Az első tévébemondók

Lábatlan hozzátartozóink

2020. október 01. - hacsa.

A Magyar Televíziónak négy legelső bemondója volt. Az igazi elsők akár élhetnének is még, de egyiküknek sem sikerült megöregedni.

”Ő volt a Magyar Televízió első bemondónője." Ezt írták Táncsics Máriáról (1930-1993), amikor meghalt. (Kisalföld, 1993. január 14.) "Az ő hangján szólalt meg hazánkban először a televízió". Ezt írták Mednyánszky Ágiról is (1927-2015) (Magyar Nemzet, 2011. március 11.). A wikipédia is elsőnek tudja mindkettőt. "Legelső bemondónőnk Takács Mária volt" Ezt állítja Takács Marikáról (1938-1997) a Népszabadság (1997. április 30.). A negyedik legelső Tamási Eszter (1938-1991): 1957 "július 11-én megjelent a képernyőn Tamási Eszter; két hétre rá pedig Takács Marika - tehát ők az 'ősbemondók'." Ezt olvassuk a Szabad Föld-ben (2012. február 10.)

bemondo_1.jpg

Takács Marika és Tamási Eszter a Színészek Újságírók Rangadó (SZÚR) műsorában a Népstadionban. (Szabad Föld, 2012. február 10.)

A megoldás: Az adásokat filmszalagról konferálták fel színésznők, amikor a Magyar Rádió és Televíziónak még nem voltak kamerái. Ez a kísérleti adások időszaka 1954 tavaszától 1957 elejéig. A Magyar Nemzet fent idézett cikke szerint 1955-ben Mednyánszky Ági mondta be először, hogy "Önök a Magyar Televízió kísérleti adását látják”. Valóban az ő felkonferálását adták le először vagy Táncsics Máriáét, ma már kideríthetetlen, de nincs is jelentősége, mert ezeket a kísérleti adásokat csak pár tucat kivételezett láthatta. Mindketten színésznőként élték le az életüket, Mednyánszky Ágit a rádió Szabó családjának Icukájaként ismerte az ország. Bemondóként nem emlékszik rájuk senki, holott valóban megelőzték az igazi első bemondókat, akik még alig nagykorú, színészi karrierről álmodó lányokként lettek és maradtak bemondók.

A rendszeres műsorszolgáltatás hivatalosan 1957. május elsején, nem hivatalosan február 23-án kezdődött. A rádióban gyakorló bemondók valamivel később kapcsolódtak be az adásba. Tamási Eszter július 11-én (Szabad Föld, 2012. február 10. és wikipédia), Takács Marika a Rádió és Televízió évkönyv szerint július 25-én szerepelt először bemondóként, bár először őt vették fel ebbe a státuszba. Ennek a két hétnek persze a világon semmi jelentősége nem volt. Mire a magyarországi háztartások nagyobbacska kisebbségébe tévékészülék került, már kialakult az első bemondó csapat, melyhez rajtuk kívül Varga József (1929-1981), Hódos Jutka (1937-1972) és Lénárd Judit (1928-1970) tartozott. "A képernyősök szinte családtagnak számítottak. Eseményt, sőt beszédtémát jelentett a népszerű bemondók – Takács Marika, Tamási Eszter, Kudlik Júlia – öltözéke vagy frizurájának változása." (Népszava, 2019. június 1.) (Kudlik Júlia 1957-ben még csak 12 éves volt, ő 1964-ben tűnt fel először a képernyőn.)

bemondo_2.jpg

Az első csapat 1967-ben: Takács Marika, Lénárd Judit, Tamási Eszter, Varga József. (Népszava, 2018. június 30.) 1967-ben, a Magyar Televízió születésnapján a bemondók így "kértek bocsánatot" azért az évtizedért.

A húszéves Takács Marika meséli a Magyar Ifjúság 1958. december 20-i számában: "Az érettségi után megpróbálkoztam a Színművészeti Főiskolával. Nem sikerült. Aztán kértem a felvételemet a bölcsészkarra. Ez sem sikerült! Nagyon letörtem, s szentül meg voltam győződve, hogy az életben nekem már semmi nem fog sikerülni... Egy ideig otthon búslakodtam, aztán elmentem az Óra és Ékszer Vállalathoz bolti kiszolgálónak. Amikor tavaly nyáron a televízió bemondónőket keresett, én is jelentkeztem./.../ Felvettek./.../ Az első adásom próbáin olyan nagyon meg voltam ijedve, hogy a rendező tanácstalanul állt, és nem tudta, hogy mit kezdjen velem. Végül abban állapodtunk meg, hogy én be fogok mutatkozni a képernyön, és megkérem a nézőket, hogy ne haragudjanak rám az esetleges hibákért, mert én most állok először a kamera előtt!"

Takács Marika később az ELTE magyar szakán szerzett diplomát esti tagozaton.

bemondo_3.jpg

Magyar Ifjúság, 1958. december 20.

1959-ben megkapta a női főszerepet Fejér Tamás filmjében, a Szerelem csütörtökben. Sas György azt írta a Film Színház Muzsikában (1959. augusztus 21.), hogy "Takács Marika, jos, de jelentéktelen szerepében nem tanúsít nagy színésznői készséget". Később is játszott még néhány filmben, de egyik alakítása sem volt különösebben emlékezetes.

bemondo_4.jpg

Takács Marika a Szerelem csütörtök című filmben, a vállán Zenthe Ferenc ujjai. (Film, Színház, Muzsika, 1959. augusztus 21.)

1974-75-ben A dobozból jelentem címmel rovata volt a Film, Színház Muzsikában: "Színházban tehát: taps a siker! /.../ De mi a siker a tv-ben? Mivel helyettesíthető a taps hatása? Hogy tudja meg az a szegény alkotó, vagy tévészemélyiség: tetszett-e, amit csinált?/.../ Tanácsaim jóhiszemű és tehetséges kollégáknak. 1. Műsor után azonnal beülsz a stábbal valahová egy kávéra és kibeszéled magadból összes félelmeidet, jól sikerült perceidet. A módszernek csak egy hátránya van: a többieket is meg kell hallgatnod ... 2. Másnap reggel, szállj fel egy zsúfolt villamosra, tömött autóbuszra; talán beszélnek a műsorodról a munkába menő emberek... Intés: vegyél fel napszemüveget, mert olyan is van, hogy nem tetszett... 3. Utána azonnal indulj a büfébe, ott mindig nagy jövés-menés van, és csinálj úgy, mintha a pincért lesnéd. Hátha szól néhány jó szót hozzád is valaki..." (1974. szeptember 21.)

Kazimír Károly rendező, színigazgató volt a férje. Már azt hitték, nem lehet gyerekük, amikor lett. Takács Marika 42 évesen szülte meg a lányát, aki tizenhat éves volt, amikor elvesztette édesanyját. Takács Marika rákban halt meg 1997-ben. Bóta Gábor írta róla a nekrológot a Magyar Hírlapba (1997.május 10.): "Takács Mari fokozatosan bemosolyogta magát szinte minden magyar lakásba. /.../ Ő lett 'a Marika', a Magyar Televízió egyik jelképe. /.../ Fehér, habos blúzaiban, tanítónénis modorával... frissen fodrászolt hajával, a csinos, dolgos, bizakodó magyar asszony alakját testesítette meg a képernyőn. Aki kedves, de nem annyira kihívó, hogy az otthon ülő feleségek féltékenyek legyenek rá. Beszédtémává vált, hogyan fésüli a haját, miképpen festi a szemét, milyen hangsúlyokat használ. /.../ ... egy idő után pedig mellőzni kezdték. Központi állományba helyezték. Fiatalabb arcokra, kihívóbb külsőre, tán kevésbé bizakodó mosolyra volt szükség." Gál Jolán az Ez a Hét-ben (1997. május 16.) az utolsó találkozásukat idézte fel: "Ritkán dolgozott, nyugdíjasként nem találta meg igazán a helyét. 'Tudod, elfogadom, megértem, hogy a képernyőn át kell adnom a helyem a fiatalabbaknak, de hogy egy ekkora intézményben semmi hasznos tevékenységre nem vagyok jó, azt nem hiszem. A fél életem a televízió, ha elveszik ,lebénulok.'"

bemondo_5.jpg

Kurir, 1997. május 21.

Tamási Eszter rossz anyagi körülmények között nőtt fel. Mezőtúrról érkezett fel Budapestre 17 éves korában. Esti tagozaton végezte a gimnáziumot, nappal dolgozott. Hol építkezéseken Kőbányán, hol adminisztrátorként az Autójavítónál. A Filmgyárban is statisztált. Először 18 éves korában a Dollárpapában. Esténként járt Rózsahegyi Kálmán színész iskolájába is. Színésznő szeretett volna lenni, mint Takács Marika. Rózsahegyinél figyeltek fel rá a tévések, és onnan hívták el bemondónak. Egy róla írt korai portré szerint: "'Civilben' nem festi magát, még rúzs sincs a száján. /.../ A szavakat tagolja, vigyázz az értelmes kiejtésre. Kezét fegyelmezetten tartja. Valahová messze néz. Sokszor mosolyog. Olyan, mint... egy televízióbemondónő... fodrászhoz nem jár, maga mossa, nyírja, rendezi fiús „'fürtjeit'. Varrni is tud. Otthon szabja, ölti holmiját. Régi ruhából gallérral, dísszel, övvel újat alakít." (Esti Hírlap, 1959. november 27.)

Ő is több tévé- és játékfilmben szerepelt, de nem keltette azt a benyomást, hogy pályát tévesztett volna. Viszont kitűnő mesemondónak bizonyult. Meselemeze is megjelent.

Fiatal korában a nagyhatalmú és nála huszonnyolc ével idősebb Ortutay Gyula szeretője volt. Erről a kínos és viharos kapcsolatról természetesen nem olvashattunk a korabeli sajtóban, arról csak Ortutay 2008-ban kiadott naplójából kapunk részletes, de persze egyoldalú beszámolót.

bemondo_6.jpg

A húszéves Tamási Eszter a Filmgyárban. (Film, Színház, Muzsika, 1958. november 21.)

bemondo_7.jpg

A huszonegy éves Tamási Eszter a tévében. (Film, Színház, Muzsika, 1959. november 13.)

1965 őszén egy időre eltűnt a képernyőről. Ekkor írta Bokodi Béla a Képes Újság 1966-os újévi számában: "Az országban rajta kívül még bizonyára tízezrek viselik ezt a nevet: Eszter, mégis, ha az ember kiejti, vagy leírja, így személytelenül, a tv-nézök hárommilliós tábora rágondol. Maga elé idézi fiús frizuráját, kedves mosolyát, behízelgő hangját és a lényét körülvevő bájt, amely megtölti az üres bemondófülkét, a stúdiót és pillanatok alatt kontaktust teremt gyermekkel, felnőttel egyaránt, akár mesét mond, akár tv-játékot konferál. Íratlanul és kimondatlanul ez érződik azokból a levelekből, amelyeknek négy hónapja viszszatérő refrénje: hol van, mi történt vele, mikor láthatjuk újra? A gyerekek a mesemondót, a felnőttek azt a Tamási Esztert hiányolják, akit évekkel ezelőtt kedvenc műsorukban szerettek meg, szembeülve vele a képernyő innenső oldalán. Személyes ismerősnek érzik, akinek 'eltűnése' rosszul esett és hiányzik mindazoknak, akik szeretik. Noha a Rádió Újságban eltűnése 'okáról' már jelent meg néhány sor, mégis egyre jönnek a felőle érdeklődő levelek."

bemondo_8.jpg

Az eltűnés oka: Tamási Eszter Kriszta lánya. (Képes Újság, 1966. január 1.)

Bohóc is volt. Egy idő után a bemondókat bevonták a szilveszteri műsorba. Az 1975-ös Szilveszter volt a csúcspont. Akkor Takács Marika és Varga József operettkettősöket énekelt, Tamási Eszter, Kudlik Júlia és Antal Imre bohócként lépett fel, Molnár Gál Péter pedig (Népszabadság, 1976. január 3.) lelkesedett értük: "Voltaiképp mindig ezek a legjobb műsorszámok, ahol nem csupán a nevetésfakasztó mesterség fogásai érvényesülnek, hanem a színészi kedély árad bőséggel, fölszabadul a komédiások gyönyörű képessége, jól esően nyújtózik ki a számukra korábban képtelennek tetszőben. Maguk is kedvüket lelik a mulatságban. Ugyanígy sodort el a fölszabadított emberi kedély okán a bemondók-bemondónők-riporterek danászása (Varga József—Takács Mari operettkettőse és a Szabadság téri Népi Együttes); legkivált pedig a bohóctréfa, benne Kudlik Júlia színészileg mesteri clownkodásával, Antal Imre kifogyhatatlan jókedvével és Tamási Eszter."

A Kisalföld (2017. január 4.) névtelen munkatársa írta róla halálának huszonötödik évfordulóján: "sokáig fel sem merült benne, hogy nem tudja legyőzni rákbetegségét. /.../ Kedves, örökké vidám, az életet imádó nő volt - állítják egybehangzóan Tamási Eszter egykori kollégái. /.../ - Káprázatos, mindenkivel közvetlen, állandóan csacsogó, tűzrőlpattant nő volt. Bárhová ment, az emberek valósággal szétszedték... - mesélt a legendás bemondónőről Rózsa György. /.../ Ügy tanult, hogy a szövegeit lefényképezte a szemével. Nem olvasta el, csak nézte, nézte és nézte, majd elindult a kamera, s hibátlanul elmondta. Aztán mire a stúdióból a büfébe ért, már azt is elfelejtette, mi volt a téma. Azonnal törölt az agya, helyet csinált az új információknak. /.../ Rajongott az életért, imádta a munkáját, a lányát és a kedvesét. Gyermeke édesapjától ugyan elvált, de rátalált arra a férfira, aki boldoggá tudta tenni. Lányával, Krisztinával gyógynövényboltot nyitott, tele volt tervekkel."

Agyrákban halt meg 53 éves korában.

bemondo_9.jpg

Kisalföld, 2017. január 4.

"Ő volt a budapesti tévéadó legrokonszenvesebb és legszebben beszélő egyénisége." Így vélekedett Hódos Juditról a Magyar Szóban Szűts István (1972. december 8.). Fotómodellként kezdte, Vendéglátóipari Főiskolát végzett, s ő volt az első női könnyűbúvár Magyarországon. Az első róla szóló riport még csak ez utóbbi minőségében mutatja be őt, a Feneketlen tó békaemberét:

bemondo_10.jpg

Hódos Jutka merülés előtt a Feneketlen tónál. (Magyar Ifjúság, 1958. július 5.)

"Hódos Jutka finoman metszett arca, 'ártatlan' tekintete (alig észrevehetően, de annál vonzóbban befelé álló egyik szeme) s bizonytalan félmosolya azt mondta: 'Nem vagyok igazán biztos benne, hogy valóban jó híreket mondok és igazán értékes műsorokat vezetek be, vagy búcsúzom tőlük; de azt remélem, nem tévedek.' S ez az a szerénység (és báj), mely leveszi lábáról a nézőt." Így jellemezte őt Hámos György (Filmvilág, 1972. december 15.).

Tomsits Rudolf, a nemzetközi hírű dzsessztrombitás volt a férje. Leányuk, Tomsits Timea még óvodába járt, amikor édesanyját halálos baleset érte 1972 novemberében Aszódon. Egy vasúti átjárónál a fénysorompó elromlott, a kézi jelzéssel megbízott sorompóőr nem jelzett, a televízió személygépkocsiját vezető sofőr nem lassított, és mindenki meghalt, aki az autóban ült. A sofőr, a rendező, a szerkesztő és a 35 éves Hódos Jutka, akire nyilván azért emlékeznek kevesebben, mert kevesebbet élt, és a neki jutott nem egészen másfél évtized nagyobbik részében a családok többségének még nem volt televíziója.

bemondo_11.jpg

Hódos Jutka néhány hónappal a halála előtt. (Magyar Szó, 1972. december 8.)

Lénárd Judit nem csak álmodozott a színészi pályáról, hanem rajta volt. Győrött, Debrecenben, Budapesten koptatta a színpadot egy évtizedig, azután lett bemondónő 1960-ban. Így mutata be őt Gách Marianne az Asszonyok 1966. november elsejei számában. "Megjelenésében és beszédstílusában jellegzetesen drámai hősnő. Akár művészetről, akár irodalomról szól a közönséghez, minden szava úgy hat, mintha maga írta volna. Minden alkalommal rettenetesen lámpalázas, gyötri a felelősségtudat. Néha a rádióban is vendégszerepel, verset mond, vagy novellát olvas fel, ilyenkor csodálatos nyugalom szállja meg. A TV-bemondói munka némileg kárpótolja a színpadért. A televízió képernyője igen érzékeny, óvakodni kell attól, hogy a szöveget túljátssza, mivel az életben észrevétlen kis fintor itt sokszorosan felnagyobbodik, sőt eltorzul. Mi érdekli Lénárd Juditot leginkább? Az operaismertetés, a színházi közvetítés, a képzőművészet meg az irodalom. Sokat olvas, és szívesen hallgat zenét. Bachot és romantikus szerzőket. A moderneket kevésbé szereti. Rengeteg levelet kap a nézőktől, s mindegyikre válaszol, Csaknem mindig angolosan öltözködik, a kosztüm, a blúz meg a pulóver nem válik hamar divatjamúlttá, és jóformán minden alkalomra megfelel. Gondol arra, hogy a TV-bemondónő divatot is formál, hiszen akit szeretnek és sokat látnak, azt utánozzák. A magánélete? Tizenkétéves kislányát egyedül neveli." Ezután már csak négy évig nevelhette a lányát. Gyógyíthatatlan mellrákban szenvedett. Öngyilkos lett.

bemondo_12.jpg

Film, Színház, Muzsika, 1970. június 13.

Akárcsak Lénárd Judit, Varga József is egy évtizeddel idősebb volt a pályájukat bemondónőként kezdő lányoknál. Ő újságíróként kezdte a Rákosi-korszakban a Friss Újságnál, a Magyar Rádió bemondójaként folytatta, és onnan került a televízióhoz 1958-ban. A többiekkel ellentétben politikus alkat volt, azért is lett első szándékkal újságíró. "A nézők a magyar újságírás, a magyar televíziózás egyik legelkötelezettebb személyiségét ismerték meg benne. Elkötelezett volt eszméink, céljaink iránt. Kommunista újságíró volt." Így búcsúzott tőle a Népszabadság 1981. május 29-én. Másképp volt több mint bemondó, mint kolléganői. Ő belpolitikai kommentátor (is) lett: "A TV Híradó felfedezte benne az egyedi, sajátosan fanyar személyiséget, amivel szinte új műfajt – 'a hétköznapi történések tévé-jegyzetét' - teremtett meg a hírmagyarázataiban." (wikipédia) Fanyar humorával kiérdemelte a Savanyú Jóska becenevet. A szatirikus politikai műsor, a Parabola szövegeihez sokáig ő adta a hangját és az ábrázatát: "A napokban jelent meg valahol, hogy a Parabola stílusát mennyire meghatározza állandó bemondója, Varga József. Valóban, az ő hűvös Iróniája teszi ezt a programot személyes jellegűvé." (Magyar Nemzet, 1967. november 26.)

Ő sem úszta meg filmszerep nélkül. Az Álljon meg a menet! című tévéfilmben önmagát alakította. Ennek örömére írta "Kibetonozták" címmel a Kisalfold glosszistája, j.f. (1976. február 21.): "színész, mert ugye, tévéjátékról van szó, Varga Józsefről. Akit éppen most betonoztak ki. A bemondói falból. A fej-pózból. Jé, vesszük észre, ba is van! Jé, egészen mást is tud csinálni, mint híreket meg Parabola-kommentárokat olvasni! 'Kibetonozása' Szilveszterkor kezdődött. Énekléssel. Eredeti humorral. Most legutóbb meg prózában. Igaz, ehhez egy másik 'fejet' előbb be kellett betonozni. Ami azt illeti, mindegyikkel nyertünk."

1981-ben egy tévéműsor után infarktust kapott és belehalt. 51 éves volt.

bemondo_13.jpg

Fejér Megyei Hírlap, 1963, augusztus 19.

A jobboldalon a hatvanas évek első felében érkezett Kudlik Júliával és Lugossy Zsuzsával kiegészült csapat:

bemondo_14.jpg

 168 óra, 2009. június 18.

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr3216215722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.