Sokan kötik fiatal- és gyerekkoruk felejthetetlen nyaralásait a vállalati és szakszervezeti üdülőkhöz. A szocialista idők „legszebb” éveiben a családok olcsó és kényelmes nyári vakációhoz jutottak ezeknek az üdülőknek a segítségével, ám ez mára már nagyrészt megszűnt.
Köszönhetően a rendszerváltásnak és a gazdasági rendszer teljes átalakulásának. Az 1920-as évektől kialakuló vakációzás, majd később a vállalati üdültetés az 1970-80-as években kivételes virágkorát élte. Manapság ebben a formában már nem léteznek hasonló lehetőségek.
A nyári szünidő közeledtével most megnézzük az Arcanum adatbázisában, milyen érdekességeket találunk a szakszervezeti és vállalati üdülés működéséről.
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
Majdnem 100 év alatt jutottunk el a vállalati üdültetés kifulladásáig
Az 1927-ben létrehozott Országos Munkásbiztosító Intézet, majd Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) az 1930-as évek végétől kezdte el a munkavállalók üdültetését. Az 1950-es évektől terjedt el a szervezett üdültetés az államosított, szakszervezeteknek vagy vállalatoknak kiutalt épületekben.
Budapest, 1979. (17. évfolyam)
A vállalati, szakszervezeti üdültetés tehát az ötvenes évekre már kialakult, ugyanakkor „a gazdasági nehézségek következtében 1955-re jelentősen, tízezer fővel esett vissza a szakszervezeti üdültetésben részesülők száma. 1956-ban maradt ugyanezen a szinten. Az 1956. őszi események nem befolyásolták döntően az ez évre tervezett üdültetést, hisz a propaganda „nevelő szándéka” ellenére a döntő többség továbbra is nyáron vette ki a szabadságát, és a férőhelyek nagy része is szezonális volt. 1957-ben újabb jelentős — ezúttal húszezer főnyi — csökkentést kellett végrehajtani, így 1957-ben és 1958-ban százhatvanezer felnőtt vehetett részt kedvezményes üdültetésben” – írja a História című lap egyik 1995-ös száma. A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) által fenntartott üdülők már az 1960-as évektől népesültek be.
A Balaton lett a legfontosabb célpont a vállalati üdültetésben
A Dunaújvárosi Hírlap egy 2024-es cikkben említi a vállalati üdülők létrejöttének folyamatát. Az 1920-as évektől beszélhetünk egyáltalán a víkend és a nyaralás tömeges létrejöttéről Magyarországon, amelynek első és legfontosabb színhelye - a fürdővárosok után - a Balaton lett. Emellett természetesen az ország majd minden pontján elérhető volt a dolgozóknak ez a típusú nyaralás.
A vállalatok sok pénzt költöttek az üdülők építésére és fenntartására, amely később pénzügyi gondokat is okozott, hiszen nem volt egyszerű kigazdálkodni a vállalati működés mellett ezek fenntartását is. A rendszerváltás aztán be is bizonyította, hogy akkoriban nagyjából fenntarthatatlan konstrukcióról volt szó. A gazdasági nehézségek árán viszont mégiscsak maradandó élményeket biztosítottak a használóknak, mondhatjuk azt is, legalább az emberek jól jártak vele.
„Beutalóra az volt jogosult, aki szakszervezeti tagként nem rendelkezett tagdíjhátralékkal, legalább egy éve dolgozott az adott vállalatnál, munkáját kiemelkedően végezte és a megelőző naptári évben nem üdült. Nem volt könnyű beutalóhoz jutni: a gyárakban és üzemekben is könnyebben jutottak hozzá az irodai alkalmazottak és a vezető beosztású dolgozók. 1987 nyarán még mintegy 22ezer család üdülhetett, közülük minden hatodik három vagy annál több gyerekkel kapott beutalót.” (Komárom-Esztergom megyei 24 óra, 2020. 06. 30.)
Dunaújvárosi Hírlap, 2024. 08. 08.
„Megjelentek a Balaton partján a „vállalati üdülők” is. A különböző foglalkozási csoportok önkéntes egyletei, szervezetei kisebb-nagyobb üdülőket építtettek és tartottak fenn, amelyeket tagjaik és azok családjai jutányos áron vehettek igénybe. A tó déli partján így néhány esztendő alatt szinte összeépült üdülőhelyek, üdülővárosok sora alakult ki: Zamárdi, Földvár, Szárszó, Szemes, Boglár, Lelle, Fonyód, Berény, Máriafürdő. Siófok ekkor vált a térség „fővárosává”. (Dunaújvárosi Hírlap, 2024. 08. 08.)
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
A 70-es években már munkás, paraszt és értelmiségi együtt nyaralhatott
A hetvenes években, az életszínvonal emelkedésével egyre elérhetőbb lett a nyaralás bármely családnak. Sokan saját maguk vágtak neki, és akár külföldi utazásokra is lehetőség nyílt. Persze leginkább csak a baráti országok irányába, és szigorú szabályok mellett. Ezzel párhuzamosan a szakszervezeti és vállalati üdültetés is magasabb fokozatra kapcsolt.
„Sokan vannak, akik azt állítják, hogy a növekvő anyagi jólét eredményeként szaporodik a telkek, a magánnyaralók száma, növekszik a külföldre utazók aránya, így mind jobban csökken a kollektív jellegű üdülés népszerűsége. Való igaz, hogy sok tízezerre tehető a „maszek” házak száma, és bérletben vagy magántulajdonban sok a telek, s azt sem lehet számítás nélkül hagyni, hogy 1977-ben több mint négymillió hazánkfia járt külföldön. Mindez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy a kedvezményes, szervezett üdültetés évről évre fejlődik, és cseppet sem veszít vonzerejéből.” (Népszabadság, 1978. 01. 20.)
A hetvenes évek végén már látszott, hogy az államnak elég sokba kerül a dolgozók nyaraltatása. Ennek ellenére továbbra is az állam fizette a SZOT üdülések költségeinek 70 százalékát.
„Az üdültetés nem állampolgári jog, még csak nem is az egyénnek a szakszervezeti tagsággal járó joga. A SZOT legutóbbi ülésén ezt úgy határozták meg, hogy az üdüléshez való jog jelenleg a szervezett dolgozók összességének a szerzett joga. Azt mindenki elismeri: nagyszerű dolog lenne, ha mindenki igénybe vehetné az üdülőszállókat, de erre az ország anyagi helyzete nem ad lehetőséget. Pedig az állam manapság is nagy összegekkel támogatja az üdültetést. A beutaltak a költségeknek mindössze 30 százalékát fizetik, a fennmaradt 70 százalékot központi hozzájárulásból fedezik.” (Népszabadság, 1978. 01. 20.)
Sok volt a protekció, és kialakult az üdülők „törzsgárda” tagsága
Az üdülőhelyek leosztása speciális elbírálás szerint történt, amely maximálisan tükrözte a szocialista értékrend alapjait.
„A népi ellenőrzés vizsgálatakor megállapították, hogy a vállalati üdülőkben a beutaltak aránya nem felel meg a kívánalmaknak. A fizikai dolgozók részvétele 45 százalékos, helyenként ennél is alacsonyabb. Bár a szakszervezeti üdülőkben jobban ügyelnek rá, még itt is tapasztalható zűrzavar.
Az elvek szerint az üdültetésben részt vevők összetételének tükröznie kell a vállalat dolgozóinak foglalkozási arányát, ezen belül is megkülönböztetetten kell kezelni a nehéz fizikai munkát végzőket, vagy az egészségre ártalmas helyen dolgozókat.
Az is fontos elv, hogy az üdülés a közösség érdekében legtöbbet tevő, kiváló dolgozók jutalma legyen. Tekintetbe kell venni a szociális helyzetet, az alacsony keresetűek, nagycsaládosok gondjait. Sajnos ezeket az alapkövetelményeket még nem tartják meg mindenütt egyenlő érvénnyel Sok a protekció, s kialakult az üdülők „törzsgárda” tagsága.” (Népszabadság, 1978. 01. 20.)
Erre a problémára két évvel később meg is találták a megoldást, méghozzá a gépi elosztást. Ahol nincs protekció és az elosztás garantáltan igazságos lesz. A Vou Touristique erről így adott hírt 1980-ban:
Vue Touristique - Utazási Világmagazin, 1980 (11. évfolyam, 1-4. szám)
Persze nem tudhatjuk, hogy ez az igazságos rendszer valóban jól működött-e, a szakszervezeti és vállalati üdültetés azonban a 80-as években biztosan csúcsra járt, hogy néhány év múlva aztán menthetetlenül hanyatlásnak induljon.
„A vállalati üdülést az tette mindenekelőtt népszerűvé, hogy kedvezményes volt”
Napjainkra szinte teljesen kifulladt a vállalati üdültetés, amelynek többféle okát ismerjük. Leginkább persze a gazdasági kényszer vezetett oda, hogy a cégek megszabadultak a hajdanán népszerű üdülőktől. A Népszava még 2019-ben írt erről a folyamatról, amelynek eredményeként a vállalati nyaraltatások nagyjából megszűntek.
„A rendszerváltás nemcsak a szakszervezeti üdültetést vitte zuhanórepülésbe, a bajba került vállalatok is sorra szabadultak meg nagy értékű üdülőiktől, nemegyszer így próbáltak talpon maradni. A legutolsó ismert adat szerint 2018-ban már csak 343 céges pihenőhelyet tartott nyilván a KSH, ezekben összesen 11620 férőhely volt. Az utóbbi két évben több mint háromszáz férőhely szűnt meg, de ha tizenegy évet megyünk vissza az időben, akkor már azzal szembesülünk, hogy bár még nőtt is a 2007-es állapothoz képest az üdülők száma, de a befogadható létszám durván zuhant az akkori 48 ezerhez képest. A vállalatok tehát főként a nagy ingatlanoktól szabadultak meg.” (Népszava, 2019. 05. 14.)
A Népszava összefoglaló cikkében tájékoztatnak a kutatási eredményekről is, amelyek szerint folyamatos volt a visszaesés a vállalati üdültetésben. „A Szent István Egyetem Menedzsment és HR Kutató Központja azt mérte fel, hogy a válságból való kilábalás és az adóváltozások hogyan hatottak a vállalatok és intézmények által kínált juttatási csomagokra.
Az adatok azt mutatják, abban is visszaesés van, hogy egyáltalán hány munkáltató kínál vállalati üdülést fix juttatásként a dolgozóinak. …A 215 válaszadó cég adatai alapján készült összegzésből kiderül, hogy míg 2017-ben még a vállalkozások majdnem 7,9 százaléka biztosította ezt a juttatást a munkavállalóinak, tavaly már csak 5,9 százalék volt az arány, 2019-ben pedig további kis visszaeséssel már csak 5,6 százalék” – olvashatunk a 2019-es, csökkenő adatokról az összefoglalóban.
„A kegyelemdöfést tavaly adta meg a kormány a céges üdülőknek, amikor a béren kívüli juttatási csomag nagy részének, benne a saját dolgozó saját szálláson való üdültetésének lehetőségét is kivette 2019- től a kedvezményesen adózó körből. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara egyik elemzése szerint a munkaadót és a munkavállalót sújtó közterhek együtt már 81,95 százalékos elvonást jelentenek a vállalati üdülő igénybevételekor, ami sokak szerint egyet jelent ennek a lehetőségnek a felszámolásával.
Legutóbb a Zalai Munkástanácsok figyelmeztetett erre egy drámai hangú felhívásban. „A vállalati üdülést az tette mindenekelőtt népszerűvé, hogy kedvezményes volt... a kedvezményes vállalati üdülés szerzett jog, amit megvonni nem éppen ízléses megoldás... Piaci értéken nem veszik igénybe a munkavállalók a vállalati üdülőket.” (Népszava 2019. 05. 14.)
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, és kipróbálnád az arckeresőt, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
