Palócvirág kisasszony

Tolnay Klári - a kislány és a grande dame

2018. november 02. - hacsa.

Pillanatok alatt a legnagyobb sztárok közé emelkedett, aztán a legnagyobb művészek közé. A legzártabb világból repült át a legnyitottabba, de nem ártott neki. Az érettségitől a halálig, 64 éven át szolgálta a közönséget. Molnár Gál Péter szavaival: ő volt "a magyar színház grande dame-ja", nagyasszonya. A napokban adták át a szobrát halálának huszadik évfordulóján nevelő falujában, Mohorán.

tolnay_2.jpg

Ez volt az első színlap, amelyre rákerült Tolnay Klári neve. (8 Órai Újság, 1934. szeptember 18.)

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

Látjuk, nincs a fő- és a fontos szerepet játszók között, de jelezték, hogy ő a debütáns, az új lány, akire figyelni kell, és figyeltek is rá. A lapok lecsaptak a sztorijára: a nyíregyházi zárdában nevelkedett szende lány, aki nem is látott színpadot, mielőtt föllátogatott Pestre; színiakadémiára sem járt, aztán itt hipp-hopp, egy rokoni látogatás alkalmával véletlenül felfedezték. "Tolnay Klári debreceni úrilány. Debrecenből jött fel a tavasszal Budapestre — látogatóba. Egy rokonával vizitbe ment egyik kiváló művészünkhöz. Ez a látogatás fordulópontot jelentett a debreceni úrilány életében. Az illusztris művész felfedezte benne a színpadi tehetséget és a kis Tolnay Klári nem is utazott haza, itt maradt Budapesten, hogy szorgalmasan készüljön új pályájára. Egy pesti úricsaládnál vett ki szobát, ott lakik szigorú felügyelet alatt a Damjanich utcában, közel a Városligethez, és a fehér leányszobában, könyvek és kották közt álmodozik a jövőről, a színpadról és filmről, a nagy karrierről." 

Az igazság az, hogy elég tudatosan és keményen dörömbölt a debreceni úrilány a kapun, amíg beengedték a színművészet templomába. Sok meghallgatáson vallott kudarcot palóc tájszólása miatt, többek között Heltai Jenő, Hevesi Sándor és Rajnai Gábor előtt, mígnem aztán felkarolta őt Gaál Béla filmrendező, akinek a színiiskolájába járt Volt pincérlány egy Hacsek és Sajó jelenetben, átment a kamera előtt mint kenyereslány Az új rokon című filmben, aztán Gaál ráosztotta a főhősnő barátnőjének nem túl igényes, de mégsem jelentéktelen szerepét a Meseautóban, és mire a forgatásnak vége lett, fel is vették őt 60 pengős gyakornoknak a Vígszínházba. 

A Meseautó szerény szerepében is kitűnt, a Dodsworth-ben is kihasználta azt a két jelenetet, amely Somlay Artúrral jutott neki. A következő filmben, a következő évadban már az új sztárként tündökölt.

tolnay_1.jpg

Először a színpadon. Jelenet Somlay Artúrral. Színházi Élet, 1934/43.

A kritikusok lelkesedtek a szép, üde, fiatal, "bakfisbájú", "gerlebúgású" ígéretes kis kezdőért. A Budapesti Hírlap kritikusa így áradozott: "Az ifjú Tolnay Klári bimbózó szépségének májusi pompájában tavaszt varázsol a színpadra és a szívekbe egyaránt, örvendetes, hogy ez a fiatal színésznő milyen nagyszerűen fejlődik szerepről-szerepre, milyen ösztönösen érzi a figurát, amelyet alakítania kell, hangja, szava, mozdulata milyen kifejező, s milyen öntudatosan illeszkedik bele a ték sűrűn váltakozó stílusába."

Tolnay Klári bevált parasztlánynak is, dívának is. Imádták, amikor népviseletes palóclányként nótákat énekelt, még a hozzá kötődő parasztdalok kottafüzeteit is elkapkodták. Itt Tamási Áron Énekesmadarában látjuk:

tolnay_3.jpg

Színházi Élet, 1935/48.

Egy cikket, mely arról szólt, milyen értékes szőrméket viselnek jeles alkalmakkor a jeles úrinők, Tolnay Klárinak az operaházi díszelőadáson viselt kepjével illusztráltak, nem felejtve el megjelölni a szalont, ahonnan a kep származik: "Tolnay Klári, a Vígszínház művésznője kanadai kepje, DÁN FÜLÖP (IV., Kristóf-té» 3.) szalonjából."

tolnay_4.jpg

Színházi Élet, 1935/51.

A Színházi Élet szinte minden számában hozott képet Tolnayról, és a lap híres pletykarovata sem feledkezett meg róla. "Intim Pista" az 1936/18. számban jelentette: "A Vígszínház fiatal krekkjének /nagyágyújának - hacsa/ kezét hónapokkal ezelőtt tényleg megkérte egy nagyon szimpatikus arisztokrata. A partiból azonban nem lett semmi, mert a kiszemelt menyasszony a fiatalságára hivatkozva, nemet mondott. Az arisztokrata azonban nem adta föl a reményt és most, hogy 'az első tavaszi nap' megint felgyújtotta szívében a tüzet, megismételte a leánykérést. A Vígszínház körül most nagyban találgatják, hogy Tolnay Klári ezúttal is nemet mond-e, tekintve, hogy azóta pár hónappal idősebb lett." 

Tolnay Klári ez év őszén valóban férjhez ment, de nem arisztokratához, hanem Ráthonyi Ákoshoz, az első olyan film (Tisztelet a kivételnek) rendezőjéhez, amelyben már valóban Tolnay volt sztár. A Színházi Élet romantikus történetté formálva adta elő megismerkedésük és kapcsolatuk történetét. Volt abban véletlen találkozás, holdfény, Balaton, minden, ami elandalítja a szentimentális olvasót. Ez volt a csúcsjelenet: "Filmnél szokatlan, hogy a happyendet az utolsó napra hagyják. Ákos filmjénél mégis ez történt. De valahogy nem ment a dolog, Klári és a férfifőszereplő ölelése és csókja csak nem akart sikerülni. Többször is próbálták, fel is vették, de egyik sem volt az igazi. Nézzétek csak, így gondolom, szólt Ákos és beállt a fénybe. Gyengéden átölelte Klárit és megcsókolta. Ez a csók azonban nem volt úgynevezett filmcsók. Ákos nem törődött azzal, hogy a filmfesték fog, és ekkor jöttek mind a ketten, amit a többiek már régen észrevettek, hogy nagyon szeretik egymást." (Színházi Élet, 1936/38.)

A cikkhez ezt a fotót adták: Tolnay, Ráthonyi és egy "meseautó":tolnay_5.jpg

Volt olyan év - 1938 -, amelyben Tolnay Klári nevére 1024 találatot ad az Arcanum. Összehasonlításul, ugyanebben az évben Kabos Gyulára "mindössze" 702-őt, Honthy Hannára 715-öt, Csortos Gyulára 409-et. Volt olyan év (1941), amikor hét filmet mutattak be Tolnay főszereplésével. Tolnay-filmekkel - A hölgy kissé bogaras, A szerelem nem szégyen, Katyi, A kölcsönkért kastély stb., stb. - megbukni nem lehetett. Színpadon pedig a Francia szobalány aratott páratlan sikert. 

1940-ben megszületett Tolnay Klári lánya, Ráthonyi Zsuzsa. A testvére háborús gyerek lett volna, de nem lett, mert a bombázások sokkjában túl hamar indult meg a szülés. 

A háború után Ráthonyi Ákos külföldre távozott, Tolnay titkos szerelme, Márai Sándor is emigrált. Zsuzsa lánya 1956-ban ment ki az apja után, második férjét, Darvas Ivánt pedig 1957-ben börtönbe zárták. A Wikipédia szerint Darvastól 1958-ban vált el. A Wikipédia csak egy évet téved, de ez a tévedés súlyos. Ugyanis 1958-ban Darvas még börtönben volt. „A politikai rendőrség tisztjei többször jártak nálam azzal a kéréssel: váljak el Darvas Ivántól, mert egy börtöntöltelék férj nem használ a karrieremnek. Azt mondtam nekik: - Ez magánügy. Különben sem fér meg erkölcsi érzékemmel, hogy egy embert akkor hagyjak cserben, amikor börtönben van." Ezt idézi Szigethy Gábor a Tolnay Klári első szám első személyben című, Párkány László által jegyzett könyvből a Kortárs 2014/2. számában, s hozzáteszi: "Két évig járt különböző magyarországi börtönökbe 'börtöntöltelék' férjéhez beszélőre a Kossuth-díjas, mindenki által tisztelt, körülrajongott színésznő." Tolnay és Darvas mindvégig viharos házassága Darvas szabadulása után ért véget. A "nagyasszony" élete további négy évtizedét magányosan élte végig. "Darvas után sosem ment újra férjhez, egyedül élt – meséli Keleti Éva. – Kedvenc foglalatosságaként órákig ült a csipketerítős asztalkánál és pasziánszozott. Fájdalmasan beszélt arról, hogy a színpadért és a szerelméért feláldozta az anyaságot, magát hibáztatta azért, mert lánya külföldre ment az apjához, eltávolodtak, és csak nagy sokára találtak újra egymásra. Úgy éreztem, rendkívül magányos." (sziijártó): Féltem magamtól, Szabad Föld, 2014. július 11.

tolnay_6.jpgJean Anouilh: Euridiké, Szabad Föld, 2014. július 11.

1948-ban Jób Dániel eltávolítását a Vígszínház igazgatói székéből Révai József azzal igyekezett elfogadhatóvá tenni, hogy a színház élére három népszerű színészt állított: Somló Istvánt, Benkő Gyulát és Tolnay Klárit. A nékik adott koncesszió azonban nem sokat ért, mert egy évvel később a színházakat államosították. Tolnay ekkor átment a Madách Színházba, és ott is maradt élete végéig. 

A háború után rengeteg nagy szerepben alkotott nagyot. Többek között Ibsen Nórájában a Nórát, Csehov Három nővérében Irinát, a Cseresznyéskertjében Jelena Andrejevnát, Gorkij Éjjeli menedékhelyében Natasát, Becket Ó, azok a szép napok-jában Winnie-t, Albee Nem félünk a farkastóljában Marthát. Sartre Tisztességtudó utcalányában Lizzie-t, Csiky Gergely A nagymamájában Szerémi grófnét, a nagymamát. És ő volt - negyvenévesen! - a magyar színháztörténet talán legcsodálatosabb Júliája (azzal a Várady Hédivel fölváltva játszotta Júliát, aki a lánya lehetett volna). 

Annak a legendás Romeo és Júliának a rendezője, Pártos Géza mondta erről a Júliáról évtizedekkel később: "Magyarországon az én színésznőm nem volt már gyerek, amikor Júliát játszotta, de számomra és a közönség számára ő volt a legfiatalabb. O értette legjobban, mi az, először szerelmesnek lenni, először kapni egy csókot, hogy váltódik meg bennünk a világ. A magyar Júliámat senki se szárnyalta túl. Tolnay Klárit. Csoda volt a Júliában, és ma is egy csoda, ha játszani látom." Ehhez tette hozzá beszélgetőtársa, Gábor Miklós: "Igen, emlékszem rá, te is meg Horvai Pista is halálosan szerelmesek voltatok Tolnay Kláriba meg Darvas Ivánba. Ivánra jó ideig féltékeny is voltam." (Beszélő, 1996/3.)

tolnay_7.jpgFilm, Színház, Muzsika, 1986. június 28.

Tolnay Klári több mint száz filmben játszott, de színpadi művészetének nagy részét elsodorja az idő. A kedves hazug azonban megmarad, mert azt filmre is fölvették. Jerome Kilty G.B. Shaw és Mrs. Cambell színésznő levelezéséből írta meg ezt a zseniális darabot, melyet Tolnay Klári Mensáros Lászlóval játszott el először egy kicsi szentendrei színpadon aztán még Pesten is többfelé. A bemutató után ezt írta Szakonyi Károly a Film, színház, muzsika 1981. augusztus 15-i számában: "Elhiszünk mindent. Mert két bűbájos elbájol és elbűvöl minket. Az ereklye a színpadon: bennük van; művészetükben és varázsos tehetségükben; a játék hite, a játék gyönyörűsége, a játék fontossága." 

Mensáros és Tolnay a Kedves hazugban Szentendrén. Film, színház, muzsika, 1981. augusztus 15.

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr2214330597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.