Jurij Alekszejevics Gagarin 1934. március 9-én, a Kirzacsi járás kis községében, Novoszjolovóban született egy parasztcsalád négy gyermekeként harmadikként. A második világháborúban két testvérét is elhurcolták a nácik. Ő volt első ember a világűrben – a Vosztok–1 űrhajóval indult 1961. április 12-én, Bajkonurból Föld körüli egyfordulatos útjára.
Ami – aztán később kiderült, hogy 400 kilométer híján – de teljesített is. 108 percet töltött az űrben, ami azért világhírnevet hozott neki, közel 30 országban járt és népszerűsítette az űrrepülés ügyét és persze a Szovjetuniót. Aztán ahogy az akkori Szovjetunióban és a mai Oroszországban is, nagyon furcsa körülmények között halt meg. Az Arcanum Újságokban a nevére 19 307 találat van.
„1960-ban kiválasztották, így bekerült a szovjet űrprogramba. 20 társával együtt igen kemény kiképzésen ment keresztül. Gagarint és társát, German Tyitovot kitűnő teljesítményük és kis termetük alapján választották ki az űrutazásra. (Gagarin 157 cm magas volt.)
Az űrutazás után Gagarin nemcsak hős lett, hanem Szovjetunió legnagyobb kincse, akire úgy vigyázott a szovjet állam, mint egy hímes tojásra. Gagarina hirtelen rászakadó népszerűséget rosszul viselte. Részben ennek, részben pedig megromlott házasságának hatására inni kezdett. Volt, hogy kizuhant az erkélyről, volt hogy verte a feleségét, de Gagarinnal kapcsolatban semmi negatívum nem kerülhetett nyilvánosságra.
1962-től a Legfelső Tanács tagja lett, de később visszatért Csillagvárosba, ahol többször használható űrhajók tervezésével foglalkozott. 1967-ben Komarov űrhajós tartalékaként választották ki a Szojuz-1 repülésre. Az űrhajó visszatérő egysége lezuhant, Komarov életét vesztette.” – írta a Dunújvárosi Hírlap, ahol Gagarin (az akkor még Sztálinvárosnak nevezett településen).
Amelyről így számolt be a lap korabeli elődje: „1961. augusztus 20. Felejthetetlen nap marad városunk dolgozóinak számára."Esős reggelen tízezrek és tízezrek vonultak ki az utcára, hogy részesei legyenek a nap nagy eseményének. Eljöttek, hogy csak egy percre is, de köszönthessék a világmindenség Kolumbuszát... Soha ennyi vidám, mosolygós arcú embert nem látott a sztálinvárosi utca. Soha ennyire nem éreztük, milyen erős a mi népünkben a Szovjetunió iránti szeretet.”Hiába vigyázott Szovjetunió a legnagyobb kincsére, mégis döbbenetes módon, két és fél héttel 34. születésnapja után meghalt. Egy repülőgép-szerencsétlenségben.
„Azután több mint 40 évnyi titkolózás után nyilvánosságra kerültek Jurij Gagarin szovjet űrhajós halálának igazi okai. A neves orosz asztronauta, Alekszej Leonov törte meg a csendet a tragikus nap eseményeivel kapcsolatban. Leonov, aki 1965-ben elsőként tett űrsétát, több mint húsz évet küzdött azért, hogy megszerezve a hatóságoktól az engedélyt, nyilvánosságra hozhassa, mi is történt pontosan Gagarinnal 1968. március 27-én, halálának napján.
45 évvel ezelőtt egy állami bizottság, amelyben Leonov is szerepet vállalt, megállapította, hogy azon a napon a MiG-15 UTI legénysége, vagyis Jurij Gagarin és Vlagyimir Szerjogin, tapasztalt oktató egy ismeretlen tárgyat – az akkori jelentés szerint egy libát/libákat, esetleg egy hőlégballont – igyekeztek gépükkel kikerülni, amikor a manőver közben ún. dugóhúzóba kerültek, s elvesztették uralmukat a gép felett, amely a földbe csapódott. Mindkét pilóta életét vesztette. „Ez a megállapítás talán hihető egy civilnek, de egy szakmabélinek aligha” – mondta Leonov, aki mindig is szilárdan kiállt nézete mellett, hogy a titkot legalább Gagarin családja előtt fel kell fedni. A nyilvánosságra hozott jelentés szerint emberi mulasztás 1968. március 27-én rutinrepülés közben szenvedett repülőbalesetet állt a tragikus esemény mögött, ugyanis egy SU-15 típusú vadászgép túlságosan közel repült Gagarinék gépéhez.
„Tudtuk, hogy a SU-15- öt a napirendi tervek szerint tesztelni fogják, de annak 10 ezer méter magasságban kellett volna repülnie, nem pedig 450-500 méteren” – magyarázta Leonov, aki több tanúval is beszélt az esemény napján, akik egybehangzóan azt állították, hogy egy lángoló és füstölő farkú gép egyszer csak kibukkant a felhők közül, s igen közel került Gagarinék gépéhez egy örvényvonalat keltveamely 750 km/órás sebességnél nem egy életbiztosítás
Az utolsó üzenet, amelyet Szerjogin küldött az állomásra, így hangzott: „645-ös kódú feladat elvégezve, megkezdjük az ereszkedést.” „Ez volt az utolsó, amit hallottam tőle, 55 másodperccel később a gép lezuhant” – emlékezett vissza Leonov, aki parancsba adta nekik, hogy térjenek vissza a Csajkovszkij repülőtérre. Később megkapta a hírt, hogy Novoselovo falu mellett megtalálták a roncsot.
Cs.Z
