"...egyszerűen: diktatúrallenes, — a diktatúrák ellen küzd, tehát ez a felfogása kizárja, hogy valaha is szimpatizált volna a kommunistákkal." Ezt nyilatkozta Fidel Castroról Boyano tábornok, a forradalmárok mexikói kiképzésének vezetője. "Az igazság az, hogy a kommunisták, régi metódusuk szerint, moszkvai utasításra beépítették néhány emberüket Fidel Castro forradalmi mozgalmába éppúgy, mint régebben Batista rendszerében tették. Ezek most fel akarják használni az alkalmat, hogy kulcspozíciókat foglaljanak el. — Reméljük, hogy ezt megakadályozzák a forradalmi mozgalom vezetői, és Cuba, az Antillák gyöngye a demokratikus, gazdag és boldog országok sorába lép." Ezt írta a forradalommal szimpatizáló emigráns lap, a Délamerikai Magyarság 1959. január 8-án.

Nincs az az őrült, aki ne várná a karácsonyt. És az őrültek sem várják hiába. "A lipótmezei orsz. tébolyházban évenkint pompás karácsonyfát szoktak állítani a szerencsétlenek szórakoztatására, kik az ajándékokat valódi gyermek-örömmel fogadják. Volt eset, hogy a tarka fenyőág láttára a szerencsétlenek setét elméjében a gyermekkori emlékek reflectioi világot gyújtottak pár perczre, öntudathoz tértek és keserves sorsukat belátva, könnyekre fakadtak." Így számolt be A Hon 140 évvel ezelőtt "az őrültek karácsonyáról".

"Halálos zuhanás a fúrótoronyból. Bázakerettyéről jelentik, hogy Pocker Ernő, a MAORT üzemvezető mérnöke az egyik fúrótoronyból eddig meg nem állapított módon leesett és a borzalmas esés után nyomban szörnyethalt. A rendőrség megindította az ügyben a nyomozást." Ez a kis hírt hozta a Friss Újság 1948. szeptember 11-én. Hozta a Világosság és a Magyar Nemzet is. De a legpártosabb és legjobban informált lapok nem hozták. Tudták, miért. Pocker mérnök a MAORT-ügy legelső és végül is egyetlen halálos áldozata, akit nem tart számon senki. Mert nem várta meg, hogy letartóztassák, levetette magát a toronyból, amelyhez az élete kötődött.

"A francia nemzet minden olyan népet ellenségének tekint, amelyik elutasítja a szabadságot... s nem köt békét, és nem teszi le a fegyvert, amíg nincs helyreállítva azoknak a népeknek a szuverenitása és függetlensége, amelyek területére a köztársasági csapatok bevonultak" - így állította föl a szabadságpárti beavatkozás szilárd elvét a francia konvent 1792. novemberében. Aztán pár hónappal később alkotmányban rögzítették ennek ellenkezőjét, a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét. Erre emlékeztet Keresztes Lajos 2005-ben a Magyar Nemzetben. Ezzel vélte hitelét venni a demokráciák fellépésének antidemokráciák jogfosztott népei mellett.