Arcanum blog

Fertőzések, katonák és látogatók is pusztították a budapesti állatkertet

2022. május 11. - arcanum admin

A közkedvelt állatkert ma üde sziget Budapest központjában, de megesett, hogy a vadakat céltáblának használták, épületeit pedig a háború rongálta meg. 

A Fővárosi Állat-és Növénykert történetében megannyi érdekes, örömteli és szomorú epizódot is találunk. Azt gondolnánk, hogy mindig a béke szigete volt az idén 156 éves intézmény, de ez nem igaz. Harcok, betegségek söpörtek végig rajta, és még a látogatók is sok kárt okoztak. Megnéztük, mit találunk az Arcanum régi újságjaiban a közkedvelt állatkert kivételes, vagy éppen nehéz pillanatairól.

majus_02_1200x628px.jpg

168óra, 1995. 08. 29.

1866-ban nyílt meg a mostani állatkert őse

Az Állattani közlemények című kiadvány 1987-88-as számában olvasható Holdas Sándor: 120 éves a Budapesti Állatkert című összefoglalója. Ebből kiderül, hogy több nehéz időszakot is túl kellett élnie az állatkertnek, a háború, az infláció vagy a fertőző betegségek súlyos terheket róttak a működtetőkre, és persze rengeteg állat elpusztult. Ám a lelkes dolgozók és támogatók munkájának köszönhetően újra és újra az egyik legkedveltebb szórakozási lehetőség maradt a fővárosi és az ország bármely pontjáról érkező látogatóknak.

A Fővárosi Állat- és Növénykert ősének tartott létesítmény 1866-an nyílt meg, indulásakor a 11 elkészült épületben összesen 500 állatot mutattak be. Szinte azonnal megkezdődött az állatok vásárlása, így folyamatosan bővült az állomány, rövid idő alatt 784 egyedet tartottak nyilván.

magyaridok_2016_08-1597871127_pages217-217.jpg

Magyar Idők, 2016. 08. 11.

„1868-ban 838 állat volt a létszám. Zsiráf és strucc is érkezett, sőt, 1866. augusztus 22-én Erzsébet királynő, látogatása alkalmával, maga is ajándékozott egy zsiráfot a kertnek. Ez idők "sztárja" egy bölény és két flamingó volt.

Az 1870-es években a felelőtlenség, korrupció és tudatlanság elindítja lefelé a lejtőn a "nagyreményű, nemes célú kultúrintézményt". 1877-ben takonykór tört ki, és a ragadozók zöme — oroszlánok, tigrisek, leopárdok, gepárdok - elpusztult.

1874-ben 552 egyed volt az állomány. Mint érdekességet említjük, hogy 1875-ben 10 méhtörzset vásároltak Bolognából. Majd amerikai bölények érkeztek, és Afrikából hoztak egy hím elefántot és két struccot. Különben ez az afrikai elefántbika volt az első és mindmáig utolsó afrikai példány; azóta csak indiai elefántjai voltak a kertnek.

…A 10 éves jubileum évében 622 egyedet számolt az Állatkert, de közülük rövidebb időn belül 267 elhullott, pl. az a jávorszarvas is, amely 1866 óta élt a kertben.” (Állattani közlemények 74. 1987-88.

A 20. századra az állatkert „víziló nagyhatalom” lett

Az Állattani közleményekben megjelent cikkben a szerző kiemeli, hogy 1892 fordulópont volt az Állatkert történetében, mert Hutyra Ferenc, az állatorvosi akadémia tanára meggyógyított egy beteg oroszlánt! Hogy a fordulópont a sikeres gyógyítást jelentette-e, vagy azt, hogy egy elismert tanár segít az állatokon, nem derül ki. Az azonban egyértelmű, hogy ekkor már élen járt az intézmény a víziló tenyésztésben.

„1893-ban került a kertbe a híres Jónás, a nílusi víziló, amely 24 évig élt nálunk. Víziló tenyészetünk az évek során világhírű lett; ez nem kis mértékben a Széchenyi-fürdő termálvizének köszönhető. A kert fennállása óta 7 víziló érkezett és 44 borjú született. Utóbbiak közül 14-nek a még ma is élő Mombassa az anyja. A leghosszabb kort a Kincsem I. nevű nőstény érte meg: 45 éves korában hullott el.” (Állattani közlemények 74. 1987-88.

fejermegyeihirlap_1978_07_pages186-186.jpg

Fejér Megyei Hírlap, 07. 20.

„Az 1896-os hőség után ismét leromlás következett, amelyet csak némileg csökkentett Ferenc József királyi adománya: tevék, zebuk, törpe zebuk, szunda bivaly, boszniai bivaly, indiai bivaly, vörös bivaly, szarvasok, antilopok, juhok, pekárik, csíkos hiénák. 1909-ben 1837 egyed volt a létszám” – írja Holdas Sándor az állatkert történetéről.

„1909-től 1912-ig nagymértékben átépítették az Állatkertet, majd az 1920-as és 30-as években is korszerűsítési munkák kezdődtek. Erről Nádler Herbert, akkori igazgató, ezt írja: "1907-től kezdődő öt év alatt Budapesten olyan állatkertet építettek, amilyennél jobbat külföldön sem építhetett volna senki, hiszen az tapasztalt szakemberek addig az időpontig kialakult véleménye alapján lett megtervezve. Ámde az idő múlásával bővül a tudás, gyarapodnak a megfigyelések, mindenben van fejlődés, haladás, és ami valamikor — elméletben és gyakorlatban — korszerű volt, annak nagy része ma már elavult." (Állattani közlemények 74. 1987-88.

1912-ben megépült a tengeri akvárium

Nagy szám volt a ma már egyszerű akváriumoknak tűnő létesítmény, amelynek megnyitásáról lelkesen számoltak be a Tenger című folyóirat egyik írásában. „Aki nem látta, hogyan mozog, hogyan táplálkozik példának okáért a tengeri csillag, annak nem lehet fogalma a tenger életének titokzatos voltáról. Ez az állat, amelynek alakja valóságos ötágú csillag, hogyan tud mozogni, hogyan tud táplálkozni? Hol a lába, hol a szája?” – kezdi beszámolóját a szerző.

tenger_1926-1615925963_pages29-29.jpg

1926. A Tenger, 16. évfolyam

„Ha az ilyen látogatótól azt kérdeznénk, hogy milyen is az állatkerti akvárium, minő a berendezése, hány állatos medencéje van és milyen nagy egy-egy medence, hány liter vizet tartalmaz és hogy a víz valóban természetes tengervíz, vagy csak mesterségesen készített közönséges Duna-víz, amely Káposztásmegyerről került oda, bizonyosan nem tudna e kérdésekre határozott választ adni. Mert őt az akváriumban más egyéb nem érdekli, mint az, hogy milyen a medencében őrzött tengeri állatok élete.

Valószínűleg nem tudná nekünk megmondani, hogy milyen monumentális az akvárium kapuja és milyen művészi mestermunka az előcsarnoka, amelyből néhány lépcsőfokon lejut az ember a kereszt alakú voltaképpeni akváriumi nagyterembe. A félhomályban azonnal előtűnnek az állatos medencék kivilágított 5 centiméter vastag hatalmas üvegtáblái, mögöttük az eleven mozgású ide oda úszkáló ragyogó színű halakkal, az ékes páncélú óriási rákokkal, amelyek, bár tíz lábbal áldotta meg őket a gondviselő természet, azért mégis nagy lomhán mászkálnak az állatos medence mesterséges sziklái között: a languszták hatalmas csápjaikkal büszkélkedve, a homárok erős, nehéz nagy ollóikkal fenyegetőzve.” (1926. A Tenger, 16. évfolyam

Az 1930-as években szöktek a sörényes juhok, a majmokat látogatók kínozták

Az Állattani közleményekből tudjuk, hogy ekkor alakították át a nagyragadozók barlangját, ahol néhány év alatt 17 oroszlán pusztult el tüdőgyulladásban. A legkorszerűbb alkotás pedig az afrikai antilopok és zebrák társas kifutója lett, így 1931-ben láthatott a látogató először együtt gnúkat, antilopokat és zebrákat. „A sörényes juhokat is megkísérelték itt tartani, de azoknak a két és fél méteres fal nem jelentett akadályt, állandóan kiszöktek a kifutóból.” – folytatja írását az akkori igazgató, majd kitér a látogatók viselkedésére is, akik különféle kínzásoknak vetették alá az állatokat.

„A majomház körül a ketrectől csak egy méterre levő védőkorlátot egy méterrel kijjebb kellett helyezni, mert a 30-as évek látogatója sem volt különb a mainál: a kinyúló kis majom kezébe égő cigarettát, üvegcserepet nyomtak, és egészségtelen, gyakran pusztulásukat okozó táplálékot adtak nekik.” (Állattani közlemények 74. 1987-88.

Az állatokkal való látogatói bánásmód eleinte egyáltalán nem volt kíméletes. Egy 1913-as Pesti Hírlapban újabb utalást találunk, amely a kegyetlenkedésekről szól. A ketrecekben vannak az állatok, „a ketreceken kívül pedig néha a kegyetlen vadpestiek” – olvassuk az aktuális igazgató elbeszélését.

„A derék direktor bevallotta, hogy valami tízféle formában kérte, szólította föl a publikumot, figyelmeztette, magyarázta neki, hogy az elefánt nem szereti azt, ha a sétapálcát bedugják az ormánya lyukába, s hogy a barlangi medvétől elég szép dolog, ha a pesti kenyérrel rontja el a gyomrát, a sputnikat és tégladarabokat pedig a legjobb akarattal sem tudja elemészteni. Ugyancsak hiába intézett szózatot a közönséghez oly irányban, hogy a majmoknak nem szükséges a farkát kihúzni a ketrecből, mert hiszen a fark végén ott van a szegény kis közönséges ázsiai majom vagy valamely másik őselődünk, és így tovább.

Ez a kis kegyetlenkedés úgy látszik szintén különleges vonása a mi állatkertünknek, ahol a ketrecekben vannak a szelíd vadállatok, a ketreceken kívül pedig néha a kegyetlen vadpestiek. Azért nem kell kétségbeesni, vagyunk még ú. n. kulturemberek is, s a mi fenevadjainknak sincs okuk panaszra.” (A Pesti Hirlap Naptára, 1913. 23. évfolyam

 Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

1941-ben az állatkertben született elefántról ír Márai

A Pesti Hírlap 1941. október 12-én megjelent számában az újdonságokról ír a híres író, többek közt az állatkert legújabb jövevényéről. (Megjegyezzük, hogy a kis jövevény nevét rosszul tudta, hiszen más lapokból kiderül, hogy az anyaállatot hívták Malának, az újszülött később a Chambi nevet kapta.)

„Nyolcvan kiló, egy méter magas, négyhetes. Neve Mala, kislány. A pesti állatkertben született, rendkívül jó sajtója volt, születése napját követő délután már rendszeresen fényképezték és hasábos cikkekkel ünnepelték érkezését Mostanában ritka vendég Pesten az exotikus idegen.

Vasárnap délelőtt kerestem fel, szigorúan látogatási időben. A fiatal mama már megnyugodott, fogadja a látogatókat. Maja, a csecsemő, virgonc. A fűtött ketrecben fel és alá futkároz, ötpercenkint mohón szopik, az életöröm tagadhatatlan jeleivel ünnepli a létezés rendkívüli tényét. Pici és kecses, nyolcvan kilójával is, mert a viszonylagosság nagy törvénye szerint minden élőlény önmagához igazítja a világ méreteit. Ha nem lenne ormánya, azt hinnéd, szépen kifejlett, feketeszőrű vaddisznó. De van ormánya, s már nyújtogatja is a rácson át, utánozza anyját, kiflit és húszfilléreseket kéreget. Az élet nehéz, fiatal elefántok számára is, manapság Európában. Mala kéreget, trombitál és gyakorol, készül az életre.” (Pesti Hírlap, 1941. 10. 12.

A Képes Vasárnap, 1943-as egyik júliusi számában képes beszámolót láthatunk arról, ahogy sétálni vitték a kis Chambit, aki ekkor már kétéves volt. Sajnos az is kiderült egy későbbi beszámolóból, hogy az elefánt négyéves korában, egy foggyulladás okozta fertőzésbe belehalt.

pestihirlapkepesmelleklet_1943-1556488449_pages456-456.jpg

Képes Vasárnap, 1943. 07. 20.

„Az egyik napsütéses délelőttön, az Andrássy út fái között imbolygó óriás árnyék vetődött az úttestre. A járókelők meglepődve néztek fel: egy nagy, komoly elefántot láttak meg egy kicsi, ormányos csemetét. Akik tisztában vannak az Állatkert lakóinak neveivel, rögtön megismerték Chambit, az Állatkertben született kis elefántot. A „felnőtt“-ről — az őr szavai nyomán — pedig megtudhatták, hogy Hagenbeckéktől vette meg a pesti Állatkert és ezen a sétán a szárazdajka szerepét töltötte be.

A kis és nagy ormányos szép komolyan és felelősségük teljes tudatában cammogtak át a hídon, a Hősök terén és amint forgalmas területre értek, a vezetőjük utasítását követve, szépen ormányon fogták egymást. Ahogy jólnevelt elefántokhoz illik. A fényképezőgép lencséje előtt is komoly „arcot“ vágtak és egy cseppet sem szégyellték magukat. Nem úgy, mint az a kisfiú, aki — mint képünkön látható — szégyenlősen eltakarja arcát a fotográfus előtt.” (Képes Vasárnap, 1943. 07. 20.

pestihirlapkepesmelleklet_1943-1556488449_pages456-456_2.jpg

Képes Vasárnap, 1943. 07. 20.

A majmok Terézvárosban és Angyalföldön húzták ki a háborút

A Kis Ujság 1950 nyarán írt arról, hogy a második világháború mennyire megviselte az állatkertet, az épületeket és az állatállományt is súlyos veszteségek érték.

„— A hitleri fasizmus és annak magyarországi zsoldoshada —– emlékezik a Fővárosi Állatkert igazgatója –, ugyanúgy nem kímélte az állatokat, mint az emberi életet. A Szálasi rémuralom budapesti végnapjaiban a náci német és a nyilas „védelmezők“ azzal szórakoztak az Állatkertben, hogy az itt lévő állatainkon fejlesszék hitvány céllövészeti „tudományukat“. A szadista vérengzésben kitanult SS-legényektől és árpádkarszalagos nyilasoktól ugyan mi mást is lehetett várni! Az ostrom végére egyetlen madarunk sem maradt, öt víziló, egy elefánt, egy teve, egy láma és egy zebra — ez a kilenc állat maradt meg a felszabadulás pillanatában a régi állományból. Ezeket is csak azért hagyták életben a fasiszták, mert a felszabadító szovjet Vörös Hadsereg hősei már nem engedtek időt a további barbár öldöklésre.

…A kilenctagú állatsereglet a felszabadulást követő első hetekben hamarosan tizennégy tagúvá nőtt. Kiderült ugyanis, hogy néhány állatkerti lakó ösztönös önvédelemből elrejtőzött a szadista céllövők elöl, így majmok a terézvárosi és angyalföldi háztömbök között találtak menedéket. Az ostrom után egyenként hozták vissza az elmenekült majmokat a környéki házak óvóhelyeiről, ahol kedves állatbarátok osztották meg velük sovány készleteiket.

De a tolvaj kezek is működtek az Állatkertben. — A tömeggyilkosok cinkostársai voltak a tolvajok — magyarázza tovább. — Néhány állatot, többek között egy zebrát, vidékről kellett visszahozni, rendőri segédlettel. Volt olyan egzotikus madár, amelyet többszáz kilométeres távolságból hoztak haza, lelkiismeretes levélírók jelentései alapján. Az első bevásárlás a felszabadulás után 1946. április 6-án történt.” (1950. 07. 30. Kis Ujság

Az 1956-os forradalom sem kímélte az állatokat

Az ekkor még ellenforradalomként nyilvántartott harcok elérték a „béke szigetét” is, több nagy állat elpusztult.

„Bizony az ellenforradalom nálunk is érzékeny károkat okozott. Elpusztult két víziló, három strucc, két teve, stb. Ezeknek az állatoknak a pótlása igen nagy nehézségekbe ütközik majd. De et től eltekintve vannak igen örvendetes események is. Ugyanis azok közé a szerencsések közé tartozunk, akik eldicsekedhetnek: állatkertjükben elefántbaba született és él jó egészségben. S 1941 óta most, ezelőtt két hónappal született egy zebracsikónk is. Mindkét eset ritkaságszámba megy. (Vörös Zászló, 1957. 10. 20.

1970-ben már kamerák figyelték a jegesmedvék életét

A hetvenes években telepítették a zárt rendszerű televízióláncot, amelyen keresztül nyomon követhették az állatok egyébként nem látható tevékenységeit, és ezzel – szükség esetére - az emberi beavatkozás lehetőségét is megteremtették az állatkertben.

„Első ízben jegesmedvéinknél alkalmaztuk a rejtett kamerát, és így először láttuk és rögzítettük képmagnóra a bocsok születését, az anya és bocs kapcsolatát, a nevelés folyamatát.

… 120 évvel ezelőtt 11 épületben 500 állattal nyitotta meg kapuit az Állatkert. Ma közel 100 épületben és építményben több mint három és félezer állatot mutatunk be az évi mintegy 1,8 millió látogatónak.” – számol be írásában az akkorra állatkerti főigazgatóvá kinevezett Holdas Sándor. (Állattani közlemények 74. 1987-88.

Örökbefogadó gazdák lehetünk

A rendszerváltás után ismét fejlesztésre volt szükség az állatkertben, így a források előteremtéséhez örökbefogadói rendszert építettek ki az állatbarátoknak és támogatóknak. A 168óra 1995-ben írt arról képes beszámolójában, hogy már örökbefogadók is lehetünk, ha valamelyik állat a szívünkhöz nő, és hajlandók vagyunk áldozni a fenntartására. A cikkben Persányi Miklós akkori igazgató egy meglepő példát is említ a támogatások, pontosabban azok hiányával kapcsolatban.

168ora_1995_2_pages480-480.jpg

168 óra 1995. 08. 29.

„Szponzorok és keresztszülők, gondozók és szakemberek küzdenek hát, hogy a Fővárosi Állatkert visszanyerje régi arculatát, mert, bár még így is a jó minősítésű kertek közé tartozik Európában, lehetne ennél sokkal otthonosabb is, jegyzi meg Persányi doktor. Aztán elmesél egy történetet, hogy Edinburghban, az ottani állatkert bejárata előtt plasztik elefánt fogadja az érkezőket. Rajta felirat: ez az állat nálunk csak így látható. És nincs belőle harag, sem sértődés, mert egy állatkertnek mindig tudnia kell, mire képes, mit tud nyújtani a „lakóknak” és a látogatóknak.” (168 óra 1995. 08. 29.

Ezek szerint jó hír, hogy ebben az állatkertben még jelenleg is élnek elefántok, ráadásul békességben, egy világváros üde szigetén.

 Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr1017828607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása