John Lennon: A Beatles lázadó szelleme – titkos afférok, LSD-s fogászok és UFO-látomások. John Lennon, a Beatles alapítója és ikonikus gitárosa, nem csupán egy zenész volt, hanem egy kulturális forradalmár, aki a 20. század popzene-történetét átírta.
Születésétől (1940. október 9., Liverpool, Anglia) haláláig (1980. december 8., New York, ahol egy rajongója, Mark David Chapman lőtte agyon) élete tele volt drámával, kreativitással és ellentmondásokkal. Lennon egy érzékeny művész voét, aki a békét hirdette, miközben magánéletében viharok tomboltak. Az Arcanum Újságok között 20 462 találat lelhető fel a nevére, így minden fontos információ, a lelke bugyraitól a zenéhez kötődő szerelme, a „vallása” és a társadalomhoz fűződő viszonya is nagyon könnyen fellelhető, elemezhető és kutatható is.
Lennon élete korai veszteségekkel indult: anyja, Julia Lennon autóbalesetben halt meg, amikor John 17 éves volt, apja pedig már korábban elhagyta a családot. Nagynénje, Mimi Smith istápolta, aki bár tiltakozott a zene ellen, mégis ő vette meg neki az első gitárt, bár az édesanyja tanította meg bendzsón játszani, amely egy életre elkötelezte a zene mellett.. 1957-ben találkozott Paul McCartney-val (akinek 14 éves korában halt meg az édesanyja, így ha lehet mondani, egyből lelki társak lettek) egy liverpooli templomi koncerten, és megalapították a Quarrymen nevű skiffle-zenekart, ami később a Beatles lett.
George Harrison (1958) és Ringo Starr (1962) csatlakozásával robbantak be. A Beatles robbanásszerű sikere a 1960-as években a korabeli sajtóban misztikus aurával övezett. A The New York Times 1964-es cikkei a "Beatlemania"-t ünnepelték, mint kulturális földrengést: a fiúk Hamburgban keményen turnéztak, napi 8 órát játszva, gyakran amfetaminnal tartva ébren magukat. A Rolling Stone 2014-es visszatekintésében részletezi, hogyan vették be Amerikát az Ed Sullivan Show-val 1964-ben, ahol 73 millióan nézték őket – Lennon pedig a háttérben már akkor frusztrált volt a hírnév miatt: "A Beatles Amerika-nagyobb hatása abból fakad, hogy a sztárok ott nagyobbak, mint itthon" – mondta egy 1971-es interjúban. A Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band (1967) album sikere pszichedelikus fordulatot hozott, de Lennon magánélete ekkor kezdett szétesni: felesége, Cynthia Powell rajta kapta őt egy szerelmi afférban.
„Szóval hogy is van? Lennon írta a zenét és McCartney a szöveget? Vagy fordítva, angolszász módi alapján, miszerint a szerzőpárosok esetében a szövegíró van elöl, a zeneszerző utána? Viszont ha kézbe vesszük a Rolling Stonemagazin többször újranyomott The Beatles100 Greatest Hits című különkiadását, annak utolsó oldalán egy kimutatást találunk, amely közli, hogy a kötetben szereplő száz „legjobb” Beatles-dal közül (tekintsünk most el attól, hogy a lista – mint ahogy minden lista az – szubjektív és vitára ingerlő) 40-et Lennon írt, 35-öt McCartney, 17 pedig közös szerzemény. (Csak hogy ne hagyjunk kérdőjeleket: a maradék 8-at Harrison jegyzi.) Tehát akkor hogy is van ez a Lennon-McCartney dolog? A Beatles-dalok többsége kettejük neve alatt fut (az első nagylemezen még fordított sorrendben, McCartney-Lennonként.
Lennon azonban meggyőzte McCartney-t, hogy az ellenkezője jobban hangzik, valójában azonban a teljes Beatles-életműhöz képest kevés a közös munka. A két fiú tizenéves korában megállapodott abban, hogy amíg együtt zenélnek, bármelyikük komponál, azt közös néven publikálja. Ez az oka annak, hogy a John Lennon első önálló kislemezén megjelent Give Peace a Chance Lennon-McCartney-ként van kreditelve – elvégre amikor napvilágot látott, a Beatles még létezett. És voltaképpen az együttes feloszlását jelezte, hogy az 1969 végén, a következő Lennon kislemezen kiadott Cold Turkey esetében már egyedüli szerzőként van föltüntetve Lennon. – írta a Korunk című folyóirat 2016-ben.
A feloszlás 1970-ben, a Rolling Stone 2009-es rekonstrukciójában részletesen feltárva, Lennon döntésén múlott: 1966-ban, a How I Won the War forgatása alatt határozta el, hogy kilép, de csak később jelentette be. "Ha együtt lennénk a stúdióban, és újra feltüzelnénk egymást, akkor megérné" – mondta egy 1975-ös BBC-interjúban, utalva a lehetséges újraegyesülésre, amit sosem valósítottak meg. Solo karrierje Yoko Ono-val (akiről 1966-ban találkozott) pacifista himnuszokat hozott: az Imagine (1971) a béke-antitézise, amit Lennon "álomként" írt le egy 1969-es Black Dwarf-levelében, válaszul a radikális baloldali kritikára, miszerint a Beatles "elvesztette tűzét". A 1970-es évek közepén visszavonult a zenei életből, hogy Sean fiával foglalkozzon, csak 1980-ban tért vissza a Double Fantasy albummal – tragikusan rövidre fogva karrierjét.
„A több mint 40 év után előkerült levél, egy hanglemezborítóban lapult, amelyet egy, a kilétét felfedni nem kívánó tulajdonos a háza padlásán talált meg. Az ismeretlen személy elmondta, hogy az említett hanglemezt több másikkal együtt több évvel ezelőtt vásárolta egy használtcikk-vásáron, mindössze 10 fontért, így már kézzelfogható bizonyíték is van arra, hogy Lennon valóban visszaadta az említett kitüntetést, mert akkor, amikor azt ő hivatalosan bejelentette, egyesek kétkedve fogadták. Igaz Darren Julien, a zenei árverések szakértője szerint a megtalált levél csak tervezete annak, amelyet végül Lennon elküldött az uralkodónak, az eredetit, amelyet 1969. november 25- én kelteztek, a királyi archívumban őrzik. Darren Julien a következővel támasztja alá véleményét: „Szerintem John Lennon soha nem küldte el ezt a tervezetet, mivel az tintafoltos. Ha a királynőnek írsz, azt akarod, hogy a levél tökéletes legyen, és ne pacálódjon el a tinta. Lennon megírta a levél második verzióját, amelyet aztán elküldött.
” Lennon egy későbbi interjújában arról beszélt, hogy sokan, köztük háborús hősök is, a Beatles szemére vetették, hogy miért fogadták el a királynőtől a kitüntetést, ezért is tartotta jó ötletnek, annak visszaadását.” – erről halála 40. évfordulóján írt a Dunaújvárosi Hírlap. Lennon a Beatles 213 dalából 73-at írta (McCartney-val közösen), Grammy-díjak sorát zsebelte be, beleértve két Lifetime Achievement-et. Solo lemezei, mint a Plastic Ono Band (1970), nyers önvallomások, ahol a hírnév poklát feszegeti. Első fia, Julian (1963) ihlette a Hey Jude-ot (McCartney írta neki), de Lennon távolságtartó apa volt. Yoko Ono-val "bed-in"-akciókat szerveztek a békéért (pl. 1969,Montreal), ami a Give Peace a Chance alapja lett. A "bigger than Jesus" botrány (1966) miatt Dél- Amerikában lemezégetéseket rendeztek.
„A kereszténység el fog tűnni. Megszűnik, megsemmisül. Erről még csak vitatkozni sem vagyok hajlandó. Igazam van és be is fog igazolódni. Már most népszerűbbek vagyunk, mint Jézus. Nem tudom persze, melyik fog előbb letűnni a színről, a rock ’n’ roll vagy a kereszténység. Jézussal nincs is semmi baj, de a követői ostobák és közönségesek. Ők csavarják ki úgy a dolgokat, hogy az számomra tönkreteszi az egészet.” – Ezt 1966. március 4-én a London Evening Standard újságírónőjének adott interjújában mondta.
„Albert Goldman, egy New York-i egyetem irodalomprofesszora, hatévi kutatómunka, ezernél több interjú átfésülése után „The Lives of John Lennon” – John Lennon életei – címmel leleplező könyvet írt az 1980-ban meggyilkolt zenészről. A szerző neve, stílusa, szándéka (?) ismerős lehet a magyar közönség számára is; ő az, aki Elvis Presley halála után hasonló írásművel jelentkezett. Lennon, életének 25. évéig három kategóriát állított fel a női nem számára. Az elsőbe tartoztak a pótmamák (mint nagynénje, Mimi, aki szerető gondoskodással és szigorral nevelte); a másodikba a rendes lányok, akik csak férjhez akartak menni (ilyen a besorolásban a feleség, Cynthia); és a harmadikba a szajhák. Az 1960–66 közötti időszak szinte kizárólag az utóbbiaknak szenteltetett. Annak ellenére, hogy Cynthia szőkítette a haját, hogy neccharisnyát hordott és mindent elkövetett, hogy John álmai asszonyára, Brigitte Bardot-ra hasonlítson; azzal, amit a Beatles-tagok, így Lennon is a különböző utazások során a gyengébb nem részéről ajánlatként kapott - nem tudott lépést tartani.” --ez az írás pedig Reform című újságban jelent meg.
Lennon Nixon ellen kampányolt vízumügyben – végül 1976-ban megkapta az amerikai állampolgárságot Rajzfilmes és költő is volt; a Skywriting by Word of Mouth (1978) című könyvében megbánta radikális baloldali kalandjait, "őrült forradalmároknak" nevezve őket. A Beatles-korszak mögött sötét, kaotikus világ bújt meg, amit Lennon saját interjúiban fedett fel részben. Íme néhány ritka sztori korabeli beszámolókból: – Lennon első LSD-adagját 1965-ben egy fogásztól kapta, aki titokban kábította el őt és George-t egy vacsora alatt. "Azt hittem, meghalok, de aztán megláttam a fényt" – mesélte később, ez ihlette a Tomorrow Never Knows pszichedelikus rétegeit a Revolver albumon. – 1974-ben Lennon állítása szerint UFO-t látott New York-i lakása fölött Yoko-val. Ezt a Sightings című lemez borítóján is megörökölte – korabeli interjúkban (pl. 1975-ös BBC) viccelődött rajta, de komolyan vette: "Nem vagyok őrült, csak nyitott vagyok a csodára."
– A Beatles-turnék alatt állítólag Lennon koporsóban aludt hotel szobákban, hogy "halálközeli élményeket" szimuláljon – ez segítette a Strawberry Fields Forever sötét hangulatát. Kevésbé ismert: számtalan viszonya volt, köztük Alma Cogan brit énekesnővel (1964 körül), akivel 100 szerelmes levelet váltott, amit Cynthia csak később talált meg. A Norwegian Woodet egy ilyen affér ihlette, de Lennon később bevallotta: "Számtalan nővel csalak, miközben a világ bálványozott."– Bár Paul-t hibáztatta nyilvánosan, Lennon 1966-os spanyolországi forgatása alatt már eldöntötte a kilépést, mert unta a "gyerekes" dinamikát.
Egy 1969-es interjúban (Beatles Book Monthly) elárulta: "A stúdióban leírtam a hangokat, mert nem voltam technikai zseni – csak éreztem, mit akarok." Yoko Ono belépése (1968) kulisszatitkokat szült: ő irányította a Plastic Ono Band felvételeit, ami feszültséget keltett a bandában. – 1968-as Guardian-interjúban Lennon dühösen reagált a radikálisoknak: "Fáradt vagyok a végtelen fucking prózától, ami engem oktat." Ez mutatja, mennyire frusztrálta a baloldali elit, aki "puhának" nevezte a Revolution-t „Biztos valami őrült fog kinyiffantani” – írta még a 60-as években Lennon., John Lennon, a Beatles legendás gitárosa és dalszerzője 1980. december 8-án, 40 éves korában lett gyilkosság áldozata New Yorkban. A tettes, Mark David Chapman, egy 25 éves, zavart elméjű rajongó volt, aki órákig várta Lennont a Dakota-ház előtt, ahol a zenész feleségével, Yoko Onóval lakott.
Chapman délután még autogramot kért Lennontól a Double Fantasy albumára, majd este 10:50 körül négyszer hátba lőtte a bejáratnál. Lennon a Roosevelt Kórházba szállítás közben halt meg, a lövések súlyos belső sérüléseket okoztak. Chapman nem menekült el, helyben letartóztatták, miközben J.D. Salinger Zabhegyező című könyvét olvasta. A gyilkosság motivációja összetett: Chapman részben Lennon "istentelen" megjegyzései (például a "bigger than Jesus" botrány) és életmódja ellen tiltakozott, részben saját hírnévre vágyott. A Rolling Stone 1981-es cikke szerint Chapman paranoid skizofréniával küzdött, és Lennon halálát "istentelen világ" elleni üzenetnek szánta. A tragédia világszerte sokkolta a rajongókat, spontán megemlékezések zajlottak. Chapman életfogytiglani börtönbüntetést kapott, és máig börtönben van, szabadlábra helyezési kérelmeit többször elutasították.
Lennon halála nemcsak egy zseni elvesztésé jelentette, hanem a Beatles-korszak végleges lezárását is szimbolizálta. Lennon öröksége ma is él: ha élt volna, unokái lennének Juliánon keresztül, és talán újra turnézott volna a Beatles-szel. Élete figyelmeztetés: a csillagok mögött is emberek dobognak – tele hibákkal, de zseniális
dallamokkal.
Csizmazia Zoltán
