"Színjátszásunk bölénye, Bessenyei Ferenc... szelíd halksággal szólal meg, annyira nem kritikai kívülállással vallja elő magából Kreont, a diktátort. Régi igazság: magyar színpadon Bessenyei beszél a legszebben halkan. Érthető a zagyvaszavúak között. Tisztán zengő a motyogók karéjában. Képviselője annak a szerepnek, amit játszik, nem kritikai kívülállású árulója." Ezt írja Molnár Gál Péter a Mozgó Világ 1990. januári számában a Nemzeti Színház 1989-es Eörsi István-féle magyar Antigonéjáról, mely "szakít a színfalrázó drámai bömböléssel", melyből rosszabb periódusaiban Bessenyei is kivette a részét.