Tűz az olajra

MAORT-per 1948

2018. december 09. - hacsa.

"Halálos zuhanás a fúrótoronyból. Bázakerettyéről jelentik, hogy Pocker Ernő, a MAORT üzemvezető mérnöke az egyik fúrótoronyból eddig meg nem állapított módon leesett és a borzalmas esés után nyomban szörnyethalt. A rendőrség megindította az ügyben a nyomozást." Ez a kis hírt hozta a Friss Újság 1948. szeptember 11-én. Hozta a Világosság és a Magyar Nemzet is. De a legpártosabb és legjobban informált lapok nem hozták. Tudták, miért. Pocker mérnök a MAORT-ügy legelső és végül is egyetlen halálos áldozata, akit nem tart számon senki. Mert nem várta meg, hogy letartóztassák, levetette magát a toronyból, amelyhez az élete kötődött.

Ekkor Papp Simont, a MAORT nem sokkal azelőtt nyugalmazott vezérigazgatóját, a magyar olajipar legkiemelkedőbb, világszerte ismert alakját, akinek valamennyi addig feltárt magyarországi olajlelőhely felfedezéséhez köze volt, már egy hónapja letartóztatták és kegyetlenül vallatták. De erről ekkor még a nyilvánosság semmit nem tudott. Csak tíz nappal később hozták a lapok a hírt:

maort.jpg

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

A Magyar Amerikai Olajipari Rt. nagyrészt az amerikai Standard Oil tulajdonában volt. Még a harmincas években kaptak koncessziót magyarországi olajkutatásra. Az USA '45-ben még barát volt, '48-ban már ellenség. A magyar olajat kommunista szemmel nézve az ellenség tartotta a kezében, és ez nyilván nem maradhatott így. Az elrablására jogalap nem volt, teremteni kellett. Őrizetbe vették Papp Simonon kívül az Rt. amerikai elnökét, annak helyettesét és három további vezető pozícióban lévő mérnököt. Azzal a váddal, hogy amerikai parancsra minimalizálták az olajtermelést, mert ártani akartak az országnak és a szocializmus ügyének. Az amerikaiak azzal a feltétellel hagyhatták el az országot, hogy saját kézzel írott vallomásban erősítik meg a vádakat.

Csak Gombosi Lászlót nem vették őrizetbe, az olajtermelés kormánybiztosát, aki az olajjal a saját szakállára és zsebére csencselt "s miközben a szakértőket szabotázzsal vádolta, ő maga dollárvagyonokat helyezett el a maga számlájára Svájcban és Dániában. /.../ Miután megszedte magát, Gombosi disszidált." De ezt majd csak három évtizeddel később írja meg Kolozsvári Grandpierre Emil a Kortárs 1979/4. számában Mocsár Gábor Égő arany című szociográfiája nyomán. 

A Ludas Matyi már az őrizetbe vétel utáni első, 1948. szeptember 25-i számában MAORT-karikatúrával jelentkezik:

maort_3.png

A következő hónapokban naponta foglalkoztak a lapok a MAORT-szabotázzsal. Az első híradás utáni napon tájékoztatta a Szabad Nép az olvasóit arról, hogy "hitleristákat neveztek ki az amerikaiak a MAORT élére". (Papp Simon és az öngyilkos Pocker Ernő a német megszállás idején éppenséggel azzal foglalkozott, hogy elrejtsék azokat a gépeket, amelyeket a németek el akartak vinni. Ennek köszönhető, hogy a háború után rögvest megindulhatott a termelés.) Az őrizetbe vétel után öt nappal már arról számolhatott be a Szabad Nép, hogy az olajellátás zavartalanságának biztosítása végett állami kezelésbe vették a MAORT-ot. Két nappal később (V.M.) - Vásárhelyi Miklós - címlapos vezércikke a MAORT-szabotázzsal támasztja alá, hogy "a nemzetközi helyzet egyre fokozódik": "A MAORT-nál folytatott, New York-ból irányított, nagyszabású szabotázs leleplezése arra figyelmeztet, hogy a megvert és illegalitásba kényszerült ellenséggel szemben folytatott harc egyre keményebbé és elkeseredettebbé válik s még nagyobb éberségre és fokozott harci készségre van szükség./.../ Népünk pedig ahhoz tartja magát, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Az amerikai imperialistáknak ezt a fészkét kifüstöltük s a szabotőrök helyébe becsületes emberek kerülnek."

A becsületes ember, akit kineveztek az államosított vállalat élére, Székely Pál ávós őrnagy volt, aki a perben is fellépett a vád tanújaként, és akiről szintén olvashatunk Kolozsvári Grandpierre fent idézett írásában: "Székely Pál, azonos forgatókönyv szerint dolgozott, éppúgy az államérdekre, a jóvátételre stb. hivatkozva, és az állítólag szabotáló szakembereket följelentgetve ismételte meg Gombosi valamennyi fogását, és disszidált ugyancsak Svájcba, ahol a bankbetétjei várták." Egy héttel az őrizetbe vétel után már meg is jelent a Belügyminisztériumnak a MAORT-ügyről szóló "szürke könyve". A Szabad Nép szeptember 29-én megjelent ismertetője szerint a könyv "Mindenekelőtt a német-amerikai együttműködéssel foglalkozik, amely a MAORT-nál a háború alatt létrejött." Az olvasó már ekkor értesülhetett róla: nem is biztos, hogy azok nyerték a világháborút, akiket a Nyugat győztesnek beállított. Mert hiszen, mint a MAORT példája is mutatja, Amerika voltaképp a vesztes náci birodalom szövetségese volt, akárcsak Tito marsall, a fasiszták láncos kutyája. 

A könyvről szóló cikkbe beleillesztették a Papp Simonból kikényszerített, saját kézzel írt vallomást is:

maort_4.jpg

A Szabad Nép október 17-i számában nyilatkozta Bodonyi Márton, a népügyészség elnöke, "hogy három nap alatt elkészült a vádirat". Novemberben elkezdődött a tárgyalás, december 9-én megszületett az ítélet. Papp Simont halálra ítélték, a többi vádlott hosszú börtönbüntetést kapott, egyet pedig fölmentettek. Papp büntetését másodfokon életfogytiglanra változtatták. 

A párt központi napilapja december 21-én már azt az örvendetes hírt közölhette olvasóival, hogy január elsejétől megszűnik a petróleumjegy. "A petróleum felszabadítását az teszi lehetővé, hogy a MAORT-szabotázs leleplezése óta egyre emelkedik a MAORT termelése, amely már 15 százalékkal meghaladja a szabotázs előtti teljesítményt"

A MAORT három olajmezőn termelt. Ezek öregedő mezők voltak, és az olajkitermelés csökkentése nélkül hamarosan kimerültek volna. A termelést már 1944-ben csökkenteni kellett. A szakemberek tudták, hogy a kitermelés mindenáron való növelése, a rablógazdálkodással, az olajkincs elpazarlásával lenne egyenlő. A három öregedő mező termelése 1947 és 1955 között így alakult: 1947: 569, 1948: 483, 1949: 503, 1950: 467, 1951: 418, 1952: 449, 1953: 407, 1954: 372, 1955: 337 millió tonna. A termelés csak a per utáni első évben növekedett 4%-kal, azután drasztikusan csökkent, és végig az 1948-as szint alatt maradt. Az ország olajtermelése csak új mezők feltárásával és belépésével léphetett magasabb szintre. (Az adatok Papp Simon: Életem című memoárjának 222. oldalán olvashatók.)

maort_5.png

Ludas Matyi, 1948. október 1.

Papp Simont nem szívjóságból hagyták életben, hanem azért, mert szükségük volt rá. A halálos ítélet után egy héttel elvitték egy orosz alezredeshez, aki a halálra ítéltet - a memoárja szerint - azzal fogadta, "hogy most csakis az igazat mondjam, mert attól függ, hogy dolgozhatok még ebben az életben vagy nem". Dolgozhatott, a szakmájába vágó feladatokat kapott, szükség volt az ő börtönben írt tanulmányaira ahhoz, hogy új lelőhelyeket tárjanak fel. 1953 februárjában Papp Simon felesége meghalt. Ezt vele nem közölték, hogy nem menjen el a kedve a munkától. Az ÁVH a feleség nevében az ő kézírását utánzó hölggyel íratta le a neki kézbesített álleveleket. Ezt a történetet részben Papp Simon memoárjából, részben Galgóczi Erzsébet: Vidravas című regényéből ismerjük.

 maort_5_png.jpg

 "Trumcsi" = Harry Truman, az USA elnöke. Pesti Izé, 1948. október 3.

 Papp Simont 1955 júniusában kiengedték a börtönből. A MAORT jogutódjánál foglalkoztatták, de 1970-ben, 84 éves korában bekövetkezett haláláig sem rehabilitálták. Szabadlábon is bűnösnek bélyegezve élte le életének utolsó másfél évtizedét. Sőt, a MAORT-pert továbbra is úgy emlegették, mint ami mögött valóságos bűncselekmény volt. 

"Még 13 év távlatából is felháborodással olvassa az ember a MAORT-szabotázs, a zalai olaj történetét. A Magyar-Amerikai Olajipari Rt. 1942-1944 között megduplázta az olajtermelést, és sem az amerikai részvényeseket, sem az amerikai kormányt nem zavarta az a tény, hogy a zalai mezőkből bányászott olajból készült a náci bombázógépek üzemanyaga. A felszabadulás után azonban a budapesti amerikai követség arra utasította a MAORT-ot, szüntesse be az olajtermelést, mert Magyarország 'az Egyesült Államok politikai ellenfele'." Bebrits Anna a Népszabadság 1960.november 9-i számában írja ezt a magyar-amerikai kapcsolatokról szóló friss kiadvány alapján. 

maort_6.jpg

Vasi Szemle, 2015/5. Papp Simon hatalmas fotógyűjteményt hagyott az Olajipari Múzeumra.

A jeles történész, Ránki György is így ír a Párttörténeti Közlemények 1963/1. számában: "1948 őszétől, a MAORT-szabotázs leleplezése után, emelkedett az olajtermelés, noha az évi átlag még jóval az előző évi szint alatt maradt." 

1970-ben - közvetlenül Papp Simon halála előtt - megjelent Mocsár Gábor: Égő arany című szociográfiája, amelynek első fejezetében részletesen elemzi a per dokumentumait, és nem hagy kétséget afelől, hogy az koncepciós per volt. A könyvet méltató szerzők sem merték azonban nyíltan az olvasók tudomására hozni, hogy Mocsár az elítéltek ártatlanságát igazolta. Sem a Magyar Nemzet kritikusa (R.P. - Ruffy Péter, 1970. július 5.), sem Könczöl Csaba a Kritika 1970. szeptemberi számában. (De lehet, hogy ez nem a szerzőkön, hanem a szerkesztőkön múlott.)

Még 1972-ben is azt írja Eötvös Pál a zalai olajról szóló cikksorozatában (Népszabadság, március 25.), hogy "ahogyan tudták, akadályozták a termelést (ez volt a nevezetes MAORT-szabotázs)".

Talán csak egy évtizeddel később, Bata Imrének a hatvanéves Mocsár Gábort üdvözlő cikkében (Tiszatáj, 1981/2.) fogalmazták meg egyértelműen, hogy a MAORT-per (is) koncepciós volt.

Galgóczi Erzsébet 1970 óta gyűjtötte az anyagot a Vidravas című regényéhez. Mindent megmozgatott, hogy tanulmányozhassa a MAORT-per dokumentumait, de országgyűlési képviselő létére falakba ütközött. Végül a miniszterelnök, Fock Jenő közbenjárása kellett ahhoz, hogy belenézhessen a dokumentumokba, de még jegyzeteket sem készíthetett. A kézirathoz az eljárásban egykor résztvevő ex-ávós, Tímár István írt szakmai lektori véleményt, amelyben határozottan leszögezi, hogy a MAORT-per vádlottai valóban elkövették a bűncselekményeket, amelyekért elítélték őket, és felmérhetetlen politikai és gazdasági következményekkel járna, ha a könyv megjelenne.

A Vidravas 1984 őszén megjelent. Ezután az írónőt beperelte egy járásbíró, aki a saját nevén szerepelt egy konstruált per bírájaként a műben. A könyv forgalmazását felfüggesztették, de a per lezárása után újra forgalomba került. Ekkor, Papp Simon halála után másfél évtizeddel vált egyértelműen a sötét múlt részévé a MAORT-per.

maort_7.jpg

Papp Simon (1886-1970), Népszava, 2006. február 14.

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr6214454010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.