A huligán volt a varázsszó, amellyel az elidegenedett társadalomtól elidegenedett, Nyugatra néző fiatalokat össze lehetett kapcsolni a legsúlyosabb bűncselekményekkel. Az '56-os forradalom után állították ezt a szót a középpontba. Alighanem szovjet ihletésre. A Szovjetunióban tömegeket végeztek ki és küldtek a Gulagra a huliganizmus megfoghatatlan vádjával.

A legnagyobb színházi sikerek részese volt, mégis kölcsönös hűtlenségben élt a színpaddal. Mindent megpróbált, hogy ne függjön ettől a kegyetlen pályától, és mégis a semmibe zuhant, amikor lesodródott róla. Amit ő tudott, csak ő tudta. Sem elődje, sem utóda.

„Egyszerű, tiszta volt, nekem és neki szólt, suhanó röpte volt, kérdezték, válaszolt, meghalt a dal..." Ezzel köszönt be a pesti közönségnek Cseh Tamás 43 évvel az utolsó fellépése és 46 évvel a halála előtt. A dal pedig élt és halt. Halt, ami egyszerű, tiszta volt és válaszolt, élt, ami nem lehetett sem egyszerű, sem tiszta, csak csupa kétség, s nem válaszolt, csak kérdezett. A kor dala volt. A fájdalom, a keserűség, a hiányérzet, a bezártság dala.