Hugonnai Vilma már kislánykorában játékait gyógyította, majd küzdelmes életével kitaposta az utat a tanulni vágyó nők előtt. Száz évvel ezelőtt, 1922 márciusában halt meg, most megnéztük, mit találunk róla az Arcanumban.

„Életútja méltón példázza a századforduló évtizedeiben lezajlott női egyenjogosítási mozgalmat, azt a törekvést, hogy a nők az értelmiségi pályákon méltón egyenrangú félként szerepelhetnek. A kételyeket nemcsak az első magyar orvosnő, hanem más pályatársai is megcáfolták. Hazánkban elsősorban az ő nevéhez fűződik e mozgalom, szinte szimbólumává vált ezen törekvéseknek” – írják róla az Orvosi Hetilap 1997 november 30-i számában.

Ország-Világ, 1882. 9. szám

Grófi családban nőtt fel, földbirtokoshoz adták feleségül

Az Orvosi Hetilap 1991-es, januári számából kiderül, hogy a Hugonnai (Szentgyörgyi) grófi család a Vas megyei Szentgyörgyi Horváth családdal közös eredetű. Horváth Zsigmond „aranygyapjas vitéz Hugonnát kapta királyi adományként, vele együtt 1822-ben a grófi rangot is. Nevét az akkori szokásoknak megfelelően Hugonnaira változtatja. E családból származik Hugonnai Vilma is.”

Az 1847. szeptember 30-án, Nagytétényben született Vilma orvoslás iránti érdeklődése már gyerekkorában megmutatkozott. Ha új, „egészséges” babát kapott, azt elajándékozta, mert azokat szerette, amelyek gyógyításra, ápolásra szorultak. Bentlakásos iskolába küldték, ahol egyértelművé vált, hogy a betegek gyógyítására született.

„Azokat bekötözte, babusgatta, csókolgatta. A nevelőintézetben sokszor játszott társnőivel kórházasdit. Gyermeklányként édesanyja halála miatt kellett hazajönnie az intézetből, hogy elsajátítsa a háztartásvezetés ezernyi titkát. Édesapja mielőbb férjhez akarta adni, de Vilma csak kétévi mátkaság után volt hajlandó igent mondani a gazdag, mutatós pándi földbirtokosnak, Szilassy Györgynek, aki 20 évvel volt idősebb nála.” (Orvosi Hetilap, 1991. 01. 13.) 

Természet Világa, 2004. 10. 21.

Boldogtalan házassága hamar zátonyra futott

A leírások szerint nem volt szerencsés házasság, egy világ választotta el őket egymástól. Vilma otthonülő volt, olvasni, zongorázni, kertészkedni szeretett. Férje viszont kártyázni és mulatni járt. Egy év múlva született meg a fiuk, akit aztán a nagyhatalmú anyós utasítására csak a dajka nevelhetett. Más források szerint összesen három fiúgyerekük született, de az biztos, hogy a házasság hamar megromlott. „A férj nem törődött a családdal, kártyázott és szeretőket tartott. Vilmát mindeközben a hetenként Budapestről küldött orvosi könyvek tanulmányozása kötötte le.” – olvasható az Orvosi Hetilap, 1991. 01. 13-i cikkében. 

Svájcban töltött minden perce a tanulásról szólt

Férje engedélyére volt szükség ahhoz, hogy tanulhasson, miután Vilma egy újságban rábukkant egy svájci egyetem hirdetésére. A férfi bár beleegyezett, hogy felesége a zürichi orvosi egyetemen tanuljon, és így hosszú időre elhagyja a családját, pénzt azonban nem adott neki, így a fiatal nő kénytelen volt ékszerei értékesítéséből pénzhez jutni, hogy fedezze költségeit. Az egyetemre érettségi nélkül is be lehetett kerülni, ahol aztán csak egy diák volt a sok közül, mindenféle családi hovatartozás nélkül.

„Az egyetemen senki sem tudta, hogy férjes asszony, anya és grófnő. Kilenced magával orosz, bolgár, finn és angol társnőivel, hat és fél évig élt egy olcsó diákpanzióban. Szobájából gyönyörű kilátás nyílt a tóra és a környező hegyekre. Hogy pénzével ésszerűbben takarékoskodjon, rászokott a húsmentes, vegetáriánus kosztra.

Vilma rövid hajú, keskeny arcú, szőke, kék szemű, érzékeny teremtés volt, nagyon egyszerűen öltözködött. Minden idejét a tanulásnak szentelte. Nyaranta sem jött haza, pedig szívesen látta volna gyermekét, de az utazásra nem volt pénze. Az élettani intézetben maradt, az európai hírű Ludimar Hermann professzor mellett dolgozott.

…Ötödéves korában megkérdezte Edmund Rose professzor — akinek vizitjein rendszeresen jelen volt —, hogy akar-e vele dolgozni. Vilma elmondta, hogy nagyon szívesen maradna és dolgozna, de 10 éves kisfia várja otthon. Mi magyarok — panaszolja — sajnos sok vért áldoztunk függetlenségünkért. Szegények és elmaradottak vagyunk. Igen magas Magyarországon a gyermekhalandóság. A szülőnők félnek orvoshoz menni, inkább kuruzslókhoz és vajákos asszonyokhoz járnak. Sok lány és asszony nem mer bajával férfi orvoshoz menni. Nőorvos előtt könnyebben megnyílnak, és jobban bíznak benne. Ezért szeretnék orvos lenni — mondta tanárának.” (Orvosi Hetilap, 1991. 01. 13.) 

Hatodéves korában már segédorvos-helyettesként dolgozott, ekkor kapta meg első fizetését is. Másfél évet töltött a professzor mellett. Doktori disszertációjában professzora 10 évnyi diftériás gégeműtéteit dolgozta fel, majd 1879-ben doktorrá avatták, és másnap már haza is utazott.

Múltunk – politikatörténeti folyóirat 53. (Budapest, 2008 )2. szám

Ő tartotta el léha férjét is

Férje a pándi birtokát, a kúriát és a híres telivér ménesét is elkártyázta. Vilma így Pesten bérelt egy olcsó lakást és azt remélte, hogy orvosi gyakorlatával el tudja tartani munkához nem szokott férjét és 13 éves fiát. A család jó barátja, Trefort Ágoston kultuszminiszter hallani sem akart az orvosi diploma honosításáról. Nem járult hozzá, hogy nőket vegyenek fel az egyetemre, mint mondta, szerinte a nők felforgatnák az államot, ha tudományos téren a férfiakkal egyenjogúsítanák őket.

„Trefort végül is ajánlja, hogy Vilma végezze el a bábaképző tanfolyamot, mert mint okleveles szülésznő, orvosként gyógyíthatna gyermekeket, asszonyokat. Erre Vilma kifakadt: „Tudja miniszter úr mi a bába feladata? A köldökzsinór elvágása, az anyák és az újszülött tisztán tartása. Erre minden parasztasszony képes. Ha ezt a munkát akartam volna végezni, nem kellett volna hat és fél évig hazámtól távol megszakítás nélkül tanulni. Egyetlen külföldi orvosnő sem marad Zürichben, mind hazamentek, hogy tudásukkal hazájukat szolgálják.” De megköszönve a jó tanácsot, beiratkozott a bábaképző tanfolyamra.” (Orvosi Hetilap, 1991. 01. 13.) 

Új férjet talált

Időközben elvált Szilassy Györgytől, aki egy régi szerelmét vette feleségül. Ekkor Wartha Vince műegyetemi tanárhoz és híres vegyészhez ment férjhez, aki segítette diplomája honosításában is. Egy lányuk született, Vilma.

„Második férje szintén Zürichben, a Politechnikumban szerzett oklevelet. Idehaza a Műegyetemen, megszervezte a kémiai tanszéket. Részt vett a főváros ivóvíz-ellátásának megszervezésében, javasolta a káposztásmegyeri vízmű megépítését. A minél több világítógáz-gyártás biztosítására megvizsgálta a hazai barnaszeneket.

Wartha dolgozta ki az agyagáruk technológiáját is. Segítségére volt jó barátja, Zsolnay Vilmos pécsi porcelángyáros fia, Miklós, aki a színes kerámia elismert szakértője. Wartha a borászati kémiának is sikeres népszerűsítője. Számos könyve jelent meg a borokról és a borhamisításról. Ő hangsúlyozta először — a filoxéra terjedésének kezdetén —, hogy a homokos talajok kiválóan alkalmasak a szőlőtermesztésre, mert a homoki szőlőt nem támadja meg a filoxéra.” (Orvosi Hetilap, 1991. 01. 13.) 

„Megbízhattunk volna a zürichi egyetem professzoraiban”

Kiderült, hogy Vilma diplomáját csak úgy honosítják, ha itthon újra leszigorlatozik. Hogy beiratkozhasson az egyetemre, ahhoz viszont le kellett érettségiznie, ekkor már 34 éves volt.

„A tanárok árgus szemmel figyelik a vizsgán, főleg a matematika- és a fizikatanár akart rápirítani. Vilma mindkét tárgyból lényegesen többet tudott, mint amennyire szükség volt. Néhány új fizikai gépről is említést tett, amit Zürichben Hermann professzor intézetében látott. A vizsgáztató meglepetten megkérdezte, hol tanult fizikát. Vilma égő arccal felelte, hogy Zürichben, ahol már szigorlatozott belőle. Hát akkor ez a vizsga felesleges volt, mondta a tanár és szégyenkezve nézett Vilmára, valamint tanártársaira. Megbízhattunk volna — mondta — a zürichi egyetem professzoraiban. A Zürichben megszerzett orvosi diploma elismerését mindennek ellenére elutasítják, noha az orvosi kar tanárainak nagy része jóváhagyta, hogy ismerjék el. Vilma nem alkuszik, reménykedik és dolgozik. Az Országos Nőképző Egyesületben és a Szabad Lyceumban egészségtant tanít. A haladó szellemű Wlassics Gyula kultuszminiszter a század végén szélesre tárta a nők előtt az egyetem kapuját. így Vilmának is lehetősége nyílt rá, hogy a szigorlatok letétele után, végre elismerjék külföldi orvosi diplomáját.” .” (Orvosi Hetilap, 1991. 01. 13.) 

Népszabadság, 2001. 07. 09.

1896-ban, 49 éves korában kezdte el a szigorlatozást, és 1897 májusában ismét doktorrá avatták. 50 éves korában érte el a célját, így 18 évvel a zürichi orvosi diploma megszerzése után lekerült az „okleveles bába” cégtábla a háza faláról.

Komoly tudományos munkát is végzett

1894-ben magyarra fordította Délacrouix „Az ó- és újkori bábák” című orvostörténeti munkát, amelynek több fejezete a Magyar Bábakalauzban látott nyomdai nyilvánosságot.

„Széles közéleti szerepkört is vállalt: 1896-ban a Magyar Bábaegyesületben előadást tartott (Szaglás és egészségőr címmel) a lakás- és település-egészségügyről, 1894-ben a Szabad Lyceum Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnökévé választotta. Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők képzésére összpontosult. Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének, a nők szellemi képzésének. Az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanította a betegápolást, a gyermekgondozást, a gyermekvédelmet, a ragályos betegségek ismereteit, amely írások nyomtatásban is megjelentek a Magyar Pestalozzi című pedagógiai folyóiratban.” .” (Orvosi Hetilap, 1991. 01. 13.) 

Élet és Tudomány, 1972. 05. 05.

A női egyenjogúság és az egészségügyi felvilágosítás élharcosa

A nők szabad tanulásának és ezzel együtt egyenjogúságának elszánt képviselője maradt élete végéig, de az egészségügyi felvilágosítást is nagyon fontosnak tartotta. Időről időre publikált, tanulmányai fontos mérföldkövek a hazai egészségügy fejlődésében és a nők egyenjogúságért folytatott küzdelmében.

„Megírja „A nőmozgalom Magyarországon” című tanulmányát. Ebben nemcsak ellenérveket hoz fel a nőmozgalom ellenfeleivel szemben, hanem pontosan megjelöli a nők szerepét például a betegápolás és az egészségügy területén. Ezért vállalja 1907-ben Fischer-Dückelmann „A nő mint háziorvos” című könyvének magyarul való megjelentetését. Sőt ezzel és más munkáival is bizonyította: az egészségügyi felvilágosítás elkötelezett híve.

A századforduló éveiben még nem nyugodtak le a női egyenjogosítás kérdésében az indulatok: 1907 januárjában Kmetty Károly egyetemi tanár intézett éles támadást a nők egyetemi tanulmányai ellen, amire ismét Hugonnai Vilma reagált a sajtóban. Higgadt hangnemben válaszolt Kmetty állításaira, bizonyítva, hogy a nők jogegyenlősége nemcsak feltételezi, hanem megköveteli az egyetemi tanulmányok folytatását.” .” (Orvosi Hetilap, 1991. 01. 13.) 

A Tisztviselőtelepen, a szegények orvosaként dolgozott

Balatonfüreden, az állami kórházban kezdte önálló, hivatalos orvosi pályafutását. Az épület bejáratánál találjuk dr. Hugonnai Vilma emléktábláját, és nem messze egy utca is az ő nevét viseli. A haladó szellemű nő sok nyarat töltött a füredi Horváth-házban, melynek belső termében Zsolnay-majolikából készült emléktábla is emlékeztet a nem mindennapi asszony munkásságára.

Végül Budapesten, a Tisztviselőtelepen lett a szegények orvosa, és a pesti leánynevelő intézetben tanított egészségtant és csecsemőgondozást. Az I. világháborúban végzett orvosi tevékenységéért katonai kitüntetést is kapott. Számos cikke jelent meg a hírlapokban a szülésről és a bábaképzésről.

Magyarország, 1979. 06. 24.

„Töredékesen hátra maradt orvosi naplóiból kitűnik, hogy betegei a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek ki: „utcán köszörűs, X grófnő, nagybirtokos neje, napszámos felesége, szerkesztői korrektor, Ganz-gyári munkás felesége, honvéd százados, cselédlány, állás nélküli, dohánygyári munkás”stb. Megjegyzi, hogy sok esetben eltekintett a honoráriumtól”. (Magyarország, 1979. 06. 24.) 

További 84 orvosnő köszönheti neki a diplomáját

Vilma már 67 éves, amikor 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot, 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott.

"Az aggodalom szavai csengenek ki a Gyógyászat 1915. áprilisi számában közzétett felhívásában, amikor felkéri az orvosnőket a katonaorvosi szolgálatba való bekapcsolódásra. Nemcsak „felszólít”, hanem 14 vidéki városban szervezett - női orvosi és betegápolói erővel - betegmegfigyelő állomást. Felhívása, szervezőmunkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, aki Hugonnai Vilma oklevelének nosztrifikálása után nyert diplomát magyar egyetemen.

1922. március 25-én hunyt el Budapesten. Sírja 1980-ig a Rákoskeresztúri temetőben volt, amikor hamvait a Kerepesi úti Nemzeti Panteonban helyezték el. Nevét iskolák és szobrok őrzik, legfőképpen pedig a sok ezer magyar orvosnő munkája...” (Orvosi Hetilap, 1997. 11. 30.)