"Milyen a szovjet hifitorony? Sokol rádió egy hokedlin!" - jut eszünkbe a 80-as évekből ismert vicc, amivel az elzárt életünkből adódó nehézségeket próbáltuk enyhíteni. A Sokol rádió megkerülhetetlen kelléke volt a szocializmusnak, egy központilag támogatott eszköz a hírekhez és a zenehallgatáshoz. A címben szereplő, igazán kellemetlen szlogen sokaknak még ma is ismerősen cseng.
A Sokol (jelentése sólyom) a Szovjetunió egyik legnépszerűbb és legismertebb, hordozható tranzisztoros rádiója volt. A keleti blokk országaiban, így Magyarországon is kultikus tárggyá vált, sőt, még Kubában is azon hallgatták a szambát. A Sokol rádió ott volt minden balatoni strandon, gyáregységben, kiskertben és a horgásztó partján. A rádiók hátuljához vastag befőttesgumival rögzítették az elemeket – hogy a részletekről se feledkezzünk meg. A jellegzetes, barna bőrtokos, recsegő gép a 60-as, 70-es években a hordozható szabadságot jelentette. A mindennapok elmaradhatatlan kelléke, amelyen bár recsegve, de még a Szabad Európa Rádió vagy a Radio Louxemburg is bejött. És amelyre a nyaralók folyamatosan panaszkodtak, mert a strandokon képtelenség volt pihenni az „ordító” Sokolok miatt.
Rádió- és Televízió Újság, 1970. 03. 30.
A 168 óra egyik 2007-es tárcájában tökéletes leírást kapunk arról, hogyan működött a Sokol mindenhatósága, jelen esetben egy szomszéd életében.
"Béla bácsi már korán reggel bekapcsolta a rádiót, nem viccelek, ez tényleg egy bőrkötéses Sokol volt, és a Rákóczi-indulót már a kertben hallgatta, kapával a kézben, cigivel a szájban. Állt a Sokol a kútfedélen, hullámpala féltető alatt, és vidáman recsegett. - Vakpali, vakpali mindent lát! - énekelte Berlioz. Aztán a kis Sokol kint is maradt egész napra a kertben, és csak harsogott, harsogott benne a Mi időnk, a Határok nélkül, a Magyarországról jövök, az Arany emberek, nyilatkoztak a nemzet nagy citeravirtuózai, és aranyló ifjúságukra emlékeztek reszkető hangon dél-amerikai huszárkapitányok, ausztrál sumerológusok. Lelket nemesítő napok, hetek, hónapok. Szelíden céloztam rá: nem biztos, hogy én is kíváncsi vagyok." (168 óra, 2007. 04. 26.)
A Nemzeti Sportból pedig megtudjuk, hogy 1992-ben Kubában még bőven a Sokol rádió időszámítását élték, a buszmegállókban várakozók egy Sokol hangjára szambáztak.
„Nem tudom, milyen ország az, ahol tömegek várnak a buszmegállóban, hátha ... De, ha jön egy kocsi, kötelessége megállni, s megkérdezni: „Senor, hova tart?” Nem tudom, milyen az az ország, ahol nincsenek boltok, de van jegyrendszer. Ahol a peso semmit sem ér, de a külföldi bármit megkaphat a „dollárboltokban”, (csak macskaeledelből négyfélét számoltam). Nem tudom, milyen ország az, ahonnan gumiabroncsos tutajokon indulnak a túlpart felé, és egy Sokol rádió hangja mellett szambáznak a buszmegállóban várakozók.” (Nemzeti Sport, 1992. 07. 11.)
Lássuk tehát, milyen érdekességeket találunk még erről a kultikus tárgyról az Arcanum újságok lapjain!
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
A Sokol is megjárta a hiánycikkek szokásos útját
A népszerű készüléket egyáltalán nem volt könnyű a szocialista gazdaságban beszerezni. Protekció, pult alóli vásárlás és minden akkoriban szokásos lehetőség előkerült, hogy a rádióra vágyó vevő hozzájusson a termékhez. A Délmagyarország 1966-ban két olvasói levelet is kapott, amelyek ugyanarról a feszítő igazságtalanságról szóltak, hogy bizony a vevők hiába szeretnének vásárolni Sokol rádiót, nem jutnak hozzá.
Veszprémi Napló, 2012. 02. 15.
„Kovács András, Lenin körúti laikus és több más vevő és kis fizetésű dolgozó” aláírással levél érkezett a szerkesztőségbe. „A Dél-Magyarország október 18-i száma — olvashatjuk a többi között a levélben — szép riportban közli az új állami áruház megnyitásával kapcsolatos ünnepséget és a végén megjegyzi, hogy ezrek és ezrek vásárolták a különféle szép árukat. Csak vásárolták volna, ha egyes árucikkeket (Sokol rádió) még a megnyitás előtt az eladók, valószínűleg a pult alól, jó előre, rokonnak, sógornak, esetleg borravaló reményében el nem adták volna ... Jártam sorra a szaküzleteket, de egyik helyen sem kaptam, ellenben megvigasztaltak, hogy a most megnyíló áruházban lesz több száz darab... Láttuk is, hogy a polcon ott sorakozik vagy 30 Sokol rádió, az előre beharangozott többi valószínűleg a pult alatt, vagy raktárban lehetett.”
Rendkívül súlyos kijelentések. Már önmagukban is arról vallanak, hogy Kovács András valószínűleg kitalált név, mert a levélíró nyilván arra gondolt: így „erőteljesebben” fejezheti ki magát. Másnap társa is érkezett a levélnek. Egy bizonyos, Szabó János, Párizsi körúti lakos” szintén írt az újságnak, és sok mással együtt azt is kijelenti „... becstelen dolog, hogy már az új áruház megnyitásának első napján ilyen dolgok mennek végbe és a keresett holmikhoz csak azok juthatnak, akiknek megfelelő szociális összeköttetésük van. Nagyon szeretném, ha a szerkesztőség odahatna, hogy a felelősöket felelősségre is vonják, ne ússzák meg szárazon”.
Kiderült, hogy ő sem kapott Sokol típusú tranzisztoros rádiót, amelyből egyelőre azért nem tudja a kereskedelem az igényeket kielégíteni, mert rendkívül közkedvelt és jó minőségű szovjet importcikk, és viszonylag olcsó, 780 forint az ára. Nem volt mit tenni, utána kellett nézni az ügynek.
Kelet Magyarország, 2012. 01. 30.
Egyenként átsilabizáltuk az iratokat, beszélgettünk rendőrökkel, ellenőrökkel, akik a levélírókhoz hasonlóan szintén mindent tudnak, ami az áruház megnyitásakor történt. A látottak, hallottak alapján a következőket tudjuk bátran kijelenteni. Nem igaz, hogy a Tisza Áruház már „jó előre” eladta volna a Sokol rádiókészülékeket. Az összes számlákat október 17-én állították ki, azokon törlés, javítás nincs, tehát hiteles okmányokkal tanúsítják: az eladók becsületesen, részrehajlás nélkül végezték dolgukat. Merő kitalálás, hogy több száz Sokol rádiója volt az áruháznak.
…Közönséges rágalom, hogy az elárusítók „csak borravaló reményében” adtak a keresett rádióból. Tóth László rendőr őrnagy is tanú rá, hogy senkivel sem kivételeztek. Mint mondotta, a belkereskedelmi miniszter — jóhiszeműen — a megnyitó ünnepség előtt betétet akart vásárolni Parker golyóstollába, de az elárusító neki is azt válaszolta: csak 13 óra után. Mint a fentiekből kitűnik, az is „tévedés”, hogy visszatartottak, vagy eldugtak volna akár egyetlen készüléket is.
Tíz ember ugyanis különösen erőszakosnak bizonyult, s elhatározta, hogy nem megy haza Sokol nélkül. Elkezdték tehát nagy hanggal ostromolni az áruház vezetőségét. Hiába. Annyit értek el csupán, hogy Farkas József rendőrőrnagy közreműködésével ezeknek felírták a nevét, hogy majd a legközelebbi szállítmányból kapnak árut.” (Délmagyarország, 1966. 11. 01.)
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
Nem csupán egy rádió volt
A Sokol nem pusztán egy rádióként üzemelt, hanem a mobilitás, a fiatalság és zene, a mindenhová magunkkal vitt hírek szimbóluma volt. A jellegzetes bőrtok a kis kerek kivágásokkal, a jellegzetes illat, és persze a csuklóra akasztható pánt mind ezt a különleges pozíciót igyekezett alátámasztani. Nagy Tibor újságíró a Rádió- és Televízió Újság hasábjain számolt be az újonnan vásárolt Sokol 308 rádió „örömeiről” még 1978-ban.
„Megvettem és szeretem. Isten látja lelkem, úgy babusgatom, mint 35 esztendővel ezelőtt az általam barkácsolt 2+1 „lámpás” rádiót. Nehezen is jutottam hozzá. Ha megvolt a pénzem (1250,- Ft), nem volt rádió, ha pedig volt készülék, nem volt pénzem ... Amikor mindkettő volt, akkor meg éppen a telep számított „hiánycikk”-nek, anélkül adták el. Azután persze szereztem bébitelepet. Boldog voltam, annak ellenére, hogy éppen egy hét múlva a kirakatban megpillantottam az új árcédulát, hogy a Keravill akció jóvoltából a Sokol 800 forintba kerül. Szomorú lettem hát, mert „ugrott“ a zsebemből 450 forint. Kár volt elsietni a vásárlást, mert így vehettem volna még egy hongkongi M 10-es uerhás készüléket is, 410-ért. Mert tulajdonképpen minden az urh miatt történt, hisz azon a sávon szebben, tisztábban cseng akár a Tánczenei koktél, akár a Bach-muzsika. Ám én felfedeztem az urh-sávon néhány műsoron kívüli érdekességet is.
Tekergetem az állomáskeresőt, és máris hallom: Good morning - köszönti a ferihegyi „kontrollt" a repülőgép pilótája. - Dunakeszi-Alag légterében vagyok, leszállási engedélyt kérek Ferihegyre ... Egy másik gép pilótája meg épp búcsúzik az irányítótoronytól és Nyugat-Európa felé repül. Alig tekerem a keresőgombot, megszólal az Elektromos Művek diszpécsere. - A 601-es vagyok, Ferikém, a Pusztaszeri úton két házban kimaradt az áramszolgáltatás, valószínűleg a trafóval van baj. Az X. utca 27-ben a 3. emeleten reggel óta sötét van, de az idős néninél nyitva az ajtó, nyugodtan be lehet menni. (Még jó, hogy nem vagyok betörő ... ) Este meg özönlenek a taxik, na nem a lakásom közelében, hanem az ő urh-sávjukon. Így tudtam meg, sok egyéb mellett azt is, hogy az általam nagyon kedvelt színművésznő hol lakik, és hány órára kér kocsit, hogy időben odaérjen az esti előadásra . . . Szó, ami szó, jó dolog ez az urh-rádió!” (Rádió- és Televízió Újság, 1978. 12. 04.)
Rádió-és Televízió Újság, 1978. 12. 04.
Táskarádiónak számított, felhasználóbarát kialakítással
A Rádiótechnika 1980-ban alapos leírást adott a Sokol 308-as készülékről. Közzétéve a rádió szerelési rajzát is, hogyan épül fel pontosan.
„Ez a készülék, méreteit és súlyát tekintve, a táskarádiók kategóriájába tartozik. Áramköri felépítésénél a korszerűséget tartották szem előtt, a kapcsolási rajzon két integrált áramkört találunk a 10 darab tranzisztor mellett. A készülék a középhullámú, rövidhullámú és az URH-sáv vételére alkalmas, közepes érzékenységi, de kiváló szelektivitási tulajdonságokkal.
Az AM és FM KF-erősítő a jól ismert egyesített KF-szűrőkkel van megoldva. Az AM-sávokon a szelektivitást erőteljesen javítja piezoszűrő. A beépített ferritantenna középhullámon és rövidhullámon üzemel. URH-n elforgatható teleszkóp antenna és kapcsolható automatikus frekvenciaszabályozó áramkör könnyíti meg az állomások beállíthatóságát (AFC). Rövidhullámon finomhangoló segíti a kezelőt a pontos állomáskiválasztásban (elektronikus nóniusz). A nagy méretű skála és a rajta elhelyezett beállítható színes jelzők (markerek) tovább javítják a kezelői kényelmet.” (Rádiótechnika, 1980. 07. 01.)
"A Sokol rádió keresett vevőkészülék volt, bőrtokjában elnyűhetetlennek bizonyult, s ha az ember véletlenül földhöz vágta, kutya baja se lett. Apósom a kertben tüsténkedve hallgatta, anyósom pedig vasárnap délelőttönként a bécsi misére hangolta a keresőt. Ha elromlott, egy kis rázás orvosolta a problémát. A kis zsebrádió utáni nosztalgia azóta sem csökkent, az internetet böngészve a gyűjtők között egy-egy jó állapotban lévő példánya szép pénzért cserél gazdát." (Hargita Népe, 2018. 07. 06.)
Meghekkelte a Sokol rádiót: pendrive, SD-kártya, okostelefon
Úgy tűnik, hogy hiába teltek az évtizedek, még ma is rejt új lehetőségeket a kultikus készülék. A mezőcsokonyai Gelencsér István (címlapképünkön) is ezt képviseli, ugyanis régi Sokol rádiókat alakít át. A Somogyi Hírlap összeállításából kiderül, hogy halomban állnak a Sokol rádiók a férfi műhelyében.
„A retro rádiókat bolhapiacról, ismerősöktől, barátoktól és idős emberektől szerzi be a műszerész. Sokáig azonban nem tartogatja a tárgyakat, hiszen egytől egyig átalakítja azokat. - Itt megy bele a pendrive, de SD-kártyát is lehet beletenni - mutatta Gelencsér István. - Bluetooth rendszert is beleépítek a rádiókba, de mindent úgy próbálok megoldani, hogy az eszközt az eredeti gombokkal lehessen irányítani és a szereléskor a bőrtok se sérüljön meg. Okostelefonnal egyébként össze lehet kötni a Sokol rádiót, és lehet vele telefonálni is. Kihangosítóként is működik, de szereltem bele mikrofont is, így beszélni is lehet a rádióba.” (Somogyi Hírlap, 2018. 07. 26.)
„Volt egy kis szabadidőm, aztán nekiálltam kitakarítani a műhelyemet, közben pedig találtam egy Sokol rádiót. Aztán sokáig gondolkodtam azon, hogyan lehetne megmenteni ezt a régi technikát, hiszen sok családnak volt ilyen rádiója Magyarországon is. Úgy gondolom, hogy hatalmas értéke van a mai napig is ennek az orosz gyártmánynak. Aztán az egyik barátom megkeresett, hogy a kaposvári Technik Piknik őszszejövetelre vigyek egy olyan eszközt, ami újdonság és még sehol nem állították ki. Gondoltam, a Sokol rádió jó lesz oda. Elmentem az eseményre, elvittem az egyetlen átalakított rádiómat, amit meg is vettek tőlem, de még azonnal kellett volna tíz darab másoknak. Akkora sikere lett a modernizált Sokol rádiónak, hogy azóta is sokan keresnek meg azért, hogy alakítsam át nekik a régi eszközt.” (Somogyi Hírlap, 2018. 07. 26.)
A Sokol rádiónak tehát sikerült átmentenie magát a 21. századba. Értéke valószínűleg egyszerűségében rejlik, amelyet a ma embere igazán nagyra tud értékelni.
Vincze Zita
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
