"Nem emlékszünk rá, hogy a magyar irodalomban még egy ilyen szerencsés találat lett volna. Talán csak Gárdonyi Géza Göre Gábor-ja és Kátsa cigány-a vetekedett népszerűségben Hacsekkel és Sajóval, ezzel a két édesen hülye és hülyén bölcs pesti alakkal./.../ Hacsek és Sajó valósággal élő alakokká váltak a köztudatban. /.../ Meghódították ezt a saját mizériáin szívesen mosolygó várost és utána az egész országot." (Színházi Élet, 1933/2.)