Az okos libák rovata

Az apróhirdetés kezdetei Magyarországon

2019. szeptember 06. - hacsa.

"Sz..... S...r.   Igen, holnap reggel utazik K.... " Tudják, mi ez? Ez a 140 évvel ezelőtt feladott első magyar nyelvű apróhirdetés. Amely egyetlen embernek szólt. Sz..... S...r-on/en/ön kívül senkinek nem kellett tudni, senki másra nem tartozott, ki az a K...., aki utazik, és az miért jó (vagy rossz).

apro_1.jpg

Pesti Hírlap, 1879. január 5.

 Angol nyelvű lapokban már a 18. század második felében megjelentek az apróhirdetések (classified advertisement, want ad), amelyek sokkal rövidebbek és olcsóbbak voltak, mint a kereskedelmi reklámok. Szavanként vagy soronként fizettek értük, de egynémely lapok ingyen tették közzé őket. Az apróhirdetések között vegyesen voltak üzleti jellegű hirdetések, magánüzenetek, magánéleti ügyek és egyedi eladási-vételi ajánlatok. 

A Kossuth Lajos által indított Pesti Hírlap a '48-49-es szabadságharccal együtt veszett el. Harminc évvel később, 1879 január elsején jelent meg (néhány ingyenes mutatványszám után) Légrády Károly új Pesti Hírlapja, az első tisztán üzleti alapon álló, korszerű szerkezetű napilap, melynek ötödik száma közölte az első magyar nyelvű apróhirdetéseket, pontosabban apró hirdetéseket, mert ez a jelzős szókapcsolat csak később vált összetett szóvá.

Az első apróhirdetések feladói valószínűleg szóbeszéd útján értesültek erről az új lehetőségről, mert a lapban nem találtunk előzetes értesítést ennek a hirdetési formának a bevezetéséről. Csak a második apróhirdetéséket tartalmazó lapszámban tették közzé a feltételeket. Öt sorig terjedő hirdetéseket 30 krajcárért vettek fel, ha nem volt benne a feladó címe kitéve, és 60 krajcárért, ha ki volt. (A lapot 4 krajcárért adták, a Légrády-kiadó könyveit 60 krajcár és 2 forint 80 krajcár közötti árakon hirdették.)

Doctor Piccolo fent olvasható hirdetésére három nappal később megjelent a válasz: 

apro_2.jpgPesti Hírlap, 1979. január 8. 

Nem tudjuk, hogy a Paris szállodától merre és meddig vezetett Doktor Piccolo és a kékfátyolos hölgy kapcsolata, de azt tudjuk, hogy az ilyen kapcsolatfelvételi kísérletek olykor balul sültek el. Egy ilyen esetről adott hírt a Budapesti Hírlap 1887 július 5-én: "Pikáns ügyet fog tárgyalni... a IV—X. kerületi járásbíróság. Egy napilapban az apróhirdetések közt nemrég a következő felhívás jelent meg : 'Azt a mithoszi termetű szépséget, a ki tegnap délután az Erzsébet-téren egy fiatal leánynyal és egy éltes úrral sétálgatott s időnkint a mögötte menő monoklis fiatal emberre tekintett vissza, fölkérem adjon jelt magáról. Levelét Monokli“ címel poste restante küldje. 'Monokli' úr, egy tekintélyes józsefvárosi kereskedő fia, másnap a fenti címmel illatos levélkét kapott. Remegve bontotta fel a levelet, melynek ez volt a tartalma : 'Holnap este fél 10 órakor a Széchényi-sétatéren leszek. A kioszk melletti bejáratnál várakozzék reám. E.—M. i. Tépje szét e levelet'. Dehogy tépte szét Monokli úr a levélkét, sőt inkább szépen összehajtogatta és tárcája fenekére rejtette. A kitűzött időben pontosan megjelent a sétatér bejáratánál s várta a 'mithoszi szépséget'. Egyszerre valaki gyöngéden megérintette vállát. Egy szolga volt, a ki bizalmasan fölhívta, hogy kövesse őt. Szótlanul engedelmeskedett. Mikor aztán a külső nádor-utca végére értek, két egyén bukkant elő, a kiknek egyikében Monokli úr azt az 'éltes urat' ismerte fel, kit az Erzsébet-téren látott. Ezek aztán a szolgával együtt szó nélkül neki estek és bottal irgalmatlanul elverték. A kalandvágyó fiatal ember becsületsértés és könnyű testi sértés vétsége miatt tett följelentést az 'éltes úr' ellen, a ki egy magasabb rangú tisztviselő és boldog jegyese a 'mithoszi termetű szépségnek'."

apro_4.jpg

Othello-paródia. (Borsszem Jankó, 1910. november 20.)

Az első időkben az apróhirdetéseket még nem választották szét kategóriák szerint, de általában a meghatározott személyhez szólókat vették előre.  

1881-ben a Pesti Hírlap szerkesztői politikai okokból szakítottak Légrádyval, és megalapították a Budapesti Hírlapot. Sokáig ez a két napilap uralta az apróhirdetések piacát. A Budapesti Hírlap számos lapszámban magyarázta el olvasóinak, mi mindenre és mi mindenért jó az apróhirdetés. A magyarázat a titkossággal kezdődik és végződik, mivel a magántitkok legjobb búvóhelye a sajtó nyilvánossága: "Mire az Apróhirdetés?
Titkos
levelezésre, egymástól elszakított, vagy távol élő szerelmeseknek, kik ott mindennap találkozhatnak, s érzelmeiket kicserélhetik.
Házasság-köz
vetítésre olyanok közt, kik ismeretség hijján bármennyire megérdemelnék is, nem tudnak férjhez, vagy feleséghez jutni. Nem egy boldog család áldja már eddig is a Budapesti Hírlapot, melynek családi boldogságát köszönheti.
Birtok- és
 házeladásokra, aki el akarja adni házát vagy birtokát, legcélszerűbb ha apró hirdetés útjain próbálja meg; viszont aki birtokot, vagy házat akar venni, szintén csak apróhirdetés útján keressen, s találni fog.
Lakáshoz
is legbiztosabban az apróhirdetés útján juthat az ember, csak hirdesse,hogy ilyen meg olyan lakást keres. Akinek lakása van kiadó, így legbiztosabban talál bele lakót. Mindenféle privát üzenetre, főkép olyanok számára, kiknek lakását, tartózkodási helyét nem tudják. Mert a Budapesti Hírlap elmegy mindenfelé az országban s naponként mintegy százötvenezer ember kezén megfordul.

Felülfizetések hányszor történnek, különböző jótékonycélú mulatságok alkalmával. Nos, a felülfizetők névsorának közzétételére ismét csak legalkalmasabb az apró hirdetés, valamint köszönetnyilvánításra is.

Örvendetes családi események közlésére. Külföldön rendes szokás, hogy ha a család megszaporodik, az apa ezt egy apróhirdetésben adja tudtára ismerőseinek, amivel 50—60 levél írásának fáradságától kíméli meg magát.
Üzletemberek
közül különösen fűszerkereskedőknek és élelmi cikkekkel kereskedőknek figyelmébe ajánljuk az apró hirdetések rovatát. Mert háziasszonyainknak kedvenc olvasmányát képezvén e rovat, ott el nem kerülheti figyelmüket olyan dolgoknak hirdetése, melyek úgy szólván nélkülözhetetlen napi cikkek háztartásából.
Végü
l mindazoknak ajánljuk e rovatot, kik olcsó pénzért bármit is, aminek köztudásra jutása érdekükben fekszik, a nagy közönséggel közölni akarnak. A Budapesti Hirlap kiadóhivatala a hirdetők és a közönség közt a közvetítő szerepét játssza, minden oly hirdetéseknél, ahol a cím nincs kitéve, végezi az esetleg felmerülő levelezéseket s megadja a kellő felvilágosítást a tudakozódó feleknek s mindezt szívességből.
Felesleges 
megjegyeznünk, hogy a diskrét természetű hirdetéseknél kiadóhivatalunk a lovagias titoktartás legszigorúbb szabályát tartja szem előtt." (Budapesti Hírlap, 1885. augusztus 30. 

apro_3.jpg

Bolond Istók, 1901. április 28.

Később már a kiadó hivatalokba sem kellett befáradni. Dohányboltokban megvásárolható és városszerte elhelyezett gyűjtőládákba bedobható utalványokon lehetett a hirdetéseket feladni.

Anka László a "boldog békeidők", vagyis a kiegyezés és az első világháború közötti évtizedek budapesti prostitúciójáról és szexiparáról írt a Valóság 2004/2. számában:"Az 1870-es évek során egy-két ilyen jellegű hirdetés jelent meg a legtöbb lap minden második vagy harmadik számában. Flúsz esztendővel később a kíváncsi olvasó már a lapok szinte minden számában találhatott két óvspongya- és két szexológus”-hirdetést, akár egyszerre is az újságok azonos oldalain. Persze, több lapban párhuzamosan. Ez a megjelenési sűrűség az 1910-es évekig a lapszámonkénti hat, néha hét hirdetésig is felkúszott, az 'urológusok' rendelőinek, a gumisoknak, csodaszereseknek, valamint más segédeszközösöknek rövid reklámszövegeit illetően. A bulvársajtóban a korszak végére az apróhirdetési rovatokat 90-100%-ban kitöltötték a nemiséggel kapcsolatos témák. /.../ ...a XX. századi kiadványok versenyt csináltak az örömlányok és a testi szerelem népszerűsítéséből. Ugyanez a jelenség figyelhető meg az apróhirdetések rovatában is. Egyre többen kerestek a sajtó közvetítésével társat, szexpartnert maguknak. 'Intelligens módú garcon ember egy kis barna ismeretségét keresi. Jelige: 'Szolid.'34 A következő heti lapszámban már meg is érkezett az első ajánlat a 'jó módú garcon ember' számára. 'Szolid. Ha csak 'kis barna' az összes igénye, ezt lam megtalálja. Csak ki ne bújjék a szeg a zsákból, mert a szerelem csak ideig óráig táplál, és olyan elixir, melynek ereje egyéb szerves elemektől van függővé ve. Ilyettén szívesen óhajtja válaszát. Lilly.'" (Az idézett apróhirdetések az Urambátyám 1895/29. és 30. számában jelentek meg.)

Az apróhirdetések tematikai arányai és a szexuális szolgáltatások romantikusan burkolt propagálása vicclapok témája volt: "Érdekes most elolvasni az apróhirdetéseket, vagyis a 'kinek nincsen szeretője babája?' rovatot. Kövér nő, sovány nő, árvaleány, színinövendék, molett barna, karcsú miss és tudom is én még milyen nők keresik sürgős ismeretségét gavalléroknak, a kik fürdőre vinnék. No és még vonja kétségbe valaki, hogy a nyár nem az a szezon, mikor minden nő libának érzi magát. Persze, legtöbben okos libák." (Bolond Istók, 1912. június 30.)

Az apróhirdetések paródiája olyan népszerű műfajjá vált, hogy volt, aki az apróhirdetés paródiájával hirdetett. Így:

apro_5.jpg

Ország-Világ, 1907. október 20.

1914-ben hatalmas viták után, viharos körülmények között megszavazták a sajtótörvényt, amelyet nemcsak politikai, hanem morális és stilisztikai szempontból is sokan kárhoztattak. Megpróbálták az apróhirdetésekből is kizárni a szexüzletet. A Borsszem Jankó (1914. április 29.) ezen a reménytelen kísérleten viccelődött: 

apro_6.jpg

Mindenesetre ekkor már a lapok fenntartották maguknak a jogot, hogy az apróhirdetéseket a törvénynek és "jó ízlésnek" megfelelően átfogalmazzák.

A legviccesebb apróhirdetéseket a vicclapokban találjuk. Nem azért, mert ott jelentek meg, hanem azért, mert vadásztak a komoly lapok vicces apróhirdetéseire. 

"A miskolci Reggeli Újság november 27-iki számában ez az apróhirdetés jelent meg: 'Azon betörő, aki az elmúlt éjjel az Újvilág-utca 43. szám alatti péküzletet meglátogatta és meneküléskor a kalapját ottfelejtette, a kalapot kellő igazolás után átveheti a rendőrségen.'" (Borsszem Jankó 1918. december 8.)

"Ejha! vagy: a kikapós hadiözvegy aprója. Egy pesti újság julius 21-iki számában az apróhirdetések közt ez az őszinte vallomás jelent meg: 'Fiatal, falusi hadiözvegy férjhez menne, 9 éves fia, 2 éves leánya van. Levelet ' lélek' jeligére a kiadóba.' Vajjon csakugyan 'jó lélek'-e az a hadiözvegy, akinek kétéves kislánya van a világháborút követő negyedik esztendőben?" (Borsszem Jankó, 1922. augusztus 6.)

Az Ojság (1927. október 2.) egy felekezethalmozó úriasszon hirdetését pécézte ki: "A Pesti Hírlap szeptember 21-iki számában olvassuk ezt az apróhirdetést: 'Rom. kath. idősebb izr. úrinő, szép otthonnal, becsületes, 60 év körüli úriemberhez feleségül menne. 'asszony 12043' jeligére főkiadóba.'" Nagy választékban nem reménykedhetett az a jó asszony, ha vele egy hiten lévő, római katolikus izraelita férjet képzelt el magának....

apro_7.jpg

Légrády Károly, a magyar apróhirdetés úttörője. (Tolnay Világlapja, 1903. december 6.)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr5615043566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.