Arcanum blog

"Bűnözni csak tisztességesen és becsületesen..."

Donászi Aladár - a hidegvérű gyilkos és öngyilkos (1954-2001)

2021. augusztus 10. - hacsa.

A magyar kriminológia leghidegvérűbb gyilkosa gyilkolta meg magát húsz évvel ezelőtt, 2001. augusztus 10-én a sopronkőhidai börtönben. Brutálisan. 15 centiméter hosszan húzta meg a pengét a nyaki ütőerén és izmain át. Kétszer.  Gyilkostársa augusztus 12-én ünnepli hetvenedik születésnapját. Zsinórban huszonhetedszer a börtönben. A "győri gyilkos", a "skálás gyilkos", a "vadászgyilkos", egyenként is évekig izgatta a közvéleményt. Ő, Donászi volt mindegyik. 

donaszi_1.jpg

Donászi Aladár jobbra és Bene László balra a vádlottak padján. (Magyar Nemzet, 2001. augusztus 25.)

Nem nagyon hivatkozhattak nehéz gyerekkorra. Pedagógusgyerekek voltak mindketten anyai részről. Donászi apja ügyészként szolgáltatta az igazságot, Bene Lászlóé pedig hegedűművész volt. 

Donászi kiválóan tanult, érettségi után elsőre felvették a jogi karra. Úlhetett volna a vádlottak padja helyett a bírói pupituson is, de más utat választott. A jogi tanulmányait el sem kezdte. Gyorsan megnősült és katonai főiskolára jelentkezett. Azt szépen el is végezte. Hivatásos katonaként szolgált és készült tudatosan, szisztematikusan a bűnözői pályára. A hadsereg ideális hely volt a fegyverhasználat és a bűnözői életpályához szükséges egyéb képességek elsajátítására.  Úgy képzelte el az életét, hogy időközönként megcsinál egy nagy "munkát", és a "nagy munkák" közötti hosszú időben jól él anélkül, hogy kenyérkereséssel kellene foglalkoznia. Ha pedig börtönbe kerül, akkor jelentős bűnözőként ő lesz ott a császár. 

A felkészülés azonban nem sikerült tökéletesen. 1980. március 17-én Donászi a fegyverével együtt lelépett, és még aznap kirabolta fegyverével az Irinyi utcai OTP-t Lágymányoson. Elvitt 327 ezer forintot, de csak 8 ezret tudott elkölteni belőle, mert már másnap elfogták a Gellért Szállóban, ahol szobát bérelt. Ekkor bukkant fel a neve először a sajtóban, de még nem keltett különösebb figyelmet. A napilapok egységesen csak az MTI rövid szövegét közölték az ügyről. (Pl. Csongrád Megyei Hírlap, 1980. március 19.) 

donaszi_2.jpg

A rendőrség bemutatja másfél évtizeddel később Donászi addigra kibővült fegyverkészletének darabjait. (Kisalföld, 1994. május 6.)

Donászi 12 évet kapott. A börtönben ismerkedett meg Bene Lászlóval, aki már gyerekkorában gyakorolta a tolvajlást kisebb tételekben az iskolában, aztán felcseperedvén már rendszeresen lopott autókat és rabolta el önkiszolgáló üzletek pénzszállítmányait. Ő már egy ideje a szegedi Csillag börtönben lakott hét éves ítélettel, amikor Donászi oda került. Összebarátkoztak, tervezték a közös jövőt a bűnözői pályán. 

Donászi mintarab volt. Művelt fogolyként publikált a börtönújságban és irnokként dolgozott a börtön befogadó őre, Kovács Ferencné, Lili néni mellett, aki évtizedekkel később így beszélt róla: "Az írnokomként büntetését töl­Donászi Aladár magabiz­tos, udvarias és egyáltalán nem elkeseredett ember benyomá­sát keltette. Két írnok és két raktáros tartozott hozzám, mind közül Donászi volt a leg­intelligensebb. Az őröknek pél­dául... ő írta össze a lét­számot. Két kávé helyett - ter­mészetesen engedéllyel - ha akarta, négyet ihatott és a két engedélyezett tea helyett volt, hogy ötöt elvitt a boltból. Ter­mészetesen rettenetes még be­legondolni is, hány ember és család életét tette tönkre, de kigondolta volna akkor és ott, hogy a társával mire készülnek?" (Kisalföld, 2006. március 25.)

donaszi_3.jpg

Lili néni, aki megbecsülte az intelligens irnokot a Csillagban. (Kisalföld, 2006. március 25.)

A derék foglyot 1989-ben jó magaviseletére való tekintettel szabadon bocsátották. Megkezdődött Donászi és Bene közös tevékenysége. Együttműködésük első korszaka vértelen volt. Hat dohánylerakatot fosztottak ki 1991 tavaszáig, és 16,5 millió forint értékű cigarettát loptak. (Ekkoriban 30-40 ft volt egy doboz cigaretta. Egy-egy lerakatból nagyjából hétezer karton cigit kellett elvinniük) A zsákmány nem kis része nyilván az orgazdákat gazdagította, de azért maradt nekik is elég ahhoz, hogy jól éljenek, és beruházzanak a jövőbe. Bécsben fegyvereket vettek, és elkezdtek velük gyakorlatozni. Beszereztek hamis papírokat is. A pályájukat tényregényben leíró" Tábori Zoltán szerint ebben az idő­szakban vált nyilvánvalóvá a két bűnöző személyisége közötti különbség. Bene megelégedett volna a lerakatok fosztogatásá­val, ám társa nagyobb akciók végrehajtására vágyott. - A kettősben Bene volt a népi, Donászi pedig az igazi urbá­nus figura." (Magyar Nemzet, 2001. augusztus 25.)

 Az első "nagyobb akcióban", vagyis rablógyilkosságban Bene nem is volt benne. Ezt Donászi egyedül hajtotta végre 1991. június 12-én Győrött. A győri fürdővállalat dolgozóinak fizetését rabolta el. A rendőrségi jelentés szerint a vállalat "Országút u. 4-6. sz. alatti irodaházá­nak folyosó­ján a támadó a kezében lévő pisztollyal a pénz átadá­sára szólítottafel a pénzszállítókat. A felszólításnak azonnal nem tettek eleget, ezért az elkövető fegyverével lövéseket adott le. Egy lövés súlyosan megsebesítette a vállalati portást, egy másik lövéstől életveszélyesen megsebesült a pénzkísérést civil ruhában végző Ősz Zsigmond rendőr főtörzsőrmester, akit az elkö­vető brutális módon bán­talmazott. Ősz Zsigmond 1991. június 27-én a kór­házban sérüléseibe belehalt. Egy lepattanó lövedéktől könnyű sérülést szenvedett a telefonkezelő. A rabló két pénzszállítót táskát felkapva, Lada 1500 tí­pusú személygépkocsijával elmenekült a helyszínről. Zsákmánya 870 000 forint készpénz volt. A bűncselekmény elköve­téséhez használt gépkocsit 1991. május 7-én lopták el a Bp. XI., Boldizsár u. 2. szám alatti Magyar Autóklub terü­letéről. A rajta talált forgalmi rendszámot pedig korábban Kecskeméten szerelték le egy parkoló gépkocsiról." (Reform, 1996. július 16.)

 

donaszi_4.jpg

Az első áldozat, Ősz Zsigmond portréja és síremléke. (Kisalföld, 1994. május 6.

Donászi öngyilkossága után megszólaltatták Ősz Zsigmond özvegyét a megyei lapban: "Tíz évig reggelente csak felkelt, csak levegőt vett az az ember, az én Zsigámat pedig elvette tőlünk. S noha tit­kos a telefonszámunk, azóta rengetegen hívtak bennünket. - Felkavarták a híradások? - Nagyon. Eszembe jutott minden, azoknak a rettenetes napoknak az aggódá­sai, félelme, ami azóta is kísért. Zsiga halá­lával kettétört a családi életünk. Szembe kellett néznem vele, hogy a gyerekeket egyedül kell felnevelnem. Iskolába jártak, a legnehezebb időszakukban, a kamaszkor­ban voltak. Ma is éppúgy féltem őket. Sze­rencsére nagyon gyerekek és segítenek, amiben csak lehet." A főtörzsőrmesternek három gyereke volt. A család a tragédia után nyugdíjból és árvasági segélyből élt. Az özvegy a rendőrségtől beiskolázási segélyt, a BM-től karácsonyi ajándékokat kapott. Volt egy Ősz Zsigmond Alapítvány, de azt 2000-ben megszüntették, mert semmilyen pénz nem került bele. Viszont rendezett a Győri Rendőrkapitányság Ősz Zsigmond Emléktornát, és emléktáblája is van a főtörzsnek a Győri Rendőrkapitányság bejáratánál. (Kisalföld, 2001. augusztus 14.)

Bene László a Zsaru magazinnak küldött levelében a börtönből kezdeményezte, hogy állítsanak szobrot Ősz Zsigmondnak halála tizedik évfordulóján. Nem véletlen, hogy Bene annak az áldozatnak az esetében kezdeményezte ezt, akinek a halálához nem volt köze. Ő egyrészt nehezményezte, hogy Donászi mellett másodhegedűsként kezelik, másrészt magát tartotta valóban profi bűnözőnek, Donászit inkább vérszomjas egyénnek, aki „az öldöklésből merítette a bátorságot. Áldozatai haláltusája és a vér látványa nyújtotta számára a biztonságot. Véleményem szerint bűnözni csak tisztességesen és becsületesen lehet.” (Magyar Nemzet, 2001.augusztus 25.)

donaszi_5.jpg

Bene László a szegedi Csillagban interjút ad a Kisalföld riporterének. (Kisalföld, 2004. január 24.)

1992. május 11-én történt meg az ún. Skálás-gyilkosság a Vak Bottyán utcában. Ezt Tábori Zoltán a Gengszterregény című tényregényében így írja le: "A Skála Trade Kft. pénzszállító taxija pontban hétkor fordult be a Karinthy Frigyes útról. A lopott ezerötös /Lada - hacsa/ másodszor is kitolatott, elállta az utat. Donászi napszemüveget tett fel, lelépett a járdáról, feltépte a taxi jobb hátsó ajtaját, közvetlen közelről főbe lőtte a hátsó ülésen helyet foglaló fiatal pénzkísérőt, aztán lőni kezdte az elöl ülőket. Amikor a forgópisztolyból kifogyott a lőszer, fegyvert cserélt, és a Parabellummal folytatta a tüzelést. De addigra már, ha sebesülten is, a túlélőknek sikerült kitörniük a kocsiból. A taxisofőr épp az utat elálló Lada felé menekült. Bene kiszállt a volán mögül, és revolverével többször rálőtt. A férfi két golyóval a mellében elvágódott. A második pénzkísérő puszta kézzel vette fel a harcot. Dulakodás közben a tenyerébe, a vállába kapott lövést, majd kiugrott a taxiból, eltűnt a járdán par­koló autók között. Donászi még utánalőtt, azután felmarkolta az egyetlen lövés­sel kivégzett fiatalember lábánál heverő pénzeszsákot, előrerohant, beugrott Bene mögé a hátsó ülésre, a kocsi előrelódult, és a következő pillanatban már ki is fordult a Vak Bottyán utcából. Az akció mindössze tizenöt másodpercig tartott. "Bene a kocsiban kérdőre vonta Donászit, hogy miért kellett lőni: '- Elsőnek kell lőni, hadd üvegesedjen a szem. - Megmondtam, cseszd meg, ha már annyira viszket az ujjad, durrantsd szét a rádiót! Annak legalább értelme van!' - Laci a hajába túrt, mert hirtelen úgy érezte, égnek áll a parókától megszabadult frizurája. '- Jézusom, most mi lesz, ha valamelyikük kimurdal? - Csak a halott pénzkísérő a jó pénzkísérő' - mondta Aladár." (Mozgó Világ, 1995/11.) A kivégzett alkalmi pénzkísérő Sádt Győző, 23 éves egyetemi hallgató volt. A többiek életveszélyes sérülésekkel bár, de túlélték a támadást. A Donászi által hirtelenjében felkapott pénzeszsákban csupán két másik, üres pénzeszsák volt. A gengszterek egyetlen fillért sem kerestek ezzel a "munkával". ("Donászi és Bene végig ezt a kifejezést használja: munka. Lebukásuk után Donászi az elébe tett kihallgatási jegyzőkönyveket nem is hajlandó aláírni addig, amíg a rendőrök a belecsempészett 'balhé', 'buli' stb. szavakat ki nem javítják." Mozgó Világ, 1995/11.)

donaszi_6.jpg

A rablótámadás másnapján megjelent fantomképek alapján a szülőanyjuk sem ismert volna rá a gengszterekre. A paróka, az álszőrök megfelelően funkcionáltak. A rendőrség megspórolta a tízezer dollárt, amit a nyomravezetőnek felajánlottak. (Népszabadság, 1992. május 12.)

 A gengszterpáros harmadik nevezetes bűncselekménye sem hozott bevételt. Nem is volt tervezett akció. 1992. november 8-án Székesfehérvár mellett, Sárszentmihály határában lőgyakorlatozott Donászi és Bene. Arra járt egy vadászó társaság két hivatásos vadász, ifj. Tóth Tamás és Izsó László vezetésével. Amikor a vadászok meghallották a lövéseket, azt gondolták, a keresett orvvadászokat csíphetik el. A többieket hátra hagyva terepjárón a helyszínre siettek, ahol tűzpárbaj alakult ki köztük és a gengszterek között. "Mindkét vadász a helyszínen meghalt. Az önmagát harcosnak, Magyarországot pedig csata­térnek tekintő Bene László később /Tábori Zoltán előtt - hacsa/ így vélekedett az esetről: 'Bátor harcosok voltak azok a vadászok, különösképpen a vé­kony arcú Tamás. Tulajdonképpen párbajoztam vele, nekem volt szerencsém, hogy életben maradtam. Utolsó töltényig har­coltunk Tóth Tamással, szülei büszkék lehetnek rá, még a vállamat is átlőtte. Én is harcos vagyok, nem akartam embert ölni egyébként, csak védekeztem, különben is a vadászok kezdtek először tüzelni. Tóth Tamás lelke nem halt meg, velem van a Csillagban, a barátom lett, gyakran beszélgetünk.'" (Magyar Nemzet, 2001. augusztus 25.)

Tóth édesapja, id. Tóth Tamás, Sárszentmihály korábbi polgármestere fia halála után a halálbüntetés visszaállításának élharcosa lett. 165 ezer aláírást gyűjtött össze, és népszavazást kezdeményezett, azt azonban az Országos Választási Bizottság nem engedélyezte, mert a népszavazásra feltett kérdés az alkotmányba ütközött volna. Id. Tóth hosszú időn át intenzíven kutatta fia halálának körülményeit. Szerinte kitalált mese volt, amit a tűzpárbajról előadtak. A fiának azért kellett meghalnia, mert látott valamit, amit nem lett volna szabad. Az iratokból az apa megállapította, hogy ott volt a helyszínen a vadászokon és a gengsztereken kívül három másik ember is, akik aztán eltűntek a nyomozati anyagokból. A nyomozásban részt vet rendőr szerint, az egyik tanú valóban látni vélt három másik embert, akiket kerestek is, de nem jutottak semmire. Id. Tóth levelekkel bombázta Pintér Sándor belügyminisztert, hogy folytassák a nyomozást, de erre nem láttak okot. (Magyar Nemzet, 2017. június 1.)

donaszi_7.jpg

Id. Tóth Tamás a gyilkosság helyszínén. (Veszprémi Napló, 2013. október 30.)

A vadászgyilkosság fordulatot hozott a nyomozásban, mert itt ugyanazokat a fegyvereket használták, mint Győrött és a Vak Botyán utcában. Ekkor kötötték össze a három nevezetes bűncselekményt, de még két évig tartott, amíg a tetteseket elfogták, holott Chilko Ferenc alezredes nyilatkozata szerint az ő két embere, két főhadnagy két évig csak ezzel az üggyel foglalkozott. (Magyar Nemzet, 1994. május 13.) Tábori könyvéban, amint azt az egyik recenzens meg is jegyezte, "a benyo­más a rendőrök hozzáértéséről - ked­vezőtlen. Nehézkes tétovaságukra és melléfogásaikra se vetül itt jó fény". (Napi Gazdaság, 1996. november 8.) A rendőrség mindazonáltal megpróbált hőskölteményt kreálni az ügyből annak alapján, hogy amikor végre összeállt a kép, akkor valóban sikerült a tetteseket összehangolt kommandós akciókkal több helyszínen, településen egyszerre elfogni úgy, hogy a gengsztereknek nem állt módjukban fegyvert használni. Elképesztő véletlen: a nyomozás vezetőjét éppen úgy hívták, mint az egyik elkövetőt. "A három évig tartó nyomozást Bene Lász­ló vezette, aki — a sors fintora - névrokona Donászi társtettesének. A dandártábornok ma Vas megye rendőrfőkapitánya és pályája eddigi legnagyobb ügyének tekinti a gyil­kosságsorozat elkövetőinek elfogását." (Kisalföld, 2001. augusztus 14.)

Bene később országos rendőrfőkapitány lett.

donaszi_8.jpg

Bene László országos rendőrfőkapitány Gyurcsány Ferenc kormányfővel. (Népszava, 2007. február 14.)

A vadászgyilkosságtól a gengszterek elfogásáig eltelt két évben történt még egy és más. 1993 januárjában az újpesti Alfa áruházat támadták meg, itt azonban a biztonsági őrök megfutamították őket. Ezután Donászi elhagyta az országot, jelentkezett a francia idegen légióba, ahová azonban egészségi okokból nem vették fel. Ha nem tér haza, talán ma is él. Ahogy ő, úgy Bene is elhagyhatta volna az országot. Volt rá esélyük, hogy mindent megússzanak, s ma se tudjuk, kik követték el a nagy port kavart bűncselekményeket. Donászi azonban hazajött, és társával együtt 1993 november 19-én megcsinálta élete legnagyobb fogását. A Soroksári úti postafiókot rabolták ki Budapesten, és 15 millió forintot zsákmányoltak. A rablással a rendőrség Jambrik Mihályt gyanusította, akit több hónapig előzetes letartóztatásban tartottak. Csak akkor engedték szabadon, amikor Donászi beismerte a postarablást is. Jambrik azonban szabadon bocsátása után nyomtalanul eltűnt.

Donászi öngyilkossága bravúrosnak mondható. Állandóan szemmel tartották, a cellájának csak egy kicsi sarka, a vécé nem látszott a kémlelőnyíláson. Félóránként személyesen ellenőrizték, még a tévéjét is törésálló üveggel látták el. Nagyon vigyáztak, hogy semmi ne kerüljön a keze ügyébe, amivel megölheti magát, de hét év hosszú idő, és egy penge nagyon könnyen elrejthető. Donászi arra készült, hogy a börtön legtekintélyesebb bűnöző múlttal rendelkező császára lesz, de nem lett, mert mindenkitől elszigetelték, és a magánzárkának hosszú évek alatt pusztító lélektani hatása van. Az öngyilkosságra jól felkészült. "Három bú­csúlevelet is megírt: lányának, ba­rátjának és a sopronkőhidai fegy­ház parancsnokának címezte gon­dolatait, illetve kéréseit. A szigorúan őrzött elítéltet, úgy tűnik, megtörte a magány. Hiszen Donászi, őrein kívül - eltekintve az egyre ritkuló látogatásoktól — mással nem érintkezhetett. Napja­it állandó ellenőrzés mellett egy si­vár helyiségben élte, ahonnan még fürödni is őrök kísérték." A börtönévek alatt élettársával is szakítottak. (Kisalföld, 2001. augusztus 14.)

 

 

donaszi_9.jpg

A bíróság előtt. (Magyar Idők, 2016. március 2.)

A bíróság jogerősen életfogytiglani börtönüntetésre ítélte Donászit és Benét azzal, hogy legkorábban húsz év múltán, 2014-ben bocsáthatják őket szabadon. Donászi Sopronkőhidára, Bene a szegedi Csillagba került.

Bene tíz évig élt magánzárkában. A büntetésvégrehajtási bíró 2016-ban, 2018-ban és 2020-ban is feltételesen szabadlábra helyezte őt, de a bíróság ezt a döntést másodfokon mindháromszor megváltoztatta. A büntetésvégrehajtási bíró 2020-ban megállapította, hogy Bene fogvatartásának jelentős része alatt a börtön rendjét megtartotta, magatartása kifogástalan volt, szakmát szerzett, szabadulása után munkahelye is lenne, a számára a jogsértő elhelyezési körülmények miatt megítélt kártérítésből meg tudja oldani a lakhatását, és a sértettek részére önként kártérítést is fizetne. A másodfokú bíróság azonban megállapította, hogy egy alkalommal megfenyítették, ezért nem áll fenn a szabadon bocsátás valamennyi feltétele.

donaszi_10.jpg

Magyar Nemzet, 2009. február 20.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr416647724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása