Jézus és egyház közt a szakadék

Várszegi Asztrik és korunk

2019. január 07. - hacsa.

Egy évvel ezelőtt, január 6-án új főapátot választottak a magyarországi bencések Pannonhalmán. Huszonnyolc évvel ezelőtt, január 5-én szintén új főapátot választottak a magyarországi bencések Pannonhalmán. A két választás közé esett a pannonhalmi apátság történetének egyik legtermékenyebb korszaka, a most 73 esztendős Várszegi Asztrik 27 éves főapátsága. Két évszázada nem vezette ilyen hosszú ideig senki ezt a rendházat. Pedig nem álltak a főapát mögött sem egyházi, sem állami hatalmak. Sőt. A főapát lemondása, sokakat meglepett, sokakat nem. Sokakat elszomorított, másokat nem. Sőt.

"Vannak kérdések és problémák, ahol nagyon egyedül vagyok, és ahol nem szabad bizonyos dolgokról beszélnem, vagy nem tanácsos, annak ellenére, hogy én nagyon szókimondó vagyok, és erre rá is szoktam fizetni." Ezt húsz évvel ezelőtt mondta Várszegi Asztrik (168 óra, 1999. november 18.), aki immár három évtizede van meglehetősen egyedül a katolikus egyház vezető személyiségei között.

varszegi.jpg

Várszegi Asztrik harminc évvel ezelőtt, Képes Sport, 1989. szeptember 26.

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

A pártállamnak össze kellett rogynia ahhoz, hogy a külvilág számára ismeretlen, karizmatikus bencés tanárból országosan ismert közéleti ember legyen. "Új arcok kellenek, tiszta tekintetek, friss erők: ez volt az óhaj itthon és a Vatikánban is. így esett, hogy /.../ az ismeretlen bencés rendi szerzetesből esztergomi segédpüspök lett, Pestre költözött, és hamarosan megválasztották püspökkari titkárnak. Alig két esztendeig élt a fővárosban. Nagy lendülettel vetette magát a munkába, újjászervezte, átalakította, működőképessé tette a titkárságot, kapcsolatokat alakított ki a társegyházak és a pártok, a civil szervezetek, az értelmiségi csoportok felé: igyekezett nyitottá, dinamikusabbá tenni az egyházi intézményrendszert. Nem titkolta: egy modernebb, toleránsabb, a századvég kihívásaira felelő katolikusság híve, az volt mindig is, a kolostora szabad levegőjű falai között. /.../ Szerette volna, ha egyháza, mint régen, szolgáló és nem menekülő egyház lenne. Ezekért a célokért dolgozott, míg el nem fogyott körötte a levegő. Míg észre nem vette, egyedül maradt. Akkor, elfáradva, megkeseredve kicsit, visszatért a kolostorába." (Jolsvai András portréja, 168 óra, 1999. december 23.)

1989-ben, az ország új és legfiatalabb püspökeként ő lett a másképp beszélő papsztár a sajtóban, még a Képes Sport is nagy interjút hozott vele. A Magyarországban (1989. augusztus 18.) Giczy György faggatta: "Az egyháznak nincsenek ugyan politikai előjogai, de az esélyegyenlőség alapján részt vehet, sőt bizonyos értelemben erkölcsi kötelessége, hogy részt vegyen az ember szabadságáért folytatott küzdelemben. A kifejezetten lelki hivatású ember (püspök, pap, szerzetes) ne legyen politikai párt tagja, ez a világiak hivatása. /.../ Ahogy a keresztény ember és közösség kovászként hathat a társadalomban, úgy egy keresztény világnézetű pártnak is helyes jelen lennie a magyar közéletben, semmilyen cél érdekében sem szentesítheti az eszközt — példaként szolgáljon az egész egyház és a társadalom számára nélkülözhetetlen szabadságért folytatott politikai küzdelemben./.../ — Azért az egyház maga is igyekszik, hogy ott lehessen a halalom közelében. — Jézus és egyháza között sokszor valóban éppen ezért támad szakadék. Pedig nekünk nem az intézményrendszerünk biztosításán kellene fáradoznunk, hanem vállalni prófétai küldetésünket, ha szükséges a kisebbségi sorsot, vagy akár az üldöztetést is. Vállalni Jézus példája nyomán a szolidaritást a szegényekkel, a kisemmizettekkel, a társadalmi lét perifériájára szorultakkal. Ha ezt egyházunk — isteni Mesterével szembesülve — elfogadja, akkor lesz hitele az emberek előtt is."

A püspök a máriaremetei zarándoklaton így beszélt: "Sokan megfogalmazzák, hogy félnek egy katolikus vagy keresztény kurzustól, egy olyan államhatalommal vagy politikával összefonódott katolikus egyháztól, amely a két világháború között volt. Ezt a keresztény kurzust, ezt a katolikus kurzust minden ízében tagadnunk kell. Nekünk nem kell sem állammal, sem politikával összefonódott hatalom, az egyház nem kíván és nem akar hatalmat, az egyház szabadságot akar hozni." (Új Ember, 1990. június 3.)

varszegi_2.jpg

"Nemzeti katonai zarándoklat" Máriaremetére negyed századdal később. (Új Ember, 2014. szeptember 28.)

A rendszerváltó idők neofitáiról így emlékezett meg: "Én szenvedtem, mert a diktatúrában vállaltam, hogy pap, hogy szerzetes leszek, és akkor ránk mosolygott a szabadság, jöttek új emberek, akik elmagyarázták nekem, hogy mi az, hogy katolikus, hogy mi az, hogy keresztény, akik úgy harminc-negyven évet kihagytak a folyamatosságból. Ez az embernek úgy felpezsdítette a vérét, csendesen föllázadtam - vagy pedig jót szórakoztam." (Népszava, 1999. október 30.)

Várszegi püspöktársaival egybehangzóan hangoztatta, hogy a hívő keresztény lehetőleg ne szavazzon a keresztény értékrendtől idegen pártokra, de az SZDSZ-t, püspöktársai jelentős részével ellentétben, bizonyára nem tekintette annak, mert elfogadta Demszky Gábor szabad demokrata főpolgármester meghívását a főváros magisztrátusába.

varszegi_1.jpg

Magyar Bálint, szabad demokrata művelődési miniszter a pannonhalmi bencés gimnáziumban nyitja meg az 1996-97-es tanévet. Várszegi Asztrik az asztalnál ül. (Kurir, 1996. szeptember 2.)

Az egyház országos vezetéséből kiutált püspököt főapátnak hívták vissza pannonhalmi otthonába, ahol lejárt Szennay András második ciklusa. Ő az államvédelem beszervezett ügynöke volt, akit úgy választottak meg 1972-ben, hogy a hatalom nem járult hozzá, hogy az legyen a főapát, akit eredetileg megválasztottak. Szennay a rendszerváltás után nyilván nem maradhatott a rend élén. A kolostor a rendszerváltásig szoros belügyi megfigyelés alatt állt, számos tanár és szerzetes jelentett  a titkosszolgálatoknak. A rendszerváltás után sok lehallgatókészüléket találtak a szerzetesek szobáiban, és Várszegi Asztrikot is több ízben próbálták beszervezni, de nem járhattak sikerrel.

A főapát élharcosa volt annak, hogy föltárják az egyházi személyek múltbeli szereplésének titkait. Ez lett volna a Lénárd Ödön Alapítvány feladata, melynek Várszegi Asztrik lett az elnöke. Szerepet vállalt az egyház és az egyházi vezetők belügyi fertőzöttségéről szóló, Hitvallók és ügynökök című dokumentumfilmben, amely az egyházon belül botrányt okozott, és a főapátnak le is kellett mondania az Alapítvány írányításáról, melynek tevékenysége ezután el is lankadt: "Csalódnom kellett: több barátot vesztettem, mint szereztem. Megdöbbentett a visszhang. Elszánt híve vagyok a progresszív folyamatnak, de személyesen nem vihettem tovább az elnökséget. És csak ismételni tudom: bűnbánat és a múlt bevallása nélkül nincs megtisztulás. Csak olyanban bízunk, akiről feltételezzük, hogy tiszta. Ha nem szerezzük vissza hitelességünket, nem leszünk képesek megújulni és ismét elnyerni a társadalom bizalmát. A bűnt nem elhallgatni, elkenni, elsimítani kell, hanem nyíltan megbánni. Ha nem mi magunk tárjuk fel múltunkat, megteszik helyettünk mások. Erkölcsi adósságunk rendezésére 1990 óta nyitva áll az ajtó, mégsem tártuk elég szélesre" Ezt mondta erről Ilkei Csabának.

Lengyel Lászlónak pedig a Kádár-kori egyház opportunizmusáról ezt: "A forradalom után visszatért megint a kommunizmus, az egyház attól félt, hogy folytatódik az, ami 1945-ben elkezdődött. Az újnak látszó módszer is megtévesztő volt, de megmaradt a félelem is. Adott esetben a szervilizmus és a gyávaság is hatott, ezért mindent, ami engedménynek látszott, azt már hálával fogadták. Ez lehet valóban a lélektani háttere a megállapodásnak, nagyon szép és racionális magyarázat, de fájdalmas magyarázat is, mert azt mondom, hogy legyen bármilyen helyzetben az egyháznak nem lehet ez az útja. Utaltál, bocsáss meg, a lengyelekre. Nem emlékszem rá, de elbeszélésekből tudom, hogy a lengyel püspökök nem nagyon akartak szóba állni a magyar püspökökkel, és nem keresték a kapcsolatot a II. Vatikáni Zsinat idején a mieinkkel, és később sem a szocialista időszakban. Távolságot tartottak, mert nem tartották helyesnek azt az utat, amit a magyarok járnak." (Népszabadság, 1999. november 26.)

varszegi_harom.jpg

Képviselőtársak az Országgyűlésben: az első számú egyházvezető és az első számú pártvezető. (Magyarország, 1985. február 10.)

A bencés rend mindig is nagyfokú szabadságot élvezett, amikor éppen nem volt diktatúra. Közvetlenül a Vatikán fennhatósága alatt áll, a magyarországi egyház vezetőinek nincs alárendelve. Az új főapát egyik legfontosabb célja volt, hogy a rossz fizikai állapotban és anyagi helyzetben lévő kolostor gazdasági függetlenségét is biztosítsa. Az ő vezetésével, a kolostor megújult, a kortárs magyar építőművészet egyik legjelentősebb épületegyüttese alakult ki a felújított régi kolostor körül, s Pannonhalma virágzó vállalkozásokkal tette magát anyagilag is nagymértékben függetlenné. Jolsvai András fent idézett portréjában így jellemzi a bencés fellegvárat 1999-ben: "A kolostor mára a kelet-európai kereszténység egyik központja lett, többek között nyitottságáról is elhíresült. Nemcsak a pápa kereste fel az elmúlt években, hanem ortodoxok, másvallásúak és vallástalanok is megfordultak falai között. S ki-ki megkapta, amire vágyott: hitbéli szeretetet, megértést, baráti vigaszt."

varszegi_4.jpg

Az apátság és a főapát. (Nemzeti Sport, 2014. december 20.)

1999 karácsonyára jelent meg Lengyel László és Várszegi Asztrik Beszélgetőkönyve, ameyből még a megjelenése előtt számos lap közölt részleteket:

Például: "Magyarország akkor prosperált, amikor befogadó és elfogadó volt, és mindig akkor voltak a bajaink, amikor kirekesztő módon viselkedett." Az értelmiség "ráébredt: milyen jól megélhet a nemzetállami rendszerből. Ugyanígy a vallási élet tisztviselői, az egyházfiak a rendszeres vallásgyakorlásból. Rámutogattak az emberekre, és azt mondták: a legfontosabb, hogy te magyar vagy, te tót vagy, te horvát vagy, te zsidó vagy, te német vagy. Az úgynevezett nemzetállami középosztály ma a legnagyobb akadálya a szabad identitások Európája kialakításának." (168 óra, 1999. október 21.)

A kolozsvári Korunk (2000/12.) ezt idézte: „A kelet-közép-európai és a kelet-európai keresztény egyházak, az ortodoxok inkább, a katolikusok talán kevésbé, de valamennyien a nemzetek, a nacionalizmusok fogságában vannak. A történelmi nyomorúság és a tradíció a kereszténységet és a nacionalitást úgy összehozta, összeforrasztotta, hogy még a jelen helyzetben is szétválaszthatatlanok. Ha mégis szét akarja választani elméletileg az ember, akkor gyanúba, a liberalizmus, a kozmopolitizmus gyanújába kerül."

"Az egyház nem lehet nacionalista, a nemzetekfelettiségét nem szabad sem megtagadni, sem kétségbe vonni./.../ Sajnos a nemzetekfelettiséggel szemben újra megjelent egy olyan nacionalizmus, amit a keresztény gondolkodás és értékrend egyszerűen nem viselhet el." - ezt nyilatkozta Várszegi a Népszabadságnak 2016. január 11-én.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke, Osztie Zoltán "sikerkönyvvé lett förmedvénynek" nevezte "Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és a bevallottan szabadkőműves és anarchista-marxista Lengyel László" Beszélgetőkönyvét (Népszava, 2000. március 28.)

varszegi_5.jpg

Társszerzők. (Népszabadság, 1999. november 26.)

Csurka István pedig egy tévéadásban kijelentette, hogy Várszagi Asztrik gondolatait az anyagi érdekei diktálják, ezért vetemedhetett arra, hogy a mocskos pénzvilág képviselőjével közös könyvet adjon ki. (Népszabadság, 1999. december 13.)  

Ilyen gondolatokat diktáltak a főapátnak az anyagi érdekei: "A következő elmélkedés viszont csodálatos és meghatározó: 'Boldognak és szabadnak mondalak, hogyha szívedben, lelkedben egy felépített székesegyháznak a tervét hordozod. És legyőzöttnek és szerencsétlennek vagy boldogtalannak, ha a felépült katedrális pénzbeszedői helyére pályázol./.../ És azt is látom tíz éve, hogy a szabadságban nem mindig az ember előnyös tulajdonságai kerülnek előtérbe... a szabadságban nem az idealisták, hanem a kasszírozok vannak többségben." (Népszava, 1999. október 30.)

A Magyar Nemzetben is faggatták Várszegit arról, hogy miért váltott ki annyi kritikát a könyv, s megkérdezték tőle, vajon keresztény lesz-e Európa a harmadik évezredben. Ezt válaszolta: "Ez utópia. A világ sohasem lesz keresztény, a világ világ. Jelen vannak benne a keresztények, akik megpróbálják megszentelni puszta jelenlétükkel a világot, és a Jézus Krisztus melletti tanúságtétellel üdvösséghez segíteni. /…/ Nem gondolkodunk katolikus módon, ha bárkit ki akarunk rekeszteni. /.../ Nekünk mindig a mélyre kell figyelnünk és nem a kérész ideológiákra vagy az ingatag hatalmi viszonyokra. Az egyház hithirdetése paradigmaváltás előtt áll. Másként kell elmondani az üdvösség örömhírét, mert ha ez nem sikerül, akkor létezésünk jogosultsága kérdőjeleződik meg. /…/ a megtérők egyháza, a kicsinyeké és kitaszítottaké lesz a jövő katolikus egyháza." (Magyar Nemzet, 2000. december 16.)

Püspöktársai többségével ellentétben Várszegi Asztrik a pápa felfogását követi a menekültek ügyében, és 2015-ben megnyitotta a kolostor kapuit a menekültek előtt. "Először is azt kell megvizsgálni, miért indultak el tömegesen ezek a szerencsétlen emberek. Szétlőtték az országukat? Megölték a rokonaikat? Összedöntötték a házaikat? Akikkel ez történt, azoknál nincs helye a mérlegelésnek, őket mindenáron segíteni kell. Sajnos sokan vannak olyanok, akik társadalmi vagy magánszinten ebből a nyomorúságból üzletet csináltak, lejáratva ezzel a rászorulókat is." Abban az interjúban, amelyben ezt mondta, megkérdezték tőle, érzett-e "személyes felelősséget azért, hogy a magyar egyház inkább elfordult a menekültektől?" Ez volt a válasz: "Az én kényszerű szerepem a kisember vergődése. Annyit talán elhisznek rólam, hogy toleráns vagyok, nem teszek különbséget az emberek között. Vannak azonban helyzetek, amikor ezt képtelen érvényre juttatni az ember." (Népszabadság, 2016. január 11.)

varszegi_6.jpg

 A 70 éves Várszegi Asztrikot köszönti Békesi László. (168 óra, 2016. január 28.)

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr4614517456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.