Hajnalban kitört a világháború. De erről Magyarországon még a délutáni lapok sem tudtak. Erdélyben a másnap reggeliek sem. Ki azt írta, jó esély van, ki azt, alig van már esély a béke megőrzésére. Remény és rettegés. Rettenetesen izgalomban volt az ország. A háborús cenzúra bevezetése előtti napon még élesen kiütköztek a politikai nézetkülönbségek. De a legpesszimistábbak sem tudtak elég pesszimisták lenni.

1936 óta folyt az első világháború veszteseinek, mindenekelőtt Németországnak a "reconquistája". Megszállták a Rajna-vidéket, érvényesítették akaratukat a Müncheni Egyezményben, fölosztották Csehszlovákiát, amelyből Magyarországnak is jutott (Felvidék és Kárpátalja), elnyelték Ausztriát. A Danzigra (Gdanskra) és a Németország törzsét a kelet-porosz exklávétól elválasztó folyosóra vonatkozó német követelés ebbe a sorba illeszkedett. 1939 tavasza óta lehetett félni tőle, de az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy ez lesz a casus belli. 

Emlékmű a gdanski Westerplattén, ahol a világháború elkezdődött. (Magyar Hírlap, 2014. szeptember 2.)

Az Esti Újság azt írta, "Még mindig egyenlő a háború és béke esélye". (Csak ott írunk a forráshoz dátumot, ahol nem 1939. szeptember elsején megjelent lapból idézünk.) A Pesti Hírlap címlapos cikke szerint 
"Az utolsó napok híreinek tömkelegéből két ellentmondó kép bontakozik ki szemünk előtt." Egyrészt mindenki iszonyatosan készülődik. Lengyelországban általános mozgósítás, Londonban kitelepítés és homokzsákokkal védett épületek, Párizsban hatalmas sorállás a gázálarcokért stb., stb. Másrészt "A múlt pénteken Hitler kezdeményezésére megindult német-angol bizalmas eszmecsere a békés megoldás esélyeit újra növelni látszottak," s ezt támasztják alá az újabb jegyzékváltások is. A 8 órai újság olvasóit az angliai tudósító arról tájékoztatta, hogy "jó jelnek tekinthető az ismételt jegyzékváltás a német és az angol kormány között", az olaszországi tudósító pedig azt jelentette, hogy a háború elkerülhetetlennek látszik. Az Est olvasóinak nem sok reményük maradt: "A háború és a béke lélekölő versenyfutásában a háború az utolsó órákban tetemes előnyre tett szert, de még nem ért célhoz." A Brassói Lapok megnyugtatta olvasóit: "Rómában az a vélemény uralkodik, hogy a német—szovjetorosz megegyezés következtében jó időre elült a háború veszélye. így tehát nemcsak a felsőbb körökben, hanem a nép soraiban is nagy és őszinte a megkönnyebbülés." A kolozsvári Ellenzéknek olyannyira tetszett Hitler és Daladier (a francia kormányfő) levélváltása, hogy az olvasó azt gondolhatta: egy ilyen gyönyörű levélváltás nem fulladhat vérözönbe: "Most Daladier és Hitler két szépségben, erőben és a hatásratörekvésében versenyző levele látott napvilágot, és az idegháború szennyes és gennyes szóváltásai között az emberiség jóleső érzésekkel olvasta ezeket a megragadó sorokat."

A rádió műsora 1939. szeptember elsején. (8 Órai Újság)

Az is nyugtatólag hathatott, amit Molotov, a szovjet külügyminiszter a szovjet-német paktumról mondott: "a támadást kizáró német-orosz szerződés világtörténelmi jelentőségű döntés, A történelem bebizonyította, hogy a Szovjetunió és Németország a kölcsönös ellenségeskedésből és egymás ellen folytatott háborúból csak kárt szenvedett. Ezért a két nép nem akar egymással ellenségeskedni, hanem kölcsönös békére van szükség. Az augusztus 24-iki szerződés véget vet az ellenségeskedésnek közöttük. Még ha a háború Európában nem is lenne elkerülhető, a támadást kizáró német—szovjet-orosz szerződés következtében a háborús cselekedetek arányai korlátozottak lesznek. Ezért a szerződéssel csak ott elégedetlenkednek, ahol a háborús gyújtogatok békebarátok álarca alatt dolgoznak." (Friss Újság) Azt ekkor senki sem tudhatta Magyarországon, hogy a szerződés titkos záradékában már háborús zsákmányként fel is osztották Lengyelországot. Már elérkezett Magyarországra a háború kitörésének a híre, amikor a Magyarság szeptember másodikán Hitler értékelését is közölte a paktumról: "Németországot és Oroszországot két különböző elmélet vezérli. Egyetlen kérdés volt csak, amelyet a két állam között rendezni kellett. Németországnak nem áll szándékában az, hogy külföldre exportálja saját elméletét. Abban a percben, amikor Oroszország lemondott arról, hogy elméletét külföldre exportálja, nem forgott fenn semmiféle ok arra, hogy a két állam egymással szemben álló álláspontot foglaljon el. — Tudatára ébredtünk annak — folytatta a kancellár —, hogy az orosz és a német nép egymás ellen folytatott harcából csak mások húzhatnának hasznot. Éppen ezért elhatároztuk, hogy szerződést kötünk egymással és ez a szerződés kettőnk között minden időkre kizárja az erőszak bárminemű alkalmazását. — Ez a szerződés mindenekelőtt biztosítékot nyújt arra, hogy a két állam ne őrölje fel erejét az egymás elleni harcban. Csődöt fog mondani a nyugati hatalmaknak bármilyen kísérlete, hogy ezen a helyzeten változtassanak. Ez a politikai elhatározás a jövőre nézve óriási jelentőségű fordulatot jelent s ez a fordulat végleges. Azt hiszem, hogy az egész német nép örömmel üdvözli ezt az elhatározást. — Oroszország és Németország a világháborúban egymás ellen harcolt és e harcból mindkettőnek csak kára származott. Másodszor nem szabad ennek bekövetkeznie és nem is fog bekövetkezni."

Békeharcosok a magyar sajtóban... (Friss Újság)

Miként Molotov, Baky László, a nyilaskeresztes front képviselője is leleplezte az antimilitarista propaganda álarca mögött bujkáló háborús uszítókat: "Bizonyos az is, hogy ezekben a nehéz időkben gombamódra szaporodnak azok az erők, melyek eddig visszaszorítva várták bomlasztó munkájuk megkezdődését, Ezeknek a célja a zavarkeltés, széthúzás, ellentétek kiélezése és tekintélyek rombolásán keresztül a nemzeti erők csökkentése. Már eddig személyesen tapasztaltam az antimilitarista propaganda megnyilatkozásait. Az utcán hangoskodó megjegyzések: 'Miért harcoljunk, a nyomorúságunkért?' 'Megint mi megyünk ki, az urak itthon maradnak!' stb. Tudjuk, hogy kiknek a hangja ez. Az utóbbi évek során visszahúzódott. de el nem aludt kommunistáké, akik hosszú idő óta várják egy háború kitörését, hogy nemzetrontó és veszedelmes munkájukat megkezdhessék.
Itt fel kell hívnom a magyar társadalom figyelmét, ne adjon hitelt a nyilas mozgalmak ádáz ellenségei — célzatos beállításának. /.../ Megakadályozunk minden kísérletet, mely egy esetleges háború megpróbáltatása alatt ismét a nemzetközi zsidóság által vezetett proletárdiktatúrát akarná uralomra juttatni hazánkban. Mert Magyarországon 1918 —1919 többé nem lesz." (Magyarság) Ebben a Baky Lászlóban látta meg Horthy Miklós 1944-ben azt a férfiút, akire jó szívvel rábízhatja a magyarországi zsidók sorsát.

Párizs is készül a háborúra. (8 órai újság)

 Egy bizonyos Drót a(z ekkor már két éve halott) Tormay Cecile által a Nyugat ellenpontjaként alapított Napkelet című folyóiratban Lajos Iván személyében találja meg a háborús uszítót. A nyilasok és a kommunisták által egyforma buzgalommal üldözött szerző nagy port kavart "Szürke könyvében" (Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében) cáfolhatatlan - német forrásból vett - adatokkal és idézetekkel kimutatta, hogy a hitleri Németország nem nyerheti meg a háborút, ha pedig megnyerné, akkor a magyarságnak a szolganép szerepét szánná: "...ez a munka a legközönségesebb háborúra uszító propaganda eszközévé vált. Háborúra uszító munkává vált egy olyan birodalommal szemben, amelynek tevékeny közreműködésével — egyedül ezzel és kizárólag ezáltal — szereztük vissza már eddig is Trianonban elveszített területünk egy jelentékeny részét. Háborúra uszító munkává vált egy olyan birodalommal szemben, amellyel együtt harcoltunk a világháború alatt s amellyel együtt maradtunk alul — nem a csatatéren, hanem abban az aljas propagandában, amelyet a belső frontok összeomlasztására indítottak. Háborúra uszít Lajos Iván Angliában az ellen a birodalom ellen, amellyel Magyarország a legszorosabb barátságban áll. Ez az egyszerű tény. Ha most visszagondolunk arra, hogy akadtak lapok, amelyek széles mellel álltak ki Lajos Iván mellé és amelyek ráadásul még Lajos Iván nyilatkozatait is közölték, hogy fércmunkájának nagyobb nyomatékot adjanak, akkor joggal tehetjük fel a kérdést, vajjon van-e még ma olyan magyar ember, aki Lajos Iván vétkes ballépésének egész súlyát ne érezné át?"

A "Szürke könyv" hirdetése. (Magyar Nemzet, 1939. június 17.) A könyvet nem sokáig hirdethették, mert július végén elkobozták. A szerzőt 1944-ben a német megszállók Mauthausenbe hurcolták, 1946-ban a szovjet megszállók a Gulagra hurcolták. Szovjet büntetőtáborban halt meg 1949-ben, 43 éves korában.

A Baky és Drót által emlegetett háborúellenes háborús uszítók végvára a legális sajtóban a szociáldemokraták lapja, a Népszava volt. Abban így uszítottak: "Akik panaszkodnak a tanácskozások hosszadalmassága miatt, akik szeretnék, hogy mihamar legyen vége a békéért való erőfeszítéseknek, akik mindenáron és gyorsan a döntést akarják, azoknak azt feleljük, nem tudják, mit akarnak és nem érzik át, hogy mi forog kockán! Millió és millió ember áll fegyverben. Milliók lesik-várják a bizalmas tanácskozások eredményét. A háború, ha kitör, egész Európa belepusztul. Az európai civilizáció halálos sebet kap. Fölmérhetetlen katasztrófa a háború. Következményei beláthatatlanok és semmi hasznos eredményt nem lehet várni tőle./.../ ... a háborúnak is megegyezés és béke a vége, miért ne lehetne tehát milliók életét megmenteni, a pusztulást és a szenvedést elkerülni és a fölmerült viszályokat béketárgyalásokon, közös megegyezéssel elintézni?/.../ Az emberek csodálatos szívóssággal és erővel csüngnek a békén. Nem akarják, nem tudják elhinni, hogy ez az irtózatos szerencsétlenség, ez a milliókat elpusztító katasztrófa, a háború, mégis rászakadhat az emberiségre!"

A Népszava másnapi vezércikke "Elindult a végzet" címmel jelent meg: "Nem akartuk, nem tudtuk elhinni, hogy a háború fúriái elszabadultak láncaikról./.../ Egyre bizonyosabb, hogy nemcsak a német-lengyel háború, hanem az új, a második világháború indult el a végzet útján. Mi a teendő most? Ezernyi kérdés tódul elénk. Itt a háború, közvetlen közelünkben. Az első parancs számunkra: óvjuk meg minden eszközzel, minden módon, okosan, elszántan, nyugalommal és bizalommal Magyarország békéjét és semlegességét. Magyarországon legyen béke, Magyarország maradjon semleges Tartsuk távol magunkat mindentől, ami belesodorhat bennünket is az új világháborúba. Béke és semlegesség — ez a kormány programja is, ez a kormány akarata is. De ez az egész magyar nép állásfoglalása is! A béke és a semlegesség felel meg az ország érdekeinek. Magyarország jövőjének és függetlenségének. Béke és semlegesség: a szívünkből fakad. A kormány ebben az elhatározásában az egész dolgozó magyar népet maga mögött találja. Béke és semlegesség minden vonatkozásban azt is jelenti, hogy minden propagandától tartózkodni kell, amely a háborúba keveredett országok egyike vagy másika mellett szólna. A béke és a semlegesség alapelve még az érzelmekre is és felfogásokra is tartózkodást parancsol. Így lehet megóvni az ország békéjét és semlegességét és csak így lehet szolgálni függetlenségét és maradandóságát. Egyik háborús felet sem szabad szolgálni, egyiknek sem szabad kedvezéseket tenni."

Amikor ez a kép megjelent, már nem volt német-lengyel határ. (Esti Újság, 1939. szeptember 1.)

Az okosság és a nyugalom Milotay István nácibarát Új Magyarságában (szeptember 2.) merőben mást diktált: "Hitler újabb ajánlatában bizonyos részben majdnem kevesebbet kér, mint amennyit tavasszal kívánt, hiszen Danzignak szabadkereskedelmi jellegét biztosítja, az ott élő lengyel kisebbségnek külön statútumot ajánl, messzemenő engedékenységről tesz tanúbizonyságot. Nem értjük, őszintén nem értjük, milyen indokolással hagyta Lengyelország mindezt válasz nélkül, holott Hitler Adolf, egy nyolcvanmilliós birodalom feje, teljes negyvennyolc óráig várt. Bármily végzetes színjáték nyitánya kezdődik meg tőlünk északra, a magyarságnak ezen a kitett ponton is meg kell őriznie nyugodtságát és méltóságát. Tiszta szemmel, józanul, becsületesen kell megítélnünk az eseményeket. Pillanatra sem szabad elveszteni belső nyugalmunkat. Aki Hitler kancellár mai beszédét meghallgatta rádión át, meg kell állapítania, alig volt államfő a történelemben, aki ennyire magára mert volna venni minden felelősséget. Igen, a német nép vezére egész személyiségét, életét, mindenét beledobta most a küzdelembe. Ezt az egész világnak, Angliának és Franciaországnak is éreznie kell."

Mint látjuk, azon a szeptember elsején nem a háború kitörése volt az egyetlen figyelemre méltó esemény, de Göring szavai nem a gyönyörűen átalakított Capri bár megnyitásához kapcsolódtak. (Új Magyarság, szeptember 2.)

"Minden ország talpig fegyverben áll, még azok is, amelyek hangsúlyozzák, hogy minden háború esetén megőrzik szigorú semlegességüket. Bizonyos, hogy ezekben a nehéz napokban Magyarország a legnyugodtabb és az egész világsajtó elismeréssel állapítja meg, hogy a magyar kormány és a magyar nemzet milyen hidegvérrel figyeli az eseményeket." Ezt már a Sorakozó című kérészéletű hetilapban olvashatjuk. Ezt volt az egyetlen szeptember elsejei dátummal megjelenő lap, amely már tudott a háború kitöréséről: "Amikor ezeket a sorokat írjuk — pénteken délután egy órakor — a napilapok öles betűkkel hirdetik, hogy kitört a német-lengyel háború." Hát, bizony lódítottak. "Ezeket a sorokat" nem írhatták ama végzetes pénteken, szeptember elsején, mert az aznapi lapok semmilyen betűkkel nem hirdették a háború kitörését. Ezt a Sorakozó munkatársa csak szeptember másodikán, szombaton írhatta, a lapot pedig előre dátumozták. 

Fényes cirkusz. (Új Magyarság, 1939. szeptember 2.)

 A szaklapok tartalmát is meghatározta a háború. A Magyar Kalapos Újság:  "Elnézést kérünk kedves olvasóinktól, hogy a szokott oldalszámunk helyett ezúttal csak fele terjedelemben jelenünk meg. Rendkívüli, mondhatjuk történelmi időket élünk, körülöttünk a félvilág lángba borult. Szükséges tehát, hogy anyagi javainkkal beosztással gazdálkodjunk. Ennek a logikus következménye az, hogy a szaklapok a jövőben csak fele terjedelemben jelenhetnek meg. Ennek következtében legnagyobb sajnálatunkra ezentúl csak kizárólag a hivatalos közlemények, a megjelenő rendeletek közzétételére, magyarázására szorítkozunk. Ebbe a rendelkezésbe mindannyiunknak jó szívvel bele kell nyugodni és azon lenni, hogy szorgos munkával a nehéz időket átvészeljük. Istenbe vetett hittel élünk abban a reményben, hogy Európa népei jobb belátásra térnek és újra béke lesz, hogy annak áldásait élvezhessük. Addig azonban, amíg ez bekövetkezik, sok mindenről le kell mondanunk. Tegyük ezt erős magyaros akarással és abban a biztos tudatban, hogy a háború szele kikerül bennünket és mi békésen termelhetünk." Mint látjuk ez a havonta megjelenő lap már kész ténynek tekintette a háborút, pedig nem lehetett a délutáni lapoknál frissebben informálva. 

Magyar Kalapos Újság, 1939. szeptember 1.

Papír és Írószer: "A jelen súlyos külpolitikai helyzetben nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Európai háború eshetőségével kell számolnunk. Fokozott éberségre, de fokozott kötelességteljesítésre kell felkészülnünk. Előfordulhat, hogy egyik-másik árucikk kifogy, vagy nehezebben lesz beszerezhető és az áruellátás zavartalan bonyolítása átmenetileg akadályba ütközik. Erre való tekintettel különös fontossággal bír, hogy az árjegyzéki árakat legszigorúbban betartsuk. Áremelésnek csak a Kormánybiztosság előzetes engedélye esetén van helye. Ellenesetben — minden árdrágítás támadás a közérdek ellen, mely a kereskedőnek egzisztenciája elvesztését jelentheti! Budapest, 1939. augusztus 30. A Magyar Papír- és Írószerkereskedök Országos Szövetsége."

Papír és írószer, 1939. szeptember 1.

Gyógyszerészi szemle (1939. szeptember 2.): "A háború és béke nagy problémája körül kavarog minden hang a nemzetközi sajtó nagyméretű orchesterében. M i egyszerű polgári lelkek igen-igen távol állunk azoktól a köröktől, ahol a háború és béke kérdése eldőlhet, és jóformán megközelítőleg sem láthatunk be abba a dübörgő kohóba, ahol most embermilliók sorsa, léte vagy nemléte felett döntenek.
De azért hiába tagadjuk, kétségtelen, hogy a legflegmatikusabb természetű embert is szinte óránkint meglepi az izgalom, az ismeretlen és bizonytalan holnaptól való félelem és az arcokon is künn ül a riadt kétség: vajjon lesz-e háború? Mi, az idősebb évjáratok, a közvetlen közelről — sőt legtöbbünknél a személyünkben — átélt világháború emlékeinek hatásai alatt állunk, s így érthető, ha józan ésszel mérlegelve a minden háborút követő válságokat, csapásokat, egyéni és nemzeti tragédiákat, a háborút senki sem kívánja. Nekünk, magyaroknak azonban egészen kivételes a helyzetünk. Mi régi és igen mély sérelmek fájó sebeit hordozzuk és ha nem is beszélünk azokról a nemzeti feladatokról, amit előbb vagy utóbb el kell végeznünk, történelmi felelősségünk és a jövő nemzedékek iránti kötelességérzet nyomása alatt minden magyar lelkében ott él kiirthatatlanul a döntő alkalom vágya és reménye. Sem mint nemzeten, sem mint társadalmi rétegen, sem mint egyéneken, nem rajtunk múlik a háború kérdése, de bármit hoz is a sors, vállalnunk kell abban a tudatban, hogy a nemzet élén izzó hazaszeretettől fűtött, mindamellett megfontolt és kipróbáltan bölcs vezetők állnak. Ők tudják, hogy mit, mikor és miért kell cselekedniük, mi pedig alázatos megadással és fanatikus hittel fogjuk követni őket, ha int az óra."

Intett.

Gyógyszerészi Szemle, 1939. szeptember 2.