Virág-Ébner Ede alig 25 évesen került Amerikába, ahol a pankráció valóságos szupersztárja lett. A Magyar Adonisznak rövid élet adatott, 40 éves sem volt, amikor Görögországban autóbaleset érte.

Sikeres sportolóként az amerikai profikhoz szerződött

Virág-Ébner Ede 1912-ben született Budapesten. Kesztyűkészítőként dolgozott, és csak ezután kezdett birkózni. Igazi meglepetés volt, amikor 1934-ben, a stockholmi Európa Bajnokságon ezüstérmet szerzett szabadfogásban. 1935-ben magyar bajnok is lett, később pedig szintén szabadfogásban, Brüsszelben Európa bajnokságot nyert. Az 1936-ban bekerült a Berlinbe készülő magyar olimpiai csapatba, de csalódott az eredménye miatt, mert csak a nyolcadik helyet tudta megszerezni.

Profiként 1937-ben érkezett az USA-ba, és mindössze 25 évesen egy csapásra pankrációs sztár lett. Az újságok magyar Herkulesként, gyakran Magyar Adoniszként emlegették az egyébként Ed Virag néven ismert sportolót. Ébner szőke és magas volt, ráadásul 100 kilót nyomott, és igazán jóképű versenyzőként tartották számon. Virág 1942-ben elnyerte a National Wresting Alliance (NWA), az amerikai profi birkózást népszerűsítő testület világbajnoki címét is. Még egy könyvet is megjelentetett a birkózásról Birkózás, Egészség és Ifjúság címmel.

A sportsztár később farmot vásárolt a kansasi Wichitában, és meg is nősült. A második világháborúban az amerikai hadseregben szolgált, a háború befejezése után pedig többször is Európába utazott, így Magyarországra is ellátogatott.

1951-ben meghívták Görögországba, ahol birkózóknak tartott bemutatót. Szalonikiben autózott éppen, amikor autóbaleset érte. Még nem volt 40 éves sem, amikor meghalt. Az Arcanum adatbázisában most megnéztük, mit írtak róla a korabeli újságok.

Magyar Sport Enciklopédia (2002.)

„Virágh, pardon Virág-Ébner tömzsi fiatalember. Aránytalanul izmos. Tipikus példája az „izomkolosszus”-nak. Ha jellegzetes alakja megjelenik az utcán, mindenki utána fordul. 174 centi magas, 30 kiló, 28 éves. Sportmúltjáról a következőket mondja:

— A MAC-ban kezdtem a sportolást. Ott atletizáltam, aztán áttértem a birkózásra és a boxolásra. A boxolást hamar abbahagytam, kellemetlenségeim voltak. A birkózásban ugyanis megszoktam a csípőre tett kézzel való állást. Ezt aztán sokszor megcsináltam a boxmérkőzés közben is, ami után persze mindig figyelmeztetés járt. A bíró ugyanis azt hitte, hogy az ítélkezése nem tetszik.

— Mi a munkabeosztása?

— Minden nap tartok edzést. Este hatig-hétig dolgozom, utánamegyek edzésre. Egyik nap kondicionálás, torna, súlyzó, másik naptüdő gyakorlatok, torna, futás szerepel a műsoron. Hetenkint háromszor birkózom szőnyegen.

Most egy kicsit Virág-Ébnerről, a civilről kérdezzük. Foglalkozása kesztyűs, édesapja üzletében, van. Hat nyelven beszél, magyarul, németül, franciául, olaszul, hollandul és svédül. Járt már a világon mindenütt. Nagyon szeret utazni. Szórakozása a film, színház és a könyv. Kedvencei: Clark Gable, Jean Harlow. Kedvenc írója: Vaszary Gábor. Italt nem iszik, dohányozni nem dohányzik. Különösebb szenvedélye nincs.” (Sporthírlap, 1935. 09. 14.)

„Virág-Ébner nagy vesztesége az amatőr sportnak“

„Már napokkal ezelőtt jelentettük, hogy Virág-Ébner Ede Európa-bajnok levelet intézett klubjához, a MAC-hoz, amelyben bejelentette az egyesületből való kilépését. Virág-Ébner elhatározása a birkózó világban nagy szenzációt keltett, annál is inkább, mert az a hír járja, hogy Virág-Ébner a legrövidebb időn belül felcsap professzionistának, ami a magyar amatőr sportra a berlini olimpia előtt nem csekély veszteséget jelentene” – olvassuk az Esti Kurir 1935. október 30-i számában. A veszteséget természetesen el kellett viselni, hiszen Virág-Ébner valóban profinak állt, és sorra szerezte a győzelmeket. Már az első meccsén győzelmet aratott.

Magyarság Képes Melléklete, 1936. 11. 22.

„Virág-Ébner győzött a néger izomkolosszus ellen. Nagy érdeklődés mellett vívta tegnap a Városi Színházban első profi birkózómérkőzését Virág-Ébner Ede, a volt Európa bajnok William Tompson néger bajnokkal. A népszerű „Pubi“ hamarosan megdolgozza 15 kilóval nehezebb ellenfelét és heves, izgalmas küzdelem után a negyedik menetben két vállra fekteti.” (Esti Kurir, 1936. 11. 11.) 

Magyarság Képes Melléklete, 1936. 11. 22.

Ahogy az alábbi hírből látszik, egy évvel később pedig már eleget is tett az amerikai meghívásnak.

„Virág-Ébner Edének szombaton este nyolc órakor a Városi Színházban lesz második professzionista mérkőzése. Ellenfele Isaack Binder, nehézsúlyú világbajnok. A két robosztus atléta szabadstílusban küzd egymással. Valószínű, hogy ez lesz Virág-Ébner utolsó budapesti szereplése, mert aztán külföldi túrára utazik, majd eleget tesz az amerikai meghívásnak. Virág-Ébner, aki alig három hete lépett ki az amatőrök táborából, máris rettegett nevet szerzett magának profi körökben. Az amatőr sport nagy veszteségnek könyveli el Virág-Ébner távozását. Haeffner Roderick, a MAC birkózószakosztályának igazgatója” (Uj Nemzedék, 1936. 11. 18.) 

Az Est, 1937. 02. 12.

„A menüm reggel két liter tej 24 zsemlyével. Tízóraim egy liter nyers disznóvér.”

„Kőröskényi Elemér kihívta Virág-Ébner Edét” címmel Az Est 1936. november 19-i számában  jelent meg egy rövid újsághír arról, hogy a birkózót kihívták egy összecsapásra. A kihívó nyilatkozatát valószínűleg már az ellenfél megfélemlítéséhez szabták, ez is a mérkőzés része volt. Hiszen ki ne rettegne, amikor kiderül, hogy az ellenfélnek csak az esti rántottája 40 tojásból készül?

„Érdekes levél érkezett szerkesztőségünkbe Hamburgból. Kőröskényi Elemér professzionista Európa-bajnok birkózó írta. »A múlt év tavaszán Londonban a világbajnokságért küzdöttem. Tizenötezer font sterlinget nyerhettem volna, de —sajnos — Godfrey, a néger birkózó eltörte három bordámat és így csak 1500 font sterling vigaszdíjat kaptam. Felgyógyultam és most arra kérem a Szerkesztő urat, hogy nevemben Az Est útján hívja ki Virág-Ébner Európa-bajnokot egy mérkőzésre. Hajlandó vagyok 10.000 pengőt letétbe helyezni, ha felveszi velem a harcot Budapesten.

Erős ember vagyok. A menüm reggel két liter tej 24 zsemlyével. Tízóraim egy liter nyers disznóvér. Ebédem két kiló hús, vacsorára pedig 40 tojásból eszem rántottát.

Szörnyű erős ember lehet a levél írója— gondoltuk és megkérdeztük Virág-Ébner Edét, hogyan vélekedik a kihívásról? — Boldogan elfogadom a kihívást — mondja Virág-Ébner. — Ismerem Kőröskényit, bejárta egész Európát, volt Londonban, Párizsban, Zürichben, most úgy hallom, Hamburgban mérkőzik. Láttam dolgozni, százkilós ember, 180 centiméter magas. Tessék megírni neki, hogy elfogadom a kihívást.” (Az Est, 1936. 11. 19.)

„Fejjel a ring oszlopnak zuhant és a közönség közé esett”

„Levelet kaptunk ma Virág-Ébner Edétől, a szabadstílusú birkózás Európa bajnokától, aki, mint ismeretes, professzionalista lett és most Amerikában aratja sikereit. Eddigi negyven mérkőzése közül 38-at megnyert, egyben eldöntetlenre végzett és egyetlenegyszer szenvedett vereséget. Legyőzője, Dick Shikat világbajnok, aki csak nehezen tudta megadásra kényszeríteni a nagyszerű magyar fiút” – számol be a birkózó profi sikereiről a 8 Órai Ujság, 1937. május 30-i számában.

Képes Figyelő, 1945. 09. 01.

„Ellenfelei a legerősebb amerikaiak voltak, Bruns-sal, Amerika kedvencével, közel negyven percig birkózott. Közben fejjel a ring oszlopnak zuhant és a közönség közé esett. Mind a ketten eszméletlenek maradtak a porondon és így a mérkőzést eldöntetlennek nyilvánították. Legutóbbi nagy meccsét a híres néger birkózóval, Zimbával folytatta le. A színes birkózót 14 perc alatt tussolta. Most világbajnokságra készül. Trénere a magyar Stiw Klaus, aki a magyar bokszválogatottnak és az olimpiai kiküldötteknek trénere volt. Amint írja, nagy sikere van az amerikai hölgyek körében is, akiknél azonban sokkal többre becsüli az itthon hagyottakat. Egy angol újságírónő azt írta róla, hogy elvett egy amerikai milliomos lányt. A temperamentumos fiatal birkózó természetesen perrel tiltakozott az ilyen rémhírterjesztések ellen.” (8 Órai Ujság, 1937. 05. 30.) 

„Birkát hizlal, lucernát termel Amerikában”

„Be akarom mutatni, hogy mi az amerikai birkózás“, mondotta az ,,A Reggel“-nek Virág-Ébner Ede, a sokszoros birkózóbajnok, aki többévi távollét után hazajött szüleit meglátogatni és nemsokára újra visszamegy Amerikába. Virág Ede csütörtökön, a Millenárison mérkőzik. Két birkózó lesz az ellenfele: Pilis és Millan Aladár” – írja rövidhírként A Reggel című lap 1948. június 7-én. A bajnok tehát hazajött, és nem csak látogatóba, hanem birkózni is. A Világ viszont egy hosszabb riportban számol be 1948. május 29-én arról, hogy Virág-Ébner hazatért, és új, amerikai életéről meg is szólaltatja az újságíró.

„Hárman jönnek szembe az utcán: Tasnády József, a birkózás Európa bajnoka és Lovas Antal a hosszútávfutó angol nyelvmester. Köztük különös viseletben a harmadik, Virág-Ébner Ede, 34 éves Európa bajnok birkózó. Teveszőr zakót, búzavirágkék nadrágot visel. Sötétbarna az inge és narancsszínű zsinór a nyakkendője. Betessékeljük a kis társaságot egy kávéházig- Virág-Ébner le sem teszi széles karimájú kalapját, ellenben mindkét lábát felteszi egy székre. — Nem sértő ez, és nem is neveletlenség, — kezdi. — Amerikában általános szokás, mert így jobban pihen a láb és 105 kg, testsúllyal már erre is ügyelni kell.” (Világ, 1948. május 29.) 

A cikkben feleleveníti a régi emlékeit, miszerint 1932-ben kezdett birkózni, és 1936-ban már félnehézsúlyú Európa bajnok lett. Az első bajnoki győzelme óta nem is szenvedett vereséget. „1936-ban mentem el hazulról. Lovas Antal tanított az amerikai angolra. Hajójegyen kívül 10 dollárral indultam útnak. Ezt egyik útitársnőmmel szerencsésen el is költöttem a hajón, egyetlen vacsorára. Egy fillérem sem volt, amikor New Yorkba érkeztem. Profi birkózó lettem. Eleinte nehezen ment ez a szokatlan versenystílus. Szűkös jövedelmet biztosított. Havonta legfeljebb 250 dollárt" – meséli az újságírónak, hogy nem volt könnyű elindítani a karrierjét.

„De azután megnyertem az amerikai közép államok, a Middle West bajnokságát. Ott élnek Amerika legjobb birkózói. Azóta ezer dollár tiszteletdíj alatt ki sem álltam a szőnyegre. — Sorsom jobbra fordult. Birkózom ugyan most is, de elsősorban a földet kaparom. Mint farmer, birkát hizlalok, lucernát és kukoricát termelek. Amerikai nőtt vettem feleségül. Ő is dolgozik a farmon és már magyarul is tanul.

Nyolc nyelven beszél Virág-Ébner és kiejtése egy kissé idegenszerű már. — Nincs okom panaszkodni. Pedig tavaly a birkák bérhizlalásán 5000 dollárt vesztettem. Szüleim látogatására jöttem haza. Utba ejtettem Brüsszelt, Antwerpent, Zürichet, Amszterdamot, Rotterdamot és Parist. Brüsszelben az éhező francia gyermekek, javára birkóztam. — Európában Budapesten láttam a legjobban öltöző nőket. Szebben is, mint a párisiak. Párisban igen sok a magyar. A Folies Bergere-ben a tánctanárok, a zenekar és a táncosnők többsége magyar.

Sokat hallottam a háborús pusztításokról. De bámulom az itthoniak csodálatos életösztönét. Ha nem látnám, elképzelhetetlen lenne az újjáépítés üteme. Hiszen a régi városkép alig változott. Távozóban ki akartuk fizetni a feketénket. — Ezt nem engedhetem meg, — mondta búcsúzóul Virág-Ébner. Tiltakozása jeléül lefogott és nyomban le is győzött.” (Világ, 1948. május 29.) 

A sztárrá lett birkózó három évvel később meghívást kapott Görögországba, hogy különböző bemutatókat tartson a birkózás és a pankráció iránt érdeklődő közönségnek. Szaloniki utcáin autózott, amikor baleset érte és meghalt. Még csak 39 éves volt, sok minden várt volna még rá. A Magyar Életrajzi Lexikon azt írja, hogy „Európai útja során gyilkosság áldozata lett.” Több említés utal viszont arra, hogy Ed Virag 1951. október 22-én egy tragikus kimenetelű autóbalesetben vesztette életét Görögországban.