A gyilkos villamos

Romantika és tragédia a 14-es vonalán

2018. szeptember 25. - hacsa.

"A gyilkos erre járt... A tizennégyes elkapott egy fiatal párt... Egy öregembert is elkapott. Egy asszonyt,aki bevásárlásból ment haza... A halálkanyarban...egy csapat iskoláslányt belevitt a Dunába... Senki se menekült meg a lányok közül... Milyen szám mögött húzódhatott meg a tizennégyes? A gyilkos!" "És hová tűnt maga a tizennégyes?"

Mándy Iván egyik legremekebb remekművét idéztük. A villamost. Ez az örökkévalóság tizennégyese. A Mándy univerzumé. 

villamos_1.jpg

Mándy Iván a Klauzál téren. 

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

Az igazi tizennégyes talán nem volt annyira igazi, mint Mándyé, de azért volt. Már rögtön akkor volt, amikor 1910-ben elkezdték számozni a budapesti villamosokat. Egészen máshol járt az a tizennégyes, mint a mai. Először csak az Eskü (a Március 15-e) térig ment az Orczy tértől, hanem aztán átvezették az Erzsébet hídon, és legszebb éveiben elment a fogaskerekűig, a János kórházig is. (Van a 14-esnek szócikke a wikipédián, ott pontosan követhető, mikor, merre járt és jár most.)

villamos_2.jpg

Indul a 14-es az Orczy térről ifjú tujázóval (vagyis az ütközőn utazó potyázóval). (Fortepan.)

A 14-es villamos először ismerkedni próbáló urak apróhirdetéseiben tűnik fel a sajtóban. Egy lovag 1912-ben a Pesti Hírlapban kérleli a bájos hölgyet, ki szerdán negyed kilenckor a 14-esen utazott, vegye át a néki írott levelet a főpostán, s hagyjon néki választ ott. 1915-ben, ugyancsak a Pesti Hírlapban, már a Nagy Háború kitörése után kéri "Százados" a hölgyet, kit a 14-esről leszállván kedden a Kálvin téren üdvözölt, hogy "adjon alkalmat a tisztességes ismeretségre". Az ilyesféle kurta hirdetések közül kiemelkedik az a terjedelmes, szívrepesztő szöveg, melyet 1917-ben adtak föl a Pesti Hírlapban: "NAPHEGYRŐL szerdán délelőtt Eisnerhez, onnan vissza diszkréten kísért, imádandóan szép úrnőt könyörögve kérem, nyújtson alkalmat, hogy a legkorrektebb formák között megismerkedjünk. Bocsássa meg kérésemet, tudom, hogy nagyságos asszonyomra sértő, azért nem is merészeltem soha megszólítani, nyörgöm, nevezze meg a társaságot, hol megfordul, nekem könnyű bárhova bejutnom és így módját ejtem, hogy bemutassanak. Régen ismerem, hányszor követtem emlékszik? 14-es villamos. Soha tolakodni nem akartam, aztán elvittek. El akartam felejteni, a harctéren sem bírtam, mennyországot rejtegető éjfekete gyönyörű szép szemének. /sic!/ Most hogy újra láttam, HATÁROZTAM. Könyörgöm, ne dobja el azt, aki ősi nevét, vagyonát, egész életét fölkínálja magának. A szemében mintha megértés csillogott volna, midőn a lapra figyelmét fölhívtam, és ez a sok csatát tott huszárszív majd megpattant. Látta, már főhadnagy vagyok, első voltam az elsők között, mindenütt a maga ragyogó két szeme világította utamat. Ha eldob, visszamegyek, hogy soha vissza ne térjek. Ezt nem akarhatja, ezért nem lehet, lesz elég keresztet vetni a templomok előtt, egyetlen fia vagyok az anyámnak. Levelet a kiadóba 'Szőke huszáromnak' jeligére kérek esedezve. Imádattal csókolom pici lába nyomát."

1919 novemberében, a vöröst váltó fehér terror idején a Friss Újság beszámolója szerint egy hölgy vél felismerni két volt terroristát a 14-esen, és rögvest "figyelmessé teszi" reájuk a kéznél lévő csendőröket, akik rögvest el is fogják a két illetőt, s beviszik őket a Mozdony utcai csendőrlaktanyába.

1920-ban a Magyarország panaszkodott a 14-esre és társaira: "Rendeletileg kellene véget vetni többek között annak az áldatlannak nevezhető állapotnak is, hogy például kilenctől fél tízig egyetlen villamos se jöjjön Budáról az Erzsébet-híd pesti oldalára, míg aztán fél tízkor egymásután hat 14-es villamos robogjon keresztül a Rákóczi út felé menő kocsikra várakozók idegein. Ez már csak azért is jó volna, mert nem volna többé oly tolongás fent nevezett megállóhelyen, ahol a rendet mostanában lovasrendőrök tartják fenn, és a mentők állandóan több kocsival vonulnak ki, hogy első segélyben részesítsék részint az ájultakat, részint azokat, akik megőrültek a várakozástól."

villamos_3.jpg

Megy a 14-es Pest felé az Erzsébet hídon. (Fortepan).

A Nagy Háború után másmilyen hirdetésekben és hírekben tűnik föl a 14-es. Elvesztettek ott boát, gyöngyös retikült, pénztárcát, női arany cigarettatárcát, miegyebet, és lebuktak ügyetlen zsebmetszők.

Jöttek a figyelmeztetések, hogy bizonyos pontokon veszély leselkedik a 14-esre és a vele közlekedőkre. 

Így ír a Budapesti Hírlap 1923-ban: "A Fogaskerekű-vasúton innen, a Retek utcában, az Ezredes utcai kereszteződés és a Krisztina körúti elágazás között van ma Budapest egyik legmozgalmasabb s mondjuk mindjárt legveszedelmesebb autóforgalma. Itt robognak ugyanis a villamos vasutak 14., 77., 79., 81. és 83. számú relációi a legőrültebb s a rendőrség által csodálatosképpen megtűrt tempóban, itt száguldanak halálos gyorsaságú áramban a kimenő s éjjel bejövő autók, telve utasokkal, s itt jönnek le az Ezredes utcai központi autójavitó-műhelyből a próbakocsik, vagy a kezdő és gyakorlatozó gépjármű-vezetők. Az egyik ilyen kocsi a múlt héten beleszaladt egy 14-es villamosba. Csak a puszta véletlennek köszönhető, hogy komolyabb baj nem történt. Ugyanitt néhány nappal előbb az egymás felé hajló két sínpár közé került egy kétfogatú. Azt, hogy nem mene- kedett meg ép bőrrel, mindenki elképzelheti."

1930 áprilisában az Automobil Motorsport-Turizmus kérleli a Beszkárt illetékeseit, "hogy az Apponyi-térnek /Ferencesek tere/ azon a részén, ahol a 14-es villamos az Eskü útról /Szabadsajtó útja/ a Veres Pálné utcába fordul, egy olyan Stop-lámpát szereljen fel, mint a Déli vasútnál, az 59-es villamos elkanyarodásánál. Ezáltal elejét lehetne venni azoknak a naponta számtalanszor előforduló veszélyes helyzeteknek, hogy a külföldi és vidéki kocsik vezetői nem tudván, hogy a 14-es befordul, azt csak az utolsó pillanatban véve észre, éktelen fékcsikorgatás mellett a keresztbemenő villamostól egy cm-re állanak meg, ami még mindig a jobbik eset, mert már több ízben láttuk, hogy esős időben a kocsi a hirtelen fékezés következtében a közelben lévő villamosmegállónál várakozó emberek soraiba farolt"

És pár hónappal később az Eskü úton bekövetkezett a 14-es történetének legnagyobb port kavart tragédiája, melyről kolumnás cikkekben tudósítottak a lapok.

villamos_4.jpg

Az Est, 1930. szeptember 23. 

Az esőtől síkos és lejtős pályán a villamost nem fogta a fék. A közlekedési rendőr szolgálata este tízkor, éppen a baleset előtt lejárt. Hosszú sorokban jöttek az autók, a taxi vezetője az előtte haladó kocsiktól nem látta a villamost, amely átszakította a taxit, mely az Eskü útról a Váci utcába akart befordulni, és megölte a benne ülő két Ladstätter-testvért, akik Európa egyik legnagyobb kalapgyárát birtokolták. 

A következő nyáron éppen azon a sarkon, amelyről az Automobil Motorsport-Turizmus írt egy évvel korábban, az Esti Kurír címe szerint "izgalmas villamosbaleset" történt. A 14-es villamos beleszaladt a 16-osba, amely leugrott a sínről, és be is rontott volna a Veres Pálné utca 12. kapuján, ha a járdaszegély meg nem akasztja. Szerencsére nem sérült meg senki. 1933-ban is csak a villamosvezető sérült meg könnyebben, amikor a 14-est lökte le a sinekről egy 44-es. 1937-ben járt vissza a kölcsönkenyér, akkor egy 44-esbe rohant bele a 14-es.

Hat évvel később majdnem ugyanott, ahol a kalapgyárosok meghaltak, a Filtex vezérigazgatójának felesége által vezetett autót kapta el a 14-es, de a vezérigazgatóné agyrázkódással és homloksérüléssel megúszta.

 A "gyilkos 14-esnek" persze más áldozatai is voltak, ha nem is vitt leányosztályt a Dunába. 1934-ben például a bécsi születésű Schwarz Margitot gázolta halálra a 14-es az Olasz (Szilágyi Erzsébet) fasorban. 1931-ben pedig egy ötéves kisfiút gázolt el az Attila úton. 1941-ben egy oldalkocsis motorkerékpár előzte volna a villamost a Baross utcában, de szembe jött a másik, egy 14-es, és a két villamos közé szorult motorkerékpár vezetője meghalt. 

És voltak még persze a villamosról leugró, villamosra felugró könnyelmű emberek, akik súlyos sérüléseket szenvedtek a villamos vagy a mellett haladó gépkocsik kerekei alatt.

A második világháború után különösen gyakoriak voltak a zsúfoltságból adódó balesetek, amikor fürtökben lógtak az emberek a villamos lépcsőjén. De az a 14-es, amelyen akkor lógtak, már egészen más 14-es volt. 1944-ben a  14-es - mint a Mándyé - valóban eltűnt, és 1955-ben kapta meg ezt a számot az a járat, amely a Marx (Nyugati) tértől ment északra, Újpest felé. A metró fejlesztésével azután a járat belső végállomása áttolódott az Élmunkás (Lehel) térre, a külső végállomása pedig idővel kitolódott egészen a káposztásmegyeri lakótelep széléig, mert ott viszont éppen hogy nem épült meg az odáig tervezett metrószakasz. A 14-es polgári villamosból munkásvillamos lett, amint azt az alábbi fotó is érzékelteti.

villamos_5.jpg

A csuklós 14-es Angyalföldön, 1976. (Fortepan.)

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr3114259587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.