déli, mint keleti határunkon nem a legmagasabb pontokon álltunk, ugy hogy az ellenség, mint azt a román betörés alkalmával láttuk, könnyű szerrel átjöhetett szorosainkon, a melyeknek minden pontját a magasabb helyeken álló ellenséges csapatok jól átláthatták.

Az uj határ ennek a lehetőségét megszünteti, mert mindenütt Magyarország kapta a hegylánc legmagasabb pontjait, ug yhogy most az ellenségnek a völgyből a hegycsucsok felé haladva lehet csak Magyarország ellen támadást intéznie.

Uj déli határunk ezenkivül védi a Vaskaput és a petrozsényi bányavidéket. Az uj határ a Duna mentén lefelé körülbelül 20 kilométerrel (légvonalban) bővül. Határunk szomszédos lesz Kladovóval, a hol a bolgár és magyar csapatok első találkozása annakidején megtörtént és a mely előreláthatólag többé nem szerb, hanem bolgár terület lesz.

A határ innen északra huzódik és körülbelül 5–10 kilométerrel esik a mai határtól. Mindössze 6–8 nagyobb község van ezen a területen, erdős hegyes vidék, a melyen eddig is csak igen kevés oláh lakosság volt.

A határ ezentul a régi magyar határt követi egészen a petrozsényi bányavidékig. A petrozsényi bányavidéktől és a Vulkán-szorostól délre már lényegesebb a határkitolás. A Szurduk-szorostól az uj határ légvonalban körülbelül 14 kilométerre, Petrozsénytól az uj határ ennek következtében több mint 22 kilométerre esik, a mi a stratégiai védelemhez elegendőnek látszik.

Lényeges határkitolás történt a Vöröstorony-szorosnál és az Olt völgyében. Mindkét helyen széles utan vezettek Magyarországba, a melyeket mostantól kezdve magas hegycsucsokról biztosan védelmezhetünk. Brassó körül a határnak keletről északra való fordulásánál a határ kiigazitása mindenütt a magaslati helyek birtokbavételével történt. Predeál természetesen a mienk, Sinaja a románoké marad. A román határ Sinajától északra körülbelül 8 kilométerre van.

Lényeges változás a magyar határon még a Székelyföld védelmére történt. Itt a határ legszésőbb kitolása körülbelül 15 kilométer, azonban igen nagy területen megmaradt a régi határ is. 

kelet.png

 Magyarország új keleti határai Az Est 1918. május 9-i számában közölt térképvázlat szerint

Bukovina védelmére lényeges határeltolódás történt. Csernovictól keletre a régi határ mindössze 12 kilométer volt. Most a Pruth mentén kitolták a határt annyira, hogy Csernovic a határtól majdnem 30 kilométerre lesz. Csernovictól délre az uj határ párhuzamosan huzódik a Szerethez és a régi határtól az uj határ 15–20 kilométerre van. Bukovináé a hegycsucs, Romániáé a völgy.

Dobrudzsa

A bolgárok kapták a legnagyobb területet: Dobrudzsának azt a részét, a melyet a bukaresti békében Románia elvett tőlük. Azonkivül lemondott Románia a Dobrudzsának északi feléről, fel egészen a Dunáig. Ezt a területet a hatalmak együttesen kapták és kétségtelenül Bulgáriának fogják külön szerződésben átengedni.

Annak a területnek a nagysága, a melyet a határok kitolása következtében Magyarországhoz csatolnak, körülbelül 5000 négyzetkilométer. Az uj terület tehát valamivel nagyobb, mint Szabolcs vármegye és valamivel kisebb, mint Nyitra vármegye területe. Az uj területen lévő lakosság száma alig 20.000.

pesti_hirlap_180509.png

Ausztria–Magyarország és Románia új határai a Pesti Hírlapban 1918. május 9-én megjelent térképvázlat szerint

Bukovina

területnyeresége 600 négyzetkilométer.

A dunai hajózás szabályozása

egészen uj alapon történik. Az európai Duna-bizottság helyébe Dunatorkolati Bizottság néven uj nemzetközi intézmény kerül, a melyben azonban csak azok az államok vesznek részt, a melyek a Duna mellett, vagy a Fekete-tengernek európai partján feküsznek, ellenben Anglia, Franciaország és Olaszország, a mely eddig a nemzetközi Duna-bizottságban résztvett, az uj bizottságból kimarad. Az uj bizottság illetékessége Brailától a torkolatig terjed. Románia a központi hatalmakkal uj hajózási szerződést köt, megszünik a román kikötőkön átmenő árukra kivetett félpercentes értékvám és a kikötőhelyek felállításának korlátozása Valamennyi dunaparti államnak joga van hadihajókat tartani a Dunán, a Duna torkolatánál pedig a torkolati bizottságban képviselt hatalmak két-két könnyű hadihajót tarthatnak állomáshajókként. Románia tehát hadihajóink elől se zárhatja el többé a Dunát.

A gazdasági viszonyokat külön szerződésekben szabályozzák, ugyszintén a hadifoglyok és polgári internáltak kicserélését.

A szerződés ratifikálásáig Romániának törvényt kell hoznia az állampolgári jogokból eddig kizárt egyházak és felekezetek, tehát a zsidók teljes egyenjogusításáról is.

A békeszerződést meg nem állapított határidőn belül ratifikálni kell és a ratifikációs okmányokat a lehető leggyorsabban Bécsben kell kicserélni. A szerződést magyar, német, román, bolgár és török nyelven állították ki.”

blog3.JPG

A Monarchia utolsó területnyeresége és a keleti front 1916-ban

 Románia a bukaresti béke aláírásával igen sajátos helyzetbe került: azzal ugyanis, hogy a Besszarábiában állomásozó román csapatok továbbra is teljes létszámban maradhattak az egykor Oroszországhoz tartozó területen, a központi hatalmak voltaképpen de facto elismerték a Besszarábia és Románia közt 1918 tavaszán kimondott uniót, ezáltal a bukaresti béke területveszteségei ellenére Románia – megőrizve egységét – voltaképpén nagyobb területtel zárhatta az első világháború ezen szakaszát. Bulgária természetesen tovább lobbizott szövetségeseinél annak érdekében, hogy megkapja Észak-Dobrudzsát is. Ennek érdekében kerül sor a területet végül 1918. szeptember 24-én annak a berlini jegyzőkönyvnek az aláírására, mely végül Észak-Dobrudzsát is Bulgáriának adta – cserébe az lemondott Törökország javára a Marica folyó bal partjáról. Az ugyancsak rövid életű bolgár területgyarapodást az tette semmissé, amikor Bulgária néhány nappal később (1918. szeptember 29-én) a szaloniki fegyverszüneti egyezmény aláírásával kilépett a háborúból.

Ausztria–Magyaroszág sem örülhetett sokáig a területgyarapodásnak: a központi hatalmak háborús veresége nem csupán a Monarchia felbomlását eredményezte, de alaposan felülírta az 1918. május 7-i bukaresti békét is.

 

Források:

 Az Érdekes Újság, 1918. május 9.

Az Est, 1918. május 9.

Pesti Hírlap, 1918. május 9.

Galántai József: Magyarország az első világháborúban. Korona Kiadó, Budapest, 2001

A bukaresti béke szövege (angol nyelven)

Az Észak-Dobrudzsát Bulgáriának átengedő 1918. szeptember 24-i jegyzőkönyv (bolgár nyelven)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr7113908012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.