"Jobban megy a foci, ha van a zsebben cuki"

1970 szeptember

2020. szeptember 27. - hacsa.

Hiába volt a Közel-Keleten "Fekete Szeptember", hiába raboltak el abban a hónapban fél tucat repülőgépet, hiába érte el élete végét Jimi Hendrix, Erich Maria Remarque, Francois Mauriac, Gamel Abdel Nasszer és a karikaturista Pusztai Pállal együtt az ő főműve, a Ludas Matyi dögös és 13 év alatt egy percet sem öregedő üdvöskéje, Jucika, hiába választották Chile elnökévé Salvador Allendét, hiába kezdte meg Nyugat-Németországban a Vörös Hadsereg Frakció a szép hosszú bankrablás-sorozatát, hiába tartóztattak le abszurd vádakkal Magyarországon regnumi atyákat, hiába tanácskozott Budapesten majd félszáz kommunista párt küldöttsége - mindezek helyett most azzal foglalkozunk, milyen reklámokkal, hirdetésekkel éltünk együtt ezen a nyárutón ötven évvel ezelőtt. 

szeptember_1.jpg

Film, Színház, Muzsika, 1970. szeptember 5.

A cikk az ADT segítségével készült. A kereshető adatbázisról bővebb információkat itt olvashat.

Az volt colában a Tropi, ami farmerben a trapper. A colautánzatok Magyarországon nem az igazi colák bejövetele előtt, hanem az után terjedtek el. A Quick, a Sztár cola és szörp változatban a Tropi. Volt valami egészen borzalmas is, amely a szegedi Dóm téren demonstrálta a szocialista minőséget kanadai unokatestvérem számára egy operaelőadás szünetében 1971 nyarán. Arra már sajnos nem emlékszem, hogy az milyen cola volt. Akkoriban az ország bizonyos vidékein a cola a szénsavas üdítőitalok gyűjtőnevévé vált. Vidéki presszókban a cola iránt érdeklődőknek gyakorta azt válaszolták, hogy csak sárga (más nyelvjárásban: szőke) colájuk van, vagyis jaffa. A Tropit 1970 májusában hozták forgalomba. A Népszava 1970. május 6-i számában adtak hírt róla: "Divatos ital a Cola. Így a Budapesti Konzervgyár is elhatározta: forgalomba hozza a Tropi-colát, amely természetes cola alapanyagból készült szörp. Jéggel, szódával kellemes üdítő hatású ital."  Mivel a "Tropi-cola szörpöt szódavízzel kell hígítani, így majd a colakedvelők sokkal olcsóbban ihatják kedvenc italukat", bíztatta a colára szomjazókat a Szabad Föld (1970. május 24.). A fél liter szörpből, melyet, mint látjuk, 18,5 forintért adtak, elvileg három és fél liter üdítő jött ki, miközben ennyi Coca Coláért nagyjából háromszor ennyit kellett fizetni. Gyakran megesett azonban, hogy a Cocáért sem kellett többet fizetni, mint a Tropiért, mert egyiket sem lehetett kapni: "Miért művészet vidéken hozzájutni jó üdítő italhoz, egy-egy üveg Coca Colához vagy Pepsi Colához? Sőt, a Tropi Cola is csak fehér holló a vidéki üzletek polcain - panaszolta Szilárd Ádám olvasó Bucsáról a Magyar Hírlap 1971. június 8-i számában. Farkasházy Tivadar ebbe a kontextusba helyezte ifjú korunk Tropi Coláját: "Tudod, mi a citrompótló, mi a cikória, mi a Tropi Cola? Ittál Utas üdítőt? Almuskát? Láttad sámlin a szófiai VIT záróünnepségét Szoboszlón? Nyertél tortát reumás táncversenyen? Akkor miért kommunistázol? Tudod, mi a Buksi heverő? Panni szekrénysor? Mi az NDK kivehető ajtós? Mi a szocialista ablak? Feljött már parkettád, lejött már tapétád fizetés után három órával?" (168 óra, 2006. november 16.)

szeptember_2.jpg

Film, Színház, Muzsika, 1970. szeptember 12.

Ez az igazi internacionalista-szocialista antireklám. A gyűjtőszó és hívószó az NDK, amelynek igen szerény hívóereje volt 1970 Magyarországán. A sok szöveg fölött az egyetlen vizuális elem Nefertiti mellszobra, amely kétségtelenül a leghíresebb műtárgy, amely az NDK birtokában volt, de a kínált termékegyütteshez a világon semmi köze sincs. A legkülönbözőbb célcsoportokat érdeklő árucikkeket sorolnak föl hosszan anélkül, hogy bármit kiemelnének, vagy egyáltalán bármelyikről bármi vonzót mondanának. Tipikus muszáj- (röviden musz-) reklám ez, melynek musza így keletkezett: az NDK-beli Chemie export-import külkereskedelmi vállalat vezetői "a Konsumex Külkereskedelmi Vállalattal már korábban hosszú lejáratú szerződést töttek, s magyarországi exportjuk értéke ebben az évben mintegy hárommillió rubelt tesz ki". (Magyar Hírlap, 1970. szeptember 11.) "Az NDK fejlett vegyipara az egész népgazdaság 19 százalékát teszi ki és készítményei világszínvonalon állnak. Ezeken belül igen keresettek és népszerűek a háztartás-vegyipari és kozmetikai készítmények" - írja a Magyar Nemzet, mert a musz-cikkekkel még mindig több kedvet lehetett csinálni az NDK musz-importnak, mint a musz-reklámmal. A kedvcsinálás eredményéről a kiállítások vasárnapjára a Városligetbe küldött tudósító számol be: "Vasárnap délelőtt valóságos roham indul a városligeti kiállítócsarnokok felé. Az Otthon’71-ben alig lehet mozogni, kevés a prospektus is. Művészet kell ahhoz, hogy valaki felvilágosítást szerezzen. Egy asszony óvón emeli magasba a kicsinyét, a tömegben elsodródó férje a fejek közt kiált vissza: — Megpróbálom kideríteni, hol kapható az emeletes gyerekágy? A játékautomata-csarnokban kora reggeltől a fiatalok százai zsibongnak, minden üzemképes szerencsejáték és Wurlitzer körül nagy csoportok gyülekeznek. A csendre vágyóknak valóságos menedéket jelent az NDK-pavilon, ahol kozmetikai, háztartási és autótisztító eszközöket mutatnak be./.../ Általános hívás mindenkinek! CQ de HA—5—ML! A furcsa jelzés a 'Csináld magad'-pavilonból száll az éterbe, s a kíváncsiak tömege egy rövidhullámú amatőr rádióállomást csodál közvetlen közelről." (Magyar Hírlap, 1970. szeptember 14.) A csend és béke szigetével, az NDK-kiállítással ellentétben ezt a "Csináld magad"-kiállítást már nem muszból hirdették. Látszott is:

szeptember_3.jpg

Ludas Matyi, 1970. szeptember 10.

Ebben az évben is megrendezték az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítást, vagyis az OMÉK-et a Városligetben. Erre az alkalomra OMÉK-sorsjegyeket bocsátottak ki. "Az 1970 szeptemberében rendezett tárgysorsjáték főnyereményei között ilyen tárgyak szerepeltek: rókakapa, motoros házi permetező, öt mázsás hízott disznó... és egy óriásharcsa." (Napi Magyarország, 2000. április 13.) De hogy mit kezdett a nyertes a féltonnás sertésbehemóttal...? Az OMÉK-hez is találtunk korhű hirdetést:

szeptember_4.jpg

Ludas Matyi, 1970. szeptember 17.

A hirdető egyetlen okot sem kínál föl az olvasónak, hogy miért jó neki, ha megnézi a növényolajipar kiállítását. Ha csak azt nem, hogy ott talán kiderül, mi köze a mackónak és dézsájának a növényolajhoz. A Corvin Áruház viszont rámutat, hogy miért ne kerülje el őket az OMÉK-látogató, ha már a kiállítás kedvéért följött Pestre:

szeptember_5.jpg

Képes Újság, 1970. szeptember 5.

Akkoriban hosszú életűek voltak a szlogenek. A Corviné már az ötvenes évek végén is ugyanez volt:

szeptember_6.jpg

Magyar Nemzet, 1959. január 22.

Majd két évtizedig használták ezt a szlogent, s ki tudja, meddig használták volna még, ha 1976-ban meg nem nyitják a budai Skálát, amely a Corvinnál is nagyobb volt. Akkor váltotta le a régi szlogent az új, mely úgyszintén hosszú életűnek bizonyult: "Minden szinten szinte minden". 

szeptember_7.jpg

Esti Hírlap, 1978. december 21.

A régi jelmondatot pedig lekoppintotta két évtizeddel később - egy vidéki szakáruház:

szeptember_8.jpg

Hajdú-Bihari Napló, 1997. március 13.

Alább látunk egy hölgyet, aki úgy teszi rá a lemezt a lemezjátszóra, ahogy nem lehet:

szeptember_9.jpg

Magyarország, 1970. szeptember 27.

Ez a lemezjátszós rádió bolgár gyártmányú volt, korábban úgy is hirdették, de a forgalmazó talán arra gondolt, jobban veszik, ha nem emlegetik a származását. Több újságban megjelent ez az Akkord 102-höz kapcsolódó hirdetés:

szeptember_10.jpg

Népszabadság, 1970. október 21.

A Ravill Kereskedelmi Vállalat tehát sajtóhirdetés útján ajánl kiskereskedelmi partnereinek az általa forgalmazott termékhez alkatrészt. Nyilván a nagyobb nyilvánossággal is meg akarta osztani az örömhírt, hogy alkatrész érkezett a zenegéphez. Az öröm hamarosan elillant: "Január közepén vásároltunk egy Akkord 102 típusú lemezjátszót. Sajnos a zefírtű hamarosan eltört, s azóta is hiába keresem, sehol nem kapok ilyen tűgarnitúrát. Szeretném megkérni a Képes Üjság olvasóit, ha tudnak valahol ilyen garnitúrát, értesítsenek. Sajnálnám, ha e kis alkatrész miatt használhatatlan maradna a lemezjátszónk. (Forintos Józsefné hímesházi olvasó, Képes Újság, 1971. augusztus 14.) A probléma tartósnak bizonyult. Hét évvel később jelent meg az Ifjúsági Magazinban (1978/4.) ez az olvasói levél: "Segítségre lenne szükségem. Négy kisgyermek anyukája vagyok, nagyon szeretjük a tánczenét. Sok szép lemezünk van már, de sajnos több mint egy éve nem tudjuk hallgatni, mert nem kapunk tűt. Rádióba van beépítve (Akkord 102, bulgár rádió) a lemezjátszó márkája Móni, szovjet és zafirtű-garnitúrával működik. Akárhol kérdezem, nincs. Kérlek, közöld e hány sort, hátha valakinek van ilyen tűje és átadná.
Fehér
Józsefné 5241 Abádszalók, Aba krt. 41."

Miután az államé volt minden hirdető és minden termék, bízvást megjelenhettek olyan hirdetések is, amelyek nem árulták el sem a termék márkáját, sem a hirdető kilétét:

szeptember_11.jpg

Képes Sport, 1970. szeptember 22.

Érdekes kérdés, lehet-e cukorkával a zsebben focizni, ráadásul jobban, mint nélküle. S ha igen, akkor a professzionális labdarúgók miért nem élnek ezzel a lehetőséggel. Az ismeretlen hirdető mindenesetre megpróbálta a sportlapra specifikálni a reklámját. A sportlap ugyanezen oldalán a fenti hirdetés alatt ez jelent meg:

szeptember_12.jpg

Képes Sport, 1970. steptember 22.

Ha a Délker ugyanazzal a költővel dolgoztatott volna, mint az ismeretlen cukorkás, akkor ez lehetett volna annak az epigrammának a párdarabja: "Jobban meg a foci, ha van a szájban cigi."  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr7216206094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.