Mednyánszky Máriát tizennyolcszoros világbajnok asztaliteniszezőként és edzőként tartjuk számon, aki éppen 100 évvel ezelőtt, az MTK-ban kezdett el sportolni. A munkáscsaládból származó, banktisztviselőként dolgozó, fiatal nő különösen rajongott a labdarúgásért, de az akkoriban induló asztalitenisz végleg rabul ejtette.

„A már gyermekkorában árvaságra jutott Mednyánszky Mária vérbeli sportember volt. Eleinte úszással, evezéssel és tornával foglalkozott. Amikor 1924-25-ben a fővárost „pingpongláz” lepte meg, ő is érdeklődni kezdett a divatos játék után. Először otthon, a konyhaasztalon kóstolgatta a pingpong újszerű ízeit, majd — banktisztviselőnő lévén — a pénzintézeti sportegyesületben kezdte gyakorolgatni. Hamarosan belejött, és 1925 karácsonyán — alig egy évvel a londoni VB előtt — már verseny keretében állt asztalhoz. 1926 tavaszán ő is áttért a gumiütő használatára, és attól kezdve nem talált legyőzőre. A VB előtti válogatásnál — mint egyetlen esélyes női versenyzőnk — csak ő jött számításba” – írja a sportolónő karrierjéről az 1970-ben megjelent Népsport egyik száma. A sikerek aztán évtizedekig végigkísérték, és világversenyeken összesen 18 aranyat, 6 ezüstöt és 4 bronzérmet szerzett.

A magyar sport 70 aranypillanata (Budapest, 2017.)

Az Arcanumban most annak néztünk utána, hogy pályafutását a 20. század első negyedében elindító Mednyánszky Mária hogyan jutott el az azóta is kiemelkedő eredményekig. A legsikeresebb magyar asztaliteniszező 1901. április 7-én született Budapesten. Születésnapja apropóján idézzük most fel életének fontos állomásait.

„A Magyar-Olasz Bank főtisztviselőnője éjszakái feláldozásával jut a trenírozáshoz”

Mednyánszky Mária 1926-27-ben valósággal berobbant a ping-pong világába, és ebben az időszakban minden egyéni versenyt megnyert, amelyen elindult. A friss győzelmek miatt az 1927-ben kiadott 100-ak könyve alapos leírásban mutatja be a sportolónőt.

„A műkorcsolyázáson kívül csak egyetlen sportág van, mely magyar női világbajnoksággal dicsekedhet, és ez a ping-pong. A ping-pong női egyes és vegyes páros világbajnoknője, Mednyánszky Mária, budapesti születésű. 16 éves korában kezd sportolni, s a sportolás rövidesen szenvedélyévé válik. Minden szabadidejét úszással, evezéssel és tornázással tölti, majd, mikor a divatossá váló ping-pong láz végigseper a fővároson, ő is beáll a ping-pongozók táborába. Eleinte inkább csak szórakozásból játszik, versenyen nem indul” – kezdi sorolni Mednyánszky Mária életének eseményeit a 100-ak könyve.

100-ak könyve - Száz magyar versenyző írásban és képben - Nemzeti Sportkönyvtár 23. (Budapest, 1927)

„Az NSC 1926. évi januári országos versenyén tűnik fel először. A szezont követő ősz első nyilvános erőpróbáján, a MAFC versenyén szenzációs formájával lelépi ellenfeleit s laikust és szakértőt egyaránt csodálatra bír remek lendületével. Sorra nyeri versenyeit s Budapest bajnokságának győztes abszolválása után, mint a magyar reprezentatív gárda tagja a ping-pong világbajnokságra Londonba utazik. A világbajnokságot nagy fölénnyel megnyeri s partnerével együtt a vegyespáros világbajnokságot is Magyarország számára hódítja meg.

Ugyanebben az évben részt vesz Berlin város bajnokságában is és legveszélyesebbnek tartott ellenfelét, a női pingpongban addig egyeduralkodó bécsi Wildamnét legyőzve, Berlin bajnoknője lesz. A vegyespáros-versenyt itt is megnyeri. A nemzetközi versenyek során Bécsben is diadalmaskodik. Budapest és Berlin bajnokságához és a világbajnoksághoz 1927-ben megszerzi Bécs bajnokságát is. Az 1926—27. évi szezonban minden egyéni számban győz, ahol indul.

A „Magyarország ping-pong bajnoknője” büszke címtől azonban tragikus családi gyásza megfosztotta. Mednyánszky Mária a Magyar-Olasz Bank főtisztviselőnője a késő esti órákba nyúló hivatali elfoglaltsága miatt többnyire csak éjszakái feláldozásával, a napi munkától fáradtan jut a trenírozáshoz.” (100-ak könyve. Száz magyar versenyző írásban és képben, 1927.)

Színházi Élet, 1930. 02. 16.

A Színházi Élet 1930-ban felkereste a munkahelyén Mednyánszky Máriát, hogy gratuláljon neki az eredményeihez, és hogy beszélgessen vele a legutóbbi, berlini versenyről. Kiderült, hogy a banktisztviselő hölgy komoly népszerűségnek örvend, családtagjukként szeretik a kollégák.

„A bank folyosóin alig tudtunk előrejutni, mert valóságos búcsújárás indult meg Mednyánszky Mária íróasztala felé. Az egész bank gratulál a diadalmas kolléganőnek. A nők ölelik, csókolják, a férfiak a kezét szorongatják. — Mi már a bank gyerekének tekintjük Máriát... — mondja az egyik igazgató —, hiszen közöttünk nőtt fel, tizenkét éve van a bank szolgálatában és természetesen soha többé el nem engedjük . . . Az egyik szobában ki vannak állítva a világbajnoknő gyönyörű tiszteletdíjai. A kilincs minden pillanatban nyílik és az érdeklődők meghatottsággal, vegyes kíváncsisággal bámulják a gyönyörű dísztárgyakat.” (Színházi Élet, 1930. 02. 16.)

Színházi Élet, 1930. 02. 16.

„Az asztalitenisz sportban még sokáig lesz a mienk a világhegemónia”

„Az asztalitenisz világbajnokság valamennyi számát megnyertük. Mednyánszky Mária a döntőben legyőzte a német Rüster—Müllernét” - olvassuk a címet és alcímeket a Sporthírlap beszámolójában. Mária és sporttársai lehengerlő győzelmet arattak, amelyről a sportújság a következők szerint számolt be 1931-ben:

„Vasárnap este befejeződött az asztali teniszsport ötödik világbajnoki versenye. A magyar asztaliteniszezők nagy felsőbbsége már az előző négy világverseny során szembeszökő volt, de olyan pregnánsan, mint ezúttal, talán még egyszer sem nyilatkozott meg. Ebben a sportágban ugyanis az utóbbi időben más nemzetek is nagy lépésekkel haladtak előre — különösen csehszlovákok, németek és lettek mutattak feltűnő fejlődést — mégis a mi játékosaink ismét nagy fölénnyel nyerték a csapatbajnokságot és megszerezték valamennyi egyéni és páros bajnokságot is. Ez a nagyszerű eredmény azt ígéri, hogy az asztalitenisz sportban még sokáig lesz a mienk a világhegemónia.” (Sporthírlap, 1931. 02. 16.)

Sporthírlap, 1931. 02. 16.

„A női egyes döntője került sorra, melyet K. Mednyánszky Mária, Magyarország reprezentánsa nyert meg a német Müller-Rüster asszony ellen 21:8, 16:21, 21:8, 21:13 arányban. Az első szetben Mednyánszky nyesett szerváival fölényesen verte ellenfelét, a második szetben felismerte a német bajnoknő ennek a taktikának az ellenszerét és elkeseredett küzdelem után övé lett a győzelem, a harmadikban simán győzött Mednyánszky, míg a negyedikben 10:10 állás után húzott el” – részletezi a Sporthírlap a diadalmas győzelmet.

„A világbajnoknő soha nem mulasztotta el kihangsúlyozni: kedvenc sportága a labdarúgás!”

A Népsport az 1970. február 26-án megjelent cikkében elmeséli az akkorra már 18-szoros bajnoknő pályájának kezdetét.

„Minden bizonnyal híres labdarúgó vált volna belőle, ha... De — jobb, hogy nem úgy történt! A kis kaucsuklabda világrangelsőjének lenni legalább akkora dicsőség...

A kis társaság egyetlen hölgytagja nem tudta: örüljön vagy szomorkodjon? Beválogatták a világbajnoki csapatba, de elutazása — anyagiak hiánya miatt — még most, két nappal az indulás előtt is bizonytalan. A négy fiú utazhat, de ő? — Kár a rengeteg pénzért! — hangoztatták a „jól” tájékozottak. — A sorsolás szerint már a II. fordulóban az osztrák Wildam asszonnyal mérkőzne Mednyánszky Mária, ellene pedig ... Egy reménytelen kézlegyintés volt a mondat befejezése. Szerencsére azok, akik bíztak Máriában, többen voltak. Valahogy előkerítették az utazáshoz szükséges pénzt. 1926 decemberének elején ő is felszállhatott a vonatra, az I. asztalitenisz VB-re, Londonba utazó magyar küldöttség tagjaként. Hálókocsira nem lévén pénz — egy II. osztályú fülkébe...

Londonban azután bizonyított. A félelmetes Willam szóhoz sem jutott mellette. Ezután meg sem állt a döntőig, s ott a walesi D. E. Gubbins legyőzése sem okozott számára problémát. Az asztalitenisz sport első világbajnoknőjévé Mednyánszky Máriát avatták! Mégsem volt „kár a rengeteg pénzért”…” (Népsport, 1970. 02. 26.)

Asztalitenisz 2017. 05. 01.

A londoni győzelem a sikersorozatnak csak az első állomása volt. Sorrendben ötször diadalmaskodott az egyéni versenyben, emellett 1935-ig, tehát egy évtized alatt, a párosokban is 13 aranyérmet nyert. „Mednyánszky Mária 18 aranyérmével világviszonylatban is a sportág eddigi legeredményesebb versenyzője, azaz ő áll jelenleg is az örökranglista első helyén. Teljesítményét nehéz lesz valaha is túlszárnyalni!” – folytatja a Népsport újságírója.

„Érdekes, hogy a tizennyolcszoros világbajnoknő soha nem mulasztotta el kihangsúlyozni: kedvenc sportága a labdarúgás! Olthatatlan érdeklődést és vonzódást érzett mindenkor a foci iránt. És ami még érdekesebb: nem laikus színvonalon, női naivitással foglalkozott ezzel a „férfias” sportággal. Íme, egy részlet az 1926-os asztalitenisz VB-ről való hazatérése utáni nyilatkozatából, a labdarúgásról:

— A verseny előtt megnéztem egy futballmeccset. Pompás volt, csak az szomorított el, amikor rájöttem, mi mennyire nem tudunk még játszani... Az a szemkápráztató gyorsaság! És micsoda kondícióban vannak az angol fiúk!!!

Nemcsak szakszerű, hanem — sajnos — időszerű megállapítások is. Mintha nem jó négy évtizeddel ezelőtt, hanem mostanában hangzottak volna el...” (Népsport, 1970. 02. 26.)

1964-ben, otthonában keresték fel a bajnoknőt

„Mi lehet Mednyánszky Máriával? Hogyan látja a mai helyzetet? Jó lenne beszélgetni vele... Kikeressük a telefonkönyvben: 155—064. És néhány óra múlva már körülüljük az asztalt a barátságos Pagony utcai lakásban. — Mit akarnak egy ilyen „régi bútordarabtól”? — kérdezi Mednyánszky Mária mosolyogva, kislányos bájjal, s mi mivel is kezdjük? Klucsik Jenő, a férje, három vastag albumot rak elénk, nézzük csak meg a régi újságcikkeket, emlékeket, néha jó, nagyon jó felidézni a múltat” – olvassuk a riportot a Népsport 1964. március 19-i számában.

Hamar az aktuális kérdésekre terelődik a szó, az akkori játékosokra és asztalitenisz eredményekre. Némi keserűséggel veszik tudomásul, hogy a régi nagy sikerek éppen elmaradoznak. Ki is kérik erről a bajnoknő véleményét.

„— Egy bizonyos fanatizmust kell érezni a játék iránt. Minden lehetőséget ki kell használni a gyakorlásra. Ezen kívül egy kicsit úszni, futni vagy vívni is kell... És ha már a lehetőségeknél tartunk, megkérjük, beszéljen a múltról. Nehéz volt?

A világbajnoknő belelapoz az egyik albumba, rámutat egy beragasztott régi táviratra, melyet sok-sok évvel ezelőtt Berlinben egy verseny előtt kapott kézhez: „A szabadságot nem engedélyezik, indulj haza!” — Pedig már világbajnok voltam ... S emlékszem, egyszer azért nem neveztek néhány fiatalt a nemzetközi versenyre, mert nem volt hosszúnadrágjuk ... Felsóhajt: — De hol van már a tavalyi hó? ... Nem tudni, mire gondol. A rohanó idő múlására, az új, megváltozott világra, avagy megkopott eredményeinkre? Ránézünk. Szemében még a fiatalság tüze, szavaiban a sportág iránt érzett szeretet lángja. Néha-néha még játszik is.” (Népsport. 1964. 03.19.)

Az 1964-ben készült riport illusztrációja pedig nem más, mint a két legsikeresebb asztalitenisz bajnoknő "friss" fotója. (Sipos Annus és Mednyánszky Mária kettőséről fentebb egy 1931-ben készült fotót is kiválasztottunk.)

Népsport, 1964. 03. 19.

Kimagasló sportolói és edzői munkája nyomán 1976-ban kitüntették

A Népszava 1976. december 23-án számolt be arról, hogy a sportolónőt magas kitüntetéssel jutalmazták egyedülálló teljesítményéért.

„Bensőséges, szinte családias ünnepség színhelye volt szerda délelőtt egy csendes budai otthon. Mednyánszky Máriát, a magyar asztalitenisz sport első világbajnokát köszöntötték abból az alkalomból, hogy a napokban volt fél évszázada londoni győzelmének, amelyet aztán összesen még 17 VB-aranyérem tett teljessé. Klucsikné Mednyánszky Mária, aki idén töltötte be 75. évét, a kettős évforduló alkalmából nagy elismerésiben részesült: a Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem arany fokozata kitüntetést kapta. Az ünnepségen részt vettek a szövetség, vezetői, s a kitüntetést dr. Lakatos György, a szövetség elnöke adta át meleg hangú szavak kíséretében.

— Abban, hogy a magyar asztalitenisz sport fél évszázada tekintélyes, vezető szerepet tölt be a világban, Mednyánszky Máriának óriási érdeme van, hiszen az első volt, aki sikert szerzett színeinknek — mondta rövid köszöntőjében dr. Lakatos György. — S ahogy azóta mindig akadtak követői, reméljük a jövőben is így lesz.

Mednyánszky Mária meghatódottan köszönte meg a kitüntetést. ..ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphattam volna”. A látogatás, az ünnepi esemény végén mindenki további jó egészséget kívánva búcsúzott a tizennyolcszoros világbajnoknőtől, akinek teljesítményét fél évszázad alatt senki sem tudta felülmúlni! (Népszava, 1976. 12. 23.)

Halálhírét 1978. december 28-án hozták le az újságok. „1926-tól 1936-ig volt tagja a magyar válogatottnak. 1928 és 1940 között huszonkétszer volt magyar bajnok. Egyre súlyosbodó hallászavara miatt 1940-es visszavonulásáig fokozatosan csökkentette a versenyei számát. 1941-től 1942-ig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt, de ezt a munkát sem folytathatta, valamint nyugdíjazását kérte a munkahelyén is. 1951-ben a MOATSZ örökös bajnokává választotta. 1976-ban megkapta a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatát. 1993-ban beválasztották a nemzetközi szövetség (ITTF) Hírességek Csarnokába. Hosszú az út a halhatatlanok csarnokáig címmel Klucsik Mari és Klucsik László írta meg életregényét” - foglalja össze életútját az Asztalitenisz című magazin.

Képes Sport, 1978. 12. 28.