Budapest - a második Mekka

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál negyedszázada

2019. április 25. - hacsa.

"Hasznos lenne az is... ha... könyvfesztivált rendeznének, a nagyközönség kiállításokon ismerhetné meg a közelmúlt legsikeresebb külföldi kiadványait. Így azután módjuk nyílna az érdeklődőknek arra, hogy megismerjék az idegen kiadók újdonságait." Ki írta ezt és mikor? Ki vetette föl először, hogy nemzetközi könyvfesztivált rendezzenek Magyarországon? Ezt a büdös életben nem horgászná ki senki a magyar sajtó tengeréből az Arcanum adatbázisa nélkül. Íme:

fesztival_1.jpg

Tehát: az első fölvetődést Csaba Pál tanár úr  1971-es olvasói levelében találjuk. Abban az időben a magyar sajtó még csak a nizzai nemzetközi könyvfesztiválról adott hírt hébe-hóba. (Tükör, 1971. június 22.

A rendszerváltás előtt komolyabb formában szóba sem kerülhetett, hogy olyan jelentős nemzetközi könyvfesztivált rendezhetnének nálunk, melyre ellenőrizhetetlen tömegben zúdulnának be Nyugatról a "szocialista társadalmi rendünkre nézve" ártalmas művek. A rendszerváltás után viszont azonnal felmerült ez a gondolat. Három és fél éves előkészítés után 1993 őszén megszületett a megállapodás, miszerint a gigantikus Frankfurti Könyvszemlét rendező egyesület, a Börsenverein és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) a következő évtől kezdve évente megrendezik a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált.

fesztival_2.jpg

Zentai Péter László, a MKKE igazgatója elmeséli, milyen is lesz a magyar könyvfesztivál, a frankfurti után a "második könyves Mekka". (Népszabadság, 1993. október 28.)

Sajtószerte hirdették az első magyar könyvfesztivált. Például a (heti) Beszélő 1994. április 21-i számában:

fesztival_3.jpg

Az első könyvfesztiválon a Kongresszusi Központ 1300 négyzetméternyi területen, 120 standon, 35 ország ötödfélszáz kiadója mutatta be a portékáját. Ez volt a kezdet, aztán a fesztivál csak egyre nőtt. Átnőtt idővel a Millenáris Parkba, a látogatók száma pedig harmincezerről hatvanezer fölé emelkedett, kivált, hogy az első pár év után ingyenessé vált a belépés. 

A könyvfesztivál világhírű írók és művek tömegeit fogadta az elmúlt negyedszázadban

Béatrice Saubin

Az írónőt az Európa Kiadó mutatta be az első Könyvfesztiválon. Őt húsz éves korában halálra ítélték Malajziában, miután megtalálták nála azt a heroint, amelyet a fiúja rejtett el tudtán kívül a csomagjában. A nagy nemzetközi fölháborodás hatására életfogytiglanra változtatták az ítéletet, és Saubin tíz év múlva jó magaviseletének köszönhetően szabadult. Erről a tízéves pokoljárásról írta meg a Próbatétel című torokszorító könyvét, mely pár év alatt 15 nyelven döbbentette meg a világot. "Malajziában rengeteg elítéltet tartanak együtt, nem lehet elbújni az emberi kapcsolatok elől. A szexuális, a homoszexuális kapcsolatok elől sem. Az intimitás elképzelhetetlen, egy percre sem maradhatsz egyedül. Ha vannak barátaid, ők segíthetnek neked, de az ellenségeid is ott vannak körülötted. Olyan az egész, mint egy hangyaboly. Vagy mint a kinti világ, sűrítve.
Európában
kézzelfoghatóbb a bezártság, nincsenek ablakok, nincs napfény. A maláj börtönökben mindig lehet látni az eget, és ez segít a rabság elviselésében." Ezt mesélte Saubin a Népszabadságban (Népszabadság, 1994. április 29:)

fesztival_4.jpg

Béatrice Saubin. (Népszabadság, 1994. április 29.)

Daniel Cohn-Bendit

"Ahhoz képest, hogy az utóbbi három év alatt 10 millió példánnyal csökkent a Magyarországon kinyomtatott könyvek száma, az épület mindhárom szintjét, a folyósoktól a különtermeken át a színházteremig zsúfolásig megtöltötték a könyvek. Az ünnepi könyvhéten megszokott egyhangúság - hogy az egymás melletti standokon ugyanazok a könyvek köszönnek az érdeklődőre -, nem jellemző a könyvfesztiválra. Itt nincs két egyforma könyv." Ezt írta a Népszabadságban Dombi Gábor az 1995-ös könyvfesztiválról, melynek legtöbb rajongót vonzó vendége az 1968-as nagy generáció egyik vezéregyénisége, a lázadó új baloldal hőse, Daniel Cohn-Bendit volt, aki Demszky Gábor főpolgármesterrel és Fodor Gábor művelődésügyi miniszterrel beszélgetett, s többek között ezt mondta: „Gyökeresen át akartuk alakítani a rossznak látott világot. Morálisan igazunk volt. Politikailag azért hibáztunk, mert múlt századi ideológiákat tettünk magunkévá. Akkor még nem értettük meg, mi az igazi demokrácia.” 

fesztival_5.jpg

Daniel Cohn-Bendit a könyvfesztiválon. (Népszabadság, 1995. április 24.)

Viktor Jerofejev

A kor világszerte legnépszerűbb orosz írója mesélte el a Reformban, hogyan lett kádergyerekből, Párizsban dolgozó diplomata papa csemetéjéből vad ellenzéki. Azt állította, nyomban az lett, amint hazatértek Párizsból: "Tizenhárom éves voltam, amikor hazatértünk Moszkvába, és a szüleim nem egy nómenklatúra-iskolába Írattak be, hanem egy teljesen átlagos moszkvai iskolába. Ma is úgy érzem, hogy ezt nagyon jól tették. Szörnyű hely volt, teli kegyetlen kis banditákkal - egyébként ott tanult Bukovszkij is -, és az első napokban rögtön láttam, hogy ez maga a pokol. Először még örültem is, hogy milyen különös, egzotikus helyre csöppentem, de aztán nagyon hamar elkezdtek verni. Nem estem kétségbe, hiszen mindig volt a zsebemben rágógumi, aztán később amerikai cigaretta, s így sikerült megbékítenem a bandavezéreket. Békén hagytak, s aztán, mivel látták rajtam, hogy független ember vagyok, még tisztelni is kezdtek."

Két évvel később ismét eljött Jerofejev. Akkor ő volt a díszvendég, akinek a fesztiválon mindig átadják a Budapest Nagydíjat.

fesztival_6.jpg

Viktor Jerofejev. (Reform, 1997. május 20.)

Umberto Eco

2007-ben volt a díszvendég. Tengernyi rajongója miatt kicsit föl is borult a menetrend. Eco a fordítójával, Barna Imrével folytatott pódiumbeszélgetésen "Elmondta, inkább tudományos embernek tartja magát, mint írónak, mert a szépírói munkát nem tartja foglalkozásnak. Ha azzá válik, rabszolgaság lesz belőle. Eco nem szereti azt az európai szokást, hogy az írókat orákulumnak tekintik, és minden közérdeklődésre számot tartó eseményről megkérdezik őket, vagy felhívásokat íratnak alá velük. Neki ez nem feladata. Habár néha kivételt kell tenni, mint például a szudáni vérengzés esetében... Az értelmiség hivatását az író-tudós abban látja, hogy mondjon valamit arról, hogyan kellene csinálni a jövőt. Mármint nem személy szerint a magáét, hanem az emberiségét." (Népszabadság, 2007. április 13.)

fesztival_7.jpg

Umberto Eco, Népszabadság, 2007. április 13.

Claudio Magris

2012-ben Claudio Magris-szal, a Duna-esszé világhírű írójával beszélgetett a pódiumon Esterházy Péter. Szóba került a közép-európaiság mibenléte. Magris szerint ez a "fogalom a XIX. századtól előbb a met-osztrák uralom kifejezője volt, majd a Szovjetunióval szembeni ellenállásé, de kulturális értelemben ma is érvényes. Esterházy azzal egészítette ki, hogy a Közép-Európa-vízió a cseh Milan Kundera és Konrád György írásaiban a nagyhatalmak közötti térség emancipációs mozgalmához tapad, és hagyományokon nyugszik, ám ezekhez a hagyományokhoz toldotta meg drámaian – 'most nem jutunk hozzá, mert már megint Kelet-Európában vagyunk'./.../ Ami a politikai szerepvállalást illeti, Magris (aki egy időben olasz szenátor is volt) nagyon visszafogottan nyilatkozott. Úgy véli, az írók politizálva egyszerű polgárként viselkednek, és egyáltalán nem biztos, hogy jól látják a dolgokat, mindenesetre nincs több joguk beleszólni a politikába, mint bárki másnak. Ehhez Esterházy hozzátette, diktatúrában minden politikába fordul, ahogy nálunk is történt, a rendszerváltás után pedig eleinte még írtak a magyar írók lábjegyzeteket az eseményekhez, ez azonban mostanra megváltozott." (Népszabadság, 2012. április 21.)

fesztival_8.jpg

Népszabadság, 2012. április 21.

Andrzej Sapkowski

2017-ben óriási ünnepléssel fogadták a fantasy irodalom lengyel sztárját, Andrzej Sapkowskit, a Vaják-sorozat szerzőjét, a lengyel kultúra vezető "exporttermékét", aki közönségtalálkozóján vidáman sörözött a pódiumon, és "egy ponton azt kezdte fejtegetni, hogy milyen nagy tehetsége van, ami kiemelte őt a tömegből. - Ti vagytok a tömeg - kedveskedett a budapesti InGame kávézóban összegyűlt rajongóknak. Azt mondta: számára az írás nem több, mint fekete betűk fehér papíron. Úgy rakosgatja őket, mintha dominózna. Hőseivel igazán nincs semmilyen viszonyban, így nehezen tudja értelmezni a rajongóknak azokat a kérdéseit, hogy hová költözne szívesen a saját univerzumában, vagy melyik szereplőjével találkozna." (Magyar Nemzet, 2017. április 26.)

fesztival_9.jpg

Andrzej Sapkowski, Magyar Nemzet, 2017. április 26.

Daniel Kehlmann

Tavaly az említettek és nem említettek (Mrozek, Rushdie, Efraim Kishon, Kertész Imre, Merle, LLosa, Semprun, Pamuk, Coelho, Ulickaja, Oz, Grass és a többiek) után Daniel Kehlmann volt a díszvendég. Vele beszélgetett a magyarul is hatalmas sikert aratott Tyll Eulenspiegel könyvéről a fordító, Fodor Zsuzsa. Kehlmann a boszorkányüldözés mechanizmusáról (is) szóló könyve kapcsán a tömeggyilkosságba forduló tömeghisztériáról  beszélt a Népszavában: "Elborzasztott az európai boszorkányüldözés. Egy nagy bűntett volt, ami folklórrá vált. Százezer embert öltek meg egy olyan Európában, ahol jóval kevesebben éltek, mint most. Ez az esemény megmutatja, hogyan jön létre a tömeghisztéria. A kihallgatások módszere egy továbbgördülő, megerősítő mechanizmust produkált. A vallatók tudták, hogy milyen vallomás kell nekik és ezeket kínzással meg is kapták. A vallomásokat nyilvánosságra hozták, bebizonyítva ezzel, hogy valóban vannak boszorkányok és jelezve a többi vallatónak: még fontosabb, hogy jól végezzék a dolgukat és azt is megüzenték ezzel, milyen vallomásokra van szükség. Sokan abba sem gondoltak bele, hogy az egyház büntet, sőt volt, ahol az egyház próbálta nyugtatni az embereket. Annyira féltek a boszorkányoktól, hogy a szomszédaikat vagy az ellenségeiket is eltették volna láb alól. A tömeg könnyen sodródik kollektív hisztériába. Amerikában voltam a legutóbbi elnökválasztás előtt. Sokan elrettentek ugyan Donald Trumptól, de sokan mondták azt is, hogy Hillary Clinton bűnös, rossz ember. Ma már csak kevesen emlékeznek arra, mit is értettek ezen."

fesztival_10.jpg

Daniel Kehlmann, Népszava, 2018. április 21.

Karl Ove Knausgard

Amikor ez év elején a Népszava megkérdezett egy sor irodalmárt, mi volt 2018 legnagyobb irodalmi meglepetése, P. Szabó Dénes így válaszolt: "Nagy örömmel olvastam október végén a könyvfesztivál Facebook- oldalán, hogy a 2019. évi díszvendég a Harcom-sorozat hírhedt írója, Karl Ove Knausgard lesz."

fesztival_11.jpg

Népszava, 2019. január. 2.

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr9214739453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.