Április elseje a „hivatalos” napja lett egymás átverésének, a legkülönbözőbb tréfáknak, amelyeket családunk tagjainak, kollégáknak vagy a barátainknak szánunk. Egyesek komoly energiát fektetnek az átverés megszervezésébe, manapság pontosan dokumentálják is, hogy később az internet népe együtt szórakozhasson néhány látványos megviccelésen. Évente egyszer biztosan szabad utat kap a káröröm.
„Április bolondja, május szamara!” – mondtuk iskolásként egymásnak, amikor pontosan betalált egy-egy átverés, amit az osztálytársaknak szántunk április elsején. Ezen a napon bármi megtörténhetett, nem lehetett tudni, hogy ki és mivel áll elő hirtelen, mi pedig nem vagyunk résen, és besétálunk a „bolondok napjára” szánt átverésbe. Április elseje mindig is az unalmas iskolai napok kiemelkedő csúcspontja volt, ha persze nem esett éppen hétvégére. Ebben az esetben sajnos meg kellett várni a következő évet, és beérni addig is a család tagjaival vagy a szomszéd gyerekekkel, mert a bolondozás kizárólag április első napjára szólt.
Kíváncsiak voltunk, hogy mit találunk erről a furcsa szokásról az Arcanum Újságok lapjain, az alábbiakban pedig ezekből osztunk meg néhány érdekes találatot.
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
Honnan ered az április elsejei tréfálkozás?
Felütöttünk egy, az Arcanum Újságok gyűjteményében található lexikont, és megnéztük, honnan ered, és miben gyökerezik a ma is ismert április elsejei tréfálkozás. Az 1913-ban kiadott Tolnai Világlexikonának 2. kötetében találjuk az „Április bolondja” meghatározást.
„Április bolondja. Akit április elsején valami tréfás megbízással fölültetnek és ily módon nevetségessé tesznek, pl. hogy hozzon a patikából kakastejet, azt azután Április bolondjának nevezik, azzal „áprilist járattak“, az „megjárta az áprilist“. Németül : Aprilswarr, Aprilschicken, angolul : Aprilfool stb. A szokás el van terjedve egész Európában. Eredete talán az időjárásra megy vissza, mely ezt a hónapot híressé teszi és az időjáráshoz kötött terveket sokszor meghiúsítja.
Más magyarázat szerint egyházi eredetű. Ugyanis a húsvéti passzió-játékokban magának Krisztusnak jutott hasonló szerep, t. i. hogy hiábavaló utakat kellett tennie, s mivel a húsvét áprilisra szokott esni, ebből keletkezett volna a népszokás.
Némelyek ismét másképp, t. i. a IX. Károly francia király alatt 1564-ben történt újévcseréből származtatják, mikor az addig április 1-én volt újév napját január 1-re állapították meg, s így az újévi ajándékok körül zavarok támadtak. Végre van olyan magyarázat is, mely e szokás gyökerét régibb időre, a keltáknál dívott bohókás tavaszi ünnepekre vezeti vissza.” (Tolnai Világlexikona 2. 1913.)
Egy 1973-as cikkben a Magyar Szó felsorol jónéhány április elsejei esetet, amelyek a történelem során megestek. Nagyon úgy tűnik, hogy a szerkesztők szinte mindig igyekeztek megemlékezni erről a napról, bár azt nehéz bebizonyítani, hogy ezek az események valóban megtörténtek-e, vagy csak ügyes újságírók találták ki, ha éppen nem volt friss történet április elsejére. A városi legendák bármikor jó szolgálatot tehetnek.
Még 1901. április másodikáról származik az a szintén megmosolyogtató eset, amikor egy hivatalnok ültette fel a francia akadémiát, méghozzá komoly sikerrel.
„De azért a legérdekesebb áprilisi tréfák egyikét mégis franczia ember, t. i. Masson Pál, a franczia nemzeti könyvtárnak tréfákban is zseniális tisztviselője követte el néhány év előtt, mikor a franczia akadémiát azzal ültette föl, hogy komolyan vették egyik vasúti indítványát. Ez az indítvány úgy szólt, hogy a vasúti összeütközések elkerülése czéljából a mozdonyokra és a vonatok utolsó kocsijára vassíneket kell alkalmazni, hogy ilyen módon az összeütköző kocsik egymásra felmászhassanak és a kocsik tetején alkalmazott síneken végig futhassanak. Egész francziaország nevetett a tudós akadémián, amely a lehető legkomolyabban letárgyalta Masson úr áprilisi indítványát.” (Felsőmagyarország, 1901. 04. 02.)
Bármilyen őrült tartalom engedélyt kap az újságokban április elsején
Az ember fantáziája végtelen, és ez határozottan szabad utat kaphat a bolondok napján. Bármit hajlandók vagyunk elhitetni másokkal, csak sikerüljön végre érvényesen átverni valakit. Ennek az újságok is boldogan adnak teret, például a Frankfurter Zeitung, amely a technikai rovatát szórta meg csupa „kiváló” találmány ismertetésével, még 1932-ben.
Fejér Megyei Hírlap, 1999. 04. 01.
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
Vigyázat, dőlni kezdett a Kőröshegyi völgyhíd!
A Somogyi Hírlap egy valóban vaskos tréfával állt elő 2007-ben, ami hatalmas pánikot váltott ki Kőröshegy lakosságából. A lap azt írta az április elsejei számban, hogy megrogyott a Kőröshegyi völgyhíd, és biztonsági okokból kénytelenek lesznek az építtetők felrobbantani. Emiatt a völgyhíd melletti falu lakóit kitelepítik egy időre. Kellett hozzá pár óra, míg mindenkit meg tudtak nyugtatni, hogy mindez csak áprilisi tréfaként jelent meg a helyi újságban.
„Megdőlt a völgyhíd egyik pillére, vasárnap délután próbálják meg visszabillenteni a helyére, ha nem sikerül, fel kell robbantani - írta címlapján tegnap a Vasárnapi Somogyi Hírlap, majd úgy folytatta az április elsejei tréfának szánt álhírt: ha az ezerháromszáz tonnás monstrum a robbantás miatt eldőlne, annak Kőröshegyre nézve olyan hatása lenne, mintha kilences erősségű földrengés érné a települést.
– Vitték az emberek a vasárnapi Somogyit, aztán indultak Kőröshegy felé - számol be délelőtti tapasztalatairól a faluhoz közeli benzinkút munkatársa. A helyi szemtanúk szerint vasárnap délig valóságos zarándokhellyé vált a völgyhíd környéke, annyian kívánták a saját szemükkel is látni a „megdőlt” pillért. - Volt felfordulás rendesen - erősíti meg Pavlek Ferenc, aki szintén tagja a helyi képviselőtestületnek, korábban volt a község polgármestere is.
- Katasztrófavédelmisek, rendőrök jártak kint, meg számos falubeli; magam nem mentem el, mert eleve gyanakodtam, hogy áprilisi tréfáról van szó, aztán meg már jött a polgármester telefonja, hogy igyekezzünk megnyugtatni a hozzánk forduló falubelieket. Tény, hogy egy kissé erősre sikerült ez a vicc, én sok helyivel nem beszéltem erről, de a feleségemmel megtárgyaltuk. Ő is egyetért azzal, hogy az önkormányzatnak az a kötelessége, hogy megvédje a lakosságot, és ha rémhírekkel ijesztgetik, akkor fellépjen ez ellen. Az tehát a legkevesebb, ha hétfőn kemény hangú levélben kéri ki ezt a cikket magának a falu vezetése.” (Somogyi Hírlap, 2007. 04. 02.)
Amikor a tréfából tragédia lett
A viccesnek ígérkező áprilisi tréfák sokszor torkollnak haragba vagy agresszióba. A félreértések láncolatának nyomán többször okoz szerencsétlen végkifejletet egy-egy izmosabb tréfa. Egy igazán súlyos eset – ha lehet hinni a korabeli tudósításnak – Szeghalmon történt. A kegyetlen vicc nyomán ketten is meghaltak. A Békés egyik 1891-es, áprilisi számában részletesen leírják a történteket.
Az áprilisi tréfa az utóbbi években kiment volna a divatból?
A Délvilág 2005-ben szintén elővette az április elsejei témát, és a cikkből az derül ki, hogy egyre inkább hidegen hagyja az embereket egymás megtréfálása ezen a napon. Valóban ez történne? Mi azért azt javasoljuk, hogy ne alkossunk elhamarkodott véleményt.
„Rajzszög a székre, zsírral bekent tábla vagy festékbe áztatott szivacs - az iskolákban régebben így próbálták megtréfálni egymást és a tanárt április elsején a diákok. A gyors technikai fejlődésnek köszönhetően napjainkban már a viccek is megváltoztak. - Tavaly a haverommal összecseréltük több osztálytársunk mobiljának az előlapját. Jót röhögtünk, mikor valamelyik telefon megszólalt, a gazdája nem vette fel, mert nem ismerte meg - mondta Bertha Péter. A hetedikes fiú ma is valami poént fog kieszelni, de nem árulta el, mert ha kitudódik, mit sem ér.
Pásztor Zoltán, a Kossuth Zsuzsanna Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium elektronika szakos tanára szerint napjainkra elvesztette jelentőségét az áprilisi viccelődés. - Jóval fásultabbak az emberek, s nem figyelnek oda egymásra. Ráadásul humorérzékük sem a régi, így az ártatlan poént többnyire sértésnek veszik - vélte a tanár.” (Délvilág, 2005. 05. 01.)
Egy szerelmes férfi hozta össze „a világ legnagyobb áprilisi tréfáját”
Az Est hármaskönyve című, 1931-ben megjelent kiadványban találunk egy rövid történetet arról, hogy 1809. április elsején sikerült összehozni a világ legnagyobb áprilisi tréfáját. Igazán fontos embereknek elküldött, többszáz levélről van szó. Az akció eredményét a következőképpen meséli el az újságíró:
„1809. április 1-én már kora reggel megélénkült a londoni Bern Street. Ez annál feltűnőbb volt, mert ez az ucca meglehetősen néptelen szokott lenni. Az élénkség szinte percről-percre fokozódott. Újabb és újabb társzekerek fordultak be az uccába. Az egyik porcelánokkal és üvegekkel volt megrakva, a másikon boroshordók tornyosodtak, a harmadikon szeszt szállítottak, a negyediken vashengerek dübörögtek, az ötödiken élelmiszerek halmozódtak. A legváltozatosabb formájú targoncákon és taligákon a legkülönbözőbb holmikat húzták vagy taszították Lady Tottenham kis palotája elé.
Mert az egész utca rendkívüli forgalma e kis palota felé hömpölygött. Mindenki oda igyekezett. Urak és hölgyek is, részint gyalog, részint kocsin és lóháton, köztük magasállású személyiségek, így, többek között, a Bank of England kormányzója, a keletindiai társaság elnöke, Canterbury érseke, a Lord Chief Justice, Anglia legfőbb bírája, sőt maga a yorki herceg őfensége is vígan pattogtatta ostorát híres pej paripáján. Ezrekre lehetett tenni az idecsődített embereket, akik mind akartak valamit Lady Tottenhamtól.
Csakhamar kitűnt, hogy áprilisi tréfáról van szó. A lóvátett hölgyek és urak bosszankodtak, kiki a vérmérséklete szerint. Voltak, akik torkuk szakadtából ordítoztak. A szekerek egymásnak mentek s az ucca csakhamar a fajta kisebb harctérre emlékeztetett. A hordók szertegurultak, többet csapraütöttek, egyik-másik szeszeshordó kigyulladt. Verekedés is támadt. Fegyverek kerültek elő, az emberek lövöldöztek s tőrökkel sebesítették meg egymást.
Késő éjszaka volt, amikor a rendőrség és a katonaság úgy-ahogy rendet tudott teremteni. A világ e legnagyobb áprilisi tréfájának szerzője Theodor Hook másodrangú regényíró volt. Reménytelenül szerette Lady Tottenham-ot s minthogy nem talált meghallgatásra, így bosszulta meg magát: többszáz levelet küldött szét, ezreket csődített a Lady palotájába, közöttük a legelőkelőbb embereket is.
Maga III. György király oly zseniálisnak ítélte Hook ötletét, hogy így kiáltott fel: — Ezt az embert nem megbünteni, de megjutalmazni kell. Ki is nevezte Mauritius sziget főszámvevőjévé.” (Az Est hármaskönyve, 1931.)
Látva, olvasva a sok áprilisi tréfát, amellyel az emberek szórakoztatják magukat és egymást ezen a napon, csak támogatni lehet, hogy ez a különleges szokás minél tovább fennmaradjon. Úgyhogy aki ma még nem tréfált meg senkit, igyekezzen gyorsan pótolni! A fentiekből akár ötletet is lehet meríteni.
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
