Soha olyan keveset nem beszéltek az abortuszról a magyar sajtóban, mint akkor, amikor a legfontosabb dolgok történtek ezen a téren. Az Arcanum több mint 17 ezer lapján szerepel az abortusz szó, vagy a terhességmegszakítás vagy a művi vetélés. És ebből csak kb. minden másfélszázadik, alig több mint száz jut az 1945-1956 közötti időszakra. Pedig a legbrutálisabb abortusztilalom is és az abortuszszabadság kezdete is erre az időszakra esett. (1. rész)

Az ókorban egyszerűbb volt megszületni hagyni és azután megölni a nem kívánt gyereket, mint magzatként elvetetni, mert a törvények a gyereket általában még nem tekintették embernek, a megölésüket, kivált a lányokét meghatározott esetekben apai jognak tekintették, viszont a magzatelhajtásba a nők jelentős része belehalt. Aquinoi Szent Tamás és a középkori keresztény gondolkodók túlnyomó része az embriót még nem tartotta lelkes, emberi lénynek, ezért az elhajtásukat bűnnek, de nem gyilkosságnak tekintette. A nők döntésén alapuló, legális abortusz a keresztény világban sokáig elképzelhetetlen volt, az illegális pedig széleskörű, mindennapi gyakorlat. Sokszor életszükséglet. (2. rész)