A párkányi tigrisvadászat

Egy rémhír históriája

2018. június 26. - arcanum admin

1901. október 12. vasárnap reggelre Krammer Zsigmond párkányi mészáros mester karámjában nagymértékű pusztítás ment végbe, melynek során harminc birkát széttépett egy vadállat. Hogy ez a vadállat miféle lehetett, azt abban a pillanatban biztosan senki sem tudta megmondani, csak találgatások születtek. Eddig a száraz tények. (Gyűjtötte és rendszerezte: Menyhárt Csaba)

Hamarjában egy rémhír kezdett lábra kapni: nevezetesen az, hogy egy bengáliai királytigris garázdálkodik Párkány környékén, és ő a felelős a pusztításért. Ami ez után jön, az egy kész tragikomédia.
A tigrissel kapcsolatos híreket és egyéb írásokat összegyűjtve és egy komplett történetté rendszerezve prezentáljuk kedves olvasóinknak, abban a reményben, hogy ez a régen történt, mára teljesen elfeledett eset jó pár szórakoztató és elgondolkodtató órát fog szerezni önöknek. Jelen blogon egy ízelítőt mutatunk, a teljes történet a Dorogi Füzetek 51. számában olvasható. Bár a szöveg folyamatos, a mondatok mindegyike a korabeli újságokból lett kimásolva, egyik sem a szerkesztő műve.

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

Krammer Zsigmond ottani mészáros magas palánk keritéssel ellátott kertjében egy félszer alatt tartja vágni való juhait. Vasárnap reggel a juhokra felügyelő gyermek ijedt ábrázattal állított be a házba, elmondván, hogy a 48 drb. birkából vérébe fekszik 18 drb. s valami hét óriási sebekkel borítva vonaglik. A házbeliek azonnal a félszerbe siettek és a fiu elbeszélése valónak bizonyult. Megszemlélték a már döglött állatokat s mindegyiknek nyakán seb tátongott, mintha valamely ragadozó állat azon keresztül szivta volna ki a vért. A vonagló állatoknak a hasa volt felszakítva és testükön óriási harapásokat észleltek. A szegény állatok közül négy darab még élt reggel, míg gazdájuk könyörületből le nem szúrta őket. Kétségtelen lett, hogy a juhokat valami vérszomjas ragadozó ölte rakásra. — Most már az volt a kérdés, honnan és hogyan jött be a kertbe a bestia és miféle fajzat lehet az? A szomszédok egyike sem hallott zajt, s csak az egyik látott az éjjeli órákban egy nagyobb fajta, a kutyánál is nagyobb fekete állatot. A házbeliek a kerítés alatt az esőtől ázott földben rendkívül nagyságú nyomokra akadtak. A nyomok olyan nagyok voltak, mint egy jól kifejlett szelindeknek ötszörös nagyítású nyomai. Óriási négy köröm mélyedt a földbe és nehéz testet hordozó talp lenyomatai látszottak a puha talajban. Megindult a találgatás, hogy miféle állat lehetett az, amelynek ilyen nyomai vannak. — Eb semmiesetre, mert az a jó két és fél méter kerítést nem ugorhatja át, azután olyan óriási nagy nyomokat kutya nem hagy. — Tigris, vagy oroszlán, ez volt a feltevés. Sokan mosolyogtak ezen, de azok a nyomok rácáfoltak a kételkedőkre. A rémes eseménynek persze azonnal hire ment és a község népe azóta nem csekély rettegésben van, mert a határban is hasonló nyomokra akadtak, habár a bestiát nem látta senki. A hatóság különben gondoskodott, hogy az ismeretlen fenevad valahogyan elpusztittassék, minthogy az a hir kelt szárnyra, hogy Komáromban leégett egy állatsereglet s onnan szabadultak el oroszlánok és tigrisek. Ezt a hirt Komáromból megcáfolták.

magyarorszag_1901_259_szam.JPGMagyarország, 1901. 259. szám

Egyszerre csak azt mondja valaki, hogy ő hallotta ám, hogy egy tigris elszabadult valami menazsériából és pedig, ha nem Komáromban, akkor bizonyosan Váczon. Még pedig ugy történt a dolog, hogy az afganisztáni emir, a ki elhatározta, hogy jövő évben európai tapasztalatokat gyűjt, kedveskedni akart a franczia elnöknek s e végből egy gyönyörü tigrist küldött neki ajándékba. A királytigrist nem lehet marhakupéban szállitani s igy a gyönyörü állat a keleti express vonat bársonyottomános szalonkocsijában királyi kényelemmel utazott Páris felé. A mint Vácz felé jött a vonat, a kisérők szalonnát falatoztak s késük megvillant a napfényben. A királytigris, az hivén, hogy Bresci (I. Umberto olasz király gyilkosa) vagy Czolgosz (William McKinley amerikai elnök gyilkosa) van ott, kiugrott a kupé ablakán. De ugyis hallotta volna mesélni, hogy Komáromnál ugrott ki; mert kiváncsi volt a kis imposztor a köszüzre (Madonna-szoborra). Söt az se lehetetlen, hogy Kovácspataknál ugrott le a vonatról, mert félt, hogy megint vasuti szerencsétlenség lesz (ahogy azon év augusztusában történt).

A körülállók gunyosan mosolyogtak e hirre.
De egy bácsi komolyan összehuzta a szemöldökét s rámutatva egy vizitben járó szelindeknek a nedves földön látszó hatalmas nyomaira, igy szóla:

— Nahát, akárhol s akármiért ugrott ki a tigris, az mellékes. Hanem, hogy itt tigris járt, az totál zicher!

A néző és hallgató közönség e szavakra szétrebbent, mintha bomba csapott volna közéjük.
Ki-ki rohant haza s a maga mögött becsukott ajtót sifonérokkal eltorlaszolta.
Rövid egy-pár óra alatt Esztergom is el volt telve a rettenetes esemény hirével. Én ugy tudtam meg, hogy az öreg Kertészné azt mondta:

— Tekintetes úr, ne menjen el ma este hazulról, mert Párkányban elszabadult három tigris és egy oroszlán s most itt csatangol kettö a Tabán körül.

Azért is elmentem a kávéházba — egy fekete kávéra.
Itt hallottam meg a másik verziót. Komoly képpel mesélték az eseményt és egy úr a meggyőződés szilárd hangján mondta, hogy ő ma beszélt egy emberrel, a ki a leghatározottabban állította, miszerint látott két német embert.

— Hiszen az van elég, több is az elégnél! — szóltak közbe.

— De ezek egyenesen Berlinből jöttek és robbanós golyós puskákkal vannak felfegyverkezve s az a czéljuk, hogy elejtsék a bestiát, a mely a berlini állatkertből szabadult el.

Ugyanis az egyik etető szerelmes volt a másik etetőnek a feleségébe. A másik etető azért szörnyen dühös volt az egyik etetőre s midőn látta, hogy a menyecske a kacsintgatásokat szivesen veszi, otthellói lélek szállta meg az etetőt s feleségét hazaküldvén apjához, a pomrániai vargához, este, midőn az örködés a társára került volna, a tigris-ketrecz ajtajának záróját kinyitotta. Tudta ugyanis, hogy Fritz játszik a bestiával, a mely e miatt dühösen ugrik a vasrácsozatra; ha pedig most ugrik, ugy Fritz többé nem kacsint az ő feleségére. A pokoli terv sikerült. Fritz halott s a tigris, szabadnak érezvén magát, most gyorsan utazik keletre, a Ganges mocsarai közé, mert a mi klimánk nincs inyére. Párkányban azonban megállott vacsorázni és pihenni. Most ez a két német le akarja lőni, mert különben sok kártéritést kell fizetnie a gazdájuknak.

A főkáptalan tulajdonát képező Rigó-erdő őrje hivatalosan jelentette a főszolgabíróságnak, hogy a napokban két németajkú, erősen felfegyverzett idegen járt az erdőben és kiszabadult ragadozó állatok után kutattak. Ők éppen Bengáliába akartak utazni tigrisvadászatra, de amikor meghallották, hogy Magyarországon is van tigris, elhatározták, hogy mégis a honi ipart fogják pártolni. A két idegen hét darab ragadozó állatot: tigrist, oroszlánt, párducot, fekete farkast és hiénát keresett. A vadőr nem találkozott a fegyveres nyomozókkal s otthon levő családja beszélt velük. A vadőr azonnal megkerülte az erdőt, s ott oly nyomokra bukkant, a melyek csak exotikus vadak nyomai lehetnek.

Fülébe jutott e hír egy-két szittya nimródnak. Összebeszéltek és így szóla az egyik.
— Hát, a ki adta! Egy élete, egy halálom, de azt nem engedhetem meg, hogy a német lőjje le a tigrist. Még utóbb eldicsekednének vele a Hanzik, meg a Fritzik. Lelövöm én!
— Az még hagyján, hogy ha német lövi le, de hátha tót lövi le?!
— Hogy-hogy?
— Hát nem hallottad?! Az alispán kérésére egy batallion baka vonult ki sarfe patronnal a tigris elé. Tudnivaló, hogy a bakák között van magyar is, de van tót is. Hátha most megesik, hogy véletlenül valamelyes Janó találná lepuffantani a tigrist, akkor a pánszlávok örülnének Turócz Szent-Mártonban és hivatkoznának ősi vitézségükre. No hát azért megyek el én is a tigris ellen. S én fogom lelőni!

Odajött egy harmadik úr is és kérdé:
— Kit fogsz lelőni?!
— A tigrist!
— Melyiket!
— A melyik Párkányban garázdálkodik.
— Én is elmegyek!
Szaván fogták.
A három nimród ugyanis a készülődés hevében elhatározta, hogy a tigrist okvetlenül meg fogja. Meglővén, kocsira teszik és rögtön mennek vele Kloman Nándor esztergomi fényképészhez s maguk elé fektetvén a ritka vadászzsákmányt, lefotografáltatják magukat.
— Hát a bőr kié lesz?! — szólt félénken az egyik, mert ő szerette volna fali szőnyegnek a Héviz-utczai legénylakásba.
— Az enyém — mond a másik, — ha megengeditek s viszonzásul, a mit az idén lövö akár nyúl, akár egyéb, legyen a tietek.
— Oh, óh! — szól a harmadik. Amit az idén fogsz lőni?! Kedves barátom, te nagyon könnyen felejted vadásztudományod mineműségét. No hát, emlékezeted felderitésére mondok egy kis mesét. A nyúl-mamák, mielőtt gyermekeiket szabadlábra engednék, hogy önálló családot alapithassanak, rendesen tüzpróbának teszik ki a tapsi füleseket s igy szólnak: „Kölykök, ha jön egy magas, bőrkamáslis vadász, a kinek vékony lábai és fekete pakumbartja van, akkor közel szaladtok hozzá 30 lépésnyire s ott frontot vágtok neki s tovább iramlotok. A ki ezt megteszi, az megházasodhat. A nyulfiókok persze kezet csókolnak a mamának, mert már ovodáskorukból jól tudják, hogy e tűzpróba a világ legkönnyebb tűzpróbája és minden komolyabb veszély nélkül való. Idáig még egy sem bánta meg a merészséget. Ezért — nem mondom, hogy te vagy-e vadász — de kinyilvánitom, hogy ajánlatod meglehetősen elfogadhatatlan. Azt mondom tehát, hogy az-é a tigris bőre, a ki meglövi! Stimmt?!
— Stimmt! — zugták rá a szittyák és elindultak Párkányban az Isten-hegy felé.

Senki igazat nem tudott, de azért több vakmerő esztergomi Nimród állig fölfegyverkezve kivonult a tulsó járásba és ott bandukolták keresztül az ebedi nádasokat keresve a tropikus égalj állatrémeit. Persze nem találtak semmit, de bizonyos főlénynyel mesélgették viselt dolgaikat, mert hisz ők — tigrisre vadásztak. azok a híres vadászok, akik tudják, hogy nem kerülnek szembe a fenevaddal, állandóan keresik. A tigrisüldözők sárga-zöld színű, térden felül érő harisnyát viselnek. Azt mondják, hogy a tigris a sárga szín láttára megrémül, a zöld szín láttára pedig megvakul és így azok is agyon tudják lőni, akik eddig csak Potemkin-tigrissel álltak szemtől szemben.
A hatóság komolyan veszi a tigrisről szóló hireket, s Esztergomból 200 katonát, Komáromból pedig egy vadászcsapatot rendeltek ki a tigris üldözésére. tehát Katonaság is kivonult és vasárnap óta minden nap és éjjel lesbe állott Párkány környékén, de a vad nem mutatkozott.

bpihirlap1901301_szam.JPGBudapesti Hírlap, 1901. 301. szám

Vármegyénk alispánjának közbenjárására hétfőn délután óta a 26-ik gyalogezred egy százada járja és kutatja a párkányi határt. Az üldözésére kiküldött vadász-katonák lesbe állottak. Lestek első nap, második nap, harmadik nap, de a tigris nem jött. Ugy látszik, hogy még nem volt éhes. Tartott még a készletből. Teringette, akármilyen tékozló is ez a tigris, negyven juhval beérheti három napra. Tegnap éjjel aztán zörgött a haraszt, a fenevad meg is jelent és az egyik katona lelőtte. Meg se mukkant. Csak fölfordult és vége volt. Persze nagy lett az öröm a gazdaságban. De mikor a zsákmányt a világosság elé vitték, akkor látták, hogy nem tigrist ejtettek el, hanem egy nagy fekete farkast, melyet, tekintettel ritkaságára, kitömetnek. A fekete farkas ugyan még korántsem tigris, de azért épp oly ritka állat, mint akár a fehér holló. A katonák tehát joggal örvendeznek és lesnek tovább, mert hát nem lehetetlen, hogy a tigrisre várva holnap egy kék rókát fognak elejteni. A katonai hatóságtól vett értesülés szerint a fenevad nem tartózkodik a mi vidékünkön, mert a gondos cserkészésekkel más vidékre lett elriasztva. Most legközelebb Hont vagy Barsmegyéből hallunk hirt széttépett birkákról és tehenekről.

Egyre riasztóbb hirek jönnek Esztergommegye tigriséről, a mely immáron hetek óta csatangol a vármegye területén s rémitgeti — egyelőre még csak a hirével — a népet. Már a minap jelentették, hogy kétszáz főnyi katonaságot rendeltek ki a félelmes állat elpusztitására, de sehogy sem akar elpusztulni, sőt ellenkezőleg, csodás módon megszaporodott. Most ugyanis azt irják már az odavaló lapok, hogy nem egy tigris, hanem öt tigris, sőt ráadásul még két oroszlán is garázdálkodik a vármegyében.

Alig hozta az egyik kőnyomatos a hirt egy tigrisről, nyomban ráduplázott a másik kőnyomatos — nem a tigrisre, hanem a hirre és megirta, hogy nem is egy tigris szabadult ki, hanem öt tigris és két oroszlán. És valljuk be, hogy igy már sokkal érdekesebbé kezd válni ez a dolog. Mert egy tigris mégis csak egy tigris és bárha az üldözése a közigazgatásra bizatott, mégis megtörténhetik, hogy baja esik valamiképpen. De már öt tigrisnél és két oroszlánnál méltán esik gondolkozóba az ember. Öt tigris, két oroszlán — ez már valami !

A mit állítottunk, hogy t. i . a párkányi járásban fenevadak garázdálkodnak, immár való tény. Hol egyik, hol másik község jelenti, hogy ismeretlen vadállat háziállatokat tépett szét.
A tigris-ügy kezd rohamosan országos szenzációvá kifejlődni. A tigrisből sajtótermék válik és bárha igy halhatatlanná lesz, mégis jóval ártalmatlanabb, mintha a valóságban dulna a mezőkön. Esztergommegyéből a legkülönfélébb és legfantasztikusabb hirek érkeznek a tigrisről. Még eddig ugyan nem látta senki, de annál többen vannak, akik csalhatatlan nyomokra leltek.

Megállapították, hogy egy tigris, két hiéna, és három farkas szabadult ki egy állatseregletből. Ennek tulajdonosa a legutóbbi vásáron Vácon járt s csak öt állatot mutogatott. Kihallgatták, de tagadta, hogy ő volt a kiszabadult fenevadak gazdája, jóllehet már megállapították, hogy Esztergom felől jött s más állatsereglet régóta nem tartózkodott e vidéken.

Párkányból táviratozzák ugyanis, hogy az üldözésére kiküldött vadász-katonák lesbe állottak. Lestek első nap, második nap, harmadik nap, de a tigris nem jött. Ugy látszik, hogy még nem volt éhes. Tartott még a készletből. Teringette, akármilyen tékozló is ez a tigris, negyven juhval beérheti három napra. Tegnap éjjel aztán zörgött a haraszt, a fenevad meg is jelent és az egyik katona lelőtte. Meg se mukkant. Csak fölfordult és vége volt. Persze nagy lett az öröm a gazdaságban. De mikor a zsákmányt a világosság elé vitték, akkor látták, hogy nem tigrist ejtettek el, hanem egy nagy fekete farkast. A fekete farkas ugyan még korántsem tigris, de azért épp oly ritka állat, mint akár a fehér holló. A katonák tehát joggal örvendeznek és lesnek tovább, mert hát nem lehetetlen, hogy a tigrisre várva holnap egy kék rókát fognak elejteni. A fekete farkast, tekintettel ritkaságára, kitömetik.

Hont vármegye alispánja megállapította, hogy Szalkán több állatot elpusztítottak a fenevadak.
Értesülést vettünk Bátorkesziről, hogy Kis-Ujfalun a fenevadak egyike egy kanászt a legelőn fia szemeláttára szétmarcangolt és az emberek összefutására, kiket a fiu segélykiáltásai össze csőditettek, elmenekült. A kanász rögtön meghalt sebeiben.

Cselka Gyula kőhidgyarmati főkáptalani intézőt október 26-án, hir szerint, megtámadta a tigris
Etter Gyula kéméndi intéző lovai vasárnap este Esztergomból hazamenet a kéméndi határban hirtelen megállottak s egy teljes óráig nem lehetett őket meginditani. Viselkedésükről, félelmükről azt kellett gyanitani, hogy valami vadállat közellétét érezték. Etter nejével együtt leszállt a kocsiról s gyalog mentek be Kéméndre. Csak otthon gondolkoztak ezen a merészségen, amely könnyen életökbe kerülhetett volna.

Párkány-Nánáról, Esztergom vidékéről irja tudósitónk, hogy Góra János vasuti pályaőr egy jól kifejlett oroszlánt látott a sineken. Az őr megijedt és beszaladt a pályaházba. Az állomási főnök és a pályafelvigyázó fölfegyverkezve megindultak egy hajtáson — oroszlánvadászatra, de az oroszlán, ugy látszik, megsejtette a veszedelmet és éppen nem oroszlánhoz illő opportunizmussal kereket oldott. Az oroszlán-ügy tehát ismét csak ott van, ahol első stádiumában volt. Tudniillik hol oroszlán, hol tigris és mindig csak egy ember látja egyszerre.

Hol a tigris? Ez a fogas kérdés jut eszünkbe mindannyiszor, valahányszor az esztergommegyei tigrisről, mely most már egy medvével is megszaporodott, szó esik. Senki sem látta egyiket sem, de azért mindenki tudja, hogy ez itt látta, amaz meg ott.
Vende Aladár budapesti írótársunk, aki most a vármegye monográfiájához szükséges helyszini adatok összegyűjtése céljából saját fogatán járja be a vármegyét, a héten éppen ama községekben fordult meg, melyeknek a környékén a fent említett fenevadak állítólag tanyáznak és amely vidéken állítólag már megszámlálhatatlan juhot, tehenet, lovat és juhászt faltak fel.

Az első rémhírt a Muzsla melletti Csenkepusztán hallotta, ahol az uradalmi felügyelő: Pusztanek Antal ur mosolyogva beszélte el neki, hogy mikor a minap egy párkányi üzletbe lépett, az egész személyzet halálsápadt lett ilyedtében, mert csak félórával előbb beszélte el ott egy paraszt, nagy rémüldözés közepette, hogy a felügyelőt lovastul együtt összetépve látta az úton.
Mikor Vende úr Kismuzslapusztára érkezett, akkor meg azt beszélték, hogy most jött hír Köbölkútról, hogy egy odavaló juhászt találtak meg egy dűlő úton vérbe fagyva, összetépve.

Vende: „Búcson ez a hír már oda módosult, hogy egy kisújfalusi juhász volt az áldozat, Dunamocson ugyane verziók jártak, de tigrisnek vagy medvének ott a színét se látták, holott egy községgel odébb már azt mesélték, hogy a tigrist látták Mocson a Dunát átúszni. Köbölkúton meg már búcsi juhász volt a tigrispecsenye, de hogy a dicsőségből Köbölkút is kivegye a maga részét, azt állították, hogy ott meg egy nagy medve bujkál az erdőben, a medvét egy ember látta is az uradalmi magtár mögött cammogni az erdő felé. De hát gazdája nem akadt, aki látta volna, mert a Pista a Jancsira fogta, a Jancsi meg a Miskára, s a többi. Csütörtökön aztán az a hír terjedt el Köbölkúton, hogy Kelemen sárkányi intéző hazafelé tartván a köbölkúti uradalmi erdő felé látta cammogni a medvét, sőt háromszor rá is lőtt. Miután ez már komoly dolognak látszott, megmozdították az egész vidéket és a csendőrség hajtókkal és több környékbeli birtokossal hajtóvadászatot rendezett, melyre természetesen Kelemen urat is meghívták, aki azonban csak ott értesült arról, hogy ő valami medvére lőtt volna.”

A napokban az a hír járta be a vármegyét, hogy Vende Aladár urat, Esztergom vármegye monográfiájának segédszerkesztőjét, aki a tulsó járás községeit járta be, Köbölkút és Csenke puszta között a tigris széttépte.
Ugy látszik, fele sem tréfa az esztergom-megyei tigrisnek, mely ilyenformán méltán nyugtalanitja a lakosságot. Az országuton félve megy gyalog is, kocsin is az utas, a parasztember féltve őrzi barmait s megremeg a szive még a legbátrabb vadásznak is, a ki eddig még mindig rettenthetetlen nyugalommal s biztossággal lőtte le a nyulat vagy a foglyot. Mert arra valóban el kell készülnie mostanában Esztergom megyében minden embernek, hogy miközben a szabadban sétál, egyszerre csak találkozik a tigrissel egészen véletlenül. Mert az ilyen veszedelmes fenevaddal rendszerint véletlenül találkozik az, a ki nem akarja. A ki akarja, az soha sem találkozik vele, példa rá az a nagy csapat vadászkatona, a mely már hetek óta hajszolja, de eddig még a szőrét se látta.

Hol a tigris? Ez a fogas kérdés jut eszünkbe mindannyiszor, valahányszor az esztergommegyei tigrisről, mely most már egy medvével is megszaporodott, szó esik. Senki sem látta egyiket sem, de azért mindenki tudja, hogy ez itt látta, amaz meg ott.
Szegény bestia. Alighogy pár napja megjelent, máris néhány száz birkát, vagy húsz ökröt és körülbelül tiz gyereket fogott rá a hir, amiknek ha csak fele is igaz lenne, már rég heveny gyomorhurutban kellene szenvednie.
Ujabban, azaz legújabban Kicsind és Garam-Kövesd tájékán adott magáról életjelt, természetes tehát, hogy három század katonaság Párkány község háztetőin lesi.

Ha egy dobost, vagy kürtöst meg talál vacsorázni, lehet, hogy az egész garnizon is mozgósítva lesz ellene. Addig érje be három századdal és a vicinális Nimródokkal.
Igaz, hogy a Nimródoknak is be kell egyelőre érniök egy-egy rekompenzációs nyúllal.
A bajnai hercegi uradalomban az udvari vadászatokat beszüntették; mert Frigyes főherceg azt táviratozta az ott időző hercegnőnek, hogy egy tigris Duna-Mócsnál a folyamnak szoríttatván, azt átúszta s nem lehetetlen, hogy a bajnai rengetegekbe fészkeli be magát.
A muzslai főszolgabíró hivatalos jelentést intézett az alispánhoz, amelyben jelzi, hogy az emberek között nagy a rettegés, és kormányintézkedést kér, mégpedig gyorsan.
Az alispán tegnap felterjesztést intézett a belügyminiszterhez, a melyben széleskörű intézkedést kért a ragadozó állatok kiirtására. A katonai hatósághoz megkeresést intéztek, a parancsnokság kétszáz emberből álló őrséget rendelt ki a muzslai járásba.

„Hozzám érkezett jelentés szerint Esztergom vármegye párkányi járásában állitólag valamely állatseregletből elszabadult két oroszlán, két tigris, egy fekete farkas és két hiéna, összesen hét darab fenevad tartózkodik, melyeknek egyike e hónap 12-én éjjel Párkányban Krammer Zsigmond bekeritett udvarában 32 darab birkát tépett széjjel. Fölhívom címedet, miszerint sürgősen, távirati uton rendeljen el nyomozást arra nézve, nem hatósága területén levő valamely állatseregletből szabadultak-e el az emlitett fenevadak? Ha igen, mily számmal és mifélék? Fölhívom továbbá, hogy a mennyiben hatósága területén a vadak nyomaira találnának, azok lelövésére azonnal hajtóvadászatot rendeljen el és szükség esetén katonaság közreműködését is vegye igénybe. Intézkedéséről és annak eredményéről távirati jelentést várok. Belügyminiszter.”

kakasmarton_1901_45_szam.JPGKakas Márton, 1901. 45. szám

A megyei hatóság a lakosság megujuló sürgetéseire végre is kénytelen volt elhatározni, hogy a megszokott bestiák elpusztítására hivatalos hajtóvadászatot rendez. Mint esztergomi levelezőnk sürgönyzi, a hajtóvadászatot holnap, csütörtökön, megkezdik. A vármegye legjobb vadászai vesznek részt a hajtásban s igen valószinű, hogy már holnap megtörténik a nem mindennapi vadászesemény, hogy magyarországi erdőségben — oroszlán kerül teritékre. Az oroszlánt ma többen látták a nánai pályaudvar és Kőhidgyarmat község közelében. A közelébe került embereket nem bántotta.
Csütörtökön két helyen tartatott hivatalos hajtóvadászat. Kőhidgyarmat község környékén a katonaság segédkezése mellett B. Szabó Mihály megyei főjegyző rendezte a vadászatot, míg Párkányban a község közerejének kirendelésével Szekér Gyula biró földbirtokos tartatott a nánai határtól az ebedi szigetig terjedő hajtást. Mindét helyen számosan résztvettek vadászaink közül. A rettegett fenevad azonban egyáltalán nem mutatkozott. A párkányi hivatalos hajtás délig tartott. Délután Szekér Gyula biró, a vadásztársaság elnöke, kis vadra rendezett vadászatot, amelynek eredménye egy róka huszonhét nyúl és két folgoly volt. Vadászat végeztével a társaság Dejcző József párkányi közgyám istenhegyi pinczéjében jött össze, hol a vendégszerető házigazda látta őket szivesen.
"tigrisekre vadászó első hazai nímród társaság" egy rókán és nagy számú nyúlon kívül még egy zsákmányt ejtett, amelyet azonban kissé nehéz körül irni. Tudományosan kifejezve, egy modern koprolit az és bár a régi hagyományokat gyakran tiporják ma lábbal, ezt az egyet nem lenne célszerű, Megállapították a hely színén, hogy ez a biztos jel nyilvánvalóan tigrisnek, vagy oroszlánynak a jelenlétét bizonyítja, mert a logika szerint is minden okozat okot tételez fel; csak azt kellene tisztázni, hogy melyik hát a kettő közül. Óvatosan becsomagolva felküldtek a biztos jelet Seráknak, a budapesti állatkert igazgatójának, hogy mint szakértő, döntsön a vitás kérdésben. Ez eddig tény. Most következik egy bonmot, melyet — bár nem teljesen szalonképes — sikerült volta miatt nem birunk elhallgatni. A küldő urak arra kérték Serákot, hogy táviratilag válaszoljon nekik csak annyit, hogy: tigris, vagy: oroszlány. A válasz már meg is érkezett volna, de tartalma kissé váratlan volt, mert eképen hangzott: drótos tót.
Mi is napi rendre térhetnénk a tigris história felett, ha a vármegyéből ujabb híreket nem vettünk volna. Megbízható forrásból arról tudósitnak bennünket, hogy a fenevadak Szobnál átúsztak a Dunát s most a pilismaróti községi erdőkben grassálnak. Legközelebb széttéptek egy cigánysátort, mire a rajkók a basaharci téglavetők pajtái alá menekültek. Elnéptelenedvén e rémület miatt a hevenyében rögtönzött palota, a fenevadak az ott maradt kocsiba ugráltak és a zimanykos időben forró égaljhoz szokott bőrüket dunyhával melengették.
Mint a Bars irja, f. hó (november) 8-án Csiffár község határában a Patyi erdőben fekvő erdészlak mellett a reggeli órákban egy sárgás-barna ragadozó megtámadott és halálosan összemarczangolt egy cselédleányt.  Szerencsére a leány kiáltozására kiszaladtak a házbeliek, mire az állat megugrott. A leány segélykiáltására előrohant emberek rátüzeltek a vadra, de nem tudták le teriteni s igy tovább garázdálkodik a környéken. Képünk a szerencsétlen leánynak a tigrissel való borzasztó küzdelmét mutatja.

Tolnai Világlapja, 1901. 10. szám

 — Hallottad, hogy az esztergomi tigris széttépett egy leányt?
— Hadd el! Sokkal több kárt tett nálunk 48-ban a muszka medve, azóta meg a kétfejű sas!

Mult csütörtökön Szobon az a hir terjedt el, hogy a tigris meg társai már a váci Naszál-hegyben vannak ; és hogy Vácon kidobolták, hogy a Naszálon járók vigyázzanak magokra! Ugylátszik ügyes legény ez a tigris, el mert menni Gajári városába is! De ezzel a hírrel egyidejűleg arról tudósítanak bennünket, hogy ez agyrémek most már Nógrád és Barsmegyékben kóborolnak.

Csak nemrégiben irták a lapok, hogy Esztergom-megyében néhány fenevad, oroszlán, tigris és farkas szabadult ki valami állatseregletből, melyek ellen formális hajtó-vadászatot rendezett Esztergom és Bars vármegyék közönsége. A hajtó-vadászatok eredménye persze nem az lett, hogy elpusztitották a vadakat, hanem az, hogy neki szoritották azokat a Dunának. Különben is természet-adta ösztönüknél fogva is eleve tudták, hogy a vadak menekülésükben is délnek tartanak ! Ezt a hiedelmet erősiti meg tegnap Bicskéről, ma pedig vármegyénk egyik északi községéből vett tudósításunk, hol egy oroszlánt láttak. Bicskén egy egy úriház kapuját döntötte be a mikor a cselédség előrohant vasvillákkal felfegyverkezve, akkor a másfél öl magasságu kőfalon átszökve menekült. A Bakony vadállományán pedig valami megmagyarázhatatlan félelmet észleltek a vadászok, úgy hogy például a napokban Zircz utczáin menekült be egy egész falka szarvas.

pesti_naplo_1901_338.JPGPesti Napló, 1901. 338. szám

Az esztergommegyei tigris ujra föltámadt — Ugocsa-megyében. Az ugocsamegyei Alki községből jelentik, hogy ott, Akli mocsaras vidékein a környéken nagy rémület uralkodik egy garázdálkodó tigris miatt. A tigris nem lehet más, mint a párkány-nánai s valószinűleg tömérdek viszontagság után futott el Ugocsamegyébe. Szóval hát láttak az aklii emberek, nem tigrist, hanem egy hatalmas nőstény oroszlánt itt is, ott is felbukkanni, ugy, hogy most már kétségbe van esve a vidék lakossága. Mindenesetre jó lesz a nép megnyugtatása végett egy kis hajtóvadászatot rendezni, vagy ha csakugyan volna ilyen fenevad, hogy puskacső elé kerüljön. A környék vadászai az asszonynépség megnyugtatása miatt, most hajtóvadászatot terveznek. (Kacsa lesz az, nem tigris.)
egy legéndi előfizetőnk levele is, amelyben elmondja, hogy ő naponta nagy izgalommal olvassa el a lapokból, hogy mi mindent művelt már megint az a tigris az ő falujában. És az egészben azt csodálja a legjobban, hogy az ő falujában ezekről egyáltalán nem tudnak semmit. Például a multkor azt írták, hogy a tigris betörte a földesur kastélyának kapuját, holott ama kastélynak régi jó magyar virtus szerint — nincs is kapuja.
Azt írják nekünk, hogy az ország egyes részeiben, különösen Esztergomtól az osztrák határig, meg Felső-Magyarország felé, sokkal kevesebb a vadász, mint amennyi az elmult években ilyen tájban akadt. A szenvedélyesebb természetűek ugyan most is kergetik a nyulakat, de a nagy többség apadást mutat. Különösen a vasárnapi kocavadászok száma fogyott meg, noha apró vad bőven van és most könnyebb is lelőni, mint annakelőtte.
Azt mondják, egy fecske nem csinál nyarat. Íme: Magyarországon kiszabadult egy tigris — és nyarat csinált karácsony táján! A tigrisek csak a felizgatott fantáziákban léteztek. Évekig folytak a csipkelődések a hős vadászok kontójára.

Forrás:

Borsszem Jankó, Budapest, szerk.: Ágai Adolf

Budapesti Hírlap, Budapest, szerk.: Csukássi József

Esztergom, Esztergom, szerk.: Prohászka Ottokár

Esztergom és Vidéke, Esztergom, szerk.: Munkácsy Kálmán, Kempelen Farkas

Esztergomi Közlöny, Esztergom, szerk.: Haán Rezső

Esztergomi Lapok, Esztergom, szerk.: Gerenday József

Heti Szemle, Szatmárnémeti, szerk.: Báthory Endre

Kakas Márton, Budapest, szerk.: Rákosi Viktor

Magyar Földmívelő, Szatmár, szerk.: Bodnár Gáspár

Nagybánya és Vidéke, Nagybánya, szerk.: Maár József

Pápai Lapok, Pápa, szerk.: Kőrös Endre

Pesti Hírlap, Budapest, szerk.: Borostyáni Nándor

Pesti Napló, Budapest, szerk.: Ábrányi Kornél

Szabadság, Esztergom, szerk.: Bártfay Géza

Tolnai Világlapja, Budapest, szerk.: Tolnai Simon

Vadászlap, Budapest, szerk.: Egerváry Sámuel

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr1014057988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.