"Látja, én ilyen ronda, izgága fráter vagyok. És még egy: nem bírom a butaságot." Így jellemezte önmagát Del Medico Imre a Magyar Nemzetben 1976-ban. "Keservesebb lett az írók és újságírók élete, amióta Dr. Del Medico Imre, ez a bámulatos felkészültségű polihisztor (mindentudó) elhatározta, hogy döntő harcot kezd a sajtóban elharapódzó téves adatok, bakik, leiterjakabok stb. ellen." Ezt írta a Ludas Matyiban Felkai László 38 évvel ezelőtt. Az akkor nem egészen másfél évtizedes újságírókeserítő munkásság ma már több mint fél évszázados. Sajtómunkások generációi rajongtak és rajonganak életük keserítőjéért, akinek ezzel a bejegyzéssel kívánunk Boldog Születésnapot. 

Azon a húsz évvel ezelőtti őszön Tolnay Klári után pár nappal egy másik, vele nagyjából egyidős öreg színész is meghalt. Jean Marais. Jean Cocteau múzsája, élettársa, szerelmes verseinek tárgya, filmjeinek főhőse, Orpheusa. Fénykorában nem volt nála népszerűbb filmszínész. A kamaszlányok bolondultak érte. Nemcsak nálunk, ahol nem volt köztudott az ő szexuális preferenciája, de francia földön is, ahol köztudott volt.

Pillanatok alatt a legnagyobb sztárok közé emelkedett, aztán a legnagyobb művészek közé. A legzártabb világból repült át a legnyitottabba, de nem ártott neki. Az érettségitől a halálig, 64 éven át szolgálta a közönséget. Molnár Gál Péter szavaival: ő volt "a magyar színház grande dame-ja", nagyasszonya. A napokban adták át a szobrát halálának huszadik évfordulóján nevelő falujában, Mohorán.