A híres Palatinus strand mindig is meghatározó helyszíne volt a nyári pihenésnek a fővárosban. Aki számított, nyaranta ott megjelent. A „Palára” járni a szocialista időkben is szimbolikus erővel bírt, és ma is az egyik legnépszerűbb strandfürdő minden korosztályban.
A 70 ezer négyzetméteren elterülő, parkkal körülvett strandfürdő Budapest legnagyobb területű, zöld környezetben megépült fürdője. Kíváncsiak voltunk, mit találunk az Arcanumban a fürdő valaha volt életéről, milyen érdekességeket tartogat ennek a ma is közkedvelt fürdőnek a története.
Ha érdekel az adatbázis és szeretnéd kipróbálni, akkor most 1 hónap áráért 2 hónapig használhatod. Július 7-éig kedvezményt adunk az előfizetésre.
A Margitsziget nyugati, mocsaras partjának feltöltésével kialakított területen, 1919-ben épült fel és nyitott meg a Palatinus strand, amelyet folyamatosan bővítettek. Így 1937-ben már egy modern, Bauhaus stílusú központi épület fogadta a vendégeket. A medencékbe a szigeten található termál forrásokból származó víz került. A második világháborúban megrongálódott strandot a lehető leggyorsabban állították helyre, 1945 nyarán már ismét fogadta a látogatókat. 2002-ben egy régóta időszerű, átfogó fejlesztés kezdődött a területen, ez volt a legutóbbi nagy felújítás, ekkor 11 medencésre bővítették a létesítményt, és korszerűsítették a technikai berendezéseket is.
1926: „Félmillióba kerül egy négytagú családnak vasárnap a puszta fürdőzés”
Hét évvel a megnyitása után már azt olvassuk a lapokban, hogy a Palatinus szinte megfizethetetlen a nagyközönségnek, holott eredetileg azért épült, hogy bárki élvezhesse a strandfürdő örömeit, ne csak a Dunába mártózva hűsölhessen.
„Ezért a félmillióért kap a közönség kabint, levegőt, napot és vizet, minden mást külön kell megfizetni. Az igazgatóság felfogása szerint a közönségnek van szüksége a strandra és nem a strandnak a közönségre” – szól a szigorú alcím az Esti Kurir, 1926. július 21-i számában.
„Strand. Külön fogalom ez a pesti ember életében. Álmok és vágyak kapcsolódnak ehhez a fogalomhoz. Azoknak álmai és vágyai, akiknek a sors nem adja meg a lehetőséget, hogy az olasz tenger kéklő habjaiban, vagy akárcsak a Balatonban keressenek menedéket a kánikula forró napsütése elől. A szegény pesti polgár hétfőtől szombatig álmodozik azon, hogy vasárnap kimegy a standra. A polgári családapa ezzel biztatja önmagát, nyaralásra vágyó feleségét és ezzel serkenti a jóra gyermekeit: — Gyerekek, ha jók lesztek, vasárnap kimegyünk a strandra.” (Esti Kurir, 1926. 07. 21.)
Csakhogy a strand meglátogatása hatalmas összegbe került, amit nem minden városi engedhetett meg magának, aki hűsölni vágyott a tikkasztó nyárban.
„Ha például egy négytagú család a Palatínus strand gyöngyöző habjaiban óhajt hűsölni, akkor maga a fürdőzés ennyibe kerül egy szürke hétköznapon:
Összesen 244.000 korona, tehát negyedmillió koronába kerül egy négytagú családnak az az élvezet, hogy a Palatinus-strandon vörösre süttetheti magát, ha magával visz fürdőruhát, törülközőt, lepedőt, szóval a fürdőzéshez szükséges kellékeket. Ezt a negyedmillió koronát hétköznapon fizeti a boldog pesti apa, aki negyedmagával óhajt strandolni. Mert ha, nagyisten, vasárnap határozná el magát ilyen merényletre, akkor ez az ár egyszerűen megduplázódik és negyedmillió korona helyett félmillió koronát kell áldozatul dobnia a palatinusstrandi Molochnak.” (Esti Kurir, 1926. 07. 21.)
1939: „Itt nem a fehér emberek az arisztokraták, hanem a négerek”
„Vannak bőrbárók, bőrgrófok, bőrhercegek és bőrfejedelmek” – írja a kitalált figura, Harun Al Rasid a Palatimus strandról írt összefoglalójában 1939-ben, az Est-ben. A szerző meglátogatta a strandfürdőt, és első kézből szerzett tapasztalatait osztotta meg az olvasókkal. Amint látjuk, ekkor még nyoma sem volt az UV-sugárzás káros hatásainak, a jegyek árát viszont ugyanúgy sokallta, ahogy annak előtte mások is. A jegyár mellett a belépők idősávos árszabását is hiányolja a szerző, mint írja: „Hányan vannak, akik csak hivatal után szabadulhatnak el, hogy egy kis üdülést szerezzenek maguknak és — ha csak nem akarnak büntetéspénzt fizetni — akkor várniuk kell, amíg a toronyóra elüti a kettőt...” Mindenesetre ebben az évben nagy várakozással indult a szezon, hiszen egy évvel előtte komoly átépítés és modernizálás zajlott a strand és a Margitsziget területén.
„Ami nem tetszik - Drága a strand! Az ember azt hinné, hogy Pesten a legpraktikusabb nyaralni, hogyne, hiszen szebbnél szebb strandfürdőink vannak, itt van ez a tündéri Sziget, mint egy smaragd ékszer Budapest szíve fölé tűzve. Egy autóbuszjegy és már künn is vagyunk ezen a gyönyörűséges fürdőhelyen — hát nincs nekünk jó dolgunk?!
…Hát bocsánat, két személyre négy nyolcvan belépődíj a Palatinus strandra, szelíden szólva túlzás. Tessék a továbbiakat elképzelni. Napolaj, egy kis ebéd, feketekávé, málnaszörp, nyugvószék, újság, borravaló a kabinosnak, — ez olyan tízes, mint a pinty. Tessék őszintén felelni, hát nem sok ez?” (Az Est, 1939. 08. 06.)
A strandteszt természetesen kiterjedt a rendelkezésre álló ellátásra is, amely megállapította, hogy egy ennyire „európai” strandon ez az ételkínálat nem elég trendi.
„Kifogásoljuk a strandétterem étlapját. Tisztára kocsmai étlap, de még a pályaudvari resti étlapra is gondolunk, amikor a hasonlatot keressük. Csupa nehéz meleg étel, ilyen pörkölt, olyan pörkölt, vajas borjúszelet, jó zsíros sertéskaraj paradicsomos káposztával, esetleg tökkáposztával, holott meleg időkben leggazdagabb hideg választék kellene rendelkezésre álljon — ami viszont nem áll rendelkezésre. Olyan szép ez az egész strand, olyan európai, olyan bizonyítéka Budapest fürdőkultúrájának és ezek olyan csekélységek, hogy ujpattintás szerűen kellene a jogos panaszokon segíteni.” (Az Est, 1939. 08. 06.)
Az álnéven író szerző azért nem volt ennyire elégedetlen mindennel. Talált olyasmit is, ami elnyerte a tetszését.
„Ami tetszik - Tetszik az új hullámfürdő, szép, tágas és a vize kristálytiszta. Óriási dolog, hogy a vízmedence körül mindenütt gyönyörű pázsit és sok virág van. Valóságos csodaszámba mennek a melegvíz termák. Itt tanyáznak a fő-strandszibariták, valósággal csókolóznak a gyógyító meleg vízzel. Persze minden résznek megvannak a maga rajongói. Vannak, akik megelégszenek a nagymedencével, mások csak a Hullámba mennek be és van egy olyan része is a publikumnak, amely gőgösen sasírozik el az összes belterületi árvizek mellett s megy ki egyenesen a Duna- uszodába. Neki csak az a víz az igazi, a hideg Duna-víz.” (Az Est, 1939. 08. 06.)
(1937- ben épült a központi öltözőépület és a népszerű hullámmedence, amelynek falát a magyar avantgárd egyik alakja, Bálint Endre festőművész szürrealista mozaikja díszíti. 1966-ban rendelték meg a munkát, a festőművész összesen két mozaikjából ez az egy készült nyilvános helyre.)
A legérdekesebb mégis a törzsközönség. Ők egy külön kasztot alkotnak, egy külön világban élnek a strand területén. Úgy tűnhet, életük értelmét adja a fürdővizek világa, legyen akár tél vagy nyár. Az Est szerzője érzékletesen ír erről a csoportról, mi pedig pontosan látjuk magunk előtt őket, és leginkább azért, mert a ma élő „leszármazottaikat” manapság is megtaláljuk a strandokon.
„A strandnak persze megvan a maga törzsökös közönsége, amely roppantul lenézi az ötletszerűen kilátogatókat. Gúnyos pillantások fogadják ilyenkor a fehérbőrű idegent, mert itt nem a fehér emberek az arisztokraták, hanem a négerek. Mentől hindubb vagy indiánabb valaki, annál nagyobb a rangja. Vannak bőrbárók, bőrgrófok, bőrhercegek és bőrfejedelmek. És mindenki ismeri egymást.
A hullámnak például egy egyetemi tanár fiatal, hollywoodi alakú tőrvívó bajnoknő leánya a sztárja, őt ünneplik, rajongják körül a törzsökösök. A Duna-uszodában egy hawai aranybőrű ifjú hölgy a favorit, — Bessy! Bessy! — hangzik innét is, onnét is, ő a Duna-rész crawl királynője, szép, szőke, fiatal leány, a múltkori téli zimankóban is mindennap kint volt, eddig még egyetlen napot sem mulasztott.
Ugyanitt látható »Az élet királya«, egy középkorú gandhi-sovány úriember, akit senki sem ismer személyesen, mert senkivel nem érintkezik, de mindennap pont kilenc órakor megjelenik egy vulkánfiber táskával a kezében, amelyből a következő műtárgyak kerülnek elő: szalámi, thermosban jéghideg feketekávé, négyféle cigaretta, újság, napolaj, sebtapasz, jód, másik thermosban jégbehűtött ásványvíz, kemény tojás, gumipárna, szipka, kék, barna és zöld napszemüveg, gumisapka, labda — és a jó Isten tudná felsorolni, hogy még mi minden. Bőre csokoládészínű, körülrakja magát a holmijaival, így trónol ott. A vízben még senki sem látta. Úgy látszik a légkúra híve, így élik világukat a strand törzsörkösei, szép hazáink fővárosának Palatinus birodalmában...” (Az Est, 1939. 08. 06.)
Ha érdekel az adatbázis és szeretnéd kipróbálni, akkor most 1 hónap áráért 2 hónapig használhatod, július 7-éig kedvezményt adunk az előfizetésre.
1993: Küzdelem a strandfürdő működtetésével
„Most tömegstrand? „Már nem — mondja Iszkra Istvánné üzemegységvezető. — Nézegetem a régi könyveket, merthogy én csak három esztendeje jöttem ide, előtte a Gellértben meg máshelyeken dolgoztam. Régen, tizenöt-húsz esztendeje jobb napokon tizenötezer vendég is volt. Az elmúlt szombaton, még a nagy kánikulában 7867-en, vasárnap alig ötezren váltottak jegyet. Tegnap, szerdán 6900 vendéget fogadtunk. A hét végére ismét lehűlést jósolnak” – olvassuk a Vasárnapi Hírek, 1993. augusztus 08-i számában a riportot, melyben a szerző az 1993-as Palatinus strand nehézségeit járja körül. Ekkorra már szükségessé vált egy teljes renoválás, a színvonal erősen leesett a régi, patinás időkhöz képest, amit a fürdőző közönség megcsappanása is jelzett. A szerző a cikkben felidézi saját emlékeit is, a polgárságnak épített strand képét idézi fel újra.
„A két háború között a polgárság számára épült a Pala. Mindig úgy tudtam: világhírre vergődött. A Tímár utcánál várták a propellert, az átkelőhajót. Fölszerelkezett családok, mintegy távoli utazásra. Nyűtt mamák. A komisz óbudai gyerekek. Kőbányai világost, családi, később Zsiráf és Lottó sört iddogáló komoly szakik. Még a propeller is méltósággal forgolódott a Dunán. A Paláról áthallatszott a zene, de azért sokan strandoltak az óbudai, újlaki partszakaszon, a Margit hídtól föl az új, egy nyomtávú Árpádig. A belépő a Palára hat forint volt, később nyolc meg tizenkettő. A fanodai szakszervezet ingyen jegyeket osztogatott.
Az iskolában azt tanultuk éppen, hogy először a Tanácsköztársaság adta a Margitszigetet a proletariátus gyermekeinek, megszüntetve a drága belépőjegyet. A két háború között egy pengő volt a taksa a szigeti lejárónál. A két háború között a Pala mellett, zöld gyepen lovaspólót játszottak. Úgy tudom, a Horthy fiúk és barátaik. Mi meg az ötvenes években sorban álltunk a bejáratnál, tülekedtünk az öltözőben, és később vágyakozva tekintgettünk a zárt női napozó felé, ahol a szépasszonyok és leányok nem viselnek fürdőruhát. Zajlott, örvénylett a Pala, a hullámmedencében a hullámzás perceiben váll váll mellett, fej fej mellett. Ide sem jövünk többet, mondta az apám, és átszoktunk az olcsóbb Csasziba. Hitem szerint nekünk nem tellett a Palára.” (Vasárnapi Hírek, 1993. 08. 08.)
A bronzból, majd kőből készült Napozó lány a Palatinus strand jelképe lett
„Régóta tudható, hogy a strandszobrászok leghálásabb témája a meztelen nő labdával/korsóval/ gyerekkel - ez a nőalak viszont nem akárhogy lett napozó és meztelen. Az 1937-es eredeti a bombázásokban tönkrement, az új kommunista hatalom viszont húzott egy erőset és egyben költségtakarékosat. 1948-ban a Szabadsági téri irredenta Magyar fájdalom szoboregyüttes női bronzaktját hozták át ide. Az 1932-es, a trianoni magyar fájdalmat még ruhátlansággal szimbolizáló szobor később egy balfi kitérő után Sopronba, a lővéreki kórház rehabilitációs központjának parkjába került (ott áll ma is egy kiegyezéses Magyar fájdalom/Napfürdőző nő kettős címmel), de aki rendszeresen járt a Palára, az már a tapintásával is tudja, hogy ma már nem bronzból, hanem 1967 óta fehér kőből áll itt újrafaragva Csorba Géza nyújtózkodó mészkő alakja, a Napozó lány.” (Népszava, 2019. 07. 06.)
Hazárdjáték a bokrok között és a víztől teherbe esett lány
A Palatinus egy külön világ volt a nagyvárosban, ahová a szórakozás minden formája beszivárgott, még olyasmi is, amelyet az aktuális törvények vagy erkölcsi normák nem igazán engedtek.
„A bokrok közt hazárdjátékon értek több fiatalembert A Palatinus-strandon fürdőtrikót öltött 12 detektív vegyült el a napozó, fürdőző tömegben. Tizen a főkapitányság kártyaellenőrző detektívcsoportjának tagjai, ketten pedig a Külföldieket Ellenőrző Országos Hatóság detektívjei voltak. Hazárdjátékosokat kerestek a strandolók között, mert a főkapitányságra bizalmas bejelentés érkezett, hogy a Palatinus-strandon hazárdjáték folyik.
Észrevették, hogy több fiatalember a hullámfürdő mögötti gyepes terület felé tart. Követték őket, és amikor a fiatalemberek a bokrok között takarót terítettek a fűre és azon nagyobb összegben, de mindenfélét kezdtek játszani, rájuk csaptak és igazoltatták őket Felvették személyi adataikat é skihallgatásra berendelték őket a főkapitányságra, ahol tiltott szerencsejáték miatt eljárás indul ellenük. A külföldieket ellenőrző detektívek is többet igazoltattak és ennek során számos külföldit lepleztek le.
Feltűnt, hogy a legnagyobb munkaidőben, a déli órákban rengeteg férfilátogatója van a strandnak. Ezeknek is megvizsgálják az életkörülményeit, hogy megtudják, hogyan érnek, rá hétköznapi munkaidőben strandolni.” (Friss Ujság, 1942. 09. 03.)
Színházi Magazin, 1941. 08. 03.
És hát bizarr panasz is akadt, egy „harcos” anya például nem hagyta annyiban lánya másállapotát, perre ment. Mennyi bizarr történet és kaland esett meg ebben a több mint százéves intézményben! Ha szeretnél tovább böngészni, kattints a cikk végén található hivatkozásra!
„1934-ben, amikor még magánkézben volt a Palatinus-strand, egy anya „apasági keresetet” nyújtott be 15 éves leányának állapotossága miatt, mondván, hogy a meleg medence 37—38 fokos vizében a spermák életképesek maradnak és leánya ily módon esett teherbe érintetlenül. Bár ez biológiailag lehetetlen, a Margitsziget Rt. a per nyilvánosságát kerülendő, jobbnak látta a harcias mamával való kiegyezést.” (Magyarország, 1972. 07. 30.)
Ha érdekel az adatbázis és szeretnéd kipróbálni, akkor most 1 hónap áráért 2 hónapig használhatod, július 7-éig kedvezményt adunk az előfizetésre.
