Szemben az EMKE harmonikása...

In memoriam Tabányi Mihály (1921-2019)

2019. július 07. - hacsa.

A tangóharmonika legnagyobb mestere a legnagyobb sztár volt egykoron Magyarországon. Az ő zenéje ömlött legbővebben a rádióból az ország fülibe. Halála előtt hatvan-hetven évvel volt a csúcson. Első és másodvirágzása között eltelt vagy harminc év. Első és utolsó fellépése között pedig több mint hetven.

tabanyi_11.jpg

Siklós Péter fotográfiája (Magyar Hírlap, 2003. május 31.) 

A Ganz-Mávag vasöntőjének gyermeke ötéves korától tanult hegedülni, majd trombitálni, zongorázni, 12 éves korától pedig a tangóharmonika sokkal inkább világ-, mint országos hírű mesterétől, Bobolák Lajostól harmonikázni. Harmonika szak híján orgona-gordon szakon végezte a Zeneművészeti Főiskolát, esténként pedig vendéglátóhelyeken zenélt, hogy megéljen. Többek között a Bristol bár közönségét szórakoztatták Cziffra Györggyel.

Ekkoriban emelkedett a tangóharmonika villámgyorsan a legdivatosabb hangszerek közé. Egyre másra rendezték a harmonika versenyeket Magyarországon és külföldön. Tabányi 19 éves korától kezdve néhány év alatt megnyerte a két legnagyobb magyarországi és hét külföldi versenyt: "Hatalmas érdeklődés és teljes siker mellett zajlott le vasárnap a pesti Vigadóban a tangóharmonikások első országos versenye. A nagy tömegek befogadására méretezett dísztermet háromszor töltötte meg a közönség, és a délelőtti versenyről vagy a délutáni bemutatóról kimaradtak nyugodtan hazamehettek, mert az esti díszhangversenyre már napokkal előbb eladtak minden jegyet. A fővárosból és az ország minden részéből 170 muzsikus sereglett össze a versenyre, és az izgalmakban bővelkedő selejtezés után a legjobbak mutatták be művészetüket a mind népszerűbbé váló hangszer kedvelőinek. /.../ A hivatásos harmonikások 300 pengős első díját Tabányi Mihály" kapta. (Új Magyarság, 1940. március 12.

tabanyi_1.jpg

Film, Színház, Irodalom, 1941. augusztus 1.

A huszonegy éves Tabányit már a harmonika királyaként reklamírozták:

tabanyi_2.jpg

Dunántúl, 1942. szeptember 5.

"Huszonhárom évesen már 200 alkalommal szerepelt a Magyar Rádióban, s 1944-ben Siemensék nem kevesebb mint 18 gramofonlemezt készítenek vele. Repertoárjában egyaránt szerepelnek koncertdarabok vagy azok átiratai - Liszt-rapszódiák, Brahms magyar táncok -, szalon- és swingzene, franciás musette, harmonikára írott bravúrszámok, a korszak népszerű tangója és melodikus tánczenéje éppúgy, mint saját feldolgozásai és virtuóz szerzeményei." (Jávorszky Béla, Kritika, 1996/1.) 1950-ben már az ötszázadik rádióhangversenyének az emlékére kapott díszoklevelet. 1944 december 21-én még, 1945. augusztus elsején már muzsikált Tabányi élőben a rádióban. Soha életében semmilyen politikai rezsim mellett és ellen nem lépett föl, nála apolitikusabb művészt elképzelni sem lehet.

A Világ 1949. június 21-én beszámolt róla, hogy "ELEKTROMOS HARMONIKÁT szerkesztett Tabányi Mihály, az ismert tangóharmonika-művész. Az új hangszeren hangszórón keresztül árad a hang. A közeli napokban mutatja be a rádióban."

tabanyi_4.jpg

Szabad Száj, 1949. július 9.

Az egykori rádiófellépésekről az idős mester ezt nyilatkozta: "akkoriban még nem lemezekről szólt a zene, hanem élő adásokat tartottak. Akit a rádióba szerződtettek, illetve felkértek, annak nagyon pontosan és magabiztosan kellett játszania. Sok zenekar létezett akkoriban is, de közülük nagyon kevés bizonyult mikrofonképesnek. Amatőr muzsikusnak egyszerűen nem volt ott helye. A második világháborútól egészen 1960-ig szinte minden vasárnap délben egy órától fél kettőig én, illetve a zenekarom játszott az éterben. S szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben az időszakban mi uraltuk ezt a zenei vonalat." (Kritika, 1996/1.)

Ehhez annyi pontosítás tartozik, hogy 1955-ben Tabányit letiltották mint a dekadens nyugati kultúra ágensét, s ezért egy ideig Prágába tette át a székhelyét. 1957-ben viszont már öt hónapos túrára küldték zenekarával a Szovjetunióba, ahol hatalmas sikereket aratott.

tabanyi_3.jpg

Tabányi Mihály egy azeri férfiú társaságában a bakui tengerparton. A korabeli sajtóban gyakorta jelentek meg ilyen rossz minőségű fotók. (Magyar Ifjúság, 1957. augusztus 24.)

Tabányi szólóban és együtteseivel nemcsak mindenféle zenét játszott (például a legigényesebb jazzt), de mindenhol is. Koncertpódiumon, esztrád műsorokban, cirkuszban, a washingtoni Kennedy Center-ben és a vendéglátóiparban. A legvirtuózabb harmonikás éppúgy vendéglátózott, mint a legvirtuózabb cigányprímás. Leghosszabb ideig az EMKE étterem közönségét szolgálta: "Az EMKE-ben - ahová több száz ember fért be - hét éven keresztül játszottunk. Minden kezdésnél egy nyitányt — a Teli Vilmos, a Költő és paraszt, a Könnyűlovasság indulóját vagy a Tolvaj szarkát - adtunk elő, s utána kezdődött csak az igazi műsor. Kapitány Annától kezdve Lantos Olivéren és a Záray-Vámosi duón keresztül Honthy Hannáig mindenki fellépett velünk. Az EMKE akkoriban - túlzás nélkül állíthatom - az ország közepének számított." (Kritika, 1996/1.)

A Zenész Híradó 1956/3-4. számából, a Budapesti Népi- és Tánczenei Központ és Szakszervezeti Bizottságának tájékoztatójából megtudjuk, miként szakadt meg egy időre a Tabányi-korszak az EMKÉ-ben: "Tabányi Mihály mint a zenekar vezetője több Ízben zenekarával együtt, önkényesen intézményünk tudta és beleegyezése nélkül elhagyta Emke Kávéházbeli munkahelyét,hogy különböző 'haknikon' lépjen fel. Ilyen esetekben önmaga gondoskodott zenekarának helyettesítéséről,a helyettesítő zenekart zsebéből fizette ki. Fegyelmezetlen magatartásával - mely a fegyelmi tárgyalás során teljes bizonysággal bebizonyítást nyert - megsértette a szocialista munkaerkölcsöt és munkafegyelmet,ezért az intézmény igazgatója őt állásából fegyelmi úton elbocsátotta." 

tabanyi_5.jpg

Magyar Nemzet, 1952. szeptember 12.

A hatvanas évek elején a beat és a gitár kisöpörte az ifjúság szívéből a régi tánczenét, a tangóharmonikát és Tabányit. Veszprémi Miklósnak, amikor a Magyar Nemzet 1985. november 4-i számában  interjút készített Tabányival, már el kellett mesélnie, ki az a negyedszázaddal azelőtt még mindenki által ismert ember, akit megszólaltat: "A beatlesek gitárjainak a hangja — hangja? dübörgése! — szinte egy csapásra elsöpörte a mindaddig divatos nagyzenekarokat. A harmonika is megszűnt többé divatos hangszer lenni. Épp ezért ütötte meg a fülemet a minap a rádióban többször is fölcsendülő harmonikaszó. Egyszerű kis dallamot játszott valaki, frisset, modernet. Tabányit juttatta az eszembe, a harmonikakirályt, akit annak idején nem a Duna jegén, hanem a Zeneakadémián koronáztak meg (mint erről egy Kodály Zoltán, Ádám Jenő, Tersánszky Józsi Jenő aláírta, díszes okirat tanúskodik)./.../ — Mikor lépett föl legutóbb? — Nem legutóbb javít ki. Utoljára. Egyébként 1976 februárjában Chicagóban, Las Vegasban, majd Washingtonban volt a búcsúhangversenyem. Április 3-án érkeztem haza, három hét múlva meghalt a feleségem. Azóta a gyerekeimnek élek."

A búcsú fellépése előtti másfél évtizedben, amikor itthon már nem ő volt a sztár, bejárta a világot, mindenfelé nagy sikerrel turnézott.

tabanyi_6.jpg

Tabányi Mihály a Dínom-dánom című filmben a híres piros Hohner harmonikájával, melynek értéke egy jó nyugati kocsi árával volt egyenlő. (Film Színház Muzsika, 1976. július 10.)

Nyugaton természetesnek vették, hogy egy nagy sztár, egy hangszer "királya" (aki az ő sztárjaikkal, például Frank Sinatrával együtt lép fel) sok pénzt keres. Magyarországon ez nem így volt. Ezt írta a Népszava 1960. augusztus 20-án:  "Egyes zeneszerzők és szövegírók világviszonylatban is mammutgázsikat vesznek fel. A listavezető Szenes Iván, aki 1959-ben több mint 400 000 forintos bruttó-honoráriumot ért el. /.../... a Budapest Varieté 'Vannak még csodák' című műsorának 18 000 forintos szerzői jogdíjából Szenes Iván, a színház volt művészeti vezetője és Tabányi Mihály, a varieté volt zenekarvezetője, kereken 17 000 forintot vett fel, mert a műsorszámok zömének megírására, illetve összeállítására önmaguknak adtak megbízást — fittyet hányva a művészetika alapvető törvényeinek." 

Jávorszky Béla a már többször idézett 1996-os interjújában a Kritikában szembesítette Tabányit azzal az információjával, hogy ő népszerűsége csúcsán havonta 30-50 ezer forintot is megkeresett (vagyis nem kevesebbet, mint a Népszavában listavezetőként emlegetett Szenes Iván). Erre a harmonika királya így válaszolt: "Nekünk minden forintért, márkáért vagy dollárért keményen meg kellett dolgoznunk. S miután mindig az élen voltunk, nem is panaszkodhattunk. De ugyanennyit kapott a többi élvonalbeli zenész is. A zenekarom tagjait ugyanúgy megbecsülték, mint engem. De talán én vagyok az egyetlen, aki ebből fel is tud mutatni valamit. Több profi kolléga ugyanennyit keresett, de úgy is éltek. Megengedhettem volna magamnak, hogy a zenekart minden este pezsgős vacsorára hívom a szigeti Nagyszállóba, de nekem nem ez volt az életcélom. Gondoltam öreg napjaimra is.
Ön mégis mire költötte a pénzét?
Nem mondom, mindig is hobbim volt a jó kocsi, s erre a szenvedélyemre nem kis pénzt áldoztam. Amikor külföldön turnéztam, mindig egy jó kocsival tértem haza.
Nem vették ezt akkoriban rossz néven?
Dehogynem. 1965-ben - amikor Pesten még alig volt autó - egy vadonatúj, hófehér nyitott sport Mercedesszel jelentem meg, persze hogy néztek egy nagyot. Jöhettem volna Rolls-Royce-szal is, csak hát gondoltam, ha azzal érkezem, mindjárt kinyitják a Markó utcai főbejáratot, s egyenesen behajthatok oda. A Mercedest még elnézték, hiszen ők is azzal jártak. De volt Opelem, Lanciám, Standard Vanguardom - fel sem tudnám sorolni, mennyi autóm."

tabanyi_7.jpg

Népszava, 1996. június 25.

Tabányinak már húsz éves korában is sokba került az autókázás: "Elitéit úrvezető. Ifj. Tabányi Mihály zenész az elmúlt év novemberében a Teréz-körút 45. számú ház előtt elütötte a hetvenhárom éves Simon Terézt, aki nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A bíróság az úrvezetőt gondatlanság miatt háromszáz pengő pénzbüntetésre Ítélte." (Újság, 1941. április 16.)

Voltak ennél kellemesebb esetei is: "KEDVES JELENET zajlott le a balatoni országúton. Tabányi Mihály, az ismert harmonika művész autódefektet kapott. Több autós sietett segítségére és míg azok kijavították autóját, Tabányi ellenszolgáltatásként harmonikahangversenyt rögtönzött." (Világ, 1949. július 26.)

Tabányi viktimológiai szempontból eléggé veszélyeztetett személyiség volt: "Tabányi Mihály harmonikaművész bejelentette a rendőrségen, hogy a Stúdió földszinti altiszti szobájából ismeretlen tettes ellopta Hohner gyártmányú 5555-ös típusszámú krémfehér, gyöngyházbillentyűs tangóharmonikáját, amelynek értéke körülbelül 20.000 forint." (Világ, 1948. július 9.) A hangszer értéke akkor három évi átlagos fizetésnek felelt meg.

1962-ben a mestert 13 éves kedvenc tanítványa lopta meg. Tabányi megengedte neki, hogy a lakásában gyakoroljon, ott, ahol a páncélszekrénye volt, melynek kulcsát egyszerűen egy szekrény tetején tartotta. A gyerek már egy éve lopkodott kisebb összegeket, de ez Tabányinak még nem tűnt fel. Ahhoz hogy a tehetséges kiskorú lebukjon, teljesen ki kellett söpörnie a páncélszekrényt, melyben közel ötvenezer forint értékű készpénz és betétkönyv volt. (Népszava, 1962. október 9.)

 tabanyi_8.jpg

A 75 éves Tabányi háttérben Beethovennel és házi orgonával. (Kritika, 1996/1.)

A Palermo Boogie Gang és a nosztalgiahullám 1993-ban újra aktivizálta Tabányit, aki 2013-ban, 92 éves korában lépett fel utoljára. Ennek a húszéves időszaknak a közepén, 2003-ban emlékkoncertet adott a legsúlyosabb bűncselekmény után, amely érintette őt, s amellyel újra a címlapokra került. Egy többszörösen kőrözött bűnöző, Engel Zoltán akarta kirabolni Tabányi házát 2003. május 13-án. A rendőrség egy informátortól értesült a tervezett bűncselekményről, és kivonultak a házhoz, melynek fáskamrájában rejtőzködött a betörésre készülő bűnöző. A rendőrök felszólítására Engel megadást színlelt, majd a rejtekhelyéről kilépve lövöldözni kezdett. Borsos József százados, aki talán halálos támadástól mentette meg a harmonika királyát, a tűzpárbajban meghalt, Engel életveszélyesen megsebesült. A megrokkant bűnözőt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amelyből 33 év után szabadulhat leghamarabb. 

tabanyi_9.jpg

Népszava, 2003. május 14. 

Másnap a Népszava tudatta olvasóival, hogy" Tabányi Mihály harmonikaművész annak ellenére megtartja szombati koncertjét, hogy a keddi események komolyan megviselték. Tabányi az IBS-ben megrendezendő koncerttel a hős rendőr előtt kíván tisztelegni és így demonstrálni az erőszak ellen". 

tabanyi_10.jpg

Tabányi Mihály a Buda Stage színpadán tartott emlékkoncerten. (Budapesti Nap, 2003. május 19.)

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr1314928330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.