Mikortól és hogyan hordják a nők a fürdőruhát? Szükség volt egyáltalán egy hűsítő merüléshez a fürdőruhára? Egy százéves fürdőruhában ma akár bálba is elmehetnének a nők.
A nagyjából kétszáz éves, női fürdőruha divat történetével kapcsolatban keresgéltünk az Arcanum adatbázisában. Leginkább fotók után kutattunk, és persze egyáltalán nem volt meglepetés, hogy megannyi vicces és néhol bizarr leírást is találtunk. Érdemes tovább böngészni a hivatkozásokat.
Csakis egy fürdőkocsiban vagy egy fürdőhajón, sosem a parton
Még száz évvel ezelőttről való az a hosszabb, képes összefoglaló, amely a fürdőruha történetét meséli el. Az 1928-ban megjelent cikk szerint a szabadban fürdőzéssel indult el a fürdőruhák divatja. „Csekély száz évről beszélünk, mert azzal a fél századdal, amelyet a szabadban való fürdésről szólván megtárgyalhatnánk, divat szempontjából alig érdemes foglalkozni. Nagyjából ugyanis másfélszáz évesnek mondhatjuk az európai kontinensen a szabadban való fürdés szokását. Szokás alatt az úri nép szokása értendő, mert a természet egyszerű gyermeke mindig szerette a szabad levegőt és a szabad vizet. E szeretetétől csak az egyenetlenül haladó civilizáció térítette el, az a civilizáció, amely magas fokát érte el a XVIII. századbeli Franciaországban, ahol egyenesen romába döntötte a fürdésnek délről és keletről öröklött kultuszát. A Lajosok korában nem volt divat fürdeni, sem a szobában, sem a szabadban” – írja a szerző a Pesti Hírlap Kincsesháza című, 1928-as kiadványban.
A Pesti Hírlap kincsesháza 1928.
Az összeállításból kiderül, hogy a ma olyan népszerű tóparti vagy tengerparti fürdőzés egészen mást jelentett akkoriban. Például azt, hogy a parton egyáltalán nem történt semmi, a vízre épített fürdőházakban viszont annál inkább.
„Ebben az időben nem volt fürdőruha, még kevésbé volt fürdőruha divat. Aki fürdeni akart, az vagy teljesen levetkőzött, avagy magán tartotta közvetlen testi ruháját, ingét. Ez volt az ősi fürdőruha. Mi volt a helyzet, amikor megkezdődött a hatóságilag megengedett társas fürdés, mindenesetre a nemek elkülönülésével? A XVIII. század utolsó negyedében bukkannak fel itt is, ott is az első folyami és tengeri fürdők. Németországban az első tengeri fürdőt, Doheranhan, a mecklenburgi herceg alapítja. Milyen volt ez a fürdő? Egy hajóról bent a tengerben fürödtek. Általában a felfogás az, hogy kint a tengerben kell fürdeni. Ez a felfogás több mint száz évig megtámadhatatlan volt. Mi értelme is lett volna a parti fürdésnek?
…A tengerbe tehát be kell menni. Vagy úgynevezett fürdőhajóra ment fel az ember, vagy kocsin tolatta be magát. Ez sok helyen még ma is divatozik. Balatoni fürdőzőink nem ismerték a fürdőkocsit, ellenben egyszer s mindenkorra jó mélyen betoltak egy kis házikót. Minél mélyebben, ez volt az elegáns.” (Pesti Hírlap Kincsesháza, 1928.)
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
„Csekély mezben, lehetőleg meztelen, levetkőzés után azon hevenyen járuljon a vízhez”
Az 1800-as évek második felében már üzemszerűen működtek ezek a kikapcsolódásra helyet adó helyszínek, legyen az fürdőház vagy mozgó hajó. A szigorú öltözködési szabályoknak azonban minden körülmények között meg kellett felelni.
Pesti Hírlap Kincsesháza 1928.
„A hajóról való fürdésnek megvolt az az indokolása is, hogy sportkedvelők szoktak volt fürdeni mozgó hajóról is, így tett maga Széchenyi István gróf is, aki a Földközi-tengeren megtett vitorlás útjain a hajó után kötött deszkáról fürdött meg nem egyszer. Széchenyi egyébként barátjával, Wesselényi Miklóssal megtapasztalta a doberani fürdést is, valamint a kevésbé előkelő ostendeit is. Ez utóbbi helyen már kocsin tolták be őket, amit mindketten megírnak naplóikban. Foglalkozott a világrész másik végén a tengeri fürdővel egy magyar orvos, dr. Oroszhegyi Józsa, aki Konstantinápoly mellett, Kusztendzsében megvett e célra egy zátonyra futott hajót, ő már a fürdőruháról is nyilatkozik 1863-ban, elmondván, hogy az ember „csakis az illem követelményeinek megfelelő csekély mezben, lehetőleg meztelen, levetkőzés után azon hevenyen járuljon a vízhez”. (Pesti Hírlap Kincsesháza, 1928.)
Eleinte a férfiak és a nők külön fürödtek, majd 1860 körül megszűnt ez a szétválasztás. Ugyanakkor mivel még mindig a vízben történtek a fontos dolgok, nem pedig a parton, a fürdőruha divatért nem igazán lelkesedtek az emberek. Nem is lett volna értelme a víz alá ruhákat tervezni.
„Milyen ruhában fürödtek a fejedelmi dámák? E kérdésre felel az az egykori tudósítás, amely Erzsébet királynénknak a francia tengerparti sassetot-i fürdőzéséről számol be 1875-ből: — A királyné fürdői öltözete a lehető legegyszerűbb, csaknem mindig ugyanaz: fehér szegéllyel ellátott veres, néha fekete öltöny, melyből egészen földig, karján egész a kézcsuklóig ér. Arcát nagykaramú szalmakalap árnyékolja. A kabinból a tengerig egyszerű fehér barchent köpenyben megy a királyné, melyet a fürdőbe lépéskor egy udvarhölgy vállairól levesz, kijövetelkor pedig újra ráborít. Lassan és méltósággal megy a fürdőig és bír annyi önuralommal, hogysem sikoly, sem bármi mozdulat által nem mutatja ki azt a sajátságos érzést, melyet mindenki érez, midőn a vízbe lép.” (Pesti Hírlap Kincsesháza, 1928.)
Később aztán, amikor a két nem együtt is élvezhette a fürdőzést, illetve az utcai öltözködés is elindult a „modernizálódás” útján, a fürdőruhák is sokkal praktikusabbak lettek.
„Mindaz ideig két fő típusa volt a női fürdőruhának: a ruha és a trikó. A háború előtt még nagy szerepet játszott a fürdőharisnya. Az ilyeténképpen felöltözött fürdőruhás nő alig különbözött a száz évvel azelőttitől. Később a normális öltözködés tovább éreztette hatását a fürdőruhán. Csodálatosképpen nem az történt, hogy a fürdőhöz való természetes levetkőzés éreztette hatását a napi életben használt öltözékeken, hanem az ellenkezője: az estélyekre nekivetkőző dámáink mutattak példát arra, hogy fürdőruha se legyen szemérmesebb, mint a szalonruha, így tűnt el végleg a fürdőharisnya, így lettek a fürdőruhák mind kivágottabbak, így kapott teljes polgárjogot a trikó és így fejlődött ki a fürdőbe készülő nők külön „kikészítése”.
Pesti Hírlap Kincsesháza 1928.
A fürdők tömegforgalma hatósági fürdőruha szabályok megállapítását is megkívánta. Ez főképpen a kivágás méreteire vonatkozik. Egyik képünk éppen azt a jelenetet ábrázolja, amikor az atlantic-citybeli zsűri két úszóbajnoknőt vizsgál meg ebből a szempontból. Nincs velük semmi baj, mint ahogy a komoly úszónők nem a szemnek, hanem a víznek öltözködnek.” (Pesti Hírlap Kincsesháza, 1928.)
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
A fürdőruha lassacskán megfogyatkozott
A korabeli fényképek szerint az 1870-80-as években lehetett bármilyen forróság, a hölgyek és urak fürdőruhája semmiben sem különbözött az utcai ruháktól. Ám a nők egyszer csak szoknya helyett buggyos nadrágot vettek fel a fürdőzéshez. Az első újítókra még ujjal mutogattak, pedig ezek a ruhák zártak voltak, nyakukat fodrok, csipkék fedték, ujjuk szigorúan a csuklóig ért, a nadrág bokafodrai is takarták a „kacérságot”, illetve egy pelerin is tartozott az öltözékhez.
„A következő évtizedben kicsit rövidebb lett a fürdőruha ujja, keskenyebbek lettek a fodrok, elmaradt a pelerin, kurtább lett a nadrág, és látni engedte a formás lábszárakat is. …A fürdőruha az illemszabályok és tiltakozások ellenére mit sem törődött az erkölcs védelmezőivel. Néhány év múlva ismét megfogyatkozott. Lekerültek róla a gombok, a fodrok, a csipkék, elhagyták az arcot beárnyékoló és a viselőt felismerhetetlenné borító nagy kalapot is. A fürdőhelyek legújabb divat szerint öltözködő hölgye ezúttal matrózgalléros blúzt és térdnadrágot viselt” – olvassuk az Ez a divat 1971. december elsejei számában a fürdőruhák változásának történetét. Lényegében a testet eltakaró fürdőruháktól a 20. század második felére eljutottunk a monokinihez.
„S amikor már úgy tűnt, hogy a fürdőruha nem lehet kisebb és kacérabb, — berobbant a divatvilágba a Jansen fürdőruha. Ez a fürdőtrikó kötött anyagból készült, a testre tapadva megmutatta a formákat, — de méreteiben is zsugorodott. Sőt! Szabadon hagyta a nyakat, a vállat és nem kellett hozzá cipőt viselni!
„Minő erkölcstelen a világ!" — sóhajtoztak a harmincas években Tolnai Világlapja divattudósításán szörnyülködve nagyanyáink, ám utána elgyönyörködtek a „felháborító” képekben. A Jansen fürdőruha meghódította a világot, egy-két év és a tengerparti fürdőhelyeken mindenki ezt viselte.
…A negyvenes években a fürdőruha nadrágja ismét szoknyaszerű. Úgy tűnik, hogy a fürdőruha fogyatkozás megszűnt és a nők nem kacérkodnak tovább, de amikor a legújabb fürdőruhát viselő manöken megfordult: — háta már csaknem derékig meztelen!
Végy négy darab férfizsebkendőt, — adnak a fürdőruha készítéséhez tanácsot a második világháború után. Most már csupasz a derék, a fürdőzők hátát bőven éri a napfény. A fürdőruha kétrészes, a derékon semmi. Amerikában a bikini fürdőruhát népszerűsítő két fiatal nőt „izgatásért" börtönbe kísérte a rend szigorú őre.” (Ez a divat, 1971. 12. 01.)
Úgy tűnt, hogy a fürdőruha már nem lehet kisebb. A tervezők óvatosságra intették a nőket, divatszabályokat alkottak, ki viselhet kisebb és nagyobb fürdőruhát. Azután Brigitte Bardot megjelent a jellegzetes, apró bikinijében. A fotója bejárta a sajtót. „Divatba hozta a csípőre csúsztatott mini nadrágot és az alig melltartót. A következő szezonban ,,Imádjuk a napfényt" jelszóval a nők már ,,BB” fürdőruhában strandoltak, akár volt olyan alakjuk, mint a világhírű sexbabának, akár nem” – foglalták össze az Ez a divatban.
"Amerikában aztán, a túlzások hazájában néhány merész nő elhatározta, hogy fürdőruha divatot teremt, és csak a nadrágot öltötték fel, s így jelentek meg a strandokon. Rendőrök zubbonyt húztak rájuk, s így kísérték el őket a botrány színhelyéről." (Ez a divat, 1971. 12. 01.)
A 20. század második felétől a lényeg nem változott: nem takargatják magukat a nők
A nyolcvanas években aztán ismét előkerültek az egyberészes fürdőruhák. Mai szemmel nézve már egyáltalán nem voltak szemérmesek, sem különösebben merészek. Addigra teljesen hozzászoktunk, hogy a strandoló, női testek a lehető legkisebb felületen vannak csak eltakarva.
„Az idei fürdőruha-divatban elsőbbséget élvez az egyrészes fürdőruha. A fazon annyiban különbözik az elmúlt évek úszódresszeitől, hogy sokkal jobban ki van vágva, bátran mélyíves kanyarral, elöl is és hátul is, aminek következtében a fürdőruha szinte kétrészes hatást kelt. Újdonság az is, hogy a combnál enyhébben vagy egész merészen fel van szabva. Az egyberészes fürdőruhák újdonságai közé tartozik még a trikó-fazonú féloldalas megoldás is.” (Képes Újság, 1986. 05. 31.)
A tervezők ezután minél apróbb darabokban gondolkodtak, persze mindig akadt egy-egy új ötlet, ami a fürdőruhák divatját kicsit felfrissítette. Az egyre csökkenő méretű bikinik, majd az egyberészes fürdőruhák korszaka után jöttek a különböző variációk.
Manapság pedig minden hódít. Felismerhetők az első bikinik hatalmas bugyijai, vagy a 80-90-es évek háromszög alakú bikinijei. Ugyanakkor az UVB-sugárzás kártékony sugarai elleni védekezés is új trendet nyitott, amelyben újra takargatni kezdik a nők a testüket. Immáron nem szeméremből, hanem egészségügyi okok miatt.
Használjuk ki a nyár hátralévő részét, és irány a strand! Szerencsére ma már bárki bármit viselhet fürdőzés közben, ahogy az igényei és a hangulata éppen megkívánja.
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
