Arcanum blog

„A Big Brother kuksikázása lealáz”

Az orwelli idők kezdete a magyar televíziózásban

2021. szeptember 01. - arcanum admin

2002. szeptember elsején indult útjára a TV2 azóta több, sikeres szériát megélt valóságshow-ja, a Big Brother. Hogyan fogadták itthon a műsor indulását, és az eleinte helyét kereső műfaj miként lett az egyik legnézettebb? Az Arcanumban utánanéztünk.

 Már nem az első valóságshow volt

A Viasat csatorna Bár című műsorát 2000-ben indították el, és bár nem a szigorúan vett valóságshow-szabályok szerint játszották, ez már előfutára volt a klasszikusan, külön stúdióból, hónapokon át sugárzott műsoroknak. A Big Brother a TV2-n, a Való Világ az RTL-en a Farm pedig a Viasat-on nagyjából egyszerre indult. A Big Brother hatalmas nézőszámokat hozott, melyhez a Való Világnak is sikerült később felkapaszkodnia.

nepszabadsagbp_2002_07_pages38-38.jpg

Népszabadság, 2002. 07. 08.

A Big Brother elnevezés George Orwell találmánya, amely ha a showműsorok világában is, de mégis megvalósult. Ahogy a Magyar Demokrata, 2002. 09. 26-i számában olvashatjuk, az amerikai változat sikerén felbuzdulva világszerte rácsaptak az ötletre a műsorkészítők, és a legváltozatosabb formában gyártottak belőle népszerű, szórakoztató műsorokat.

„Az úgynevezett reality show-k ötlete George Orwell 1984 című regényéből származik, innen ered a Big Brother - Nagy Testvér - elnevezés is. A kukkolós műsorok ősének az 1992-ben futó The Real World című műsor tekinthető, amelyet az MTV zenecsatorna sugárzott. A Real World több dologban is különbözött a Big Brothertől - például nem voltak kieső játékosok, valamint a hét résztvevő által használt házban voltak kamera nélküli helyiségek is, tehát a játékosok életüknek nem minden részletét élték a nézők előtt.

A show hatalmas sikert aratott, így nem csoda, hogy pár éven belül több európai országban is hasonló műsor indult - Big Brother címmel. A Nagy Testvér először Hollandiában látott mindent, majd elindult világkörüli hódító útjára. A Big Brother a Real Worldnél szigorúbb szabályok között zajlik, a 12 játékost pedig a mellékhelyiség kivételével mindenhol kamera figyeli. Emiatt sokan bírálták, sikere viszont - minden bizonnyal szintén ugyanezen okból - magasan felülmúlta a Real Worldét.” (Magyar Demokrata, 2002. 09. 26.

nepszabadsag_2002_09_pages30-30.jpg

Népszabadság, 2002. 09. 03.

Csúcsokat döntött a nézettség, az értelmiség fanyalgott

Kornis Mihály a Kritikában kíméletlen szavakkal ostorozta magát a formát is, melyben szánt szándékkal lesünk bele mások életébe.

„Mi volna, ha mi - én, az író és te, az Olvasó - most hazugságok nélkül csinálnánk végig ezt a futó találkozást, amelybe ennek a - remélem, mindkettőnk által csak hébe-hóba, nagy ritkán kuksikázott - TV2 műsorának az ürügyén gabalyodtunk? Lehet róla szó?

Te eltekintesz attól, hogy én esztétanyelven elemezzem a Big Brother című, tévéműsor formájú piszokságot, én viszont cserébe nem nézlek hülyének, nem gondolom, hogy nekem kéne elmagyaráznom, miért ártasz vele magadnak, ha kukkolod. Nagyon jól tudod magadtól is. Azért, mert lealáz.” (Kritika, 2002. november

Hankiss Elemér még árnyaltabban fogalmazta meg a Magyar Hírlap 2002. 02. 23-i számában ugyanezt, pedig ekkor még hónapokat kellett várni a Big Brother indulására. Hankiss a külföldi példák alapján alkotott véleményt az akkoriban már itthon is tervezett műsorról.

„A kukkolás vonzereje nem új keletű. Ősi, elemi emberi ösztön. Ki nem szeretett gyerekkorában, este belesni az elfüggönyözött ablakokon át a szobákba. Különös, már-már filozófusi élmény volt kívülállóként betekinteni egy ismeretlen világba, ismeretlen emberek létébe. Persze vannak a kukkolásnak kevésbé emelkedett indítékai is. Látni valakit, anélkül, hogy ő láthatna engem: a hatalom forrása. A ragadozó is leselkedik, figyel, mielőtt áldozatára ugrik. Bizonyos szempontból mi is ragadozók vagyunk, vagy akár kannibálok. Mi is szívesen ropogtatjuk más emberek életét, ha mondjuk egy botrány védtelenné teszi őket. A bulvárlapok jelentős mértékben ezt az ösztönünket elégítik ki.” (Magyar Hírlap, 2002. 02. 23.

erdelyiriport_nagyvarad_2003_01-06-1623374341_pages37-37.jpg

Erdélyi Riport, 2003. 01. 06..

Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

A TV2 fennmaradása múlt a műsor sikerén

A 168 óra vélemény-cikkeket kezdett közölni a műsorról, amelybe Hardy Mihály is beszállt. Mint írja, mindennek magyarázata a kereskedelmi televíziók profitéhsége.

„A pénz, és nem a Big Brother-házban lakó emberek a főszereplői a tv2 népszerű (?) valóságshow-jának. Ez persze önmagában nem újdonság, nem nagy felfedezés, hiszen alapjában erről szól a kereskedelmi televíziózás. Minden más állítás üres fecsegés, szakmai blabla. A kereskedelmi tévé ugyanis pénzcsinálásra való, ez az egyedüli célja, ezért csinálják a tulajdonosok, semmi másért.

A tv2 esetében ez kétszeresen is igaz. Magának a csatornának, az új vezetésnek a léte függ a Big Brother sikerétől. A magyarországi kereskedelmi televíziózás ötödik évének végére ugyanis az egykor piacvezető „csigatévé” pénzügyileg vészesen meggyengült. Ha nem sikerül nagyot dobnia és visszaszereznie egy éven belül az elsőséget a kitartóan és a jelek szerint magabiztosabban, hosszútávra alapozó RTL Klubtól, akkor nemcsak hogy mindenki repülni fog a család televíziójától, hanem a jelek szerint a családok is búcsút mondhatnak a „kettesnek.” (168 óra, 2002. 10. 10.

Szeptember elsején főpróbát tartottak

Vállalkozó szellemű újságírók beköltözhettek egy főpróba erejéig a külön, erre az alkalomra épített Big Brother-házba. A Magyar Hírlap újságírójának élménybeszámolója szerint nem is olyan könnyű egy valóságshow-szereplő dolga.

„Ha kellően őrült és kíváncsi vagy, belevágsz. Tíz perc gondolkodás, egy telefonálás, és másnap este indulhat a buli. Amit vinni kell: fürdőgatya - ez a legfontosabb -, tornacsuka és törülköző. Ha csak ennyi cucc kell, az egész nem lehet túl bonyolult. Egy kis pancsi meg foci, és közben semmitmondó dolgokról dumálni. Aztán az eligazítás után kiderül, a szabály bonyolultabb, mint gondoltuk, de semmi gond, elvégre csak 24 óra (és nem 15 hét) a TV2 Big Brother-sorozata tegnapi első adásának főpróbáján.

Megtörténik az első lázadás, közlik, nem lehet bevinni telefont, órát, tollat, papírt, sőt semmilyen elektromos dolgot. A legtöbben a telefonról nem tudnak lemondani, alkudoznak. A szabály az szabály, a mobilok mennek a papírzacskóba. Közlik, nincs a házban tévé, rádió. Újabb lázadás, honnan tudjuk meg a Manchester-ZTE eredményt? Alkudozás, újabb beletörődés. Kezd hasonlítani egy túlélőtáborra. Végre bejutunk, az ajtó bezárul, és magunk maradunk. Egy kicsit a katonaságra emlékeztet a bevonulás, de ott mintha nem lett volna pezsgőfürdő.” (Magyar Hírlap, 2002. 09. 02.

 A nézők végül megtalálták a kellemes kukkolnivalót benne

„Egyenes derékkal és felemelt fővel kellene elutasítanom, megvetnem a nyugatról importált kultúrmocskot, de egyenes derékkal és felemelt fővel bevallom: én is néztem. Te nézted? — kérdezte döbbenten egy kolléganőm, és láttam tekintetében a csalódást; magára adó művelt értelmiségi — eddig legalábbis talán ez voltam a szemében — hogy süllyedhet ilyen mélyre.” – kezdi írását Márványi Péter az Erdélyi Riport 2003. január 9-i számában.

A műsor 15 hete alatt nagyot fordult a kocka a kritizálókkal, úgy tűnt, mégis megszerették a műfajt, az elutasítás legalábbis alábbhagyott. Mint tudjuk, az azóta eltelt 19 évben megszámlálhatatlan mennyiségű és formátumú valóságshowt láthattunk a televízióban, és úgy tűnik, még ma is érdemes ebben gondolkodni, ha egy csatorna nézettségre vágyik.

„Talán épp Angéla és Éva idézett drámai pillanata döntötte el: inkább könyveljenek el perverz kukkolónak, de— engem érdekel a Big Brother. Többször tetten érhettem a ház lakóit, amin teljesen megfeledkezve a körülményekről, a kamerákról, valóságos dolgokat cselekedtek és valóságos dolgok történtek velük. Ha viszont ez az egész eljátszott, megrendezett dolog, ahogy ezt sokan gyanítják, akkor van annyira ügyesen, sőt zseniálisan megrendezett és eljátszott, hogy akkor is érdekeljen.” (Erdélyi Riport, 2003. 01. 09.

veszpreminaplo_2002_12_pages384-384_1.jpg

Veszprémi Napló, 2002. 12. 23.

Milliárdokat nyertek a tévék a valóságshow-kon

A televíziós csatornák számításai bejöttek. Ahogy véget ért a néhány hónapos műsor, hatalmas profitnak örülhettek. A TV2 megúszta az összeomlást, sőt, győztesen került ki a nézőkért vívott csatából.

„A TV2-nek több százmilliós (egyes információk szerint 350 milliós) kiadást jelentett, hogy a holland Endemoltól megvásárolta a Big Brother licencét. A licenccel azonban nemcsak formális megoldásokat és előírásokat kaptak, hanem egy 21 országban kipróbált pénzügyi megoldásrendszert is, ami nem pusztán a műsor közönségsikerét garantálta, hanem a megfelelő bevételek előteremtését is szavatolta. Várdy Zoltán, a TV2 kereskedelmi igazgatója egy korábbi nyilatkozata szerint az üzleti tervek azzal számolnak, hogy a bevételek legnagyobb részét - 65-70 százalékát - a direkt reklámok adják. A kommunikációs bevételekre 20, míg a szponzorokra tíz százalék jut. A legkisebb szeletet (2 százalékosat) az úgynevezett merchandising, a műsorral kapcsolatos termékek - pólók, bögrék, sapkák stb. - értékesítése teszi ki. Számítások szerint a TV2 esetében összes bruttó bevétel több mint ötmilliárd forint. S ettől - tekintettel a két műsor hasonlóságára - az RTL Klub sem térhet el lényegesen.” (Magyar Hírlap, 2002. 12. 23.)

Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr3316675844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása