Nincs az az őrült, aki ne várná a karácsonyt. És az őrültek sem várják hiába. "A lipótmezei orsz. tébolyházban évenkint pompás karácsonyfát szoktak állítani a szerencsétlenek szórakoztatására, kik az ajándékokat valódi gyermek-örömmel fogadják. Volt eset, hogy a tarka fenyőág láttára a szerencsétlenek setét elméjében a gyermekkori emlékek reflectioi világot gyújtottak pár perczre, öntudathoz tértek és keserves sorsukat belátva, könnyekre fakadtak." Így számolt be A Hon 140 évvel ezelőtt "az őrültek karácsonyáról".

A lipótmezei elmegyógyintézet kápolnája. (Hungaricana, Képcsarnok.)

Ugyanekkor a Fővárosi Lapok szívet tépő írásban ecsetelte, mily távol esik egymástól a szegények s a gazdagok karácsonya: "A száj sebesen, alig érthetőleg rebegi a karácsonyi mondókát, míg a szem szinte elnyeli a felhalmozott adományokat; azután megered az öröm és meglepetés kiáltása és van álmélkodás és elragadtatás a házban. Az első öröm lezajlása után a családtagok sietnek mindeme gyönyör adományozóihoz, a szülőkhöz fordulni s egy-egy őszinte csók nagyobb köszönetet mond nekik, mint mondhatna a hosszantartó szóözön. S miután elhangzott az örömzsivaj, kialudtak a fa gyertyái s a fenyő gyantás szaga a hamvadó viaszgyertyák illatával vegyül, kéjesen szívjuk magunkba még e különös illatot is, s derülten ülünk a nyájas lakomához.
Ilyen a boldog emberek karácsonya. De a boldogok mindig csak a kisebbséget képezik. Mennyi, de mennyi szoba marad ma is sötéten, hidegen, örömtelen. Pedig a karácsony-est utáni vágy és várakozás egyformán megvan a gyermekszívekben, akár selyem, akár daróc alatt dobogjanak is azok; de mennyire különböző e hő kívánatok teljesedése! Hány szegény anya, ki egy csoport gyermekkel szegényes szobácskájábán nehéz munka és száraz kenyér mellett tengődik, gondol bús szívvel a közelgő ünnepre. /.../ Pedig a szegény anya gyermekei is megtanulták a karácsonyi mondókát s a legifjabbja kérdezi: 'Mit hoz a Jézuska nekem, jó anyám ?' Az özvegy sírva veszi karjára, — oh, hisz ő is ép úgy szereti, mint a gazdagok szeretik gyermekeiket — s zokogva gondolja el: a karácsony nem a szegény emberek ünnepe. De az emberszeretet sok szegénynek teheti ünnepévé. Íme a boldog árvák, kik városi vagy egyleti intézetekben kaptak jó hajlékot, ma ép úgy örülnek a karácsonyfa fényének és ajándokainak, mint a jólétben élő családok gyermekei. Ők az elveszített jó anya helyett sok anyát kaptak nemes szívű úri hölgyek jóságában. De nem mindenik árva juthat ily helyre, s hány van a ki nem árva, még sem örülhet a mai szent estén. Bárcsak a vagyonos szülők egy csekélységgel kevesebbet vennének saját gyermekeiknek s azt a csekélységet odaadnák a kunyhó vagy pincelakás szegény kis gyermekének./.../ Vannak, kik nem szűkölködnek földi javakban, de szűkölködnek szeretetben, mert egyedül állnak a világon és senkijök sincs, kiről karácsonykor megemlékezhetnének. Pedig dehogy nincs. Keressék csak s mily hamar megtalálják a hálás szíveket. A mi korszakunk igazi lelke az emberszeretet, mely egyre jobban folytatja áldott munkáját. "

Mázlista árvák diakonisszával a fóti árvaházban. (Hungaricana. Evangélikus képgyűjtemények)

1898 karácsonyán a vadul ellenzéki és függetlenségi Bolond Istók alkalmi verse már a címében leszögezte: "Nincs karácsony!": "Nincs az idén Karácsony, / Nem Jézus született: / Júdások ülik a tort / Jog és törvény felett./.../ Harcz az álprófétákkal, / Kiknek Isten s Haza / Jelszavok, ám zsebüknek / Van csupán igaza! // 
Harcz a gaz banditákkal, / Kik elhagyák Bakonyt, / És a törvényteremben / Rabolják ki a hont!/.../ S az árulók holttestén / Virágzik nemzetünk: / Akkor lesz itt Karácsony, / Akkor béke velünk!" 

Mintha ennek ellenversét hozta volna ugyanazon a karácsonyon a Kakas Márton, a konzervatív Budapesti Hírlap szatirikus melléklete: "A földön minden szív megdobban a hála, / A hit és az áldás éjféli dalára; / A legárvábbat is a szeretet karja / Palástba takarja. // Csak a magyar nemzet nyugtalan szívébe / Nem szállna le a szent karácsonyi béke? / Miért sújtaná így Isten ezt a népet? / Ellene mit vétett? // Ezer éves múltja reá a bizonyság: / Istenéhez hű volt mindig ez az ország, / A királyt becsülte, küzdött igazáért, / S élt, halt a hazáért. // Mi lehet hát bűne oly égbekiáltó, / Hogy neki most békét nem hoz a Megváltó? / Köztünk, mikor buzgón hajt a jámbor térdet, / Mért jár a kísértet? // Jézus születése, éjféli harangszó, / Te a pusztában is lágyan messze hangzó, / Csendülj csodatévő mennyei zenéddel / S békóinkat tépd el! // Add meg a szeretet szabadságát nékünk, / Hogy a szabadságért szeretetben éljünk; / Diadalt arasson, ölelkezni lásson / A békés karácsony!"

A Népszava címlapján 1908. december 24-én szó volt a karácsonyról, de csak egyetlen szó. A címben: "Karácsonyi értekezletek". Arról szólt ez a cikk, hogy karácsony napjaiban a szociáldemokraták pártértekezleteket tartanak szerte az országban sok-sok városban, hogy gatyába rázzák a pártot, melyben a többség sajnos a Népszavát sem fizeti elő és a pártadót sem fizeti meg. Márpedig most igazán nagy szükség van az összetartásra és a tetterőre. Hiszen a mikuláskor megtartott "rendkivüli pártgyülés teljes egyhangúsággal úgy döntött, hogy Andrássy tisztességtelen merényletét a politikai tömegsztrájk fegyverével kell visszaverni." A tisztességtelen merénylet az Andrássy Gyula belügyminiszter által benyújtott, a kiváltságokat konzerváló választójogi törvénytervezet volt, mely fölháborította az általános választójogért évek óta hatalmas (és többnyire véres) tömegtüntetésekkel küzdő munkáspártot. 

A karácsony ebben a lapszámban éppen a tavaszi nagy és véres tüntetés miatt perbe fogott elvtársak ítéletéről szóló tudósításban említtetik érdemileg. Az ítélet szerint a tizenhárom vádlottból öt még a bíróság szerint is teljesen ártatlanul töltött hét hónapot előzetes letartóztatásban, és másik négy is többet ült, mint amennyit az ítélet szerint kellett volna: "A bíró urak és az ügyész úr pedig vidor kedéllyel, ruganyos léptekkel indultak hazafelé. Nyilván bevásárlásokat is tettek karácsony estére, a keresztény szeretet örömünnepére. Ha majd a csillogó karácsonyfa mellett örömrepeső gyermekarcok sugárzó mosolya száll eléjök, gondoljanak azokra a proletárcsaládokra, ahol rabságtól elnyomorított férjek és apák fetrengenek az ágyon, gondoljanak azokra a proletárasszonyokra és gyermekekre, akik hideg szobában töltik a karácsony estét, míg a fogházban sínylődő férjek és apák csak egy kínos-bús sóhajt tudnak feléjök küldeni. Érezzék ők egy percre csak a proletárszívekben meggyülemlett keserűséget és fájdalmat, — csak egy-egy percre, amikor meg akarják nyitni szívüket az öröm beáradó melegének. Érezzék ezt és azután menjenek tovább védeni a társadalmat és jogrendet." Másodfokon szigorították az ítéleteket, csak három vádlottat mentettek föl, s az első rendű vádlott, az akkor húsz éves Fröhlich Rezső büntetését két évről négyre emelték.

Fröhlich Rezső hat évvel később, a gépírónőtől balra a Népszava szerkesztőségében. A Népszava naptára, 1914.

A 8 órai újságot Bethlen István miniszterelnök bulvárjának könyvelték el. Ezt tükrözi 1928-as karácsonyi számuk is. A címlapon indítják a Bethlennel készült nagy karácsonyi interjút, melynek fő mondandóját címsorban ugratták ki:

Az interjú mellé Bethlen népjóléti miniszterének, Vass Józsefnek a karácsonyi vezércikke került, melyben poétikusan támasztott alá főnöke mondandóját a társadalmi szakadékot átívelő osztálybékéről: "A fény és árny között hiányzik az átmenet. Hova lettek a kevésbé sötét, hova a világosabb vetületek? /.../ A luxus riasztó fénye s a gond komor árnya között ennek mind ott kellene lennie, vetületéül a rendezett, a tűrhető, a biztos munkán és kereseten gördülő életnek. /.../ És mégis. A karácsonyfaerdő /ti. az ott árult egészen kicsi és egészen nagy fák - Hacsa/ eltűnik a Perczel-utcából. S hogy eltűnik, s hogy egyenkint felmagasodnak az intarziás és silány kis asztalokon, ez a tény jobban jellemzi a fővárost, mint az aszfalt tarka flórája, az átmenettelen árny-sorozat s a keserű humor kínos csikorgása. Nagy eltolódások vannak a társadalom belső szerkezetében, nem fölfelé, hanem lefelé. A nyomor koefficiense nagyobb lett, a vidám bizakodásé kisebb. És mégis eltűnnek a kis fenyőfák a Perczel-utca aszfaltjáról, mert az aszfalton járó egymillió ember, ha sok mindene elkopott, veszett is, megtartotta magasságokat kereső hitét s ott is, ahol fényesség villog a karácsonyfa körül, ott is, ahol csak egyetlen kicsi gyertya pislog rajta, az igazi fény belülről ömlik, a lelkek hívő, bízó mélységeiből. S bizony mondom, hogy a jobb jövőnek erősebb fundamentuma ez, mint bármi más. Mert az a nép, amely a karácsonyfa mellett sok nyomorúsága között magasságok felé tudja fordítani orcáját, élete további fejlődésében tapasztalja majd a magasságok emelő és boldogító erejét."

Ugyanezen a napon a Pesti Napló Bethlen másik miniszterének, a földművelésügyinek, Mayer Józsefnek a karácsonyi cikkét hozza. Ő sem áltatja az olvasót azzal, hogy jó a helyzet: "A mostani karácsonyi ünnep gondokat jelent főleg azok számára, akik sok-sok embernek szeretnének örömteljes karácsonyt varázsolni. Azt hittem, hogy az idei karácsony az ország gazdatársadalmának igazi, békés örömünnepe lesz, de úgy látom, hogy kissé csalódtam. A földművelésügyi kormánynak minden jóakarata, igyekezete sem hozta meg karácsonyra a gazdatársadalom és a földművelő munkásság megelégedettségét./.../ Van azonban egy nagy baj. A magyar szántóföldet nem lehet 'luxustermelésre' berendezni. Az elszegényedett földmüvelőosztályt nem lehet folyton azzal bíztatni, hogy minél szebbet és minél jobbat termeljen, a mi célunk az, hogy a mezőgazdasági termelés minél kifizetődőbb, hasznothajtóbb is legyen." Ennek érdekében a kormány mindent megtesz, de a megfelelő értékesítéshez olyan kereskedők és kereskedelmi szervezetek kellenek, "amelyek át vannak hatva attól a gondolattól, hogy az egyéni hasznon túlmenőleg a tevékenységükkel a magyar nemzeti termelés érdekeit is szolgálják és egymásnak a külföld piacain való megjelenését, pozíciójuk megtartását közérdekből nem gyöngíteni, hanem megerősíteni törekszenek. A kereskedőnek és gazdának meg kell találnia és értenie egymást, A kereskedőnek tudnia kell, hogy milyen drága ma a termelés, hogy milyen elviselhetetlen terhekkel küzd a mezőgazdaság, eszerint csinálja tehát meg minden kereskedő a számításait, és /.../ ha az értékesítés problémáját sikeresen és remélem, eredményesen megoldjuk, sokkal szebb, sokkal örömteljesebb karácsonyi ünnepekben lesz részünk a jelenleginél."

Mint látjuk, a kormány nem a helyzet szépítésével, hanem az ellenérdekű szereplők összefogásra bíztatásával igyekezett ekkor meggyőzni az állampolgárokat, biztosítván őket arról, hogy a kormány mindent megtesz, a többi rajtuk áll.

Karácsonyi kölnireklám a Pesti Napló a fenti cikket tartalmazó lapszámának képes műmellékletében.

Az - ekkor még - független Kis Újság karácsonyi vezércikke nem követi ezt a kincstári társadalmi pacifizmust: "A kétségbeesés egyre nagyobb erőt vesz a tömegeken. Az egész világgal birkózunk a magyarság bilincseinek széttöréséért, de az idegen nemzeteknek a szíve nem akar megpuhulni. Idehaza a gazdagok nem osztják el egyenletesen a sorscsapást a nemzet többi tagjaival, és a szegény emberek a hibákért a hazát és a nemzetet teszik felelőssé. Mindenki csal: fejni akarja az államot és senki sem akarja szolgálni a népet. A gazdasági válság póráza alatt nyögünk valamennyien és még igen nehéz küzdelmek előtt állunk. Senkinek sem lehet a magyarok közül boldog a karácsonya, amíg darabokra van tépve Magyarország és a magyar társadalom." Ezt a cikket a keresztényszocialista Huszár Károly, korábban az egyik rövidéletű ellenforradalmi kormány feje írta, aki a lap főszerkesztői székéből nem sokkal azelőtt ült át az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) elnöki székébe.

1938-ban a pár hónappal azelőtt alapított Magyar Nemzet karácsonyi cikkét Kodolányi János, a születésszám csökkenésének "tragédiájával" legtöbbet foglalkozó népi írók egyike írta: "Sohasem érzi az ember szörnyű magányosságát, sorsa befejezettségét s reménytelenségét jobban, ha nincs gyermeke, mint ezen az estén, de sohasem békél meg jobban sorsával, az elmúlással, egyéni létének a nagy közösséghez való tartozását sohasem éli át inkább, mint most, ha gyermekek veszik körül. Talán ez az oka, hogy a Karácsony naiv ártatlansága, tiszta öröme, bája egyre ritkább a régi szép estékhez képest. Különösen a nagyvárosban. Az ajándékok és játékok, melyeket a Jézuska már nemcsak a keresztényeknek, de a zsidóknak is hoz, egyre drágábbak, körmönfontabbak, hivalkodóbbak. Amilyen mértékben kivész az emberekből a természetes élet kívánása, megértése és öröme, ahogy sáppad a szívekben az egyszerű szeretet világossága, úgy drágul s válik egyre ragyogóbbá az ajándék. Pótolni akarnak valamit, ami hiányzik. Nyomatékosabban hangsúlyozzák, amiben nem hisznek. Bizonyítékokat halmoznak, ékszerekbe kapaszkodnak, villanykörtés karácsonyfát gyújtanak."

Képes Pesti Hírlap, 1928. december 23.

1943-ban a világháború ötödik karácsonyát így köszöntötte a Népszava, mely még a háborús cenzúra éveiben sem nagyon burkolta a háború kimenetelével kapcsolatos reményeit: "Merthogy Jézus is a szegények közül jött s a szegényekért halt vértanúhalált. Nem véletlen ez. Törvény! És ez a törvény megmásíthatatlan. A gyülekezetek embereinek szívében és vérsejtjeiben él ez a törvény és onnan ki nem téphető. Csak a szívükkel együtt. De akkor meghalna — nem a törvény - a világ. A világ pedig élni akar, az emberi világ különösen. És e törvény szerint él! Igazságosságra tör, szépségre és harmóniára! Kiegyenlítődésre! * Lobogva ég a világ. Felgyújtották. De a tűzben nem semmisül meg az ember. Ez a tűz roppant kohókat forral. És az érc, amely ezekben a kohókban kavarog: kiöntésre vár. Új formát kap a világ. Az értelem, amelyet új erkölcsi törvények szabályoznak, már készíti terveit. 
És talán nemsokára milliók ajkán újra fölcsendül az örömteli kiáltás, amely betölti a mindenséget: Megszületett!"

S lőn "új világ".Öt évvel később, 1948-ban a Népszava, amely mögül már kihalt a szociáldemokraták pártja, december 24-i számának címlapján két rövid, félhasábos vezércikket közölt. A felső hevesen ostorozta az angolszász hatalmak cinizmusát az Indonézia elleni holland támadás kapcsán. Ez alá szorult a karácsonyi editoriál: "A karácsony bevonult a népi demokrácia üzemeinek, gyárainak százaiba, hogy kellemes délutánt varázsoljon a dolgozok gyermekei számára./.../ Az üzemi karácsony jelképe annak a változásnak, amely a dolgozók és a gyár közti viszonyban következett be. A munkásság mindinkább magáénak érzi a gyárat, mindinkább otthon érzi magát benne. Helyes tehát, ha második otthonának érzi a gyermeke is./.../ Így nő majd fel az új generáció, amely már valóban egész nevelésénél fogva tudja és érzi, hogy a gyár nem a kényszerrobot szülőhelye, hanem az új társadalom, a szocializmus épitésének egyik bástyája."

Családi karácsony - 1948. (Hungaricana, evangélikus képgyűjtemények, Káldy családi képek.)