Bujtor István (született Frenreisz István, 1942. május 5. – 2009. szeptember 25.) a magyar színház és film egyik ikonikus alakja, akit a közönség leginkább Ötvös Csöpi szerepéről, a „magyar Bud Spencer” becenévről és sokoldalú művészi munkásságáról ismer. Színész, rendező, forgatókönyvíró, producer és a Veszprémi Petőfi Színház egykori igazgatója volt. Élete és karrierje tele van érdekességekkel és színes történetekkel, amelyek a magyar kulturális élet meghatározó részévé tették. Az Arcanum Újságokban is népszerű Csöpi, összesen 25 281 találat van a nevére.
Bujtor István életét és munkásságát nem csak a hivatalos életrajzok és filmográfiák alapján érdemes szemlélni, hanem a mögötte rejlő emberi történetek, szenvedélyek és a korabeli magyar kulturális kontextus figyelembevételével is. Az alábbi cikk igyekszik átfogó képet adni, miközben kiemeli azokat a sztorikat és érdekességeket, amelyek a legjobban megragadják egyedi karakterét. Bujtor István Frenreisz Istvánként született Budapesten. Édesanyja Gundel Katalin, a híres vendéglős Gundel Károly lánya, édesapja id. Frenreisz István belgyógyász-kardiológus volt.
Féltestvére a legendás színész, Latinovits Zoltán, akinek tragikus sorsa és művészete nagy hatással volt rá. Édestestvére Frenreisz Károly, a híres rockzenész (Skorpió együttes alapítója). A Gundel család révén Bujtor a magyar vendéglátás és kultúra egyik neves dinasztiájához tartozott. Gyerekkorában gyakran vakációzott Gundel Károly budafoki villájában, ami színesítette korai élményeit. Keleti Márton filmrendező javaslatára vette fel apai dédanyja nevét, a Bujtort, hogy megkülönböztesse magát a színészi pályán. Ez a döntés nemcsak praktikus, hanem szimbolikus is volt, hiszen új identitást adott neki a magyar kulturális színtéren.
Bujtor eredetileg orvos szeretett volna lenni, apja hatására jelentkezett az orvosi egyetemre, de nem vették fel. Egy évig segédmunkásként és pincérként dolgozott, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakán szerzett diplomát 1966-ban. Érdekesség, hogy soha nem dolgozott külkereskedőként, mert már egyetemistaként a színészet felé fordult. Másodévesként megkapta első szerepét Máriássy Félix Karambol című filmjében, ami elindította filmes karrierjét. Fiatalon utánpótlás-válogatott kosárlabdázó volt, később pedig teniszezett. Nagy szerelme azonban a vitorlázás volt: hatszor nyert magyar bajnokságot, ebből ötször a Rabonbán nevű hajójával.
A Balaton iránti szeretete filmjeiben is megjelent, különösen az Ötvös Csöpi-sorozatban. Balatonfüreden 2013-ban szobrot is állítottak neki, amely vitorlázó szenvedélyét örökíti meg. E sportos hátteréről írt cikket 1974-ben a Film Színház Muzsika című lap, amelyből idézünk:
„A Karambol című filmben tűnt fel egy nagy darab fiatalember, aki súlyzókat emelgetett játszi könnyedséggel, majd székestől emelte fel Gyenge Árpádot. Ki lehet ez a színész? kérdezgették magukban a nézők. Talán valami súlyemelőt szerződtettek erre a szerepre? Bujtor István sportember. A Piarista Gimnáziumba járt, ott sajátította el több sportág alapfokú tudományát. A tenisszel kezdte és 12-13 éves korában már középiskolai bajnokságban vett részt párosban, ahol második helyezést ért el. Testnevelő tanára úgy látta, hogy a már akkor 190 cm magas Bujtor Pisti kiváló kosarazó lehetne.
A sok gyakorlás meg is hozta gyümölcsét. 1957- ben és 1958-ban kétszer is középiskolai bajnokságot nyert csapatával. Harmadik gimnazista korában már NB I-es játékos volt, s egy évvel később állandó tagja csapatának. 1960-ban ifjúsági válogatottként vett részt a Mladych-kupa küzdelmein Szczecinben, melyet évente rendeznek meg. Az ifjúsági kosárlabda-válogatott szép sikerei után Frenreisz Pista (ekkor még családi nevén szerepelt) bekerült a felnőtt válogatott keretbe.
Mint a Közgazdasági Egyetem játékosa,1961-ben a főiskolai és a B válogatott tagja is volt. Bujtor István nemcsak a tenisszel és a kosárlabdával barátkozott meg, hanem a vitorlázással és a focival is. Ahogy szabad ideje engedi – no és természetesen az időjárás – leruccan Balatonszemesre, ahol olimpiai golléja várja. Ezt a sportot is versenyszerűen űzte a Vasasban.
Vitorlázótudása nagy segítségére volt részben a Harlekin és szerelmese, részben a Sarkadi Imre novellájából készült Viharban című tv-filmben. Mindkettő nagyrészt egy vitorláson játszódik és különösen az utóbbiban nagy manőverezési képességre is szükség volt, mert a felvételek igazi balatoni viharban készültek. A teniszezést sem hagyta abba, tagja a Művész SK-nak, ahol izgalmas csatákat szokott vívni Basilides Zoltánnal, Suka Sándorral és Ungvári Lászlóval.
A Balaton iránti, soha el nem múló szenvedélyéről 2003-ban a Hajó című magazin írt hosszabban: „Építsünk szigeteket a Balatonba! – javasolja Bujtor István színművész, aki közismerten a Balaton iránt elkötelezett ember, a tó nagy szerelmese. Szerinte ezzel megoldódna a tóból kikotort iszap elhelyezésének gondja is. Egy kutató azt mondja: a mesterséges szigetek nem zavarnák meg a Balaton biológiai viszonyait, ám kérdés, hogy a szigetek ellenállnának-e a jégnek.
Bujtor István meggyőződése szerint a Balaton sok problémáját lehetne megoldani mesterséges szigetek építésével. A jeles színművész és rendező tudósítónknak elmondta: az ötlet Balatonnal foglalkozó szakemberektől származik, ő csak felkarolta az elképzelést. Ennek megfelelően a tó medrében három, egyenként néhány száz négyzetméteres mesterséges szigetet hoznának létre, egyet
Szigligetnél, egyet Szemes és Szepezd között, a harmadikat pedig Siófoknál. Építőanyagul a tóból kikotort üledék, az úgynevezett zagy szolgálna. Az üledéket a mederben előre kialakított betongyűrűkbe szivattyúznák, majd az így keletkezett szigeteket füvesítenék. A Balaton körüli zagytározók hamarosan megtelnek, a meder kotrása viszont folytatódni fog – figyelmeztet Bujtor István, aki annak a véleményének adott hangot: e szigetek nagymértékben fellendíthetnék a Balaton idegenforgalmát.
Az új, fákkal betelepített területeken vitorláskikötőket, strandokat, vendéglőket, kaszinókat lehetne építeni. Bujtor István japán és holland példákra hivatkozik: e két országban bevett gyakorlat mesterséges szigetek építése és azok idegenforgalmi hasznosítása. Bujtor István azt mondja: beszélt egy olyan nagyvállalkozóval, aki anyagilag hozzájárulna a program finanszírozásához. A szigetek építéséhez természetesen meg kellene változtatni a jelenleg hatályos Balaton-törvényt is – állítja a művész –, ez ugyanis most tiltja a hasonló beavatkozást.”
Bujtor 1966-ban a Győri Kisfaludy Színháznál kezdte színészi pályáját, majd a József Attila Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, a Vígszínház és a Mafilm társulatának tagja lett. 2007-től haláláig a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója volt. Számos ikonikus szerepet játszott, például Petrucchiót Shakespeare A makrancos hölgy című darabjában, Stanley Kowalskit Tennessee Williams A vágy villamosá-ban, vagy Bromdent Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című művében. Több darabot rendezett is, bizonyítva sokoldalúságát.
Számos nagy sikerű magyar filmben szerepelt, például A kőszívű ember fiai (1965), Egri csillagok (1968), Fiúk a térről (1967) és Fekete gyémántok (1976). Két Jules Verne-adaptációban is kiemelkedőt alakított: a Sándor Mátyás című tévésorozatban a pozitív főhőst, míg A dunai hajós-ban a gonosz Strigát játszotta. 1996-ban Rejtő Jenő művei alapján rendezte A három testőr Afrikában című filmvígjátékot, amely szintén népszerű lett.
Ötvös Csöpi és a „magyar Bud Spencer”: Bujtor legismertebb szerepe Ötvös Csöpi, a balatoni rendőrnyomozó, akit a Pogány Madonna (1980), Csak semmi pánik (1982), Az elvarázsolt dollár (1985), Hamis a baba (1991) és a Zsaruvér és Csigavér sorozat filmjeiben alakított. A karaktert Bud Spencer inspirálta, akivel Bujtor jó kapcsolatot ápolt, és akinek 27 filmjében kölcsönözte magyar hangját. A Csöpi-filmek ötlete részben Bud Spencertől származik, aki a bunyós, humoros, vér nélküli akcióvígjátékok receptjét javasolta. Ezek a filmek megteremtették a magyar krimivígjáték műfaját, és a Pogány Madonna több mint egymillió nézőt vonzott a mozikba. Bujtor nemcsak játszott, hanem rendezte és a forgatókönyveket is írta ezekhez a filmekhez, sőt a kaszkadőrmutatványokat is maga végezte.
„Rómában, a Sándor Mátyás forgatásán találkozott az akkor már világhírű Bud Spencerrel, azaz Piedonéval, akinek hangját sok filmben szinkronizálta. Amikor az olasz színész megtudta, hogy karaktere Bujtor hangján szól a magyarokhoz, javasolta, hogy fogjon bele saját vígjátékok készítésébe. Egyébként a magyar színész 27 filmben szinkronizálta Bud Spencert, a hangja tökéletesen passzolt a mackós alkatú pofonosztóhoz. „Eljutottam Olaszországba, ahol elmondtam neki, én vagyok a magyar szinkronizálója. Kedvenc íróm, Rejtő Jenő szavaival élve vállon veregetett, majd felemelt és leporolt. Azóta jóban vagyunk, és levelezünk” – mesélte a nagy találkozóról 2009-ben Bujtor. A szót tett követte, és Piedone mintájára megszületett a „magyar pofonosztó”, vagyis Ötvös Csöpi nyomozó, a „rossz fiúk” réme. Társat is kapott Kardos doktor személyében, akit Kern András alakított az összes csöpis filmben.
„Úgy ismerkedtünk meg, hogy egy Krupszkaja nevű szállodában laktunk Leningrádban, egy szovjet- magyar koprodukciós film volt, és rengeteget kellett kint lenni, emlékszem, az én szobámban nem folyt avíz... hát voltak ott hibák! Bejött Pista, megfogta és kitépte az egész szerkezetet, csapot, zuhanyt, mindent! És akkor dőlt a víz... Most már folyik!... A barátság olyan, mint a szerelem.
Nyilván van valamilyen kémiája a barátságnak is, és az létrejött” – mesélte ismeretségük történetét Kern, aki egy időben még szinte a szomszédja is volt a legendának. A barátok ugyanis egy utcában mindössze három háznyira laktak egymástól.” Ez a részlet a Székelyhon című újságban jelent meg, amikor a 80. születésnapját ünnepelhette volna 2022-ben. Latinovits Zoltán mint példakép: Bujtor sosem titkolta, hogy féltestvére, Latinovits Zoltán volt a legnagyobb inspirációja. Halála után Balatonszemesen, Latinovits mellé temették, szimbolizálva mély kapcsolatukat.
Rejtő Jenő rajongása: Bujtor imádta Rejtő Jenő humorát és kalandregényeit, ami nagyban befolyásolta a Csöpi-filmek könnyed, ironikus stílusát. A Három testőr Afrikában rendezése is ebből a rajongásból fakadt. Póker és barátságok: Bujtor szenvedélyes pókeres volt, gyakran játszott Sándor Pál rendezővel, akivel szoros barátságot ápolt. Ez a könnyed, társasági oldala is hozzájárult népszerűségéhez a szakmában. Bujtor éveken át sajnálta, hogy egy kapzsi menedzser miatt Franco Nero elhappolta előle a Nőrablás című film főszerepét, ami nemzetközi karriert hozhatott volna neki. Bujtor életfilozófiája jól tükröződik híres mondásában:
„Ami a szívemen, az a számon, a diplomáciai érzék hiányzik belőlem.” Ez a közvetlen, őszinte hozzáállás mind a magánéletében, mind a művészetében megmutatkozott.
„1969-ben Révész György elkészítette az első magyar James Bond történetet (Az oroszlán ugrani készül), melyben Bujtor a meglehetősen Roger Moore-osra stilizált Menő Fej szerepében verekedett, helikopterre mászott búvárruhában, vagy csak egyszerűen ült a reptéri kávézóban napbarnított arccal, hófehér öltönyében a pultra támaszkodva, miközben egy társának, SA 11-nek pipába szerelt magnóját hallgatta. A pozitív hőst, a Jót formálta meg Szomjas György amerikai minta után készült két easternjében (Talpuk nalatt fütyül a szél,1976; Rossz emberek,1978). Játszott romantikus kalandhősöket, például A kőszívű ember fiaiban (1964), A dunai bajosban (1974), vagy a Sándor Mátyáscímű tévésorozatban.” – írta róla az Örökmozgó magazin 1996-ban.
Első felesége Perényi Eszter hegedűművész volt, akivel két gyermeke született: Balázs (hegedűművész) és Anna (jogász, drámapedagógus). Később elváltak. Második feleségével, Bujtor Judittal 30 évig élt boldog házasságban, de a színész halála mélyen megrázta az asszonyt, aki sokáig nehezen dolgozta fel a veszteséget. Bujtor a nagy célokra koncentrált, és kerülte a jelentéktelen dolgokat. „Szeretek nagyokat harapni. Eddig még nem tört bele a fogam” – mondta, ami jól tükrözi bátor, vállalkozó szellemű természetét.
Bujtor István 2009. július 31-én került a veszprémi kórházba egy ritka fertőzés miatt, ahol mesterséges kómában tartották. Szeptember 24-én Budapestre szállították rehabilitációra, de másnap, szeptember 25- én elhunyt tüdőembólia, valamint keringési és légzési elégtelenség következtében, 67 éves korában. Édesanyjának, Gundel Katalinnak – aki akkor 99 éves volt – a család nem mondta el fia halálát, mert attól tartottak, nem élné túl; helyette azt állították, hogy István külföldön van. Gundel Katalin egy évvel később, 100 évesen halt meg. „Bujtor Istvánt július végén szállították életveszélyes állapotban a megyei kórházba.
Az akkori tájékoztatás szerint szervezetét súlyos fertőzés támadta meg. A két hónapig tartó, intenzív osztályon történő kezelésről a család kérésére a kórház nem nyilatkozott, annyit lehetett tudni, hogy hetekig mesterséges kómában tartották, majd állapota lassan javult. Rácz Jenő úgy fogalmazott, mindent megtettek, amit a jelenlegi orvostudomány lehetővé tesz. Halálának körülményeiről egyelőre nincs hír. A hírt meghallva mindenki döbbenten áll. Gyászol a szakma, a közönség, egy megye, egy ország. Bujtor ambiciózus, tervekkel teli, lendületes vezető volt, aki számára a közönség a legfontosabb.
Utolsó interjújában úgy nyilatkozott: „elsősorban a közönséget kell kiszolgálni, nem a szakmának, hanem a nézőknek játszani”.” – írta halála után néhány nappal a Veszprémi Napló. Bujtor nevét a Bujtor István Filmfesztivál viszi tovább, amelyet 2022-ig Balatonszemesen, majd Keszthelyen rendeztek meg. A fesztiválon az ő szellemiségéhez hűen akcióvígjátékokat, közönségtalálkozókat és Csöpi-ételeket is kínálnak. Balatonfüreden szobra áll, és a magyar filmtörténet egyik legkedveltebb alakjaként él tovább.
Díjak és elismerések
Balázs Béla-díj (1979) és a filmkritikusok díja (ugyanebben az évben).
Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2002).
Bujtor István életútjáról, alkotásairól, a munkába, színészetbe vetett hitéről, a legnagyobb szerelméről, a
Balatonról még nagyon sok érdekes cikket olvashatnak el, ha fellapozzák az Arcanum Újságokat.
Csizmazia Zoltán
