„Egyszerű, tiszta volt, nekem és neki szólt, suhanó röpte volt, kérdezték, válaszolt, meghalt a dal..." Ezzel köszönt be a pesti közönségnek Cseh Tamás 43 évvel az utolsó fellépése és 46 évvel a halála előtt. A dal pedig élt és halt. Halt, ami egyszerű, tiszta volt és válaszolt, élt, ami nem lehetett sem egyszerű, sem tiszta, csak csupa kétség, s nem válaszolt, csak kérdezett. A kor dala volt. A fájdalom, a keserűség, a hiányérzet, a bezártság dala.