Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok – halljuk ma is a kis róka szavait, pedig idén már negyven éve lesz, hogy a televízió először vetítette a négyrészes sorozatot. A rajzfilm óriási sikerét mutatja, hogy a mai gyerekek is pontosan ismerik Vuk történetét.

A kegyetlenség világában kellett a hit, hogy ha már az ember az embernek farkasa, akkor mégis van valaki, aki az embernek embere. Ez a szükséglet testesült meg Rin Tin Tin-ben, a némafilm legnagyobb sztárjai közé emelkedett német juhászkutyában, aki a múlt század húszas éveiben meghódította az egész világot, benne Magyarországot. Az ő kedvéért kellett rögzíteni, hogy csak ember kaphat Oscar-díjat, mert eredetileg neki szavazták meg az első színésznek járó Oscar-díjat 1929-ben.

A nők és a háztartás viszonya sosem volt felhőtlen. Ha a láthatatlan munkáért fizetés járna, néhány háztartásbeli komoly vagyont halmozna fel, ám erre nincs valós esély. Marad tehát az egyensúlyozás a két „munkahely” között.

Ha Magyarország más ország lett volna, Rockenbauer Pál is Cousteau kapitány lett volna. Vagy David Attenborough. Megvolt hozzá a képessége, a szenvedélye, a karizmája. A Magyar Televíziózásban ő volt a természetfilmezés legelsője. Időben is, minőségben is. Bejárta, befilmezte a világot a Déli-sarktól Mongólián át Nepálig, A Kilimandzsáró csúcsától a Földközi tenger mélyéig, Afrikától a Pamirig. A legmaradandóbb és legemlékezetesebb tette azonban az volt, hogy végigkéktúráztatta a tévénézőket Magyarországon. Ma sem tudjuk pontosan, miért és hogyan halt meg 54 éves korában. Még csak 87 éves lenne január 14-én.

A 21. századra a legnépszerűbb információforrás az internet lett, a hálózaton tartjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, oda kapjuk a fizetésünket, ott vásárolunk, ha eltévedünk, onnan kapunk segítséget, és még a szerelmet is ott keressük. De hogy jutottunk el a kettes számrendszertől az internet-szerelemig? Úgy tűnik, ma már egy hatalmas faluban élünk mindannyian, köszönhetően az internetnek.