Világszerte június 3-án tartják a kerékpározás világnapját, melyet az ENSZ tett hivatalos nappá 2018-ban. Méghozzá azzal a céllal, hogy népszerűsítse a biciklizést, amely egyszerű és megfizethető, ráadásul környezetbarát és még az egészségre is pozitívan hat.
Mára a kerékpározás világnapja a fenntartható közlekedés szimbóluma lett. A nap legfőbb üzenete, hogy ezen a napon pattanjunk biciklire, akár munkába indulunk, vagy akár csak egy átmozgató tekerést szeretnénk!
Honnan indult a kerékpározás népszerűsítése? Mikor volt itthon az első kerékpáros felvonulás és milyen célt szolgált? Magyarországon melyek voltak a legfontosabb kerékpáros felvonulások? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor elmerültünk az Arcanum újságok adatbázisában. Lássuk, mi mindent találtunk a régi újságok lapjain!
Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 22. kötet (Budapest, 1897)
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
"A vasparipát tolhatja vagy lökheti, azonban az együttfutás tilos” - 1883.
A Budapesti Hírlap egyik 1883-as számában találjuk meg az első rövidhírt arról, hogy kitűzték az első vasparipa verseny időpontját, amelyre bárki jelentkezhet. Nevezni persze kellett, aminek szintén meghatározták a határidejét.
„A budapesti kerékpár egyesület folyó hó 22-én tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy az általa rendezendő első hazai kerékpárverseny augusztus hó 18-án fog megtartatni, melyre a nevezések aug. hó 15-ig bezárólag eszközölhetők.” (Budapesti Hírlap, 1883. 07. 24.)
Részletes leírást találunk a tervezett programról, és a pontos feltételeket is leírják, mit és hogyan kell majd intézni a versenyen, illetve a felvonuláson, hiszen az esemény egyik fénypontja a versenyzők és gépeik sétája volt. A biciklis felvonulások őstörténete tehát ezzel az eseménnyel kezdődik. Néhol persze vicces a szigorú kiírás, de akkoriban nem ugyanazt jelentette a kerékpározás, mint manapság.
Budapesti Hírlap, 1883. 09. 07.
Általános feltételek
1, A versenyzők tartoznak vasparipájukat, valamint két és három kerekű gépeiket a versenyhelyiségben legkésőbb folyó év szept. hó 16-án d. e. 10 óráig elhelyezni.
2, A felvonulás. A felvonulásnál csak közönséges vagy egyesületi öltönyben lehet részt venni.
3, Az indulás. A műverseny kivételével, amelynél segédkezés nélkül kell felülni, minden egyéb versenyzésnél segédkezéssel is történhetik, mégpedig 15 lépéssel az induló pont előtt, a segédkezőnek megengedtetik, hogy az indulási jel (kürtjei) után az indulási pontig, a vasparipát, kerékpárt vagy a kereket tolhatja vagy lökheti, vagy pedig az induló pontig szaladva követheti is, ezentúl azonban az együttfutás tilos. Ha az indulás szabályosan történt, egyéb jel nem adatik, mert az esetleges jeladás az indulás hibásan történtét tudatja és új indulásra figyelmeztet. Az utolsó eset kürthanggal jeleztetik.
4, Az indulás sorshúzás által határoztatik meg.
5, Az egyes versenyben részt venni akarók az indulás jelzése előtt 5 perccel kerékpárjaikkal a pályán megjelenni kötelesek.
6, Dijak kiosztása azonnal a futam bevégezte után a versenybírák előtt történik.
7, Óvások, az egyes futamok bevégezte után azonnal emelendők és a versenybizottság határozata végérvényes.
8, Nevezési határidő szept. 13. délben.
9, A nevezésnek az illető verseny megjelölésén kívül tartalmaznia kell még a versenyző vezeték- és keresztnevét, polgári állását, lakhelyét és versenyszíneit. A nevezések a titkárhoz küldendők.” (Budapesti Hírlap, 1885. 09. 07.)
Az első versenyről aztán pontosan be is számoltak, mint megtudjuk a hírből, Vermes Lajosnak igen sikeres napja volt a versenyen.
Budapesti Hírlap, 1883. 09. 17.
"A tagok egyike azonban éppen a tribün előtt fölbukott iramgépével” - 1886.
Három évvel később már hagyományként emlegetik a vasparipák versenyét és a felvonulást is. Ezekben az években kezdődött a kerékpározás története Magyarországon, és bár eleinte csak sportként tekintettek erre a különös hóbortra, a „vasparipa” végül a mindennapok része és a hétköznapi ember hasznos eszköze lett. A Vadász és Verseny-Lap egyik 1886. júliusi cikkében arról olvashatunk, hogy a felvonulásnak még kedvezett az időjárás, de később a szél elfújta a mezőnyt, és le kellett fújni a versenyt. Pár nappal elhalasztották a viadalt, és akkor már nem adódtak gondok az időjárással.
„A „Budapesti Kerékpár-Egylet" jun. hó 20-ikán készült harmadik nemzetközi kerékpárversenyét a „lónemesítés emelésére alakult társaság" czélszerű versenypályáján megtartani, melyet a mindenféle nemes sportot támogató társasági elnök, gr. Esterházy Miklós, készséggel bocsátott az egyesület rendelkezésére — díjtalanul. Az említett nap délutánján szépszámú közönség jelent meg a sportünnepélyre, daczára, hogy az időjárás esőt ígért.
A versenysorozat első számának, az „Ünnepélyes felvonulás"-nak, még kegyelmezett a készülődő vihar: az megtörtént, baj nélkül történt meg, csupán egyik résztvevő bukott el lánczos-kerékpárjával.
A második számra, „Megnyitó-verseny" négy nevezés volt, mindannyian indultak; mikorra azonban az első kör (csonka kör) felét megtették, oly rendkívül nagy erővel tört ki a vihar, hogy a totalizátor melletti pavillon vászonfödelét leszakította és a versenypályára röpítette. Néhány perccel később érkeztek a versenyzők a tribün elé; ekkor már oly hatalmas lett a szél ereje, hogy közülök hármat feldöntött s egyáltalában lehetetlenné tette a verseny folytatását.
A közönség biztos menhelyre talált a tribünön, a zenekar is oda menekült; a versenybizottság a versenyeket csütörtökre, m. hó 24-ikére, halasztotta el. E napon kedvező időjárás mosolygott a szép sportünnepélyre; a nézőközönség a tribünökön nagyszámú volt; a korláthelyen sokan gyűltek össze, hátul, a húsz krajczáros nézőhelyen pedig oly rendkívül nagy tömegű néző kísérte fokozódó érdeklődéssel a versenyek pompás lefolyását, hogy számuk az ezret is meghaladta.” (Vadász és Verseny-Lap, 1886. 07. 15.)
Mondhatnánk, hogy a megismételt verseny simán lezajlott, de ahogy olvassuk a beszámolót, volt azért pár bukás, ráadásul a tribün előtt. Nagyon izgulhattak a különös vasparipák, hogy ledobálták magukról az „iramgépezőket”.
„Az első számban: „Ünnepélyes fölvonulás" 33 iramgépező vett részt. Elől haladtak az egylet kapitányának, Rossi Nándornak, vezetése alatt a versenyrendező egyesület tagjai és a külföldi versenyzők, összesen 19-en; a tagok egyike azonban éppen a tribün előtt fölbukott iramgépével s azután kilépett a sorból. A második csapatot, számra nyolcan voltak, a Magyar Kerékpár-Egylet tagjai képezték; ezeknek vezetője, szintén a tribün előtt, lefordult lánczos-kerékpárjáról, de rögtön felülvén arra, tovább is részt vett a felvonulásban.
A harmadik csapat a „Hunnia-Kerékpár-Egylet" tagjaiból alakult; hatan voltak. A felvonulás szép sportlátványt nyújtott; láttunk különféle magasságú kerékpárokat, többféle rendszerű kerékhármasokat (tricycle) és lánczos-kerékpárokat (biztonsági kerékpár), sőt a hírneves műkerékpározó Vitits István úr bemutatta ez alkalommal a közönségnek amaz egyensúly-kerékpárját, mely alakilag a kerékhármashoz hasonlít.” (Vadász és Verseny-Lap, 1886. 07. 15.)
Uj Idők Lexikona 15-16. (Budapest, 1939)
A versenyzés kezdetekor a szervezett felvonulások kötelező elemként épültek be a programba, de ahogy a kerékpár az utca emberének is elérhetővé vált a következő évtizedekben, a kerékpározás pedig mindenhol elterjedt, a biciklis felvonulások már figyelemfelkeltő céllal szerveződtek a világ nagyvárosaiban. A XX. század végére pedig, amikorra az autók is beteljesítették hódító útjukat, hatalmas igény támadt ismét a biciklikre.
A ’89-es rendszerváltás után még idő kellett egy „hivatalos” felvonuláshoz
A rendszerváltás utáni első spontán, vagy inkább „félillegális” tekerést budapesti kerékpáros futárok szervezték 1998. szeptember 25-én. Ez az esemény tekinthető a hazai bringás felvonulások úttörőjének.
Az első hivatalosan engedélyezett, előre bejelentett felvonulás pedig az úgynevezett Critical Mass rendezvény volt 2004. szeptember 22-én, amely hatalmas mérföldkő lett a hazai kerékpáros kultúra népszerűsítésében. A mozgalom 2013-ban fejeződött be, miután elérte a fő célját, vagyis az évente ismétlődő rendezvénnyel a mindennapi biciklizést sikerült elfogadottá tenni.
A Critical Mass megszűnése után a Magyar Kerékpárosklub életre hívta az I bike Budapest felvonulást, amely továbbra is a népszerűsítést tűzte ki célul. Az első rendezvényüket 2015. április 25-én tartották, de az I bike Budapest a mai napig az ország legnagyobb, évente megrendezett kerékpáros demonstrációja és örömtekerése.
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
Elegünk van az autókból, helyet kérünk a bicikliknek! - 1998.
A rendszerváltás utáni években, az 1990-es évek közepén és végén az alulról szerveződő kerékpáros mozgalmak nem korlátozódtak csak Budapestre, több vidéki nagyvárosban is zajlottak úttörő megmozdulások. Mielőtt a budapesti futárok 1998-ban elindították volna az első spontán tekerést, vidéken a helyi zöld szervezetek és környezetvédelmi alapítványok voltak a motorjai a bringás vonulásoknak. Ezeken a rendezvényeken a résztvevők lezárt utakon vagy rendőri biztosítás mellett vonultak fel, hogy tiltakozzanak a városok túlzott motorizációja ellen, és népszerűsítsék a kerékpárt mint tiszta közlekedési eszközt.
Vasárnapi Nógrád Megyei Hírlap, 2007. 11. 04.
Az első autómentes napot 1997-ben rendezték meg Franciaországban, La Rochelle-ben. Ezután több francia város és olaszországi települések is csatlakoztak a megmozduláshoz. Az ötlet hamar elterjedt és a nagyvárosok egymás után rendezték meg az autómentes napokat, amikor a várost átadták a biciklistáknak. A Magyar Nemzet egyik 2004. szeptemberi száma összeállítást közölt az aktuális hazai helyzetről, ekkor volt az első, hivatalosan bejelentett kerékpáros demonstráció Budapesten.
„Több mint 2000 európai városhoz csatlakozva holnaptól jövő hét szerdáig Budapesten és számos vidéki helyszínen ismét megrendezik az európai mobilitási hetet, s annak részeként szeptember 22-én az autómentes napot. Eddig negyven vidéki önkormányzat csatlakozott a felhíváshoz, s egységesen arra kérik a személygépkocsival közlekedőket, hogy autójuk használata helyett részesítsék előnyben a tömegközlekedési eszközöket, esetleg sétáljanak vagy üljenek kerékpárra.
Az autómentes nappal a sok helyen már elviselhetetlen autóforgalom okozta környezeti problémákra, a levegőszennyezésre, a zajártalomra, a zsúfoltságra és a balesetveszélyre akarják felhívni a figyelmet a kezdeményezők. Szerintük a városi közlekedés újragondolása és megreformálása egyre időszerűbb. A közterületek - ezen belül az utcák, a terek - méltányosabb használata, a gyalogosok, kerékpárosok és a tömegközlekedés igényeinek figyelembevétele egyre fontosabb feladat a helyhatóságok számára.” (Magyar Nemzet, 2004. 09. 15.)
A Critical Mass hatékonyan robbant be a köztudatba - 2004.
„Az „Újkor” számunkra legismertebb tömegpusztító fegyverének kipróbálásakor került a köztudatba a „kritikus tömeg" kifejezés. Kevesen tudták/tudjuk pontosan mit is jelent, csak annyit vertek a fejünkbe a középiskolai történelem- vagy fizikaórák alkalmával, hogy ha a kritikus tömeg megvan, akkor aztán nincs megállás... a folyamat onnantól visszafordíthatatlan és elsöprő. Mint gyerekkorunk autós kártyájában a háromtengelyes, citromsárga Tyrell F-1 gép: ez is mindent visz” – olvassuk a mozgalom nevének történetét a Bike Mag folyóiratban.
Bár az első hivatalos hazai Critical Mass 2004-ben Budapesten indult el, a mozgalom szinte azonnal, futótűzként terjedt el a vidéki nagyvárosokban is. A 2000-es évek közepére már szinte nem volt olyan megyeszékhely, ahol ne tartottak volna Critical Mass-t. Szeged és Pécs az elsők között csatlakozott, ahol a helyi egyetemi bázisok és civil szerveződések több ezer embert tudtak megmozgatni a tavaszi és őszi felvonulásokon. Később csatlakozott Győr, Székesfehérvár, Nyíregyháza és Kecskemét is. Ezeken a rendezvényeken nem csak együtt lehetett tekerni, hanem különböző programokat is szerveztek a felvonulóknak.
Míg a fővárosban a futárok underground kultúrájából és radikálisabb érdekérvényesítéséből indult ki a mozgalom, addig a vidéki városokban az öko-tudatosság, a zöld civil szervezetek és az Alföldön eleve létező erős biciklis hagyományok alapozták meg az 1998 körüli, valamint az azt követő felvonulásokat. A Magyar Hírlap, 2004. májusában írt arról, mi történik a kerékpáros szubkultúrában, mi a probléma a budapesti kerékpározással. Nincsenek megfelelő utak és nincs meg a megfelelő közlekedési kultúra sem.
„Évente átlagosan száz kerékpáros hal meg, s mintegy négyezer, többnyire vétlen biciklis sérül meg Budapesten. Mindezért felelős a közlekedési morál alacsony szintje, a gyér kerékpárút hálózat, de a balesetveszélyes utak, az autósok, a biciklisek és a gyalogosok is. Legalábbis így gondolják azok a civilek, akik szombatra kerékpáros felvonulást szerveznek Budapesten Ne legyen több haláleset! címmel.
Láng Péter főszervező azt mondta, céljuk, tudatosítani, hogy a kerékpár is a többivel egyenrangú jármű, s használói félelem nélkül szeretnének nyeregbe ülni. Nemcsak az autósokat, hanem azokat a biciklistákat is figyelmeztetik a demonstrálók, akik semmibe veszik a KRESZ szabályait, ittasan hajtanak, kivilágítatlan kerékpárjaikkal hoznak frászt este a sofőrökre, illetve járdán negyvennel vágtatnak a gyalogosok közé. A felvonulás azoknak a gyalogosoknak is szól, akik családjukkal a kijelölt kerékpárutakon korzóznak - mondja Láng Péter.
A polgármestereken pedig azt kérik számon a demonstráció szervezői, hogy európai összehasonlításban az utolsó helyeken kullogunk az egy főre eső kerékpárút-kilométerek számát illetően. (Magyar Hírlap, 2004. 05. 14.)
Az I bike Budapest viszi tovább a felvonulás hagyományát
Öt évvel később a Népszava még mindig arról írt, hogy a kerékpárosok nem érték el a céljukat, bár igaz, a baleset egyre kevesebb.
„Nem kapják meg az őket megillető jogokat, helyzetük méltatlan és katasztrofális, a főváros pedig tudomást sem vesz róluk - így érzik és ezért demonstrálnak a Critical Mass résztvevői ma este a belvárosban. A Városháza köré 10-20 ezer bringást várnak a szervezők, akik ezután útnak indulnak, így a város forgalma jó eséllyel megbénul majd. Az autósokkal egyébként már javul a viszony: a KSH adatai szerint a közutakon egyre kevesebb balesetet szenvednek a kerékpárosok.” (Népszava, 2009. 09. 22.)
A mozgalom aztán 2013-ban megszűnt, amelyet a szervezők azzal indokoltak, hogy demonstrációjuk okafogyottá vált, mert az évek alatt végzett munka meghozta gyümölcsét. A sok egyeztetés és érdekképviseleti munka nyomán sokat nőtt a kerékpárút hálózat a fővárosban, és több javaslatukat is megvalósították a budapesti döntéshozók. Ekkor indult el az I bike Budapest mozgalom, így most is, évente kétszer kerékpáros felvonulást szerveznek Budapesten, amely mit sem veszített az évek alatt a népszerűségéből.
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
