Arcanum blog

Egy világszép sors Magyarországon

Simon Böske (1909-1970)

2020. október 28. - hacsa.

Egy elfelejtett és megnyomorodott asszonyt temettek el 1970 októberében. Valamikor Magyarország egyik fele a világ legszebbjének kikiáltott magyar leányként üdvözölte őt. A másik fele pedig ócsárolta mint zsidót.

Azt hittem, éppen a halála ötvenedik évfordulójára időzítem ezt a blogot. Hittem a wikipédiának, mely szerint 1970. október 28-án halt meg. Egészen addig hittem, amíg meg nem találtam ezt a kishírt az Esti Hírlap 1970. október 10-i számában: "AZ ELSŐ magyar szépségkirálynő, Simon Böske, a későbbi Miss Európa, egy budapesti kórházban elhunyt. Vasárnap temetik férje, Jób Dániel, a Vígszínház egykori igazgatójának sírhelye mellé." Ugyanebben a lapszámban megjelent egy fizetett közlemény is, amelyből annyi azért már kiderült, hogy a Kozma utca 6.szám alatt temetk Miss Európát a férje mellé, s akiket illet, ebből tudták, hogy a zsidó temetőről van szó. 

Simon Böske 1970. október 8-án halt meg, és most már a wikipédián is a helyes dátum olvasható.

simon_1.jpg

Simon Böske. (Tolnai Világlapja, 1929. február 13. )

Keszthely köztiszteletben álló főorvosának, Dr. Simon Sándornak a leánya volt ő. Gondos neveltetétésben részesült. Bécsben és Drezdában is tanult, a tudós keszthelyi főrabbi, Dr. Büchler Sándor vezette be őt a hebraisztikába, és alig múlt tizenhat éves, amikor a Balaton tündérévé választották: "Megválasztották Siófokon a Balaton tündérét. Több mint. húsz magyar város küldötte el vasárnap délelőtt legszebb leányait Siófokra, hogy ott a Színházi Élet országos korzószépe választásának döntésén a pesti írókból és művészekből álló zsűri megválassza közülük a Balaton tündérét. A győztes Keszthely küldöttje, Simon Böske lett." (Magyarország 1925. szeptember 8.)

Maurice de Waleffe úr, a párizsi Le Journal főszerkesztője és a férfi-térdnadrág-viselet élharcosa, mondhatni, apostola uralta a múlt század huszas éveiben az európai szépségverseny-piacot. Ekkoriban igyekezett kiterjeszteni a versenyeket Európa keleti felére. Magyarországon a Balaton tündére választás gazdája, az Incze Sándor szerkesztette, aranykorát élő Színházi Élet volt de Waleffe partnere. Az első magyarországi szépségversenyt 1928-ban hirdették meg. A szigorú és konzervatív atya és nagyatya nem helyeselte egyáltalán Böske jelentkezését, az anya azonban annál határozottabban tolte előre leányát a szépség trónjához vezető úton.

Kétszáztizennyolc leány jelentkezett. Az első rostálás után maradt harmincöt. A második után négy. Közülük választották királynőnek és ezáltal a Párizsban megrendezendő európai szépségerseny magyar indulójának Simon Böskét.

simon_3.jpg

A Színházi Élet 1928-as karácsonyi számában leközölték a verseyzők egy részének a képét. Ezen az oldalon balra fent látható Simon Böske. 

1929. január 6-án zajlott le a szépségverseny az Erzsébet körúti Úri Kaszinóban. Volt nagy fölhajtás, a Kaszinó előtt tolongott a tömeg, a rendőrök alig tudták fenntartani a rendet, mindenki a szépségkirálynőt várta. Tolongtak a fotósok, az újságírók, egyik sem akar exkluzív szépségkirálynői nyilatkozat nélkül a szerkesztője szeme elé kerülni. Egy sor külföldi lapban is megjelent Miss Hungaria képe.

A győztes a nyilatkozata szerint csupán annyi előkészületet tett, hogy életben először kifestette a száját. Amúgy soha nem használ szépítószereket. A Friss Újság (1929. január 8.) tudóstójának elárulta: "Mióta az eszemet tudom, színésznő akartam lenni és Drezdában Erika Wedekindtől, Frank Wedekind nővérétől énekelni is tanultam. Jaj, ki ne írja, mert megtudja a papám — tör ki belőle a kisleány?" Figyelemre méltó, hogy a decens úrilány (aki egyébként, amint azt a naplójából tudjuk, ekkor már dohányzott) fontosnak tartja, hogy megemlítse énektanárának a bátyját, a korának szexuális álszentségét oly hevesen ostorozó, nagy botrányokat kiváltó drámaírót. 

Ugyanezen a napon a Pesti Naplónak már a papa kedve szerint nyilatkozik: "Most meglepetés következik. Simon Böske nem akar színésznő lenni, pedig nagy titokban valamikor tanult énekelni. Esetleg filmről lehetne beszélni. És szenvedélye is csak egy van: teniszezni." Ehhez képest egy héttel később, január 17-én már arról adtak hírt a lapok, a Magyarország, az Újság, hogy Miss Hungary próbaéneklésen volt a Magyar Színházban, megállapították, hogy igen tehetséges, és szerződést kötöttek vele, hogy egy tavasszal színre kerülő operettben táncoljon és énekeljen. Böske egyébiránt már 16 éves korában fellépett a zalaegerszegi cipészmunkások műkedvelő társulatában. Mi több, ki is emelkedett a műkedvelők közül. (Színházi Élet, 1925/12.)

simon_4.jpg

Mint látható, pár nap múlva a Beszterce ostromában egy kisebb és nem igazán szépségkirálynőhöz illő szerepben már színpadra is lépett. (Tolnai Világlapja, 1929. január 23.)

Az Új Nemzedék című fajvédő lap (1929. január 30.) megírta, hogy Simon Böskét inkább Miss Palestinának kellene nevezni, s leszögezte, hogy szerintük inkább "a tipikusan magyar antropológiai jegyekkel ékes" nők reprezetálják az ezeréves magyar szépséget. 

Miss Hungaria( akkor még nem Hungary) február elsején az anyukájával elutazott Párizsba, és február 7-én megválasztották Európa szépének, aki majd megmérkőzik Miss Americával a Miss Universe címéért.

Hatalmas volt a felhajtás. Így lelkesedett a Bethlen-kormány szócsöve, a Budapesti Hírlap (1929. február 8.): "A szép magyar leány győzelme pár óra alatt befutja az egész világot. Olvasni fogják délen, a napsütötte Afrikában, fent, az Észak komor és titokzatos sziklái között, túl az Óceánon, Amerika nyüzsgő embererdejében, Ausztráliában, a világ végén, a Csöndes óceán elhagyatott szigetén... És mindenütt kíváncsian kérdezik, hol van az a Hungária, ahol Európa legszebb leánya terem. Hungária, Hungária! Néhány napra megint mienk a világ érdeklődése: a dicsőséget nem egy viharral, tengerrel dacoló aviatikus szerezte meg, sem egy tudós zsenije, aki új, korszakalkotó fölfedezéssé! lepte meg a világot, sem egy új költő csodálatos géniusza. Egy fiatal, ismeretlen leányé a pálma, akiben a magyarság bája, szépsége, gyöngédsége és ereje tiszta harmóniában egyesül, aki most megint beidegzi az idegenek millióiba azt a régi igazságot, hogy Magyarország nemcsak a lovagi erényeknek, vendégszeretetnek, őszinteségnek, nyíltságnak, becsületességnek, hanem a legszebb nőknek is klasszikus hazája."

Kétségtelenül merész dolog az ősi magyar múlthoz kevéssé kapcsolódó, Goldarbeiterként érkezett család sarjáról következtetni arra, hogy Magyarország "a legszebb nők klasszikus hazája", de abban az időben ez a felfogás volt a fajvédőkének az alternatívája.

simon_5.jpg

A francia Külügyminisztérium díszebédet ad a szépségverseny résztvevői számára. Baloldalt a második Simon Böske. (Képes Pesti Hírlap, 1929. február 9.)

A francia lapok első oldalán nagybetűs címek hirdetik a verseny eredményét a győztes képével. Magyarországon a napilapok vezércikkben üdvözlik a magyar diadalt. Párizsban sokezer ember várja az utcán Böskét, akik a hódolók a vállukon visznek a kocsijához. Természetesen sokszorta több az újságíró és a fotóriporter, mint Pesten. Fogadja Miss Európát a francia köztársasági elnök, a monacoi herceg és még egy sor előkelőség. A legluxusabb luxussal kényeztetik Böskét másfél hónapon át. Díszebédek, fogadások tömegén vesz részt. Üdültetik őt a Riviérán. Szerződésajánlatokkal bombázzák. Mehetne rögvest forgatni a Paramounthoz Hollywoodba. Tömérdek ruhát, pipere cikket kap reklámajánlatokkal, rengeteg cég akarja az ő nevével, képével hirdetni a portékáját.

Az összes ajánlatra nemet mondott. Végül csak az egyik, sok kül- és belföldi lapban közölt képén látható csipke gallért nevezték el Simon Böske-gallérnak, de azt is az engedélye nélkül hirdette a nevével az alábbi módon egy cég, amelyet Böske be is perelt:

simon_6.jpg

Dunántúl, 1930. július 6.

Csathó Kálmán a Budapesri Hírlapban (1929. február 17.) arra bíztatta azokat, akik szerint ez a diadal nem is olyan nagy dolog, hogy végezzék el az ellenpróbát: "mit éreztek volna, ha véletlenül valamelyik Miss Kisántántot választják meg Miss Európává. Ugye bizony, nem esett volna jól? Nem ám! Hát akkor pedig igenis örülni kell neki, hogy a keszthelyi körorvos leánya ilyen becsületet szerzett a magyar női szépségnek, és hogy a Miss Európa-választás után a magyar trikolor lengett a párizsi Le Journal palotáján, a zenekar a magyar Himnuszt játszotta, és a francia tömeg Magyarországot éltette. Mert való igaz ugyan, hogy ez a siker egyedül nem sokat lendít a helyzetünkön, de az is igaz, hogy a magyar propaganda szempontjából ennek is megvan a maga nem kicsinyelhető jelentősége. Ebből a szempontból megér annyit, mint egy olympiai győzelem."

Simon Böske is feljegyezte a naplójába: "állok egy nagy párizsi palota erkélyén, lent tízezerre menő tömeg, franciák, és lengetik a kalapjukat, és százszor, ezerszer kiáltják: 'Vive la Hongrie! Vive la Hongrie!'" (Fejér Megyei Hírlap, 2019. augusztus 3.)

A szépségkirálynő több alkalommal Trianon-jelvényt viselt a tiszteletére rendezett fogadásokon, és azt tervezte, hogy Amerikában a világszépe-választáson gyászruhában, "Nem, nem, soha!" felirattal fog megjelenni. (Friss Újság, 1929. március 7.

simon_7.jpg

Vanek József karikatúrája: Simon Böske Dávid-csillagba zárva. (Ország-Világ, 1929. február 17.)

A fajvédőket a szépségkirálynő trianonos demonstrációja sem hatotta meg: "Miss Európáról, aki egyben Miss Hungária is, szintén ismételten megtudjuk, hogy hithü zsidó leány, szülei zsidó házat vezetnek, és hogy a zsidók milyen boldogok, hogy éppen ő 'a legszebb magyar leány'. Sajnálattal látjuk azonban. hogy Miss Európa úgy is mint Simon Böske, nehéz dilemmába keverte önmagát. Nyilatkozata szerint ugyanis ő 'csakis zsidó férjet' szeretne, aki azonban 'szép és gazdag is legyen'. Pardon, a gazdagság még csak könnyen megy a liberális férfiúnál, de . . . honnan vegye a szépséget? Félünk, hogy Miss Európának engednie kell majd kettős követelményéből. Ha csak ki nem derül, hogy a szépség relativ fogalom, mint ahogy nekünk is speciális fogalmaink vannak — pardon — a 'legszebb magyar' leányokról." (Új Nemzedék, 1929. március 3.)

Ami a kisantantot illeti, a Brassói Lapok (1929. március 10.) azzal a hírrel jelentkezett, hogy a magyar- és zsidófaló román professzor, Alexandru Cuza "követeli, hogy Simon Böskét, mivel nem európai fajból származik, fosszák meg a Miss Európa címtől s ehelyett Miss Palesztinának nevezzék, ezt a követelést Cuza azzal is indokolja. hogy a keresztény közvélemény általánosságban tiltakozik Simon Böske 'tróbitorlása' ellen." 

Ilyen szépen harmonizáltak a magyar és a román fajvédők nézetei.

A Szegedi Új Nemzedék (1929. március 7.) idézi nagyobb terjedelemben - gúnyolólag persze - azt az interjút, melyet Miss Európa egy párizsi "zsargon-jiddisch" lapnak adott: "Mik a tervei a jövőre? Színház, vagy filmkarrier? — Ó, nem! Az egyetlen vágyam az, hogy minél előbb férjhez menjek! Valóban, ez az egyetlen kívánsága? - Igen, férjet szeretnék! -Zsidót? - Csakis zsidót! De szép és gazdag is legyen..." 

simon_9.jpg

A Miss Európa fogadására kiküldött fotóriporternek ezt sikerült produkálnia a tömeg sodrásában. Az elmosódó felirat: "Miss Európa a Keleti pályudvaron a tolongó tömeg árjában." (Budapesti Hírlap, 1929. március 15.)

A fenti képpel illusztrált tudósítás szerint így fogadta Budapest Miss Európát: "Egyszerre megmozdul a tömeg, az emberek izgalmasan tolonganak, a zsivaj betölti a levegőt, a rendőrtisztek vezényelnek, rendőrök erősítik meg a veszedelemben forgó kordonokat: megérkezik a várva várt bécsi gyorsvonat, Magyari Imre zenekara rázendít a Himnuszra, a kalapok lekerülnek a fejekről s Miss Európa, aki erős rendőri segítséggel tudott a vasúti kocsiból a perronon és a csarnokon keresztül jutni, megjelenik a pályaudvar főbejárójában. Hatalmas éljen fogadja, majd elhallgat a cigányzene s megkezdődik az üdvözlés." Az ünnepelt "ragyogva száll a felvirágozott autóba, amely viszi keresztül a fővároson a Gellért-szálló felé. Végig a hatalmas útvonalon emberfolyam áll sorfalat, kendőket lobogtatnak az ablakokból, éljeneznek véges-végig az úton."

Az amerikai útból nem lett semmi. 1929 júliusában a franciaországi Deauville-ben rendezték meg a világszépségversenyt, amelyen nem tudtak dönteni az amerikai és a magyar lány között, akik így megosztoztak a trónuson. Azóta is Simon Böske az egyetlen magyar Miss Universe.

A leányt tehát sikerült végleg eltéríteni a színészettől, éppen akkor, amikor kecsegtető ajánlatokat kapott.

Az év végére a gazdag férj is meglett. Böske rövid ismerettség után decemberben férjhez ment  a budapesti társasági élet ismert alakjához, a nála tizenhat évvel idősebb vagyonos textilnagykereskedőhöz, Brammer Pálhoz.

simon_8.jpg

A házaspár. (Tolnai Világlapja, 1930. január 1.) 

A papa azonban mégsem lehetett teljesen elégedett, ugyanis a férj vallása szerint már nem volt zsidó. Mivel Böske nem akart, vagy a papára való tekintettel nem mert kikeresztelkedni, csak polgári esküvőt tartottak.

"A házasság első éveiben igen harmonikus életet élt Brammer Pál a feleségével. Az elegáns szép asszonyt férje társaságában mindenütt ott leheteti látni, ahol 'sikk' volt megjelenni, a pesti előkelő társaságnak jelentős tényezői voltak." (Esti Kurir,1935. szeptember 14.)

Hanem aztán kitört a botrány. Böskét egyre gyakrabban látták a Vígszínház művészeti igazgatójának (a nála huszonkilenc évvel idősebb) Jób Dánielnek a társaságában. "Simon Böske állítólag a Vígszínház előadásán kettesben jelent meg Jóbbal az egyik földszinti páholyban. Közben tudomást szerzett a dologról Brammer Pál is, a színházba sietett és ott olyan jelenetet rögtönzött, hogy Jób Dániel védelmezte meg a szépségkirálynőt férje ellen. Simon Böske ezután hazautazott szüleihez Keszthelyre, ott viszont olyan hideg fogadtatásban részesült, hogy a következő vonattal már el is hagyta régi diadalai színhelyét. Jelenleg a Siesta-szanatóriumban hidegvizkurát tart a volt szépségkirály nő." (Ellenzék, 1935. március 30.) Brammer és Jób pisztolypárbajt vívott. Három golyóváltás után sértetlenül távoztak és haragban maradtak. 

1935 októberében kimondták a válást. Simon Böske és Jób Dániel három évvel később összeházasodtak. Böskéből, ha színésznő nem, legalább színészné lett. 

simon_11.jpg

Jób Dániel (1880-1955). (Magyar Színművészeti Lexikon)

A harmincas évek közepe után Simon Böske eltűnt a sajtóból és a nyilvánosságból. 1940-től csak akkor írják le a nevét, amikor megemlítik, hogy az árdrágításért súlyosan elítélt Brammer Pálnak ő volt egykor a felesége. Egy vidéki lap még megemlíti, hogy fellépett a somogyszili KALOT műsoros estjén (Új Somogy, 1941. február 28.). Azutána húsz évig semmi. Később is alig valami.

Jób Dánielnek 1939-ben származási, 1949-ben politikai okokból kellett távoznia a Vígszínház éléről. A házaspár a korábbiakhoz képest igen szerény körülmények között élt. "Jób és felesége súlyos betegek voltak: Simon Böskének idegösszeroppanása volt, hiszen szüleit Keszthelyről elhurcolták a nyilasok, soha nem tértek vissza. Jób mogyorószínű, felhajtott galléros kabátjában el-eljárogatott segélyért. Abból éldegélt, de egykori hálás színészei (Egri, Ajtay, Somló, Somlay) ugyancsak támogatták. 1955-ben pár lépésre a lakásuktól Jób az utcán ősszeesett és kórházba került. Sok zálogcédulával és egy darab száraz sajttal a zsebében indult a halálba.
Temetésén tizenegyen vettek tőle búcsút." (Sívó Emil, Új Élet, 1987/1.)

Férje halála után mérnök öccse vette magához Böskét. Ő és a párja gondoskodott róla a haláláig. Böske ekkor már mozgáskorlátozott volt, nem tudta mindenben ellátni magát. Hosszú betegség után 61 éves korában halt meg. Az egyetlen nekrológ, mint írtuk, a temetése után fél hónappal jelent meg egy anyós jóvoltából, de a férje nevét helyesen leírni és az izraelita temetőt megnevezni akkor sem sikerült: "Anyósom szólt, hogy már megint figyelmetlenek voltunk. Híres személy távozott az élők sorából, akiről illett volna megemlékezni. Csak fizetett hirdetésként jelent meg a gyászhír, hogy Jobb /sic!/ Dániel özvegye, Simon Böske elhunyt./.../ A Lipótvárosban sokan ismerték, sokan emlegették hajdani ragyogását. A Rákoskeresztúri temetőben /sic!/ a gyászolók sokasága kisérte utolsó útjára. Azt mondják, hogy köztük többségben voltak a korosodó hölgyek, akik Simon Böskével együtt saját lánykori álmaikat is temették." (Magyar Hírlap, 1970. október 27.)

simon_12.jpg

Simon Böske és az őt ünneplő tömeg a Keleti Pályaudvarnál. (Tolnai Világlapja, 1929. március 20.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr4316256908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása