A tenger sokszor mesél. Néha csendesen, ringató hullámokkal, máskor viharos dühvel, de vannak pillanatok, amikor a víz egyszerűen csak elnémul, és átadja helyét a történelemnek.
A 2012. január 13-i éjszaka pontosan ilyen volt: egy dátum, amely örökre beleégett a modern hajózás kollektív emlékezetébe. A Costa Concordia tragédiája nem csupán egy luxushajó szerencsétlensége volt, hanem egy olyan történet, amelyben emberi hibák, hősiesség, félelem és veszteség fonódott össze. Az Arcanum Újságok között 1534 találat van a nevére.
„A Costa Concordia a Fincantieri cég genovai Sestri Ponente hajógyárában épült 450 millió eurós költséggel. A hajó megépítésére 2004. január 19-én adta a megbízást a leendő tulajdonos Costa Cruises, 2005. szeptember 2-án bocsátották vízre és 2006. június 30-án állították üzembe. A 290 méter hosszú, 114 500 tonnás luxus-üdülőhajó 40 km/h sebességre volt képes hat, Wärtsilä gyártmányú dízelmotorja segítségével. Elkészültekor ez volt a legnagyobb olasz üdülőhajó. 3700 utasának kényelmét és biztonságát 1100 főnyi személyzet volt hivatott szolgálni. A hajó 17 szintjén 1500 kabin volt. A Costa Concordián négy úszómedence, öt étterem, 13 bár, mháromszintes színház és kétszintes konditerem biztosította a nyaralókszórakozását”
A Concordia a maga 290 méteres hosszával és több ezer utasával a biztonság és a kényelem úszó szimbóluma volt. A fedélzeten pezsgő élet zajlott, miközben a hajón toszkán partok mentén haladt. Senki sem sejtette, hogy néhány óra múlva a nyugalom helyét pánik és káosz veszi át. Amikor a hajó zátonyra futott Giglio szigete mellett,
döbbenet először néma volt. Aztán jöttek a fények, a riasztások, a megdőlő fedélzet, és a felismerés: valami nagyon nincs rendben. A tragédia emberi oldalát azonban nem a számok, nem a statisztikák adják vissza igazán,
hanem azok a személyes történetek, amelyek a hajóval együtt süllyedtek el. Köztük volt Fehér Sándor, a magyar hegedűművész, aki a Concordia zenekarának tagjaként dolgozott. Sándor nem volt világsztár, nem járt vörös szőnyegen, de a zenéje mégis sokak szívébe beköltözött. A hajó éttermeiben és szalonjaiban játszott, ahol a dallamai gyakran háttérzenének tűntek, mégis volt bennük valami különös melegség, ami megállította az
embert egy pillanatra.
„Hajtsunk fejet Fehér Sándor előtt, aki nem volt elég fehér ahhoz, hogy fotója az újságok címoldalára kerüljön, legalábbis nálunk, mert az olasz újságok hősként emlegették. Fehér Sándor, a cigány hegedűművész, aki pénzkeresési okokból a Costa Concordia luxushajón húzta az úri közönség fülébe, pedig szíve szerint (és képzettsége szerint) inkább Bachot és Mozartot játszott volna, és aki gyerekeket akart hegedülni tanítani a saját módszerével, amit kidolgozott, mert született pedagógus volt, de ahhoz, hogy megvalósíthassa ezt az álmot, előbb vendéglátóznia kellett, még ha luxushajón is, de hiszen alighanem Snétberger is vendéglátózna valahol, ha nem hozza úgy a jó sorsa, hogy külföldre menjen, s hogy aztán onnan visszalátogatva tanítsa zenére a tehetséges szegény gyerekeket, áldja meg érte az Isten.
Hajtsunk fejet Fehér Sándor előtt, és sújtsuk megvetésünkkel a gyáva kapitányt, aki patkány módjára, sietve hagyta el a hajót, és hagyta sorsukra a hajón utazókat, hazugsággal áltatva őket, elodázva a segítségkérést, pár méternyire a parttól, ahol mindenki megmenekülhetett volna, mígnem a hajó végül az oldalára dőlt.” – írta az Ezredvég 2012-ben, utalva Fehér Sándor cigány származására. Azon az éjszakán, amikor a hajó megdőlt, és az utasok menekülni kezdtek, Sándor nem a saját életét mentette először. A beszámolók szerint segített másoknak, próbálta csillapítani a pánikot, és ott maradt, ahol szükség volt rá. A zenészek gyakran mondják, hogy a hangszerük a részük, és talán ez volt az oka annak is, hogy Sándor utoljára a kabinjában volt látható, ahol a hegedűjét tartotta. Mintha a zene lett volna az utolsó kapaszkodó egy olyan helyzetben, ahol minden más széthullott.
„A katasztrófa egyetlen magyar áldozata, Fehér Sándor most lenne 40 esztendős. A férfi édesanyja, Teréz a mai napig nem heverte ki fia elvesztését. Róbert nevű öccse sincs ezzel másképp.
– Gyakran felriadok az éjszaka közepén mondta Fehér Sándorné Teréz. – Több mint
másfél év telt el azóta, mégsem tudom elfogadni, hogy elvesztettük Sanyit. A munkába egy hónapja tudtam visszatérni, de még mindig szedem a nyugtatókat – vallotta be az asszony.
Az elhunyt Sándornál 12 évvel fiatalabb fia, Róbert az, aki tartja benne a lelket. – Szerető bátyám volt ő, akit senki és semmi nem tud már pótolni. Bár a tragédiának 32 áldozata volt, amikor megkezdődött a per, csak ketten ültünk ott a bíróságon: én és egy olasz áldozat rokona. A kezdeti elkeseredettség és szomorúság nálam átcsapott dühbe és haragba. Engem ez hajt, hogy mindent megtegyek azért, hogy a felelősöket rács mögé juttassák – magyarázta Róbert, aki édesanyjával együtt azt vallja: mindegy, hogy öt- vagy ötvenmillió forint kártérítést kapnak Sándor haláláért. Akkor fognak valamelyest megnyugodni, ha a katasztrófáért felelős Francesco Schettino kapitányt lecsukják.
– A kamerák és a rádióforgalmazások felvételei, számos tanú elmondása alapján is a
kapitány a fő ludas. Schettino még egy részvétnyilvánítást sem intézett felénk – tette
hozzá Róbert.” – erről a Bors írt 2013-ban.
A Costa Concordia tragédiája sok kérdést hagyott maga után: hogyan történhetett meg, miért nem sikerült időben reagálni, és hogyan válhatott egy luxusútból élet-halál harc. De Fehér Sándor története egy másik kérdést is felvet: mit jelent embernek maradni a legnagyobb bajban. Az ő neve talán nem szerepel a történelemkönyvek vastag betűs fejezeteiben, de azok számára, akik ismerték, vagy akik hallották játszani, örökre emlékeztet arra, hogy a hősiesség sokszor csendes, és nem kér tapsot. Tizennégy év távlatából a Costa Concordia roncsát már eltávolították, a sebek nagy része begyógyult, de a történet még mindig ott hullámzik a tenger mélyén. És vele együtt ott él Fehér Sándor emléke is, aki a zenéjével és emberségével egy olyan tragédia sötét éjszakájába vitt fényt, amelyet a világ soha nem felejt el.
„A Costa Concordia vasárnap hajnalban érkezett meg Genovába. Az észak-olasz kikötővárosban kíváncsiak tömege várta a hajóroncsot. Matteo Renzi olasz miniszterelnököt is Genovába várták a Costa Concordia érkezésére. A tengerre néző genovai utcák, panorámateraszok megteltek emberekkel. Sokan hálózsákkal érkeztek, az esős idő ellenére a szabadban akartak éjszakázni, hogy lássák a Costa Concordiát. Vasárnap hajnaltól egészen estig nyitva tartott az a genovai épület, amely a legjobb kilátást kínálja a tengerre. Egy kulturális egyesület székhelyéről van szó, amely fejenként öt eurót kér azért, hogy kinézhessenek az ablakon. A toszkán Giglio partjaitól szerdán elindult Costa Concordia Genovába való megérkezését a RAI olasz közszolgálati televízió vasárnap reggeltől egyenesben közvetítette. A genovai kikötőhöz tartozó Voltri vizeire érkezve a hajóroncsot hátramenetben bevontatták a kikötőbe, és itt lehorgonyozva rögzítették. A művelet 10-15 órán át tartott. Franco Gabrielli, az olasz polgári védelem vezetője korábban úgy fogalmazott, a Costa Concordia tragikus sorsa akkor ér véget, amikor végre megérkezik a genovai kikötőbe, ahol darabokra szedik.” – tudósított 2014-ben az Észak-Magyarország című napilap.
A 4229 utast szállító Costa Concordia luxus-óceánjáró 2012. január 13-án a nem megfelelően megválasztott útvonal miatt zátonyra futott és felborult a toszkán partok közelében Giglio szigeténél. A katasztrófában 32 ember meghalt, 64-en súlyosan megsérültek. A hajó kapitánya, Francesco Schettino az utasok kimenekítése előtt elhagyta a fedélzetet. A kapitányt végül tizenhat évre ítélték.
„Az elhunyt zenész és hangszerének kapcsolata mélyen megérintette Jeffrey Nytch magyar származású amerikai zeneszerzőt, dalt komponált belőle.
– Sokáig gondolkodtam, mit lehetne elmesélni a történetből. Végül arra a képre összpontosítottam, ahogy a hegedű a hajó aljából szólítja mesterét – magyarázta a Boulder Weekly nevű portálnak Nytch. A hegedűre írt dallamokat a hétvégén keltette életre Coloradóban Edward Dusinberre hegedűművész. Fehér Sándor édesanyja, Tereza most a Borstól tudta meg, hogy fia történetéből zenemű készült.
– Most nagyon megdobogtatták a szívem, nem találok szavakat – mondta sírástól elcsukló hangon a Borsnak.
– Én is mindent megteszek, hogy ápoljam a fiam emlékét. Sanyi halála után sokan írtak levelet, de volt olyan zenész, aki a tragédiáról dalt írt, amit máig őrzök – mondta az édesanyja, aki fia halála után feltörekvő hegedűsöket segít.
– Sosem fogom tudni elengedni őt, legfeljebb csak hozzászokom a teherhez, amit rám mért a sors – tette hozzá. A Borsnak sikerült utolérnie a zeneszerzőt, aki mindenképp szeretné, ha Sándor édesanyja hallaná az elkészült művet, ezért elküldi majd neki. – Őszintén remélem, hogy egyszer Magyarországon is be tudjuk mutatni – tette hozzá Jeffrey Nytch.”
Csizmazia Zoltán
