Arcanum blog

Napóleon hajából is tartott otthon egy tincset

A színpadi effektek úttörője illatokkal is kísérletezett

2022. szeptember 29. - arcanum admin

David Belasco az egyik legnagyobb amerikai színházi rendező volt, megjelenése egy papéhoz hasonlított, haját Napóleonhoz hasonlóan hordta. A mától 4 napon át ingyenes Arcanumban minden részletet elolvashatsz róla.

David Belasco 1853. július 25-én született San Franciscoban. Színházi producer, drámaíró és rendező volt, ő indította el több, később nagy nevet szerzett színész, például James O'Neill, Mary Pickford, Lenore Ulric vagy Barbara Stanwyck színházi karrierjét. A színpadi világítás és a speciális effektek mestere volt, munkáságából leginkább erre emlékszik vissza az utókor. Nevéhez több színház létrehozása és működtetése fűződik, New Yorktól egészen Los Angelesig.

szeptember_03_1200x628px_2.jpg

Színházi élet, 1931. 22. szám

A természetesség és a valóság megjelenítése érdekelte

Az első New York-i színház, amely Belasco nevéhez fűződik, Manhattan Times Square negyedében épült fel. Két évvel azután, hogy a Theatre Republic épülete elkészült, Belasco lett a teátrum vezetője. Az eredeti épületet 1902-ben teljesen átalakította, majd szeptember 29-én megtartotta benne az első bemutatót. Hivatalosan ez volt az első színház a ma Broadway-ként ismert művészeti negyedben. Végül 1910-ben mondott le a színház vezetéséről, amelyet aztán sok évtizednyi anyagi és művészeti sodródás után 1995-ben állítottak helyre, és azóta New Victory Theater néven ma is üzemel.

Belasco modern színpadi és világítástechnikai kísérletezését kezdetben nem igazán értékelték, mára viszont az amerikai színháztörténet kiemelkedő állomásaként tekintenek a munkásságára. Fényeffektusairól Belasco leginkább A Nyugat lánya (1905) című produkciója kapcsán maradt emlékezetes, amelyben a darabot egy látványos, öt percen át tartó naplemente nyitotta meg, mielőtt bármilyen párbeszéd elkezdődött volna.

szinhaz1968_2012-1571257997_pages253-253.jpg

Színház, 2012. 05. 01.

Saját színházaiban az öltözőket többféle színű lámpákkal szerelte fel, hogy a színészek láthassák, hogyan néz ki a sminkjük a különböző fényviszonyokban. A színházak szellőzőrendszerébe pedig megfelelő illatokat helyezett el a jelenetek kitalálásához, díszletei rendkívül részletgazdagok voltak, és néha a nézőtérre is kinyúltak. Az egyik darabban például egy működő mosodát építettek a színpadra, egy másikban pedig egy étterem konyháját láthatták a nézők, ahol a színészek a darab alatt főztek. Belasco a természetes színészi stílust várta el színészeitől, és ennek kiegészítésére használta a speciális fényhatásokat és színpadképet, amely később aztán rendezők sokaságát inspirálta. A Belasco műhelyében kifejlesztett újítások közül sokat eladtak más gyártóknak.

A Broadway első Belasco színháza 1902. szeptember 29-én tartotta nyitó előadását, a 120 éves évforduló alkalmából néztünk utána az Arcanumban, hogy mit írtak a magyar lapok David Belasco-ról.

„Belasco Dávid” életrajza két vastag kötetet tesz ki

Az 1929-ben készült Magyar Színművészeti Lexikon az alábbi információkat tudta róla, az adatokból az is kiderül, hogy már 1901-ben játszották egyik darabját a Vígszínházban.

„Belasco Dávid, amerikai drámaíró, színigazgató. Pályáját San Franciskóban kezdte, előbb egy kis színházzal, de csakhamar átvette a Grand Opera House-nak és a Metropolitan Theatre-nek vezetését. Később San Franciskóból kiterjesztette tevékenységét Newyorkra is, ahol előbb a Madison Square Theatre volt az övé, majd megszerezte a Lyceum-színházat is. Végül felépítette a hatalmas Belasco Theatre-t. Belasconak egész sor színháza és színházi érdekeltsége van és híres előadásainál maga végezte a rendezés munkáját is. Drámaíróból lett színházigazgatóvá, eredeti színműveinek száma meghaladja a húszat. Belasconak nem csupán Amerikában voltak nagy színpadi sikerei, hanem egyik-másik drámája több száz előadást ért meg Londonban is. Belasco nevének súlyát mutatja, hogy több életrajzírója akadt Amerikában; emlékiratai két hatalmas kötetben jelentek meg. Pillangó kisasszony c. drámáját, (amelynek szövegkönyvére írta Puccini világhírű operáját), előadta a Vígszínház 1901. okt. 15-én. Ford.: Falusi Miklós, a prológust Heltai Jenő írta. Felújították 1918. szept. 14-én.” (Magyar Színművészeti Lexikon, 1929.

„A filmről csak elítélően nyilatkozhatom. Az igazi színész megmarad a színháznál.”

A Színházi Élet, 1928-as 6. számában kétoldalas interjút olvashatunk a híres direktorral. A szerző személyesen beszélt a rendezővel, és már az interjú címéből tudjuk, hogy nem akárki az alany: „Feledhetetlen látványosságot csinálok Molnár Ferenc „A vörös malom” című darabjából, mondja Dávid Belasco, aki most lesz 75 éves. 500 darabot írt, rajong Napóleonért és a magyarokért.” Az interjúban aztán megjelenik előttünk Belasco birodalma, a „színházi vállalkozó” még Napóleon egyik hajtincsét is magánál tartotta. A szöveg minden mondata értékes gyöngyszem: így élt Amerika leghíresebb színházi rendezője – száz évvel ezelőtt.

„A negyvenkettedik utca sarkán befordulunk. Itt van a Broadwayn David Belasco színháza, a híres Belasco Theatre. Most operettet játszanak a színházban, mert az utóbbi időben Belasco nem rendez. Az amerikai színházi világ e nagy alakját autóbaleset érte és most egy évre bérbe adta a színházát. De azért állandóan a színházban tartózkodik és dolgozik.

A színészbejárónál titkára fogad. Bevezet egy szobába. Kisvártatva megjelenik egy alacsony ember, ősz haja van és a homloka hajtincs, à la Napoleon. Puritán egyszerűséggel öltözködik, mint egy pap. Magas nyakú, zárt ruhát visel. Ez David Belasco. Átkalauzol a stúdiójába. A színház padlásán van ez a stúdió, firka, értékes kincsekkel tele. Beszélgetni kezdünk. Azonnal Molnár Ferencet említi. Molnár „A vörös malom" című darabját fogja rendezni a jövő szezonban.

— Molnár Ferencet a világ egyik legnagyobb élő drámaírójának tartom, — mondja Belasco. — Már fél éve dolgozom a Vörös malom rendezési előmunkálatain, amely egyike lesz életem legszebb megoldásainak. Előtte fehér papiros fekszik, firkálni kezd rajta. Azután életéről mond néhány szót:

— Nemsokára hetvenöt esztendős leszek. Fiatal koromban Kanadában és a Nyugaton éltem. Négyéves koromban léptem fel először. Később, amikor már pelyhedzett a szakállam, elindultam és bejártam Amerikát. Rengeteg darabot írtam és rengeteg darabban léptem fel. Kétszázötven színdarab megírásában működtem közre. — Ötszáz önálló színdarabom van. — Az ötszázból kettőt világhírű operalibrettóra alakítottam át. A Pillangókisaszszony és A nyugat leánya című színdarabjaimat Giacomo Puccini zenésítette meg.” (Színházi Élet, 1928. 6. szám

szinhazielet_1928_06_pages4-4.jpg

Színházi Élet, 1928. 6. szám

„David Belasco olyan szerényen mondja ezt, mintha nem ő lenne Amerika leghíresebb rendezője és színházi vállalkozója. Mintha nem ő élt volna először az újvilágban azokkal az érdekes színpadi effektusokkal, amelyek megreformálták a világítást és a díszleteket. Ő a színpadi világítás Edisonja.

- Tudja-e, min gondolkozom már napok óta? A pokol fényein. Molnár darabjában, A vörös malomban meg kell hajolni a fenséges tűz előtt és el kell ismernie a megsemmisülés hatalmasságát. Amellett érzékeltetni kell a forróságot is, mert utóvégre azért pokol a darab színhelye. Molnár Ferenc ,,ördög"-e vigye el az egészet, ha nem csinálok a darabból egy feledhetetlen látványosságot! Bármennyit áldozok is rá! Könnyű Belasconak. Nála nem számít a pénz. Nem akadályozza meg a munkájában.

Körülnézek a szobában. A stúdiónak ezt a részét Napoleon-teremnek nevezi Belasco. Ez a világ leggazdagabb magángyűjteménye, amely Napoleon-relikviákból áll. Megmutatja Napoleon egyik hajfürtjét. — Igazi! — mondja. — Ez igazi. De van a világon egy zsák Napoleonhaj. Azok hamisítványok! Dobok, zászlók, ereklyék vannak a falon. A többi termekben más idők emlékeit őrzi. Maria Antoinette ékszere .. . Lucretia Borgia hajdisze ...” (Színházi Élet, 1928. 6. szám

tolnaivilaglapja_1938_02_pages440-440.jpg

Tolnai Világlapja, 1938. 06. 01.

Janet Beecher autogramgyűjtő Belasco aláírt fényképét nézi

„Meglátszik a rendező keze minden bútordarab elhelyezésén. Megkérdezem, vájjon az értékes régiségekből szerepelt-e már egyik-másik a színpadon? — Nem, — feleli. — Ezek a magántulajdonomban vannak. Reszkető kezeivel titkos fiókokat nyit fel. Gyöngyöket és ékszereket mutat. Nyakláncokat, korallokat vesz az ujjaira. — Ez mind csak pénzt ér! — folytatja. A művészet azonban felbecsülhetetlen. Bezárja a titkos szekrényt. Visszaül az íróasztalához és a filmről kezd beszélni.

— A filmről csak elítélően nyilatkozhatom. Az igazi színész megmarad a színháznál. Csak a kis színészek őrülnek meg mindjárt, ha Hollywoodról hallanak! Rengeteget keresnek, de elvesznek az igazi színpad számára. Ezerkilencszáznyolcban egyik darabomban fellépett egy tehetséges kislány is, aki most már filmsztár. Ki tudja, milyen magasságig vitte volna a színpadművészetet. A neve? Mary Pickford.

— Mi a véleménye a magyar szerzőkről?

— A magyar a világ legtehetségesebb nemzete. Olyan emberek, akiktől tanulni lehet, és akikkel élvezet együttműködni. Darvas Lilit komoly, nagy színésznőnek tartom. Alig akad párja. És ismét visszatér Molnár színdarabjára, a Vörös malomra.

— Grandiózus munka - mondja - boldog vagyok, hogy én vihetem az amerikai közönség elé. Ismerem a pesti előadás rendezői szcenáriumát. Természetesen az amerikai közönség elvárja, hogy a rendező jobban kihasználja azokat a technikai lehetőségeket, melyekre a szerző annyi alkalmat ad a Vörös malomban. Égni, izzani, lángolni fog a Vörös malom!... Egy hetvenöt éves igazgató, aki ötszáz darabot irt, a Pillangó-kisasszony szerzője, fiókjában Napoleon-hajával így készíti elő egy magyar író amerikai premierjét.” (Színházi Élet, 1928. 6. szám

„Mr. Molnár ezzel a darabbal életem legnagyobb feladata elé állított!”

A Pesti Napló 1928 decemberében írt arról, hogy bemutatták Molnár Ferenc darabját New Yorkban, Belasco tehát célba ért, a Vörös malomról szóló terve megvalósult. A cikk alcíme persze rögtön elárulja, hogy nem volt egyszerű munka, hiszen „Belasoo 350.000 dollárt költött a Molnár-darab bemutatására — „A Mimá"-val Molnár életem legnehezebb feladata elé állított" — mondja Belasco.”

„Lejjebb, a színház bejárata előtt, a villamoskörték koszorújával körülvéve újabb és újabb reklámtáblák hirdetik, hogy David Belasco itt mutatja be szerdán este Molnár Ferenc A vörös malomjának amerikai verzióját a »Mima«-t, Leonone Ulric-kal a címszerepben.

Benn, a színpad alatti hatalmas teremben a hetvenhat éves Belasco, az amerikai színpad deanje, ünnepelt színésze és leghíresebb rendezője, már nyolcadik hete próbálja a darabot.

… Kezet nyújt, hellyel kínál és először ő érdeklődik Magyarországról, a pesti színházakról, színészekről, írókról, Molnárról és a talajról, ahonnan Molnár kinőtt: a pesti életről. Aztán ő beszél: — Erre a darabra — mondja — két évig készültem. A darab angol verzióját magam készítettem el, terveket csináltam, a produkcióhoz szükséges gépezetek tervei hónapokat vettek igénybe és csak a nyár végén készültem el teljesen az előmunkálatokkal. Erre az időre szükségem volt, mert Mr. Molnár ezzel a darabbal életem legnagyobb feladata elé állított! — Amikor a kivitelhez kezdtünk, kiderült, hogy a színházat be kell zárni, mert csak így tudom a gépet felépíteni. A díszletek komplikáltsága miatt különben is ez lesz az első eset, hogy egy darabot newyorki bemutatója előtt nem viszek egy-két heti vidéki próbaútra. A hat heti szünet konzervatív számítások szerint is hatvanezer dollárba került. — Mennyibe került az egész produkció? Elgondolkodik. — Várjon egy kicsit — mondja és számol, aztán kimondja: — Háromszázötvenezer dollár!, Sok, nagyon sok, de én nem tudok hamisítani, kicsinyeskedni.” (Pesti Napló, 1928. 12. 12.

„David Belasco ötven éves” – A franciáktól becsületrendet kapott

A Színházi Élet 1925-ös 23. számában az ötven éves Belascot ünneplik. Nem tudhatjuk, miféle szerkesztési hiba eredménye, hogy az 1925-ben íródott cikk az ekkor 72 éves Belascot mindössze 50 évesként említi. Mindenesetre a születését valamiért 1875-re tették, de mi jól tudjuk, hogy ez ugyanaz a Belasco, aki 1835-ben született.

„David Belasco, Amerika legnagyobb színházigazgatója, aki számtalan színház ura az Atlanti-óceántól a Csendes-ócenánig, júliusban ünnepli ötvenedik születésnapját. Belasco 1875-ben született San Franciscoban és a legszebb amerikai karrierek egyikét futotta be. Munkásságát külföldön is ismerik és méltányolják, a francia kormány nemrég tüntette ki a becsületrenddel. A színházigazgató ötvenedik születésnapját színészei is megünneplik. A legnagyobb newyorki Belasco színházban előadják a Belasco-tröszt három legsikeresebb idei darabjának, Vajda Ernő „Hárem"-ének, a „Ladies of Evening"-nek és a ,,The Dove"-nek egy felvonását.” (Színházi Élet 1925. 23. szám

„Ezt a csatámat, azt hiszem, elvesztettem.”

Az Amerikai Magyar Népszava 1931. május 16-i számában bukkantunk rá Belasco halálhírére. A direktor utolsó kívánsága az volt, hogy halála napján is éppen úgy játsszanak a színházában, mintha semmi sem történt volna. Az újsághír szerint: „David Belasco, a világhírű amerikai színházigazgató a new yorki Hotel Gladstone-i lakásán szívgyengeség következtében hirtelen meghalt. Belasco 76 éves volt. Halálának hírét csak a délutáni előadás végeztével közölték színészeivel és kívánságához képest este éppen úgy megtartották a kitűzött előadást, mintha nem töltötte volna be gyász a színházat.” Az is kiderül a cikkből, hogy egyáltalán nem készült a halálra, tele volt tervekkel, és még jegyet váltott a heti bokszmeccsre is. Tetemes vagyont hagyott hátra, az újsághír szerint 3 millió dollárt gyűjtött össze a „színházi vállalkozó”.

amerikaimagyarnepszava_1931_05-1612302682_pages61-61.jpg

Amerika Magyar Népszava, 1931. 05. 16.

„Belasco tavaly ősszel már a halál kapujában volt. Baltimoréban, miközben mostani produkciójának, Hatvany Lily “Ma este vagy soha” című darabjának a próbáit vezette, hirtelen meghűlt, tüdőgyulladást kapott és állapota egyik napról a másikra válságosra fordult. A tüdőgyulladásból azonban lassankint mégis csak felépült és a tél jórészét Californiában töltötte. Visszaérkezése után láthatta csak először Hatvany Lily darabját a színházában. Belasco az utolsó napig dolgozott irodájában. Egy új komédiát keresett, amit születésnapján szeretett volna először színre hozni Atlantic Cityben.

Kedden reggel még megrendelt hét jegyet a pénteki boxmérkőzésre. Belasco állandó látogatója volt a boxmérkőzéseknek, amelyekre mindig magával szokta vinni színházának vezető embereit. Kedden délután szívrohamot kapott, hazatért lakására, orvost azonban csak másnap engedett hívni.…Belasco tudta, hogy a halállal vívja nagy csatáját. Szívverése az injekciók ellenére is egyre gyengébb lett és a színházigazgató elhaló hangon suttogta leányának, Mrs. Morris Gestnek, aki betegágya mellett tartózkodott két nap óta: — Ezt a csatámat azt hiszem, elvesztettem.

… Belasco majdnem minden évben járt Európában és színházában színre hozta a legkitűnőbb európai színdarabokat is. Nagy kedvelője volt a magyar színpadi irodalomnak és Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Vajda Ernő több darabját is az ő színházában játszották. Utolsó produkciója is magyar írónő darabja volt.…hátrahagyott vagyonát három millió dollárra becsülik. Leánya és Los Angelesben élő fivére gyászolják. Felesége és 16 évvel ezelőtt elhunyt idősebbik leánya mellé fogják eltemetni.” (Amerikai Magyar Népszava, 1931. 05. 16.

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr8217942518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása