Úgy tűnik, mégsem marad el a nyár, nyaralni is fogunk, leginkább az országhatáron belül. A Balaton idén is az egyik legkedveltebb célpont, de vajon ez mindig így volt? Megnéztük az Arcanumban, hogy a magyar tenger 130, 60, 20 és 2 évvel ezelőtt hol állt a népszerűségi listán.

1888: Miért külföldre, miért nem a Balatonhoz?

Az 1800-as évek végén a vasút fejlesztése alapjaiban változtatta meg az emberek életmódját. Az utazás könnyebbé és gyorsabbá vált, a nyaralás keretei így tágultak, amerre a vasút ment, oda nyaralni is bárki elutazhatott. Feltéve, hogy megvolt rá a pénze. Akkoriban népszerű volt a külföldi nyaralás, ezt a trendet pedig Vajda János publicista ecsetelte hosszan a Nemzet című lapban. A „Nyugat felé” című cikk 1888-ban íródott, és megtudhatjuk belőle, miképpen és hová utazott a nyaralásra vágyó, tehetős réteg. Leginkább nyugat felé, ámbár itt volna neki a Balaton vagy Tátrafüred – olvashatjuk. „A kelet fia, az európai nyugaton a jövendő képében gyönyörködhetik. A sötét középkor helyett láthatja a derült jelent, saját elmaradt hazája remélhető jövőjét.” – írta Vajda.

„És azok az előhaladt nyugati ízlés szerint berendezett nyaraló telepek! Vadon természet és világváros minden bűbája, művészete — egy lépésre, egymással szemben! Salon, elegáns társaság, színház: ősrengetegek, gleccserek, havasok tövében. Csalogány, rigó, kakukk, Lind Jenny; kőszáli zerge és prima ballerina látványa azon egy órában. Fejedelmi konyha, a világ minden hírlapja egy hűvös, nagy gyógyteremben. És a sétányon, az »emelvényen, simitványon« csupa boldog jövő-menő, gondtalan, jókedvű, emelt hangulatú ember, a kinek egyedüli czélja, föladata a szórakozás, pihenés, teste ápolása, lelke üdülése; ahol mintegy katonai (orvosi) vezényszóra mulat, édeleg, pihen a nagyváros, az otthon családi izgalmaiban fáradt ember, meg lévén hagyva még székhelybeli házi orvosa által, hogy minden életgondokat otthon hagyjon ; tanuljon semmit se tenni, semmivel se törődni, csupán önmagával.” (Nemzet, 1888. 04. 01.) 

Borsszem Jankó, 1918. 06. 30.

„De hát miért épen Tirol, vagy talán még Svájcz, avagy a franczia, belga tengerpartok drága világtalálkozói? És nem Balaton vagy Tátrafüred?... Pedzettem én ezt már máskor is, ólálkodtam forró kásája körül;

… Egy föltétel alatt ugyanis nem vész kárba az a pénz, a mit idegenben költünk el, sőt dúsan gyümölcsöz; ha tudniillik fölteszszük magunkban, hogy megfigyelünk minden jelenséget, körülményt, a legnagyobbtól a legaprólékosabbig, és párhuzamot vonunk magunkban, titokban (ez nem hazaárulás, sőt hazafias czélu tanulmány) a lehető legszigorúbb elfogulatlansággal, mindenre nézve, a miben az a mi hazai hasonló tárgyunktól előnyösen különbözik. Ez nem dolog, nem fárasztó; mert voltakép az utazás legmagasabb és dúsan kamatozó élvezete.” (Nemzet, 1888. 04. 01.)

1961: a balatoni szezon cukrásznak, hentesnek és szódásnak is kemény

Hatvan évvel ezelőtt már minden máshogy működött. A magyarok boldogan utaztak a Balatonhoz, a vendéglátás pedig a dübörgő, nyári szezonra koncentrált. A Kisalföld 1961-ben íródott cikkében egy olyan üzemet mutat be a riporter, ahol a süteményektől a balatoni szódáig minden készült, és még a hasított disznók is felbukkantak a riport készítése alatt.

„A töméntelen cukrász ­sütemény láttán is eltelik már az ember a Nyugat-Magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat egyes számú cukrászüzemében. Tetőtől talpig fehér ruhába, köpenybe és nadrágba bújt lányok, fiúk, és valamivel idősebb asszonyok sürögnek-forognak a hatalmas cukrászdában.

… Az egyik helyiségben — boszorkánykonyhának nevezik — húszliteres edényben fagylalt forr a gáztűzhelyen. Forró fagylalt! Még kimondani is furcsa, pedig így van. Előbb meg kell főzni, és csak azután lehet fagyasztani.

… Bevezet egy raktárhelyiségbe. A polcokon tálcákban százszámra „üdülnek” a mignonok, torták, és még ki tudja, milyen nevű sütemények.

— Ez itt a béke-bomba — emel le a polcról egy barna, csokoládéval bevont tüskés süteményfélét. Hogy miért nevezik így, nem tudom. De nem bánnám, ha a bombák ilyenek lennének, talán ezért is van a nevében a béke szó?

— Kóstolja meg! — Az első harapás után szívből kívántam, hogy ilyen béke-bombával szórják tele a városokat.” (Kisalföld, 1961. 06. 09.)

Napló, 1966. 07. 15.

„— Aztán jól megférnek a cukrászok és a pékek mellett a hentesek is. Nézze csak — mutat ki az ablakon —, az udvaron éppen most rakják ki az autóból a hasított disznókat. Saját hizlalás.

… És hogy a felsorolás nagyjából teljes legyen: szódát is készítünk a telepen. Balatoni szódát —

mondja valaki a hátunk mögött.

— Ö a szódás, Fejes Miklós! — mutatja be Sári Károly a fiatalembert.

— És miért balatoni szóda a maguk szódája? — kíváncsiskodom.

— No hallja! Ha már minden bor balatoni! Miért nem lehetne az én szódám is balatoni? — neveti el magát.

— Tessék megízlelni. Csemege szóda ez, dupla buborékokkal.” (Kisalföld, 1961. 06. 09.)

Öt évvel később is ugyanazt látjuk, autókaravánok, csúcsok mindenhol: „Vasárnap: idei csúcsforgalom a Balatonon, 150 000 vendég a strandokon, kilométeres autókaravánok a közutakon, rekord az almádi strandon” – olvasható a Napló, 1966. július 19-i számában.

1999: a napfogyatkozás erősen megdobta a forgalmat

Az év csillagászati szenzációja volt a teljes napfogyatkozás, amely Magyarországon, pontosabban a Balaton környékén volt látható. Az esemény rengeteg embert vonzott az egyébként is csúcsszezonnak számító időszakban, augusztus 11-én. A parton és a vitorlásokon is izgatottan készült mindenki a nagyjából kétperces sötétségre.

„A Balaton környékén - a fogyatkozás teljes lesz: a Hold a teljes napkorongot eltakarja majd, a sáv középvonalában mintegy két perc 22 másodpercig. Ezalatt szabad szemmel is láthatóvá válik a naplégkör külső része, a napkorona, amelyet máskor csak műszerekkel lehet megfigyelni.” – olvashatjuk a Népszava, 1999. január 9-i számában.

Napi Magyarország, 1999. 08. 12.

„Tegnap akár másfél óráig is sorba állhatott az, aki a Balaton felé tartó vo­natokra szeretett volna jegyet váltani: a Déli pá­lyaudvarról a napfogyat­kozásra a tó mellé uta­zókkal zsúfoltan indul­tak a járatok. Akadt, amelyiken még állóhely sem maradt. A közuta­kon óriási dugók jelez­ték: egy egész ország ké­szül arra, hogy ma a sö­tétség — két percre -„felfalja” a Napot.” (Napi Magyarország, 1999. 08. 11.) 

2019: minden ötödik nyaraló a Balatonhoz menne

A koronavírus felbukkanása előtti nyáron - amikor még mit sem sejtettünk arról, hogy hamarosan átalakul a balatoni nyaralás is -, a legnépszerűbb, belföldi úti cél a Balaton volt.

„Az idén a magyarok 62 százaléka tervez nyaralást, a legtöbben (35 százalék) július második, valamint augusztus első felében (22 százalék). …Az idei tervezett üdülés helyszínére vonatkozó kérdésre 32 százalék kizárólag belföldi célpontot, 26 százalék pedig csak külföldi úti célt jelölt meg, négy százalék mindkettőt. Magyarországon a legkedveltebb régió a Balaton környéke 21 százalékkal, ezt követi Közép-Dunántúl, Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl.” (Veszprémi Napló, 2019. 05. 22.) 

Turista, 1962. 07. 01.

Két évvel ezelőtt még egyre nőtt a fesztiválok száma is, mindenhol tartottak valamilyen fesztivált, akár egészen kicsi településen is. A Balaton északi partján található Káli-medencében is így történt, 2019-ben éppen egy új fesztiválprogram indult útjára.

„Új fesztivállal gyarapodik a Balaton-felvidék színes kulturális kínálata. A Kőfeszt a Káli-medence „fővárosában”, Kővágóörsön várja vendégeit augusztus 9. és 11. között, a „nulladik” napon pedig Cseh Tamás-emléknap lesz, A diófa alatt címmel, többek között Kátai Zoltán, Dresch Mihály és Kerner Gábor részvételével. Négy nap, tizenegy koncert, három kiállítás, huszonkét film, négy táncház, egy színházi előadás és öt titok. Lesz még interaktív meseszövés a Klárisokkal, táncházak kivilágos virradatig, minőségi kultúra és önfeledt szórakozás az ország egyik legszebb pontján.” (Magyar Hang, 2019. 08.02.)