Kevés olyan színész van Magyarországon, akinek neve önmagában is korszakot jelöl. Cserhalmi György ilyen. A hetvenes évektől kezdve meghatározó alakja a magyar filmnek és színháznak, és bár sosem kereste a reflektorfényt, mégis generációk nőttek fel a játékán, a hangján, a jelenlétén.
Ő az a művész, aki nemcsak szerepeket játszott el, hanem sorsokat, történelmi pillanatokat, emberi drámákat tett átélhetővé. Ezen a napon ünnepli a 78. születésnapját. Cserhalmi 1948-ban született Budapesten, és már fiatalon magába szívta a színház világát. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett, ahol hamar kitűnt különlegesenergiájával és ösztönös tehetségével. Tanárai szerint már akkor is „veszélyesen jó” volt: nem lehetett nem figyelni rá. A főiskola után több színházban is megfordult, de igazán a film tette országosan ismertté.
„Ismerem őt a kiforratlan, küzdelmes, feszültségekkel teljes ifjúkor lázas éveiből, amikor CSERHALMI GYÖRGY szenvedélyesen kereste saját helyét a világban. Művészcsaládba született, apja, anyja színházi ember, természetes volt, hogy vonzotta a színház, de benne mindig annyi önkínzó belső feszültség munkált, hogy a legnagyobb akadályt önmaga legyőzése jelentette, számára mindig is a lelki kondíció megteremtése volt a legnagyobb próbatétel. Mindez hihetetlenül hangzik, hiszen jó megjelenésű, merész kiállású, határozott szellemi arcélű jelenség ő, valahogy ezzel a külsővel nem vág egybe a vívódások, a belső megrendülések, válságok világa, annál kevésbé, mert a színpadon szinte mindig csak céltudatos, cselekvő, tevékeny hősöket alkotott, nem is volt módja arra, hogy személyiségének ezeket a rejtettebb, zártabb rétegeit felszínre hozza.” – írta róla a Film Színház Muzsika Évkönyv 1977-ben.
A hetvenes–nyolcvanas évek magyar filmjeit nem lehet elképzelni Cserhalmi nélkül. Játszott Szabó István, Jancsó Miklós, Sára Sándor, András Ferenc és sok más nagy rendező filmjeiben. Olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint:
- Mephisto – Szabó István Oscar-díjas filmje
- Redl ezredes
- A tanítványok
- Hosszú vágta
- Szirmok, virágok, koszorúk
- A magyar ugaron
- A Napfény íze
„Gázsi-problémák is felvetődnek: három élvonalbeli nyugati színész gázsijának alsó határa ötezer dollár. Magyarországon ezt akárhogy is vesszük, többszázezer forint. Élvonalbeli magyar színész, ha külföldi díja van, akkor se kap többet harmincezer forintnál. És most, hogy egymás után születnek a nyugatikoprodukciók, a színész és a rendező gázsija között olyan hihetetlen a különbség, hogy ez egyszerűen erkölcsileg megsemmisítő a színész számára, és ez már nemcsak pénzkérdés. Ugyanakkor pedig annyira beszűkült az anyagi lehetőség a Filmgyáron belül, hogy a rendezők keresik a koprodukciós kapcsolatokat. Gyakorlatilag ez egy ördögi körnek tekinthető.” – mesélte a Kritika című folyóiratnak 1983- ban arra a kérdésre, hogy milyen előnyöket, vagy hátrányokat jelent neki a filmgyári státusz.
Cserhalmi különleges adottsága, hogy egyszerre tudott hősies és esendő, kemény és érzékeny lenni. A kamera szerette a tekintetét: azt a fajta mélységet, amit nem lehet tanulni, csak hozni kell magunkkal. Bár filmjei tették országosan ismertté, Cserhalmi mindig a színházban érezte magát a legszabadabbnak. Játszott a Nemzetiben, a Katonában, a Vígszínházban, majd hosszú évekre a Kaposvári Csiky Gergely Színház meghatározó művésze lett. Legendás szerepei között ott van Hamlet, Bánk bán, Othello, de kortárs darabokban is elementáris erővel volt jelen.
Egyik híres történet róla, hogy egy próbán annyira belefeledkezett a jelenetbe, hogy a rendezőnek kellett megállítania: „Gyuri, ez már túl valóságos.” Ő pedig csak mosolygott: „Akkor jó.”
Cserhalmi mindig óvta a magánéletét, de annyi biztos, hogy családja számára ugyanolyan fontos volt, mint a művészet. Lánya, Cserhalmi Sára filmrendező lett, és több interjúban is elmondta, hogy édesapja nemcsak művészként, hanem emberként is példakép számára. A színész sosem játszotta meg magát: a barátai szerint ugyanazzal a szenvedéllyel beszélt egy jó borról vagy egy erdei sétáról, mint Shakespeare-ről. Az elmúlt években egészségi állapota miatt kevesebbet szerepelt, de mindig visszatért, amikor csak tudott. A színpad és a kamera iránti szeretete erősebb volt minden akadálynál. Egy interjúban azt mondta: „A színészet nem munka. A színészet az életem.”
Cserhalmi György a magyar kultúra egyik legtöbbre tartott művésze. Többek között:
- Kossuth-díj
- Jászai Mari-díj
- Érdemes és Kiváló Művész
- Magyar Örökség díj
A nemzet színésze: ezek az elismerések mind azt jelzik, hogy munkássága nemcsak szakmailag kiemelkedő, hanem kulturális örökségünk része. Miért szeretjük ennyire? Talán azért, mert Cserhalmi nem „csak” színész. Ő egy jelenség. Egy ember, aki nem félt megmutatni a sebezhetőséget, a dühöt, a humort, a fájdalmat – mindazt, ami bennünk is ott van. A szerepeiben mindig volt valami nyers igazság, valami ösztönös erő, amitől a néző úgy érezte: ez most tényleg megtörténik. A „színész, aki nem akart sztár lenni” Bár a hetvenes–nyolcvanas években ő volt az egyik legfoglalkoztatottabb magyar filmszínész, Cserhalmi sosem szerette a sztárkultuszt. Többször elmondta, hogy a hírnév számára inkább teher, mint öröm. A forgatások után gyakran egyszerűen eltűnt a természetben, hogy „visszataláljon önmagához”.
A kaszkadőrök rémálma – mert mindent maga akart csinálni. Kevés színész vállalt annyi fizikai kihívást, mint ő. A rendezők gyakran aggódtak érte, mert Cserhalmi ragaszkodott ahhoz, hogy a veszélyes jeleneteket is saját maga játssza el. A Hosszú vágta forgatásán például valóban ő ült a vágtató ló hátán, és a stáb szerint „úgy simult bele a jelenetbe, mintha erre született volna”. Jancsó Miklós egyik kedvenc „fegyvere” Jancsó Miklós legendásan szerette a hosszú snitteket, amelyekhez elképesztő koncentráció kellett. Cserhalmi ebben volt verhetetlen. A rendező egyszer azt mondta róla: „Gyuri olyan, mint egy táncos. Tudja, mikor kell lépni, mikor kell megállni, és mikor kell robbanni.”
A Kaposvári Színház aranykorszakának egyik motorja. A 80-as évek kaposvári társulata máig legendás, és Cserhalmi ebben kulcsszereplő volt. A kollégái szerint a próbákon olyan energiát vitt be a terembe, hogy „még a falak is rezonáltak”. A fiatal színészek számára mentor volt, de sosem tanárként viselkedett - inkább partnerként, aki mellett muszáj volt felnőni a feladathoz. A természet szerelmese Kevesen tudják, de Cserhalmi szenvedélyes természetjáró. Volt idő, amikor hetekre eltűnt az erdőbe, csak egy hátizsákkal. Azt mondta, a természetben érzi magát igazán szabadnak, és ott tudja „lekapcsolni” a színpadi energiákat. Egy interjúban bevallotta, hogy a legjobb szerepötletei is túrázás közben születtek.
A hangja külön műfaj. Cserhalmi hangja önmagában is ikonikus. Számos dokumentumfilm, narráció és hangjáték készült vele, mert a rendezők szerint „olyan, mintha egyszerre lenne benne a magyar történelem és egy kocsmai anekdota”. A rádiójátékok világában is kultikus figura. A lánya, Sára filmrendező – és nem kímélte az apját Cserhalmi Sára több filmjében is szerepeltette édesapját, de nem azért, mert „könnyű vele dolgozni”. Sőt: Sára egyszer viccesen megjegyezte, hogy apja a forgatáson is ugyanúgy makacs, mint otthon. Cserhalmi pedig nevetve válaszolta: „Legalább tudja, kitől örökölte.”
A visszavonulás sosem volt végleges Többször is úgy tűnt, hogy egészségi állapota miatt visszavonul, de mindig visszatért. A kollégái szerint „Cserhalmi nem tud nem játszani”. Amikor hosszabb kihagyás után újra színpadra állt, a nézők állva tapsolták - még mielőtt megszólalt volna. A Kossuth-díj átvételekor is szerény maradt Amikor megkapta a Kossuth-díjat, egyetlen mondattal intézte el a nagy felhajtást: „Ez a szakma nem a díjakról szól, hanem arról, hogy minden este el merj állni a közönség elé.” Ez a mondat tökéletesen összefoglalja, milyen ember és művész.
Az utóbbi években alaposan megviselte a sors a színészt, akit a betegségek mellett egy még súlyosabb csapás ért - elvesztette imádott feleségét, egyetlen gyermeke édesanyját. „Három éve, márciusban ment el Erzsébet, akinek a hiányát soha nem fogom feldolgozni - sóhajt fel a színész. A lelkemben olyan űrt hagyott maga után, olyan gödröt „ásott” bennem, amit életemben nem tudok és nem is akarok betemetni.”
A gyász tehát még évek múltán is mély, de ahogy mondja, szerencsére lánya és a két unokája, az ötéves Lenke és a 14 hónapos Gáspár visszaadta az életkedvét. „Szerintem kiváló vagyok nagypapaszerepben is mondja. Kapok is eleget Sárától, hogy én mindent megengedek a srácoknak. Igen, kényeztetem őket, hiszen mi más dolga lehet egy nagypapának? Egyébként a lányom a legnagyobb kritikusom, mert ő bizony nem fukarkodik a megjegyzésekkel, ha valami nem tetszik neki. Én más vagyok, soha nem szólok bele a filmrendezői munkájába. Negyedévesek a tanítványaim a kaposvári egyetemen. Készülünk a közeli vizsgára, aztán hazamegyek a kis falumba, Kékkútra, ahol szinte mindenkit ismerek. Jó ott lenni, vigyáznak rám a szomszédok és már ők is nagyon várják, hogy Gyuri szomszéd újra a színpadra álljon.” mesélte 2019-ben a Kisalföldnek. Cserhalmi György ezen a napon 78 éves. Isten éltesse őt!
Csizmazia Zoltán
