"A semmi legnagyobb kincs"

1970. február

2020. február 16. - hacsa.

Mennyi minden volt, miközben semmi sem volt! A hiánygazdaság csak a hiányből termelt eleget meg abból, ami senkinek sem kellett. De: "a semmi legnagyobb kincs!" Énekelte Porgy (Radnay György) az Erkel Színházban, ameddig énekelhette. Nem sokáig.

Vízből bőség is volt és hiány is. A hó formájúból volt a bőség, csapból folyóból volt a hiány. Ez ihlette a Ludas Matyi 1970. február 5-i számának címlapját:

februar_1.jpg

A vicclap ugyanezen számának "füllentett hírei" között olvassuk: "A Vízgazdálkodási Tudományos Intézet munkatársai igen hasznos munkát végeztek Jemenben, ahol több helyen sikerült vizet fakasztaniok. Mint értesülünk, a jövőben jemeni csere-mérnökök jönnek Budapestre a mi saját vízhiányunk leküzdésére."

Ami pedig a hóhelyzetet illeti, azt Kiss Dezső, a közlekedési miniszter helyettese tette helyre az Autó-Motor 1970. február 21-i számában: "Először is magát a jelenséget kell 'helyére tenni'. Az idei tél ugyanis a maga szélsőségeivel olyan veszedelmeket idézett fel, amelyek egy évszázadban legfeljebb 4—5-ször fordulnak elő. És tudomásul kell venni, hogy az egész világon mindenütt nem a 'csúcsokra', hanem a sok évi átlagnak megfelelő közepes időjárási viszonyokra tudnak csak felkészülni." És egyébként is: "a forgalmi torlódásokat és az ebből eredő nehézségeket igen sok esetben fokozta egyes gépjárművezetők meg nem értése, türelmetlensége, sőt felelőtlen magatartása is. Gyakran a már előttük hófúvásban elakadt járműveket próbáltak megelőzni, ahelyett, hogy azonnal visszafordultak volna. Ezzel nemcsak a torlódást növelték, hanem a hóeltakarító gépek munkáját is akadályozták.../.../ Különösen a kamionok, nyergesvontatók és pótkocsis teherautók vezetőinek ilyen magatartása okozott igen súlyos helyzeteket: nemegyszer az útszakaszt lezáró hatósági emberek jelzései ellenére behatoltak olyan útszakaszokba, amelyeken már hasonló járművek elakadva vesztegeltek...sok járművezető a hóvihar elállta után napokig nem tért vissza elhagyott és lezárt járművéhez! Legalább 300 pótkocsit találtak lekapcsolva, gazdátlanul a behavazott utakon!" Miután mindenki megkapta a magáét, csak kiderült, "hogy a jelenlegi géppark még az átlagos téli időviszonyok közepette sem teljesen elegendő. Ezért például a 70 hómaró mellé már az idén 20 újat vásárolnak és további 20 megrendelését tervezik." Ezek szerint egy átlagos télen is. kb. 60%-kal több hómaró kellett volna, mint amennyi volt, 

februar_2.jpg

Ludas Matyi, 1970. február 5.

Nemcsak folyékony, hanem légnemű hiányok is voltak:

februar_3.jpg

Ludas Matyi, 1970. február 5. 

A vicclap ezen számában (és általában a többiben is) az olvasói levelek szinte kizárólag arról szóltak, mi nincs, s ami van, miért rossz. Egy győri olvasó egész hiánylistát küldött. Egy másik győri polgártárs azon nyavalygott, hogy hónapok óta nincs babérlevél. Egy gyerek elpanaszolta, hogy az új kesztyűje az első hógolyózás után úgy összement, hogy csak egy kétévesre lenne jó. Egy anyuka a fiának vett színes ingekre haragudott, amelyek összefogták a gyerek trikóját. A nyírségben sokan hetek óta nem tudnak főzni, mert Nyíregyházáról nem küldik a palackos gázt. Egy pécsi munkásszálló lakói dideregnek, mert a vállalat nem gondoskodott tüzifáról. Törökbálinton a csapból csak kevéske rozsdás lé folyik. Amikor az Ó utcában egy hölgy kicsomagolta a karácsonyfa alá került kölnit, ami (nem csekélység!) 45 forintba került, meglepve tapasztalta, hogy az üveg üres. A Divatcsarnokban, ahová panaszkodni ment, az eladónő tájékoztatta, hogy ez bizony már többször előfordult. Az üzletben nem adtak az üres üveg helyett telit, hanem az üreset küldték vissza a gyártónak, mely hosszabb idő elteltével közölte, hogy a reklamációt nem áll módjukban elfogadni. A két héttel későbbi lapszámban (1970. február 19.) a vicces olvasó hálás köszönetet mond a Postának, amely legalább 120 tantusszal tartozik neki, hogy ezentúl nem kell hiába várnia panasza elintézésére, mert az utcai telefonfülkékben, ahol a készülékek el szokták nyelni az ő tantuszait anélkül, hog vonalat adnának, immár nincs panaszláda, amely a fölszólamlást befogadná, tehát nem is kell dühöngeni, hogy nem reagálnak rá.

Nemcsa a fával és gázzal, hanem a másképp fűtőknek az élete sem volt fenékig meleg: 

februar_6.jpg

februar_5.jpg

Ludas Matyi, 1970. február 12.

Ezeket az állapotokat sűrítette bele egy Majakovszkij vers előadásába Hofi Géza, aki az előző évben tűnt fel Komlós János kabaréjában a Mikroszkóp Színpadon, és az 1970. február 2-án bemutatott A tetőn dolgoznak című műsorban adta elő a budapesti viszonyokra átdolgozott költeményt. Íme a videó

Négy nappal később, február 6-án az Erkel Színház ünnepelt fontos premiert. Bemutatták - Magyarországon először - George Gershwin operáját, a Porgy és Besst. Porgyt Radnay György (a második szereposztásban Begányi Ferenc), Besst Házy Erzsébet (Andor Éva), Sporting Life-ot Palcsó Sándor, Serenát Szirmai Márta énekelte. A blogíró kamaszkori emlékei szerint kiváló előadás volt, de nem futhatott sokáig. Tudniillik a magyar énekesek már akkor sem született, hanem csak suvickolt feketék voltak, és a jogtulajdonosok, amint azt a minapi történésekből tudjuk, igen helytelenül csak feketéknek engedélyezik az orosz zsidó családból származó szerző művének előadását. Nem is lehetett látni ezt a zseniális művet magyar színpadon egészen 1991-ig, amikor is a Margitszigeten néhányszor előadták megfelelő bőrrel született vendégénekesekkel. 

februar_7.jpg

Két jelenet az előadásból. A baloldali képen Szirmai Márta (Serena) és Radnay György (Porgy), a jobboldalin Palcsó Sándor (Sporting Life) és Bess (Házy Erzsébet). (Film, Színház, Muzsika, 1970. február 14.

A blogíró két hangversenyre is rábukkant ebből a hónapból, amelyen jelen volt. Henrik Szeryng, az akkori világ egyik legnagyobb hegedűse, a romantikus, éteri emelkedettségű hegedűjáték egyik utolsó képviselője egyetlen este három nagy hegedűversenyt adot elő a Zeneakadémián. Bartókét, Beethovenét és Bach hegedűversenyei közül az E-dúrt. Ezt a három művet egy koncerten előadni olyan elképesztő szellemi és fizikai teljesítmény, amelyhez hasonlóra kevesen emlékezhetnek. A blogíró biztos nem. "Az E-dúr koncert lassú tételében hegedűhangja szinte maga volt az anyagtalanná vált zene", írta a hangversenyről Fábián Imre (Film, Színház, Muzsika, 1970. február 7.). A youtube-on, bár nem túl jó minőségben, de meghallgathatjuk, hogyan játszotta Szeryng ezt a Bach-koncertet: https://www.youtube.com/watch?v=EL9b0b151A0

februar_12.jpg

Film, Színház, Muzsika, 1970. február 7.

A másik hangverseny egy vasárnapi matiné volt a Zeneakadémián. Willi Boskovsky ruccant át Bécsből. Ő volt több mint negyven éven át a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere, és hosszú ideig ő vezényelte a hagományos újévi Strauss-hangversenyeket a Musikvereinban. Azon a februári vasárnapon az a hír töltötte meg a Zeneakadémiát, hogy egy zseniális fiatal zongorista fog ott bemutatkozni, aki alig múlt 18 éves, megnyerte a zwickaui zongoraversenyt, és mindenkit ámulatba ejtett. Ő volt Ránki Dezső. Mozart G-dúr zongoraversenyét játszotta. Csak egy másik zongoraversenyt találtunk a youtube-on Ránkival, de ez is remek, itt megnézhető. 

Az Esti Hírlap (1970. február 6.) hírül adta, hogy egyszerre négy egészen kiemelkedő pianista jár a Zeneakadémiára, ami egészen ritka dolog, és márciusban valamennyien - Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Falvai Sándor és Lantos István - bemutatkozási lehetőséget kapnak egy-egy szólóesten a Zeneakadémián. Járt ekkor a Zeneakadémiára egy ötödik kiemelkedő is, Schiff András, akit viszont már az 1968-as Ki Mit Tud?-ból ismert az ország. Hatalmas zongorista generáció indult el akkor.

Rendezetlenebb és informálisabb világban éltünk akkor. Legtöbbször be lehetett jutni a Zeneakadémiára akkor is, ha az embernek nem volt jegye, csak egy tizest nyomott a jegyszedő, a nagyfülű Lajcsi bácsi markába. Sokszor a terem hátsó falánál álltuk végig a hangversenyt. Ha Lajcsi bácsi mogorván rázta a fejét, hogy most nem megy, akkor is meg lehetett még próbálni besurranni a zeneakadémisták közé a második emeleti kis erkélyre. 

februar_8.jpg

Film, Színház, Muzsika, 1970. február 14.

A harminc éve halott Mihail Bulgakov is ekkor mutatkozott be a magyar közönségnek. Az év elején jelent meg A mester és Margarita először magyarul és a világon először cenzurázatlan szöveggel, miután a fordítő Szőllőssy Klára a szovjet kiadásból kihagyott részeket is lefordította. Ezeket a szövegeket a legenda szerint az író özvegye hozta Budapestre az alsóneműjébe rejtve. A művet ugyan visszafogott példányszámban nyomtatták ki, de miután seperc elkapkodták, hamarosan kijött a második kiadás is. 

A magyar színpadra is ekkor jutott el Bulgakov. Ebben a hónapban mutatta be a Katona József Színház Az Iván a rettentő című komédiát, amelyben egy feltaláló révén rettentő cár lesz a rettentő házmesterből. "A feltaláló sorsába mindvégig beleérezzük az író, Mihail Bulgakov személyes sorsát: félreértettséget, kirekesztettséget; a gyanúsításokat és a már nem is gyanúsításokat; megírt, de eltiltott vagy elő sem adott színjátékainak sorát; ki nem nyomtatott prózai műveinek kéziratait...; már nem is bele, de benne, a darabban érezzük a harmincas évek második felének komor levegőjét. Igen, a Bunsa típusú 'házfelügyelőket' is, akik hallgatóztak az ablakok alatt, hogyan folyik mögöttük az emberek 'felelőtlenségi mesélése'. Feltaláló vagy művész, egyre megy; időgépről vagy az alkotó ember önkifejezésének jogáról van szó./.../ Mi mindent alkothatott volna még Mihail Bulgakov, ha akkor kitárulnak előtte a kapuk! Iglódi Istvánnak, a rendkívül érzékeny rendezőnek köszönhető, hogy a szovjet drámaírás egyik legnagyobb alkotója végre nálunk is megkezdheti diadalmenetét. (Az 'Iván, a Rettentő' megérdemelt sikerét, reméljük, követi majd Bulgakov más drámáinak méltó előadása.)" (Film, Színház, Muzsika, 1970. február 14.)

februar_9.jpg

Major Tamás, Törőcsik Mari és Sinkó László az Iván a rettentő-ben. (Film, Színház, Muzsika, 1970. február 14.)

Ami a magyar házfelügyelőket illeti, azoknak az aranykora éppen leáldozott. Nem voltak már kapupénzért kapuzárás után kaput nyitogató, mindentudó házi mindenesek, klasszikus házmesterek (pláne vicék). Bevezették a tömbházfelügyelői rendszert. A lakók kulcsot kaptak, néhol már a lakásokhoz is volt csengő a kapu alatt. Az Ingatlankezelő Vállalat központi takarító brigádjai takarították a házakat, legalábbis elvileg. Az ekkoriban nagyon népszerű humorista és konferanszié, a fiatalon meghalt  Ősz Ferenc búcsúztatta a házmestereket a Ludas Matyiban (1970. február 5.): "Az IKV tovább modernizált. Felszerelte a kapucsengőket. így minden lakónak az utcán is volt egy csengőgombja, melyet éjszakai látogatója megnyomhatott. Rajta kívül még nyomkodta boldog és boldogtalan. A mi zunk lakói egyszer teljes létszámban kivonultak megünnepelni Z. Zsuzsika első csókját, mely éjjel kettőkor esett. A mohó fiú Zsuzsika fejét pontosan a kapucsengő-táblának nyomta, és ahogy a kislány
— nyilván tiltakozásul — forgatta a fejét, sorra nyomta valamennyi gombot." Íme Z. Zsuzsika első csókja:

februar_10.jpg

A. Zsuzsika első ezüstjéért izgult az ország. Almássy Zsuzsa az előző évi műkorcsolya világbajnokságon 19 évesen bornzérmet szerzett, és abban reménykedett a műkorcsolya világversenyeket feket- fehérben is rajongva követő nép, hogy húszévesen elcsípheti az ezüstöt a nyilvánvalóan verhetetlen Gabi Seyfert mögött a leningrádi Európa-bajnokságon. Azért remélték ezt, mert a mi lányunk nyilvánvalóan sokkal szebben korizott, mint a második helyet bérlő sótlan, színtelen, de pedáns Beatrix Schuba, aki azzal verte addig Almássy Zsuzsát, hogy nagyon pedánsan hajtotta végre a kötelező gyakorlatokat. A kor legnépszerűbb kabaré-párosában a feleség, Lujza (Psota Irén) meg is jegyzi a félrelépéssel gyanúsított férjének, Jenőnek (Major Tamás), hogy "olyan vagy, mint az Almássy Zsuzsi: a szabadon választott remekül megy, na de a kötelező..." Bizony ezen a februáron is elegendő előnyt szerzett Schuba kisasszony a kötelezőben ahhoz, hogy azt már Almássy a remek kűrjével se tudja behozni. Nem is tudta, de a közönség persze őt szerette jobban. A gálán kétszer is meg kellett ismételnie a magyarosch ruhában előadott pattogós számát. Egy évvel később azért meglett neki az ezüst, még két évvel később pedig elröpült Amerikába egy jégrevű szólótáncosaként pénzt keresni. Utána még hazajött, hogy mérnöki diplomát szerezzen, aztán a diplomájával elment műkorcsolya-edzőnek a mi lányunk Svájcba, és immáron negyven esztendeje ott él.

februar_11.jpg

Almássy Zsuzsa. (Képes Sport, 1970. február 10.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr5515471128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.