A nyolcvanas évek meghatározó segélykoncertje egy kislemezzel indult, aztán minden idők egyik legnézettebb élő közvetítése lett. A Live Aid dupla koncertjét 1985. július 13-án tartották.
Az emberiség egyik legnagyobb közös rendezvényét pontosan 37 évvel ezelőtt rendezték meg, az egyedülálló jótékonysági esemény előadóinak műsora - az élő közvetítés segítségével - másfél milliárd emberhez jutott el. A Magyar Televízió nem közvetítette a koncertet, és a sajtó is szűkszavúan tudósított az eseményről, csak a fergeteges világsiker után kezdtek írni róla. Most az Arcanumban annak néztünk utána, mit tudhattak a magyar olvasók a koncertről.
A magyar sajtót nem igazán érdekelte a hanyatló nyugat koncertje
Bob Geldof zenész és újságíró egy etiópiai éhezőkről szóló film után írta meg a híres Do They Know It's Christmas? című számát, melyből kislemez készült. A terv az volt, hogy a híres zenészek által előadott dal lemezeladásaiból származó összegből Geldof élelmiszer szállítmányokat küld az afrikai éhezőknek.
A terv működött: a Band Aid-re keresztelt alkalmi csapat felvételéből csak Angliában 3 millió példányt adtak el, így összegyűlt 70 ezer font. A sikeren felbuzdulva jött az újabb ötlet, egy hatalmas jótékonysági koncert. Geldof kezdeményezésével párhuzamosan Amerikában is hasonló összefogás indult: Lionel Ritchie és Michael Jackson megírták a We Are The World című dalt, melyet az amerikai sztárokból álló US For Africa nevű formáció adott elő.
A koncertet 2 óra csúszással indították el két helyszínen, a londoni Wembley Stadionban és a philadelphiai John F. Kennedy stadionban. A Queen programja a show vitathatatlan csúcspontja volt, a műsorukat később minden idők legjobb élő rock-előadásának kiáltották ki. Madonna és a U2 is ezen a napon lett ismert szupersztár.
Minderről a magyar sajtó kezdetben némi távolságtartással számolt be, pedig ez az időszak a segélykoncertek nagy időszaka volt. Olyannyira, hogy még Magyarországon is rendeztek hasonló eseményeket.
Politikusok és más hírességek is beszéltek a közönséghez
„Jellemző megítélésére, hogy (alaptalanul) nagyon sokszor a woodstocki fesztiválhoz hasonlították a rendezvényt, s a realistábbak is legfeljebb a George Harrison kezdeményezte 1971-es, a bangladeshi menekültek megsegítésére szervezett szuperkoncerttel hasonlították össze. S bár kétségtelenül elsősorban rock szenzációkat láthattunk-hallhattunk: fellépett Woodstockot idézve Joan Baez, a már feloszlott Who, a Crosby Stills and Nash, a Santana, 6 év után először lépett színpadra Paul McCartney, együtt láthattunk olyan kettősöket, mint Jagger/Bowie, Jagger/Tina Turner, Phil Collins/Sting, Phil Collins/Eric Clapton, Elvis Costello szólóban a Beatles 18 év előtti, első világtelevíziós dalát, az All You Need is Love-ot énekelte.” – olvassuk a Világ Ifjúsága hasábjain,. Az újság csak hónapokkal később készített részletes összeállítást a koncertekről.
„Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a koncertek között olyan személyiségek szóltak az éhezők érdekében, mint Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök, Desmond Tutu dél-afrikai püspök, Coretta King, M. LutherKing özvegye, J Linius Pauling, Pelé, Carl Sagan és más tekintélyek. A szervezőknek sikerült élőben kapcsolniuk Moszkvát (az lAutograf fellépésével), Sydney-t (a Men At Work koncertjével), de a műsorban az együttgondolkodást jelképezve helyet kaptak holland, osztrák, NSZK-beli, jugoszláv produkciók is.” (Világ Ifjúsága, 1985. 10. szám)
Phil Collins mindkét koncerten megjelent
Phil Collins nem csak Londonban, hanem Philadelphiában is fellépett. A menetrend szerinti járattal átrepült az óceánon, állítólag összefutott a repülőn Cher-rel, aki nem is tudott az eseményről, de Collins magával vitte, így az énekesnő már ott állt a színpadon a záró, közös éneklésen.
„A fiatalabbak onnan ismerik Phil Collinst, hogy 1985. július 13-án délután a Live Aid során föllépett a londoni Wembley arénában, majd fölült a szuperszonikus Concorde-ra, és a négy óra alatt átutazott nyolcezer kilométer után Philadelphiában, a Kennedy-stadionban, a Live Aid másik részhangversenyén is elzongorázta az Against All Odds-ot.” (Magyar Szó, 1985. 08. 31.)
Jugoszláviában élő közvetítésen sugározták
A hatalmas siker eredményeként 70 millió dollár gyűlt össze, a hírügynökségek pedig Bob Geldof Nobel Békedíj jelöléséről írtak, a Magyar Szó szerint „nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a történelem legnagyobb koncertje szervezőjének, az ír Bob Geldof-nak ítéljék oda a Nobel Békedíjat.”
Ifjúsági Magazin, 1985. 09. 01.
„A hírügynökségek tegnap terjedelmes jelentésekben számoltak be a szuper rendezvény nemzetközi sajtóvisszhangjáról. Az AP első helyen említi a Večernje novosti című belgrádi lapot, amely egy ürességtől pangó fürdőmedence fényképét közli, hozzátéve, hogy egész Jugoszlávia a tévékészülékek mellett kísérte figyelemmel a londoni és philadelphiai programot.” (Magyar Szó, 1985. július 16.)
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
Magyarországon csak egy négyórás válogatás került később adásba
A Fejér Megyei Hírlapban 1985. július 24-én jelent meg egy tárca, amelyből megismerhetjük a körülményeket, a koncertről hogyan szereztek tudomást az emberek.
„A Hétben hallottunk róla. A szerencsésebbek láthatták is a zágrábi vagy a grazi tévéadásban. Már-már úgy tetszett, végleg lemaradunk erről a monstre jótékonyság show-ról. Nem lehet tudni, mi volt vonzóbb: a sztárok és bálványozott együttesek vég nélküli (tizenkét órás) felvonulása a Wembley és a Kennedy stadionban és a bekapcsolódás az „eseménybe”, hisz 160 ország közel kétmilliárd nézője lehetett szemtanúja a zenei demonstrációnak) vagy maga a gesztus, a vállalkozás? Netán — mindkettő!
Mindenesetre, bár az „élő adásról” lekéstünk, hétfőn, rendkívüli adásnapon megnézhették a július 13. koncertek négyórás „kivonatát”. Amit be kell vallanunk ebben a formájában is lenyűgözőnek hatott...
…A rokonszenves Pele a maga közvetlenségével szólt a nézőkhöz: Esküszöm önöknek, 13 millió ember éhezik Afrikában. S az lenne szép összjáték, ha összefognánk az érdekükben... A befolyt összeg sem csekély — a magyar adás idején már 70 millió dollár körül járt a „bevétel”. (Talán nem elhanyagolható „csepp” az éhség csillapítására...)
…„Üzent” még Radjiv Gandhi, indiai miniszterelnök, Desmond Tutu, Nobel-békedíjas dél-afrikai püspök, a Sony cég elnöke a népes néző és hallgatóságnak. Arról, hogy le kell küzdeni az emberiség „legősibb” kínját, az éhséget.” (Fejér Megyei Hírlap, 1985. 07. 24.)
A Beatles is fellépett volna
Nem tudni, a Magyar Ifjúság honnan szerezte az információt, de szeptemberben arról írt, hogy értesülések szerint a Beatles is fellépett volna a szuperkoncerten. Kissé lesajnálóan írtak Ringo Starról, kiemelve, hogy súlyfölösleggel bajlódik.
„A július 13-án megrendezett Live Aid koncerttel kapcsolatban egy szenzációs hír is napvilágot látott: összeáll a Beatles. A három volt beatle Julian Lennon társaságában lépett volna színpadra a gála végén, de a hírt az utolsó pillanatban visszavonták. Hogy mi volt felröppentésének és lefújásának oka, nem tudni, de képünk talán érzékelteti, hogy a „nagy álom” mind elérhetetlenebbé válik.
Ringó Starr és felesége hosszú idő után ismét megjelent a nyilvánosság előtt (utoljára Paul McCartney Give My Regards To The Broad Street című filmjében szerepeltek), s mint látható, Ringó felszedett néhány kilót. Az ötvenes évei felé közeledő sztár időközben nagypapa lett (Zak fia egy amatőr zenekar dobosaként próbálkozik a világhírrel), s ez bizony illúziórombolóan meglátszik rajta. Filmszerepekről, lemezfelvételről, koncertről egyelőre szó sem lehet. Ringó utolsó (?) szerepét egy amerikai tv-produkcióban játszotta, amelyben — egy termetére szabott — teknősbékát alakított.” (Magyar Ifjúság, 1985. 09. 06.)
Segélykoncert hullám vette kezdetét
„Talán nem túlzás az állítás, hogy az 1985-ös év a Live Aid jegyében telt el a rockzenében. Múlt év karácsonyától az idei karácsonyig (lásd magyar popos rockgálák) tartott a segélyakciók sorozata, s a rocksztárok nemcsak az afrikai éhezőkért léptek pódiumra, de a Live Aid-akció sikere után valóságos segítési láz uralkodott el a művészvilágban.” – foglalja össze az Ifjúsági Magazin, hogy a Live Aid milyen hatással volt a művészekre.
„Az éhezők után nagyszabású koncerteket rendeztek a különböző betegségekben — elsősorban az AIDS-ben — szenvedők támogatására: az amerikai farmerek segélyezéséért a country sztárok adtak jótékonysági koncertet; ismét mások a fajüldözés áldozatainak próbáltak meg ily módon anyagi és erkölcsi segítséget nyújtani. Ebben az évben felélénkült a kábítószerek elleni kampány is.
Legutóbb az Iron Maiden ajánlotta fel új kislemezének (Running Free / Sanctuary) bevételeit egy heroin-ellenes mozgalmat indító szervezetnek, majd Stevie Wonder, Elton John, Dionna Warwick és Gladys Knight készítették el a That’s What Friend Are For címmel az AIDS-alapítvány rock himnuszát.
S az akciókat eddig — remélhetőleg Magyarországon is, ahol december 21-én, 26-án és 28-án a teljes hazai rock- és popmezőny részvételével rendezik meg a koncerteket — mindig siker kísérte.” (Ifjúsági Magazin, 1985. 12. 01.)
Még a sztárok is kibékültek egymással
A légkör, amely a rendezvényt áthatotta, annyira szeretetteljes volt, hogy a Világ Ifjúsága szerint még a haragosok is kibékültek egymással a jó ügyért végzett munkában.
„A mammutkoncert alatt egyetlen incidens sem történt. A korábban ellenségeskedő sztárok között is kitört a béke, az ügy érdekében kisebb-nagyobb ellentéteiket otthon hagyták. Még azt a problémát is sikerült megoldani, hogy az első nekifutáskor mindössze három színes bőrű művész kapott helyet a fellépők között, s ez érthetően feszültséget okozott egy afrikai éhezőkért rendezett koncerten.
Időegyeztetési problémák miatt ugyanis Michael Jackson, Prince és mások nem tudták vállalni a fellépést. Azonos nagyságrendű újakat toborozni viszont nem volt egyszerű, de az utolsó pillanatban összeállt a kép, amit a philadelphiai koncert utolsó dala — We are the World — bizonyított, amelyet nem kevesebben, mint százan énekeltek a színpadon.
…Az újságírókat persze nem hagyta nyugodni a kérdés, vajon egy leszálló ágban levő, egykori nagy sztár miért kezd egy ilyen vállalkozásba, mit remél a példátlan reklámtól, az ügy számára is kétségtelenül kiaknázható hírverésétől? Geldof egyik kollégájának nem is olyan régi tragikus történetével felelt: „Az, hogy én a Band Aidet saját karrierem érdekében szervezem, épp olyan képtelen állítás, mint az, hogy Demis Roussos a bejrúti géprablást a személyét tárgyaló címlap sztorik érdekében szervezte volna meg.” (Világ Ifjúsága, 1985. 10. szám)
Nem készült teljes hangfelvétel a technikai káosz miatt
„A Live Aid koncertről, amelyet a becslések szerint 1,5 milliárd tv-néző követett, valószínűleg egyetlen videokazetta, egyetlen hanglemez sem készül, mivel egész sor technikai hiba történt.” – olvassuk a Világ Ifjúságában. Érthető, hogy nem volt egyszerű a nagyívű elképzelést megvalósítani, hiszen soha előtte még senki sem próbálkozott hasonlóval.
"Mivel a beszédre használt rádióadók gyakran csak beszédfoszlányokat továbbítottak, a hangtechnikusok legtöbbször nem tudták, mit kellene tenniük és így „egyetlen kaotikus hangzavar" jött ki az egészből. Senki sem tudta, hogy a több mint 40 színpadi mikrofonból melyik volt éppen „nyitva". Részben a távirányítású videófelvevők sem voltak ellenőrizhetők, majd beszüntette munkáját a monitorhangszóró. A New Scientist szerint „az egész egy elektronikus öncsonkítás volt.” (Világ Ifjúsága, 1985. 10. szám)
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
